Paprika

Szeretem az erőspaprikát. Régebben, gyerekként nem bírtam, hisz csípett mint a veszedelem, és ki szereti azt, ha olyan érzése van, mintha acélbetétes bakanccsal rúgták volna arcon? Azóta finomodott a megközelítés és ájöttem arra, hogy mi a jó benne. Illetve azt még nem tudom, de most már, ha lehet, szeretem és keresem ezt az érzést. A friss, hagymás kenyérre felkent vaj és a rákent erőspista íze semmivel össze nem hasonlítható! Azt is mondják, hogy a jó paprika kétszer csíp. Nos igen, van szerencsém ezt az érzést is tapasztalni, bár ez utóbbiról

azt hiszem szívesen le tudnék mondani..

Kacsahiány

Szép kacsamadár, messzire szállt.. Jól itt lettem hagyva, vélt vagy valós sérelem miatt, mintegy szó nélkül. Sajnálom pedig. Kár! Igaz, ezt egy másik madár mondja..

Diákszerelem

Gimnazista koromban két lány tetszett igazán az osztályunkban. Természetesen egyikből sem lett semmi, az egyik lerázott, a másikhoz már bátorságom sem volt, hogy kezdeményezzek. Amúgy sok csinos lány járt még az osztályba, de őket eleve kiejtettem, mert úgy gondoltam esélyem se lehet náluk. Mai fejjel egészen másképp nézem az akkori helyzetet. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a csinos lányoknak automatikusan lesz barátjuk is, így nem is érdemes próbálkozni náluk, mert kudarcra vagyunk ítélve. Furcsa, hogy egész sokan vannak ezen az állásponton, így ma már tudom, hogy ezért vannak a csinos szingli hölgyek olyan nagy számban. A kevésbé csinosaknál meg sorállás van, mert az emberek úgy pozicionálják be magukat, hogy legyenek esélyeik, és éppen ezért nincsenek. Mindegy, ez egy mellékszál. Amikor mostani fejjel megemlítettem az egyik általam favorizált hölgynek azt, hogy ő érte is rajongtam többek között, azt mondta, hogy biztos nem is lehetett az a vágy olyan erős, ha meg kellett ezt osztania mással. Hogy a nőknek soha semmi nem elég jó?