Álom

Ma éjszaka egész furcsát és nekem szokatlant sikerült álmodnom. Álmomban állást kerestem, mint műszerész. Magammal cipeltem egy oszcilloszkópot és egy tekercs drótot, amit sikeresen otthagytam mindenütt és egyéb bonyodalmakat is okozott az, hogy vissza kellett mennem érte állandóan, ráadásul nem is vettek fel. Igazából tudtam is, hogy nem fognak felvenni, mert legalább 18 éve nem a szakmámban dolgozom és a technika is nagyon sokat fejlődött és én is éreztem magamról, hogy béna vagyok.

Minden tiszteletem ezek után Krúdyé, ha ebből ki tudna valamit bogozni, különösen az oszcilloszkópra vonatkozóan, amit a lelkem végigcipeltetett velem az egész álmomon keresztül. Ezek után szívesen megkérdezném tőle azt is, hogy minek az alapján készítette el az Álmoskönyvet..

Választás

Nem igazán szeretnék belpolitikával foglalkozni, mert teljesen megcsömörlöttem tőle. Ezzel gondolom az ország értelmesebbik fele így lehet, na nem azért, mert magam is abba a rétegbe sorolom, hanem csak úgy gondolom. Viszont ez a rész lehet kisebbségben, mint amit az elmúlt választás is fémjelez. Szomorúnak tartom, hogy ennyi politikailag instabil, és külső körülményekkel bármikor befolyásolható emberrel élek egy országban. Nem az a baj, hogy valaki jobboldali, vagy baloldali, mert az végiggondolja talán, hogy melyik eszmerendszer áll hozzá közel és azután úgy is szavaz, az elképzeléseinek megfelelően, hanem az, hogy van egy csomó olyan ember, akinek ha elévetnek egy kis koncot, ('nézd, savanyúcukor!') akkor egy ország sorsát dönti el pusztán pillanatnyi hangulatának megfelelően. Egy tisztességes választásban győzni vagy veszíteni dicsőség, de úgy, hogy az befolyásolja a többséget, hogy kap-e pénzt, és/vagy cirkuszt a választás előtt, az mélységesen szomorú..

A felnőtt emberek gondolkodásmentes közössége mindig is taszított.

Anyám

Anyám a sírba fog vinni. Tényleg! Tulajdonképpen hálásnak kellene lennem, mert felnevelt, megadott mindent, amire szükségem volt, de apámmal elég sokat veszekedtek (Vélt vagy valós sérelmei miatt, ami apám és családjától származtak. Anyámnak amúgy is egy igen jól fejlett kisebbségi komplexusa van) ezért amikor gimnazista voltam, elváltak. Akkor arra gondoltunk az öcsémmel, hogy jobb lesz tőle nekünk, mert megszűnik a probléma kiváltó oka, de nem így lett. A dühöngések továbbra is megmaradtak, csak az irányuk változott meg, immár felénk irányult. Imádja az olyan helyzeteket, mint pl ha van 'A' és 'B' a családban, és vele 'A' állítólag rosszat tett, és viszont tudja, hogy 'A' 'B'-vel jó viszonyban van, akkor 'B' élettét teszi pokollá 'A' 'hibái' miatt, miközben 'A'-val jópofizik, ha netalán mégis találkozna vele. Fizikai 'gyönyört' érez akkor, ha valakit felidegesíthet és ebben nagyon profi.  Ez olyan szintre jutott el, hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha megszól al a telefon (külön csörgést állítottam be rá!) a családom letiltatta a számát, rajtam kívül senki sem áll szóba vele, van aki még emiatt a telefonját is kiköttette.

Bennem meg ott van a kettősség, hogy nyugalomban szeretnék élni, viszont mégiscsak az anyám, és ezen a jogcímen mégiscsak megérdemli a gondoskodást, amire  egyre inkább szüksége van.

Hogy fogom én ezt közben kibírni???