Dilemmák 1.

Mi történik, ha a mindent elsöprő erő a leküzdhetetlen akadállyal találkozik? - Költői kérdés, megoldhatatlan feladat és azt hiszem fel is tettem már magamnak is és itt, a blogban is, de ez állandóan időszerű. Mit tegyen az ember, ha az álmainak komoly gátja a másik ember vélekedése? Meddig mehetünk el a saját álmaink megvalósításáig? Elnyomhatóak-e a bennünk élő vágyak tartósan, csak azért, mert valaki más így gondolja? Azt hiszem, ezek örök kérdések, és jelenleg ezek befolyásolják leginkább a sorsomat és a hangulatomat is, bár a válasz rájuk még nem tudom. Tudhatom-e ezeket egyáltalán?

Dilemmák 2.

Mit tegyen az ember, ha le szeretné írni a gondolatait, de akiről írni akarna, az engem rendszeresen olvas? Igazából nincsen arra szükségem, hogy embereket ok nélkül sértsek- vagy bántsak meg csak azért mert közlési kényszerem van. Ez az a helyzet, amikor a népszerűség az ember gondolatait köti gúzsba. Nyissak egy harmadik blogot?

Elvárásaim

Elvárásai mindenkinek vannak. Hol ezzel, hol azzal kapcsolatban, de mindenki fogalmaz meg magának ilyesmit. Már csak azért is, hogy legyen mihez viszonyítani. A múltkorjában érdekes reakciót kaptam, a csalódást, amit egy nem megvalósult terv miatt éreztem mániás depresszióként azonosította valaki. Nos, nem vagyok pszihomókus, hogy tudhassam magamon detektálni azt, hogy valóban ilyen kórságban szenvednék, de úgy érzem, hogy talán mégsem ennyire súlyos a helyzet. Azzal a bizonyos bulival is elvárásokat fogalmaztam meg, amik természetesen nem teljesültek. Ez nagyrészben az én hibám, hisz rendszeresen túltervezem magam, és így szinte megjósolható a csalódás. Mit tegyek, ha igyekszem a maximumra törekedni? Persze volt benne kellemes csalódás is, hisz olyasvalaki is eljött, akire nem is számítottam. A rendezvényt a meglévő árkok betömésére szántam megtartani, de úgy tűnik, hogy ez egy halott dolog. Az embereknek érdekük a sáncok megtartása, ha nincs elég, inkább újakat ásnak, mint, hogy a régieket belapátolnák. Valaki a környezetemben azt mondta, hogy a munkahely nem arra való, hogy innen barátkozzunk, ide csak dolgozni járunk. Talán igaza is van ebben..