Furcsa

Azt hiszem másállapotban vagyok. Igényelném az emberi kommunikációt, viszont mindamellett kedvem lenne beásni magam a föld alá, Gollam módjára. Ezzel csak az a baj, hogy szeretem a sápadt arcot és utálom a halackát, úgyhogy ezen még dolgozni kell. Ráadásul rengeteg gondolatom van ami eszembe jut és úgy vélem, hogy megérett már a leírásra, de amikor le kellene jegyeznem, akkor nem jut eszembe semmi. Valamit jó lenne tenni ez ellen. Lehet, hogy egy reggeli használna?

Napi vicc

Egy mostanság történt esetről jutott eszembe az alábbi vicc:
Árvíz van és a vízszint emelkedik. Emberünk (aki bigott hívő) felmenekül a fára, miközben a folyó már elérte a fa közepét. Egy csónak jelenik meg a színen és el akarja vinni. Az emberünk nem megy el a hajóval, mert azt mondja, hogy az ő istene erős, majd az megmenti. A víz közben tovább emelkedik és már majdnem a fa tetejéig ér. Ekkor helikopter érkezik, ami újból fel akarja venni, de ő szintén azzal válaszol, hogy az ő istene erős, majd az megmenti. Az ár elborítja a fát, az ember megfullad. A mennyben Isten színe elé kerül és dühösen próbálja felelősségre vonni az Urat. - Uram, hittem benned és te cserben hagytál engem! - Én? - kérdezi Isten - Hisz küldtem érted csónakot is és egy helikoptert is. Eddig a vicc - a furcsa ebben az, hogy nem is vicc. Ha valaki panaszkodik neked, hogy egy ideje állástalan, azt hiheted, hogy örülni fog a neki küldött állásoknak. De mint kiderül, ezek nem vezetői állások és aki egyszer már volt vezető, az többé nem akar beosztott lenni - ezt meg én érthetném meg, ha tudnám. Eddig azt gondoltam, hogyha munkanélküli lennék, akkor az egy rossz állapot lenne és inkább dolgozni szeretnék, ha lehet - főleg, ha addig is a szakmámban tehetném, de ha tudnék targoncát vezetni, akkor vezetnék azt, a lényeg amúgy is a munka, illetve a lehetőség a fizetésre, a családom eltartására és nem a vezetői ambícióimat szeretném kielégíteni. Ha nem lehetek főnök, akkor ne legyek inkább semmi? Szerencsére nem vagyunk egyformák..

Televízió

Azon gondolkodtam a minap, hogy itt egy készülék - a televízió. Szüleim gyerekkorában még nem is létezett, az én gyerekkoromban még perceket kellett várni arra, hogy kép és hang legyen, hétfőnként nem volt adás, másfél csatornát lehetett fogni rajta, fekete fehérben mutatta a világot és ha valaki nagylábujjára esett, akár súlyos sérülést is okozhatott. A gyerekem felfogása a tévéről egészen más. Ő ezt a humbugot az előzőekről talán el sem hiszi. Méghogy nem volt színes? Vagy nem volt adás? Akkor amikor többszáz csatorna közül lehet mostanság válogatni? Amikor megállítható és visszatekerhető a műsor, sőt, a jobbaknak akár térhatású élményeket is nyújthat? Nem tudom, hogy létezik-e valami, ami ennyire befolyásolja a világ fejlődését és közben maga is ilyen nagyot fejlődött. Csodás korban élünk azt hiszem..