Boszorkányság

Miért van az, hogy noha egyre jobban közeledik a világűr meghódítása, a háztartások egyre több korszerű berendezéssel vannak felszerelve, már a gyerekek is fejlett technikát használnak a mindennapjaik során, és  soha nem volt ennyire erős igény a természetfeletti dolgok iránt? Ismerőseimtől hallom, hogy rendszeresen kérik ki jós, vajákos ember tanácsát a sorsukat illetően, aki bizonyos jelekből 'értékes' tanácsokat adnak nekik. Egyáltalán hogy lehet megtudni, hogy jó-e a jós? Aki olyat mond nekünk, ami tetszik, az automatikusan jó? Vagy netalán az a jó, aki nem mond jót, ezzel zökkentve ki az embert a hétköznapi letargiájából? Alapvetően szkeptikus vagyok ezekben a kérdésekben. Nem utasítom el a természetfelettit, de nekem bizonyíték kell (nem ígéret. :-) ) A varázsvesszőt például kipróbáltam, és abban hiszek. Na persze nem a magyarázatokban, mert abból rengeteg van, hanem abban, hogy a dolog működik, hiszen saját magam láttam és tapasztaltam. De abban a jelenlegi tudásom szerint nem, hogy pár vonal a tenyerünkön alapvetően meghatározza az életünket, a kapcsolatainkat és a halálunkat. Ez azt jelentené, hogy tulajdonképpen a sorsunk a génjeinkbe van kódolva, és ezt túl merész lenne feltételezni szerintem.

Félpályás lezárás

Zseniális gondolatom támadt egy beszélgetés közben, a tiltakozásra, amivel majd jól le lehet mondatni a jelenlegi kormányt. Ki kell állni egy forgalmas útra és aki arra jön, azt fenéken kell rúgni. Ebből majd megtanulják a népnyúzók, hogy egy demokráciában nem lehet a néppel megcsinálni mindent. Persze, egy táblát is ki kell tenni, hogy 'Értetek csináljuk nem ellenetek!'. Ettől majd a kormány elgondolkozik, és lemond, ezt a kis áldozatot meg mindenki meghozhatja a közért, és közben az idő is jól fog telni és legalább valaki remekül fogja magát érezni. És aki arra jár? Az meg úgyse érdekel senkit, elvégre a demokráciáról van szó!!

Haverok, buli, fanta?

A hétvégén bulit rendeztem. Ez olyan szokás minálunk, egy tavaszi és egy őszi buli, olyan kerti tevékenységek elvégzésére, amit egyedül nem bírok, pl nehéz vastárgyak mozgatása és effélék. Ilyenkor rendszerint játszunk valami csapatépítős játékot, és főzök is. A mostani buli rendhagyóra sikeredett, részben amiatt, hogy nem sikerült különféle technikai okok miatt a csapatépítés, helyette vad alkoholizálás volt napirenden, és az már kevéssé tetszett. Ilyenkor az a program, hogy a kaját én állom, inni meg mindenki azt iszik, amit vagy ő hoz, vagy a többiek. Dicsekedhetnék vele, hogy jól bírom a szeszt, de ez talán nem olyan dicsőség, inkább egy állapot vagy adottság, amiről nem tehetek, de ijesztő volt egy idő után látni azt, hogy a jókedvű hülyéskedés után az emberek kifordulnak magukból és teljesen mások lesznek, mint addig voltak. Azt hiszem, a jövőre nézve vagy meg fogom változtatni a szokásokat, vagy valami, esetleg minden máshogy lesz, mert nem szeretném még egyszer azt végigasszisztálni, ahogy a barátaim teljes metamorfózison esnek át és normális emberekből dühöngő és beszámíthatatlan félhülyékké válnak..