Mezít-Láb

Szeretek mezítláb mászkálni. A lehető legjobb közlekedési módszer, egyetlen hátránya a koszos talp - ugyanis ezt nem lehet levetni akkor, ha az ember bemegy a házba, vagy éppen ágyba kíván feküdni egy áthajtott munkanap után. Miután már Douglas Adams felvetette a világ két legzseniálisabb találmányának az ötletét (A kikapcsoló gombot gyerekekhez és a szuperlegyet, ami megtalálja a résnyire nyitott ablakon a külvilágba vezető utat.) én csak a lábmosó ötletével tudnám a civilizációnk haladását a fejlődés rögös útján egyengetni. Az ötletem egy berendezés, amibe bedugva a lábunkat, tisztán és szárazan húzzuk ki onnan. Forgó kefécskék megmosnák és aztán a ráfújt levegő megszárítaná a lábunkat, pont mint egy autómosóban. Wax helyett meg be lehetne kenni bőrpuhítóval a sarkat. Azt hiszem lassan írni fogok a Nobel bizottságnak..

Lelkiismereti kérdés

Azt hiszem lerágott csont ez is, számtalanszor írtam róla és talán még fogok is. ugyanerről - talán más szavakkal - de lehet, hogy pont ugyanígy. Ez én nem tudhatom. Belőlem rendszeresen előtörnek ezek a gondolatok, azzal kapcsolatban, hogy magamat veszem alapul ahhoz, hogy mástól milyen viselkedést várnék el. Hogy bennem feltámad a lelkiismereti nyomás, ha úgy érzem valakit elhanyagoltam és vélhetően arra vár, hogy keressem. Az érzés erős, mert szeretek mindenkivel jóba lenni, viszont egyáltalán nem kölcsönös. Amin én sokszor órákat agyalok, azt más elintézi egy legyintéssel vagy annyival sem - egész egyszerűen nem jut az eszébe. Azt a lapot már ellapozta és abban a könyvben csak előrefelé lehet olvasni. Én meg szeretek időnként visszaugrani, hátha kihagytam belőle valamit. És rendszerint rájövök arra, hogy valóban.

Csak szar

Arra gondoltam, hogy időszerű lenne lefelé is mozdulni az altest irányába, ezért gondoltam írok egy ilyet is. Rendszerint rám szokott hárulni a telken az eldugult csatorna kitakarítása, és ilyenkor az ember közelebb kerül bizonyos dolgokhoz, mint az amúgy a hétköznapi életben előfordul. Míg nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mit és hogyan eszünk, a keletkező outputtal igyekszünk a lehető legkisebb felületen érintkezni. Ez egyfajta társadalmi prüdéria vagy talán tabu? Ki tudja? De ahogy enni is kell, úgy ürítkezni is, és egy kiadós csatornatisztítás megváltoztat egynéhány gondolatot. A csendesen - de valljuk be meglehetősen furcsa szaghatások közepette hömpölygő szarfolyam a többségünkben meglehetősen negatív gondolatokat vált ki - a gyerekem sem lóg ki a sorból, ott szörnyülködött a szomszéddal együtt és egymást túllicitálva ájuldoztak az időnként felcsapó penetrát szagolván. Pedig nincsen abban semmi rossz, hisz belőlünk jött ki az egész, pár órája vagy napja még a vasárnapi díszebéd volt. Most pedig olyan szépen és méltóságteljesen görög előre, hogy eltűnjön előlünk a sötétben.