Infláció 2.

Mit lehet tenni, ha az ember azt érzi, a barátai cserben hagyták? Mit érdemes ilyenkor tenni, mi az a határ amíg el lehet/kell menni, hogy a kapcsolatok fennmaradhassanak? Nem tudom, ki mennyit áldoz erre a saját idejéből - én azt érzem, hogy szinte semmit. Az általános vélekedés ilyenkor az, hogy én elfoglalt vagyok, más meg marhára ráér, keressen ő, ha akar valamit. Eddig én voltam az, aki keresett, de mára eljutottam abba az állapotba, hogy nem keresek, inkább megülök én is abban a helyzetben ahogy más - hisz én is baromira nem érek rá, hisz csinálnom kell a valamit, a semmit és a bármit, más meg majd keres ha akar. És ha nem, akkor azt hiszem így jártunk..

Infláció

Az ismerőseim szép lassan eltűntek. Ahogy a gazdaságban értékelődik le a pénz, úgy lesz egyre kevesebb azon emberekből, akik még szóba állnak velem. Ezt nem tudom mi okozza, a nyári pangás, a szabadságolások vagy az általános érdektelenség, esetleg az, hogy minek beszélni,  ha sokkal egyszerűbb elolvasni azt, hogy miről is írok éppen. A blog feleslegessé teszi az emberi kapcsolatot - azt hiszem számíthattam erre - ahogy az ember is tudhatja azt, ha jégre megy, előbb vagy utóbb el is fog esni, de mit tegyen, ha szeret korcsolyázni? Pedig, mint tudjuk, az elesés lehet hogy fájni fog..

Egyedül jár

Ha a gyerek az örömön kívül gond is és a gond nem jár egyedül - akkor a logika szabályai szerint feltételezhetjük, hogy a gyerek sem jár egyedül. Ezt jó dolog tudni egy a kölökért aggódó szülőnek, ha arra gondol, hogy az utódnak egyedül kellett elmennie abba a táborba, ahova azért tesszük, hogy vigyázzanak rá és ne kelljen este a számítógép mellől előhúznunk véreres szemekkel, amikor a munkából hazaérünk. Aggódtam érte, mert társaságban, ha van aki gondolkodjon és figyeljen helyette, akkor erről a két dologról hajlamos elegánsan megfelejtkezni és egy könyvvel a kezében, méla arccal hajlamos besétálni egy árokba, nekimenni egy eléugró villanyoszlopnak vagy fának. De  dicséretére legyen , hogy megoldotta a feladatot. Az én fiam!