A Boszi

Találkoztam egy boszival. Ez könnyű, mondanák mások, - hisz rengeteg olyan nő van aki megérdemli ezt a jelzőt! - de a véleményem szerint azok inkább banyák. Mert ugye, ha egy nő megöregszik akkor lehet belőle kortalan jótündér, lehet belőle nagyi és válhat banyává is. De ez mellékszál. Az 'én' boszim nem banya, se nem jótündér, velem egykorú, mitöbb évfolyamtársnőm volt a gimnáziumi éveim alatt. Akkor persze nem látszott rajta, hogy mi lesz belőle, nem repkedtek a feje felett baglyok és nem hordott magánál se fekete macskát, se seprűt. Végül is sosem tudhatja az ember kiből mi lesz évek hosszú sora után, lehet valakiből egyetemi tanár, de akár kőfaragó, vagy balett táncos is. Ez a lány boszivá vált, bár lehet, hogy az is volt már, csak mostanra érett meg a tudása, hogy elmondhassa ezt magáról. Egy könyvesboltban dolgozik, ami duplán szimpatikussá teszi, ugyanis szeretem a könyvesboltokat, a sok könyv olyan megnyugtató és a finom, mással össze sem hasonlít ható 'új könyv' szag, amúgy is megigéz, de ezen felül még elképzelem, ahogy a vastag poros fóliánsokat rendezgeti egy holdvilágos éjjelen a vártoronyban, miközben a fekete macska a lábainál dorombol - szóval ez olyan stílszerű. Kártyából jósol - noha én alapvetően szkeptikus vagyok a jóslással kapcsolatban - mint ahogy az eleve elrendeléssel kapcsolatban is - az egyik feltételezné a másikat, és én naivan hiszem azt, hogy az ember a döntéseivel a saját sorsát is képes irányítani. (Na jó, az én helyzetem ebből kivétel - mert jelenleg sodródó korszakomat élem, tehát inkább a körülmények irányítanak - mint én a körülményeket.) de mindenképpen elszántam magam, hogy most az egyszer kipróbálom mint mond nekem a kártya. Azután majd beszámolok róla...

A pék

Van Alsógödön egy pék. Illetve valószínű, a nagy számok törvénye, illetve a beszűrődő finom kenyér és péksütemény illatának alapján, hogy több pék is van. Mi több, lehet egy pékföldön élek többedmagammal. Alsógöd - The land of bakermen. De a mai megemlékezés nem a pékekről szól általában, hanem egy bizonyos pékről, akihez szerencsére közel sikerült tanyát verni. Az illatosan omlós tésztaárukon kívül figyelemreméltó lánykínálatot is tart, úgyhogy a szájon át élvezhető lisztes örömökön túl, vizuális látványosságok is csatasorba állnak a vevők kegyeinek az elnyeréséért, ráadásul ez utóbbiak ingyenesen. Az árak szolidak, egy közel férfitenyér felének megfelelő méretű szilvalekváros bigyó csak harminc forint és az íze felejthetetlen. Egy probléma van csak vele, melegben nem készítik, és csak délután. Úgyhogy ma kakaós csigát fogok reggelizni..

Bizonyíték a lehetetlenre

Keressünk bizonyítékot a lehetetlenre! Elárulom, hogy nekem eddig még nem sikerült, és valószínű, hogy nem is fog, hisz azért lehetetlen. Az ilyen apró, logikai ellentmondások egy nőt általában nem szoktak zavarni, erre a saját példámat tudnám felhozni. Van egy hibám. (Illetve több hibám van, de ha a nejemet kérdezné valaki, akkor még az is kiderülhetne, hogy csak hibám van.) Szóval ez a hiba az, hogy gyűjtögető hajlamom van. Gyűjtök mindent, ami megtetszik. Szeretem régi dolgokkal körülvenni magam, de ha meglátok a porban egy érdekes formájú követ, azt is fel szoktam venni. Ez az asszonyt zavarja és állandóan ostoroz, hogy hagyjak fel ezzel. Persze megváltozni nem tudok, mert a viselkedés a lényemből fakad - most hivatkozhatnék a horoszkópjegyemre - de mivel nem annyira hiszek benne, most nem teszem. Próbálok megváltozni, hogy a kedvére tegyek, bár nagy erőfeszítésbe kerül, de sehogyan se jó, ugyanis ő csak azt látja, amikor hazaviszek valamit, azt nem, amikor hatalmas erőfeszítések után valamit otthagyok. A kérdés az, hogy bizonyítható be az, hogy valamit nem csináltunk meg, amikor csak az látszik amit megcsináltunk?