Érettségi találkozó

                       Tegnap megtartottuk a 35 éves érettségi találkozónkat. Az eddigi legjobban sikerült ilyen rendezvény volt, a meghívottam száz százaléka megjelent és részt is vett az eseményen. Eddig sok ilyen rendezvényt szerveztem, meglehetősen vegyes sikerrel. Sokan nem is reagáltak, bizonyos emberek nem akartak eljönni, bizonyosak azt mondták, hogy ott lesznek, de végül nem jöttek el, aztán volt aki el is jött. Ez nagyjából (átlagosan) nyolc emberre tehető a harmincból. Ebből a nyolcból választottam ki azokat, akik az utóbbi egy évben szóba álltak velem és találkozni is hajlandók lettek volna. Az eseményben így tehát önző szempontok vezéreltek, hiszen eleddig jobbára a köznek kívántam jót tenni, de ezen próbálkozásom csúful elbukott. Így úgy határoztam, hogy a lehetőség bárki számára nyitva állt és állni is fog, de akivel öt éven keresztül egy árva szót nem tudtunk beszélni, azzal mi értelme összejönni, mi fog változni az együtt töltött pár óra alatt? Így viszont tényleg jól éreztük magunkat, az első kocsmából kitettek a záróra miatt, de átvonultunk egy másikba, majd jó hangulatban búcsúztunk azzal, hogy ezt biztosan meg fogjuk ismételni.