A tegnapi angolórán feladat volt az, hogy mondjuk el, hogy mit ettünk ebédre. Önként vállalt vezeklésképp, már hónapok óta mirelit zöldséget eszem délidőben, de meg kell vallanom az őszintét fogalmam sem volt abban a pillanatban, hogy azon kívül, hogy zöldség, tulajdonképpen miből is áll. Aztán persze a fogamat összeszorítva, nagy szenvedések árán valahogy sikerült felidéznem magamban, hogy milyen növényekből áll az ételem, de nem volt egyszerű. Hiába hogy csak megeszem és nem elemzem, de azért tudhatnám azt, hogy mi is van a tányéron. De nem, ez rá a példa, hogy az ember annyira automatikusan csinálja ezeket a naponta ismétlődő dolgokat, hogy fel sem tűnik utólag, hogy mit is csinált. Hurrá!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése