A légy

Légy - apró fekete röpködő izé. Roppant idegesítő - amennyiben idegesítő minden olyan dolog ami az ember környezetében nem az ő hasznára cselekszik. Már kora gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy ütni kell ahol érjük, mert mindent összemászkál és fertőzéseket terjeszt. Van egy legyünk. Ez nem olyan nagy újság, hisz ez egy olyan dolog, ami mindenkinek lehet - önmagában még nem elég a világhírhez. Ez azonban egy furcsa légy. Ez egy misszionárius, vagy vallási vezető esetleg filozófus - ki tudja? Honnan tudom mindezt? A légy ugyanis az ablakon ül, meghatározott pozícióban immáron három napja. Hogy vallási vezető vagy filozófus az már biztos, hisz a vak is láthatja, hogy a megvilágosodást keresi. Úgy tűnik, hogy végre a legyeknél is elindult valami, én meg pont most fújjam le őt chemotox-szal?

Tudom

A valószínűség tengerében evezgetünk nap mint nap. Időnként furcsa játékokat űz velünk az élet. Dolgok történnek velünk, időnként furcsábbak mint másokkal, időnként teljesen hétköznapi események, már a fejünket sem fordítjuk feléjük. Elég jó eséllyel becsülhetünk meg különféle események bekövetkeztét, de van, hogy tévedünk és ilyenkor alaposan meg vagyunk lepődve. Azt, hogy tegnap este a munkából hazatérek, egész nagy összegbe lefogadtam volna, és ez akkor így is történt. De a legutóbbi kerékpározásom alkalmából amikor az utca egyetlen gesztenyefája alatt haladtam el egy érett termés pont a fejem tetejére esett rá. Ugye kerékpárral haladtam, nem is voltam lassú, ráadásul egyetlen ilyen fa volt az utcában, nem gondoltam abba bele egy percig sem, hogy pont engem tisztel meg ezzel az ajándékkal. Viszont most már legalább tudom, hogy milyen jó az, ha van az emberen sisak.

Majd megszokom

Az utóbbi idők eseményei miatt abbahagytam az ebédelést. Az mégsem járja, hogy úgy dobom ki a hozott ebédet ahogy kaptam, mert össze van szorulva a gyomrom. Így ezen a héten már nem is rendeltem kaját. A délelőtti két kávé és két tea elegendőnek bizonyul, odahaza meg bőségesebben meg tudok vacsorázni. Ennek elégnek kell lennie, és mondhatom rá azt, hogy fogyózom. Bár biztosan nem fogok úgy járni mint a viccbéli ló, amelyik pont akkor döglött éhen, amikor már majdnem megszokta az éhezést. Még jelentős tartalékaim vannak, van miből..