Értelmetlen

                            Értelmetlen a kérdés, hogy mivel eszed a káposztás tésztát, sósan, vagy cukorral. Ugyanis, ha a az ember főz, akkor tudhatja, hogy a klasszikus recept szerint a lesózott, lereszelt káposztát olajon karamellizált cukorba forgatjuk és főzzük puhára. Szóval nem kérdés, hogy melyikkel esszük, mert egyszerre mindkettővel. A kollégám éppen az imént mondta, hogy nem is akarja tudni a részleteket inkább..

Borravaló

               Borravaló - na pont nem erről van szó, vagy legalábbis nem ennyire direkt módon. Vannak a bérből és fizetésből élő honpolgárok, aki havi fixből karcolgatnak és vannak a vállalkozók, akik meg árukat adnak és vesznek, vagy szolgáltatást végeznek valami olyan árért, amit maguk határoznak meg és amit a elsődleges célcsoport, olykor a fogát szívva, de leperkál nekik. Szóval a vállalkozó nem kap borravalót, nem azért, mert nem telne rá, hanem többnyire azért, mert maga mondja meg az árat. Ha szeretne egy ezressel többet kapni, akkor olyan árat mond, amiben az az ezres is benne van. Ne várja már el, hogy külön honorálják azt a munkát, aminek minden másodpercét elszámolta már, olykor akár duplán is.

             Szóval a paraszt, ha eszébe jut az, hogy baracklekvárt főzne be télire és kimenvén az udvarra, nem lel tíz kiló befőzni való érett barackot a körtefán, a környékbeli zöldségipari kisvállalkozóhoz fordul, aki persze kiszolgál számol és vámol, keresztbe szorozza a nagymamája életkorát a vérnyomásával, majd mond egy olyan összeget, amit a paraszt (mondjuk én) még kapásból kifizet. Aztán persze otthon kezdenek kattogni a fogaskerekek, hogy mi a jó, bánatos isten haragja került ezen az egészen ennyibe?? - mert ugyanis sehogy nem jön ki a matek. Na persze, nem pont ezekkel a szavakkal, de hasonló jelentéstartalommal. A matek tényleg nem áll össze,  persze kiderül, hogy a zöldségipari vállalkozó, annak ellenére, hogy ő mondja meg mennyibe kerül a barack, szóval nem kell neki mindenképpen 890-ért adni a gyümölcsöt, mondhatná azt is, hogy 950, szóval ezzel együtt is erkölcsi kötelességének érzi azt, hogy még a borsos áron kívül is átbazilikázza a kedves vásárlót, aki gondolhatja, persze veszett fejsze nyele, meg effélék - legfeljebb nem megyünk oda többet - nyugtatja a háborgó lelkét és tér nyugalomra, hogy megint hülyének lett nézve. Persze nem úgy a nő. Benne felhorgadt a düh és utánament a dolognak. Először ugyan megígérték, hogy tesznek valamit ebben az ügyben és úgy látszik, hogy a semmi is valami, mert végül semmit sem csináltak. De ő nem adta fel és újból odament, így végül kifizették neki a különbözetet, ami csak véletlenül maradhatott a pénztárgépben tegnapról. A zöldséges nehezményezte ugyan, hogy az egész polémia az épp jelen lévő nav ellenőr előtt zajlott le, de a nav ellenőrökön nem látszik az, hogy azok, amik és ha tényleg így történt, az a karma méltó válasza erre. Mint aki a rendőr előtt kezd el büntetőfékezni. Az így járás tipikus esete.

Palacsinta

                            Mindenki ismeri, a népfolklór része. Alapvetően lisztből, tojásból, tejből álló, forró lapon kisütött lepényféle, amit mi feltekerve, valami édes dologgal - lekvár vagy kakaó - töltve tálalunk. Közös ismertetőjele az összesnek, hogy sokkal tovább tart elkészíteni, mint ahogy el szokott fogyni. Rendes háztartásokban a palacsinta életkora rendszerint pislogások számával jellemezhető, azaz például, csak kettőt pislantottam és már eltűnt! Ezért is furcsa az, hogy már nem vagyunk rendes háztartás a definíció szerint, mert a palacsinták már nem szublimálnak a hűtőből. Példának okáért, szombat este nyolc palacsintát tettem be a hűtőbe és vasárnap reggelre is megvolt mind az összes! Korábban ez sosem fordult elő! Hiába, változik a világ..