Pedagógiai siker

                              Hozzájutottam egy könyvhöz. Azért mondom, hogy hozzájutottam, mert pénzt ugyan nem adtam ki érte, mégis sikerült megszerezni - persze nem loptam el, egy kuka mellé volt egy ládában kihelyezve, többi hasonló könyvvel egyetemben és ez az egy tűnt alkalmasnak arra, hogy magammal vigyem. Szemeztem a ládával korábban is, akkor még Alaptörvény is volt benne, de mire hozzájutottam, már a gránitszilárdságút elvitte valaki. Kinek kell manapság egy Alaptörvény? - Na mindegy, nekem megmaradt Makarenkótól az Új ember kovácsa. Ugyan még nem vitt rá a lélek, hogy beleolvassak, de a mai napon elért pedagógiai sikerem alapján én is így kezdek magamra gondolni. Az alapprobléma az, hogy a börzsönyligetiek lejárnak a faluba parkolni és el nem ítélhető módon a vasútállomás közelében akarnak megállni és ott az utolsó talpalatnyi helyet is elparkolják maguknak. Persze jó pesti módjára igyekeznek úgy megállni, hogy a lehető legtöbb szabad helyet blokkolják, így rengeteg értékes parkolóhely megy ezáltal veszendőbe. Ma pont ott voltam, amikor egy ilyen lény megjött autóval és beállt a két kocsi számára elegendő helyre egy autóval, majd amikor épp menni készült a vonathoz, szóltam neki, hogy ha előre állna másfél métert, akkor beférne valaki más is mögé. Persze azonnal tiltakozni kezdett, amire én nem reagáltam - szerencsére a családunkra jellemző süketségnek is van előnye. A becsületére legyen mondva, aztán beült a kocsiba és előre állt másfél métert. Dagadt a lelkem a büszkeségtől! Makarenkó legjobb tanítványának éreztem magam, egy új ember kovácsának! És még pofán sem kellett vágnom hozzá! Hát még egy írógépet..