2017. május 31., szerda

Lőcs

Mindenki, legalábbis a férfivilág nagy része szemérmesen hallgat a témáról, pedig jobbára ez az öltözői humor egyik sarokköve, illetve a téma a legtöbb autóvásárlásnál előkerül, legalább futólag lepillantva - Elég ez vajon egy Audi A4-re vagy valami nagyobb SUV-ot kell inkább vennem? Ez most azért jutott eszembe - nem mintha autóvásárlás előtt állnék - hogy megemlékezzek arról, hogy mire is jó ez a szerszám, az elsődleges biológiai funkcióján túl, azaz, hogy az ember futás közben is végezhesse úgy a dolgát, hogy ne legyen nedves közben még a szentkép a falon is. Van egy régi magyar mondás is - haszontalan, mint a pap p.cse - de be kell látnom, hogy ez az állítás mára megdőlni látszik. Ugyanis nem csak nagy terepjáróhoz juthat a kérdéskörrévén az ember, hanem más egyébre is jó. Eddig azt tudtam, hogy az egészséges mértékben gömbölyű férfitest/apatest jellemzője az, hogy ha az ember egyenes gerinccel - ez nyilvánvalóan nem politikusokról szól! - lenéz, akkor a hasa ívétől látnia kell a végét. Ha nem, az fogyókúrát jelent. Eddig el is voltam abban a hitben, hogy ezzel nagyjából kimerült a hasznossága, de apám és egy geodétaisten révén kiderült, hogy felhasználható oszlopok függőleges helyzetbe állításához is, ha az embernél nincsen se vízszintező, se függőón. Itt a szintet az ember orra és a vége jelenti, nyilván az embernek a hasát ilyenkor ki kell venni az egyenletből, vagy pedig csak gyomortájékon homorú gerendákat állíthat függőbe. Na lám, mégsem olyan haszontalan ez a szervünk. Azt hiszem kezdhetek gyűjteni egy Audira..

2017. május 30., kedd

Kipróbáltam volna

Ma, ahogy jöttem el az alsóvárosi temető mellett, eszembe jutott, hogy szívesen kipróbáltam volna, milyen együtt megöregedni az öcsémmel. Mint két trottyos öreg, kint ülni a Duna parton és élvezni az utolsó őszi napsugarakat, vagy beszélgetni valami hülyeségről. Amúgy sosem beszélgettünk igazán hülyeségekről és a Duna parton sem ültünk. Ráadásul korántsem biztos, hogy megélem a trottyos öregkort és öcsém sincsen már régóta. De azért kipróbáltam volna..

2017. május 24., szerda

Változom

Minden és mindenki változik. Magamon figyeltem meg azt, hogy míg régebben, ha társasági eseményre szerettem volna elmenni, legegyszerűbb az volt, ha rendeztem egyet. Mert amúgy, ahogy tán az etruszkok is megállapíthatták, bulizni minden akar, mosogatni meg senki nem fog. Szóval az emberek nagy része hajlandó lenyelni az ételt, ha előtte megrágják és a szájába teszik, de a konyhába már nem menne ki ezért. Szóval eddig bennem volt a kezdeményezőkészség, mostanság meg azt veszem észre magamon, hogy egész egyszerűen nem érdekel, csak tátom a szám, mint a többiek. Persze tudom azt, hogy így nem fog történni semmi, de hát ez van! Az élet kegyetlen és nem lehet mindig elől menni és törni az utat mindenkinek. Ez persze hívható egoizmusnak is, de ha ezt csinálja az emberek 99 százaléka, akkor ez nem kirívó dolog, hanem ennek kell lennie a normális viselkedésnek..