Az én váram

Az én váram az én házam. Időszerű ilyen dolgokon is gondolkodni, tűnődni. Amúgy valamikor az újévi fogadalmakról is akartam írni, de mindig van újabb és életszerűbb dolog, ami a szokásos újévi konzervtémák elé furakodik. Minden tiszteletem Kinizsi Pálé, neki volt vára Nagyvázsonyban, és állítólag bevehetetlen volt. Na most az én váram is bevehetetlen. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy én nem tudom bevenni, mert a felbukkanásom a saját szobámban azonnali dühödt tiltakozást vált ki a felettesemből. Furcsa kettősség - ilyesmiről mindig Mátyás király és az okos lány esete jut az eszembe, hogy vitt is ajándékot, meg nem is. Tehát van saját dolgozószobám, ahol elméletileg dolgozhatnék, de nem jó, ha ott vagyok, mert akkor elfoglalom magam. Úgy érzem, hogy a férfiátlaghoz képest jól teljesítek odahaza, ez mégis kevés. Nem hiába mondták anno, hogy nincs is jobb hely az végeknél -  Kinizsinek igaza volt..

Unalom

Szeretek unatkozni. Ezt meg kellett állapítanom magamról a téli szünetben. Az unalom jó dolog, legalábbis, ha előbb definiáljuk, hogy mi is az tulajdonképpen. A magam részéről úgy gondolom, hogy sosem unatkozom, ráérek ezt majd akkor tenni (de akkor igen aktívan) ha a föld alá kerülök, és más dolgom sem lesz, mint az ítéletnapi harsonákat várni. Viszont felettes szervem véleménye szerint minden olyan tevékenység unatkozásnak tekinthető, amikor nem azt csinálom, amit ő mond. Nos igen, ebben az értelemben sikerült egész jól átunatkozni a szünetet. Sokat unatkoztam a saját szobámban, és ez jó volt. Hiába, kell az embernek a kikapcsolódás..

Öt titok avagy a MÉM hatalma

Oly kedvesen fel lettem kérve erre a megtisztelő feladatra, hogy mondjak el magamról öt titkot. Hmm. Lehetne az első az, hogy nincsenek titkaim, legalábbis olyasmi, amit fel is fednék. Ezt persze sokan sokféleképpen értelmezhetik, de a titok nem lesz titok azáltal, hogy elmondjuk másoknak illetve lehetnek olyan dolgok is, amikről én azt hiszem, hogy senki sem tud, pedig mindenki számára egyértelműek. A második, hogy világ életemben békés ember voltam/vagyok nem szeretem az erőszakot. Ami persze egy kicsit baj, mert az erőszak elkerülése érdekében megalkuvó is tudok lenni és az nem jó. Soha nem verekedtem a gyerekkoromban, leszámítva egy igazán szép 'makarenkói' pofont, amit a barátom (Őróla egy másik emlékemben írtam már) becsületének a védelmében osztottam ki. Utólag belátva kár volt az is, a cél is és a megoldás is. A harmadik az, hogy nem szívesen beszélek magamról. Az emberek többsége azért kérdez, hogy saját kérdésére válaszolhasson, manapság nem divat ténylegesen érdeklődni a másikról. Ha valaki megkérdez, (Ez biztosítja azt, hogy valószínűleg tényleg érdekli az, amit kérdez [leszámítva azt, ha ő akar válaszolni rá, de azt azért már ki tudom szűrni.] akkor szívesen válaszolok sok mindenre.) A negyedik az, hogy nagyon szeretem a jó társaságot, viszont befelé forduló vagyok, nagyon nehezen tudok beilleszkedni egy új társaságba, nehezen szerzek új barátokat, inkább a saját gondolataimba temetkezem. Az ötödik, hogy sohasem érdekelt a divat. Semmit nem teszek csak azért mert éppen divatos, vagy trendi (Utálatos ez a szó ) Kényelmes ruhákba járok, ízletes ételeket eszem, stb. Mindig is többre becsültem az egyéniségeket mint a sodródóakat, bár bizonyos értelemben magam is sodródom..