Apa, kezdődik!

Az ember életében egy biztos pont a szeptember első napja. Legalábbis a nagy részének ez a nap mindig jelentett és jelent valamit. Ez a kezdés napja. Amíg gyerekek voltunk ez a nap inkább gyásznap volt, a szabad életünk végét jelentő nap, amikor újra előtérbe kerül a kötelesség, amikor a tudás óceánjába vetjük magunkat, hogy elő se bukkanjunk belőle egészen jövő nyárig. Ez az érzés lassacskán múlt el amikor munkába álltam, ennek idestova pontosan húsz éve. Akkor, tudom elég rossz volt azt figyelni, hogy mások iskolába mennek - illetve akkor még nem is, inkább a rá következő nyáron az, hogy nem mennek és míg ők a strandon süttették a micsodájukat én munkába siettem. Szerencsére akkor még szerettem dolgozni, így nem okozott bennem ez legyűrhetetlen feszültséget. Azután sokáig semmi kapcsolatom nem volt az ősz kezdetével. Ez is ugyanolyan nap volt, mint a többi, egy letépett lap, vagy beikszelt négyzet a naptárban. Egyedül csak a városban lófráló, illetve valahova siető tömeg felszaporodásából látszott valami, hogy újra kezdődik a tanév, illetve másoknak a nagybetűs életre nyílik egy ajtó. Mióta apa vagyok újra belefutottam a problémába. A gyerek, mint egykoron jómagam, ugyanazokkal az érzésekkel veszi fel a hátára a táskát, mint amiket én érezhettem ilyentájt. Most ő kezd tanulni, merül bele abba a bizonyos tengerbe, hogy próbáljanak egy csomó hasznos, és haszontalan tudást belesajtolni a fejébe, nekünk meg egy állandó gonddal lett kevesebb, mert tudjuk hol is van/lesz a gyerek egy évig. Minden rosszban van valami jó..

Práznyik

Ez a hétvége az utolsó szünetben töltött napok és a gyermek ünneplésével telt. Szombaton a kollégái, vasárnap a család tette tiszteletét nálunk. Míg előbbi folyományaképp érik a lakás teljes kifestése és renoválása, utóbbi viszonylag szolidabb légkörben zajlott. Fontos tanulságai azonban mindkét esetnek vannak. A szombati napon még tűzifát is rendeltem, így a felkészülésen kívül a trógerolás és a hasogatás feladatai is rám hárultak. Szóval: Tíz mázsa fa nem kétszer több munka mint az öt mázsa. Matematikailag ugyan van némi összefüggés, de a szikkadt agyú számtantanárok nem veszik bele az egyenletbe azt, hogy közben ebédet kell főznöd, és a bulira is pizzát kell sütni a kölkeknek. Az első felével szintidőn belül végeztem, de a fa másik része alaposan megizzasztott. A másik fő tanulság az, hogy nyolc gyerek egy buliban sok. A fele bőven elegendő. Kicsit olyan érzésem volt, mintha angolnákat akartam volna egy dobozba összeterelni, ráadásul a lelki szemeim mellett saját fizikai látóterembe is egyre jobban benyomakodott a pusztítás, a közelgő armaggedon előszele, amint ezek a kis ördögök folyamatosan, és kontrollálhatatlanul pusztítottak. A családi ünneplés nyugodt mederben zajlott, attól eltekintve, hogy már reggel 7-kor főzni kezdtem a húslevest, és nemigen jutott alkalmam arra, hogy kipihenjem magam. Nem szabad egy kétnapos hétvégén két ünnepet tartani..

Már megint a nők!

Egy csomó mindenről a nők tehetnek! Az élet tele van olyan negatív dolgokkal, amik egyértelműen a gyengébbik nem hibái, erre pont ma olvasom az újságban, hogy szerdától a benzin ára is nő. Ezt azért nem gondoltam volna róluk..