Ismerősök

Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a másikra, arra, hogy megismerjük igazán ki is a másik. Ezt azt hiszem soha nem lehet teljes biztonsággal megtenni, vagy azt állítani, hogy bárkivel megtörténhet - legalábbis a részemről.  Mai világunkban furcsa sport lett az ismerősök keresése. Egyes vélekedések szerint  fokmérője lehet valami általam kevésbé értelmezett dolognak az, ha bizonyos oldalakon az ember neve mellett feltüntetett, ismerősöket jelző szám minél magasabb, ezért boldog, boldogtalan jelöli egymást ismerősnek. Jelenleg két jelölést is kaptam, de nem tudom mitévő legyek velük. Az egyikről fogalmam sincs ki lehet és honnan kellene ismernem őt, a másikkal egy munkahelyen dolgozunk és köszönni szoktam neki, amit időnként fogadni is szokott, ha sikerül áttörnöm ezzel az éppen aktuális ingerküszöbét. Élünk egymás mellett, időnként köszönünk egymásnak, de ennél többre senki sem vágyik. Ez már tekinthető ismerősi kapcsolatnak, vagy ehhez azért még több kellene?

Betegszabadság

Immáron második napja vagyok betegszabadságon. Ami azt jelenti, hogy beteg lettem ezért szabadságot vettem ki, mert így jobban járok, mintha táppénzre mentem volna és így is marad majd szabadságom jövőre. Amiért persze a cégem fogja szívni a fogát, de hát ez van - így is mehetek majd be valamelyik vasárnap dolgozni - azt meg igazából nem bánja. Viszont a mai nap jó híre az, hogy úgy néz ki, megmaradok. Ami már csak abból a szempontból is öröm, hogy a hétvégére programot terveztem, amit megnehezített volna a korai és nem tervezett halálom. Valahogy nem lett volna ugyanolyan úgy elmenni az eseményekre, mint így..

A kádi, az ember és a birka

Egyszer egy embert a kádi elé vezettek, mert szó nélkül pofánverte a barátját a piacon. Az embernek megadta a szót, hogy elmondhassa az, hogy is esett a történet az ő szemszögéből. - A városon kívüli barátomnál jártam, aki adott ajándékba egy birkát. A bárányt a vállamra vettem és gyalog indultam hazafelé. A városban sok ismerősöm volt, mindegyik megkérdezte, hogy - Mit viszel a válladon Juszuf? - pedig mindegyik világosan láthatta, hogy  mi az amit cipelek. Megfogadtam, hogy azt, aki legközelebb megkérdezi, fejbeverem. Hát így történt, bölcs kádi! - Na ez arról jutott eszembe, hogy vagy y gyermek, vagy kedves kollégák megfertőztek valami virulens kórsággal, amitől olyan hangom lett, mint Louis Armstrongnak, de mégis mindenki megkérdezi, hogy vajon megfáztam-e, hogy ilyen szép kisüstön főtt hangom lett?  Mindenkit nem vághatok pofán - de milyen jól esne!