Öt másodperc elég kevés. Pl ha lángosra kellene ennyit várni, az szinte azonnali kiszolgálásnak számítana. Ugyanakkor lehet sok is, hiszen egy 100km/h-val haladó autó nagyjából 140 métert tesz meg ennyi idő alatt. 140 méter például gombócból rengeteg. Szóval viszonyítás kérdése az egész. Mert ha már gombóc, akkor itt ez az öt másodperces szabály. Mely szerint, ha valami a földre esik, ha öt másodpercen belül felveszed, még megeheted. Ilyenkor elképzelem, hogy a sok kis rohadék bacilus ami csak arra vár, hogy megbetegíthessen, ott áll a rajtgépnél ügyeletben, hogy mikor esik le valami és amikor a földbe csapódott, dördül a startpisztoly és megindulnak az étel felé. Na ezért kell gyorsnak lenni! Persze mondjuk az ember azért súlyoz, mert nem mindegy, hogy esik le a dolog. Ha például a Nyugati pályaudvaron, akkor már a talaj felett tíz centivel halálosan mérgezővé válik, földet sem kell érnie, de ha otthon a nappalinkban, akkor lazán felveszem, megtörlöm és megeszem. Szóval fontos a hely! Nyaralási élményként aposztrofálom, hogy láttam egy családot, nevezzük húséknak, ahol a kisfiú leejtette a fagylaltját a földre és nézett a bánatos boci szemeivel. Anyukája ezt észrevévén , kivette a kezéből a tölcsért, felkanalazta a matériát a járdáról, a tölcsért használva lapátnak, végigtolva egy darabon, hogy alá tudhasson nyúlni a gombóc alá, akkurátusan körbenyalogatta - egyenlő mértékben elosztva mindenütt a baktériumokat, majd visszaadta a kölöknek továbbnyalásra. Ha ez nem a Balatonszabadi közért előtt történt volna egy kétes tisztaságú helyen, ahova leülni sem volt kedvem, meg sem említeném. De az ember sosem tudhatja, hogy mitől hízik..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése