Muszaka

Ma, megtörve a vasárnapi ünnepi ebédek során kialakult menüsort, az elmaradhatatlan húslevesen kívül muszakát készítettem. Mostanság van szezonja a padlizsánnak, amit egyesek törökparadicsom, mások tojásgyümölcs néven illetnek, de bárhogy is hívjuk, ugyanazt a lila héjú kemény, enyhén tökszerű termést értjük alatta. Rengeteg kellemes étel készíthető belőle, például a ma alkotott muszaka, de rántva is kitűnő, vagy parázson megsütve padlizsánkémnek is kiváló. A mai étel emígyen készült:

A padlizsánt meghámoztam, vékony szeleteket vágtam belőle, majd olajon elősütöttem. Ledaráltam a sertéslapockát, majd apróra vágott hagymán megsütöttem. Fűszereztem őrölt borssal, sóval, kakukkfűvel. Tűzálló tálba rétegeztem, egy réteg padlizsán, tejföl, karikákra vágott paradicsom, a megsütött darált hús, kevés só, és fűszerek ízlés szerint. Az utolsó rétegként padlizsán került, majd zárásnak paradicsom. 180 fokra előmelegített sütőben forrásig sütöttem, majd grillre váltva sajtot olvasztottam a tetejére. Felséges étel így nyárutó alkalmával, bárkinek szívesen ajánlom!

Miért?

Miért kell egy forgalmas út felújításával megvárni az iskolakezdést, azaz a legforgalmasabb időszak elérkeztét? Az úton egyéb munkálatok nem folytak a nyáron, miért nem lehet akkor dolgozni amikor amúgy is enyhébb a forgalom? Tudom, technológia, meg terv, meg átadás és amúgy is tojunk a közlekedőkre, hisz jelöltünk ki kerülőutat, szóval bekaphatják. De a terelőúttal is az a baj, hogy egy körforgalomban, tehát elsőbbségadás kötelező táblával végződtetnek egy autópályának nyilvánított utat. El lehet képzelni, hogy tegnap mi volt ott. Rendőr sehol, élelmes autóstársaim a forgalomtól elzárt részen az éppen akkor dolgozó munkások komoly veszélyeztetésével haladtak céljuk felé, a motorosok meg a leállósávon nyomultak végig. Tragédia volt. Ebben persze az a legszomorúbb, hogy valaki, aki az íróasztala mellett ezt a döntést meghozta, jutalmat is kapni fog az eredményes felújításért és az idő előtti átadásárt. Tényleg Abszurdisztánban élünk!

A fejsze

Végre van egy rendes fejszém! A másik megadta magát teljesen, mert minden csapás után le akart esni a nyeléről. Egyébiránt pici is volt már, olyan játékbalta, ijesztgetésre jó. Eddig elijesztgettem a tuskókat, de elegem lett a játékból. Az új seprű jól seper-ne, legalábbis az általános elvárások ezek. Ezzel az új szerszámmal is meggyűlt a bajom, mert ősállati erőm hatására ennek is megindult a feje lefelé. A használati útmutatójából sajnos kimaradt az, hogy nem szabad vele fát vágni, így azt hiszem teljes joggal próbáltam vele ezt a manővert. Miután kiesett a szép sárga műgyantás rögzítése, egy kalapács és némi nyers erő alkalmazásával végre sikerült rendesen rögzíteni a nyélen a renitens vasdarabot. Csak az a kérdés, hogy ezt a fejszegyárban miért nem tudják gyárilag megtenni?