Furcsa

Furcsa dolgot tapasztaltam, nézegetvén a látogatási statisztikámat. Mióta nem írok ide, sokkal több a látogatóm, mint amikor írtam. Ebből azt a következtetést lehetne logikusan levonni, hogy rossz hatással vagyok az emberekre. Mindenesetre furcsa, nagyon furcsa..

Névnap

Egy névnap kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Míg az ember a gyerekkorát tölti, várja az ünnepi alkalmakat. Ilyenkor az alkalom fénypontja az, amikor az ajándékozás kezdődik, amikor a gyermek boldog izgalommal lesi azt, hogy a többiek szeretete milyen anyagiasult formában mutatkozik meg. Azután felnő, és rájön arra, hogy egyesek ezt, aminek igazán szívből kellene jönnie, mennyire gépiesen teszik. Vagy akár úgy sem. Nem törődünk a másikkal, igazából sokszor az sem számít, hogy a másik mit szeret, az ajándékokat magunknak választjuk és elvárjuk azt, hogy akinek adjuk, az örüljön neki. Magunkból indulunk ki, noha nem magunkat lepjük meg. A bűntudatot talán feledteti az ajándékozás öröme, ha egyáltalán van ilyen, és nem veszett ki, nem vált gépiessé ez a dolog is belőlünk. Én például rendszeresen száraz vörösbort szoktam kapni, noha se a vörösbort, se pedig a szárazat nem kedvelem különösebben. Megértem Dumbledore professzort, akinek minden vágya egy pár meleg gyapjúzokni volt, de helyette mindig valami fényes, ámde jószerivel használhatatlan csecsebecsét kapott..

Csak só

Van nálam több kiló ajándéknak szánt só. Közeli lejáratú, ezért már kereskedelmi forgalomba nem lenne hozható, de ajándéknak ideális, hogy kifejezhessem vele a szeretetem és nagyrabecsülésem bizonyos emberek irányában. Amúgy érdekes kérdés ez a lejáratos só. Évmilliók alatt kialakult vegyületről van szó. Iskolai kémiaórák első tananyaga a nátrium klorid, és otthonainkban is hétköznapinak számít. Használjuk ételeinkben és az utcán is, hogy el ne csússzunk. Ismerjük a mesét is a királylányról, aki jobban szerette az apját mint az emberek a sót. Szóval ott van mindenhol. A tengerek vize, amikor itt még nagy vizek hullámzottak, szépen elpárolgott és hatalmas sómezőket, sóbarlangokat hozott létre. Az emberek megtalálták az évezredek óta változatlanul pihenő anyagot, kibányászták, dobozokba töltötték, és árulják. A lejárata meg kb egy év. Némi ellentmondást vélek felfedezni ebben. Ja, hogy ez a fogyasztói társadalom? Rendben, de nem túlzás ez egy kicsit?