2017. március 27., hétfő
Korongvilág
2017. március 24., péntek
Estebéd
2017. március 23., csütörtök
Rajzfilm
amikor valamely behatásra jojózni kezdenek az illető lény szemei. Pont ugyanezt érzem én
is, ha szemüveget váltok. A szemeim mintha össze akarnának akadni, össze-vissza ugrálnak a
helyükön. Mondjuk belülről nyilván viccesebb a dolog, kívülről ez nem lehet annyira
látványos, viszont így tudok mire gondolni..
2017. március 20., hétfő
Fogyni
2017. március 9., csütörtök
Befektetési tipp
2017. március 7., kedd
Trollok
kifejezetten fájdalmasak. Kezd kialakulni egy olyan fóbiám, hogy van kb 100 igazi
született troll, akik nagyjából 500 személyiséggel jelen vannak szinte minden valamire adó
blog- és híroldalnál és csak dől belőlük a hülyeség. Szinte már stílusról fel lehet
ismerni némelyiket. A nap bármely szakában képesek aktivizálni magukat. Ilyenkor bánom
azt, hogy az OPNI már bezárt. Az embernek ennyi hülye láttán az élettől is elmegy a kedve..
2017. március 1., szerda
Na
Megjött a kormányhivatal válasza a kérvényemre, amiben azt kértem, hogy térítsék meg azt a költséget, amivel a legutóbbi, ausztriai kirándulásom járt, mikor is a hegyimentőknek kellett lecipelniük a hegyről és pár napot a salzburgi klinikán voltam kivizsgáláson. Mindenhol az eu biztosítási kártyát használtuk, mindenhol el is fogadták, de ennek ellenére fizetni kellett a hegyimentőknek a mentésért és a kórháznak valami rejtélyes okból, amire eddig még nem sikerült rájönni. Utóbbi csak pár ezer forint volt csak, de nem jöttünk rá, hogy mi az. Persze, ha úgy teszik fel a kérdést, hogy megér-e az életem nagyjából hatvan darab ezres címértékű bankót, vadul bólogatni kezdek, hisz tudom, hogy a hegyimentő nélkül meghaltam volna a hegyen, hisz a nej egyedül csak arra volt képes, hogy belökjön a horhosba. Persze ez utóbbit puszta jószándékból, hisz nem gondolta, hogy egy izomtónus nélküli, nagyjából egymázsás bőrzsák meglehetősen kezelhetetlen. Szóval magamtól lejönni nem tudtam, reggelig meg biztosan kihűltem volna, ahogy ezt el is kezdtem, de jöttek és megmentettek. A salzburgi 'tanulmányút' is minden fillért megért, hisz azóta tudom, hogy idehaza olyan kórházba nem kerülhetek, így próbálom minden áron elkerülni azt, hogy idehaza egy hazai kórházba be ne kerüljek. Szóval a kormányhivatal végül elutasította a kérvényem, nem kapok lóf@sz sem. Persze megindokolták a dolgot, ami röviden úgy fordítható le, ahogy azt Selmeczi képviselőasszony oly' kedvesen intonálta, csak. A bővebb kifejtésben az szerepel, hogy megkérdezték az osztrákokat arról, hogy ebből az összegből ők adnak-e visszatérítést, mire azok elmondták, hogy nem, így elutasították a kérésem, holott szerintem nem ez volt a kérdés. Mi azt kértük ugyanis, hogy azt a költséget térítsék meg, amit az osztrákok annak ellenére fizettettek ki velem, hogy volt eu-s biztosításom. Ehhez elég lett volna azt megkérdezni, hogy tényleg volt-e esemény és annyit számláztak, amennyit én állítok, nem pedig azt, hogy utólag a számla összegéből adnak-e kedvezményt. Na mindegy, adtam a sz@rnak egy pofont, de legalább életben tartottam egy halom köztisztviselő munkahelyét cirka fél éven keresztül. Persze botor módon jogerőre emelték a végzést, így nem lehet ellene fellebbezni, mert ha megtehettem volna, újabb fél évig védett státuszba kerül ugyanaz a szakembergárda, így meg kénytelenek lesznek másik gumicsontot találni maguknak. Úgy kell nekik!