Egy gondolat bánt engemet - ha szabad így egy ismert költő pár sorát orozni hétköznapi alkalomra. Az ember mit meg nem tenne egy jó bevezetőért. Szóval azon gondolkodtam, hogy jó-e az az eddig folytatott gyakorlatom, hogy napi egyszer megpróbálok írni valamit a fejemben járó gondolatok közül. Ez eddig nagyjából ment, bár tettem magamnak némi engedményeket - hétvégére és szabadságra ez nem vonatkozik. Nem mintha akkor leállna az agyműködésem - inkább arról van szó, hogy jóval nagyobb kontroll alatt vagyok és nehéz megteremtenem azt a kis időt, hogy nyugodtan végig tudjak valamit gondolni és azt papírra is vethessem. Mostanság azonban néha hétköznapra sem jut elég idő, pedig most is motoszkál bennem pár szikra, amit csak fel kellene szítani, hogy láng lehessen belőle. Vajon mi teszi értékessé azt, amit csinálok? A rendszeresség vagy a mondanivaló? Esetleg mindkettő vagy egyik sem? Azt hiszem nehéz kérdések ezek mind..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése