A szótlan tárgyak lassú szemlélése

Patrick Rothfuss vadonatúj könyve. Aki szereti a Királygyilkos krónikája trilógiájának első két kötetét, az biztosan ismeri a főszereplő, Kvothe világát is. Auri, a kevés jellemző női szereplő egyike, az ő történetével foglakozik ez a mostani könyv is. Illetve nem is a története, hisz nagyon szűk az ábrázolt idősáv, de annak ellenére valahogy nagyon eltalált mű. Nekem legalábbis tetszett, de szerintem neked nem fog! - Én is ezt mondtam másoknak, aztán eszembe jutott, hogy pont ez szerepelt a szerző utószavában is, hogy akinek odaadta a könyvet előolvasásra, annak is ezt mondta és aztán ez az ember szintén hasonló megjegyzéssel adta tovább. Nyilván vannak olyanok, akinek tényleg nem fog tetszeni, hisz nincsenek benne akciók, de még párbeszédek sem. Viszont aki kedvelte a könyvben Aurit, annak biztos tetszeni fog. (Mondjuk Devi történetét is szívesen elolvasnám!) A többiek meg le vannak.. (Ez is egy részlet az utószóból..)

Sárga bögre

Görbe bögre. Momentán ez a bögre teljesen egyenes volt, olyan bögreszerű, 'Töltse a napot Don Alvaróval!' - felirattal. De mivel nem ismerek ilyen nevű férfit és ha ismernék akkor sem fogadnék el mindenféle javaslatot tőle, így a bögrének mennie kellett. Mivel eddig sem az eredeti funkciójában használtam és rájöttem, hogy egy bögrében is elfér a kettő tartalma (Ezek szerint nem igaz rá az ismert Murphy törvény a gilisztakonzervekről!) így nyugodt szívvel ajándékozhattam el egy teakedvelő, ámde jelen pillanatig bögrétlen kolléganőmnek. Ha ezt így folytatom és a hátralevő életemben megszabadulok a hátralévő tizenhatmillió-hatszázhuszonháromezer-négyszáztíz különféle csetresztől, akkor a leendő örököseimnek sokkal kevesebb konténert kell rendelniük az építési-hulladék szállítótól, ha kipakolják a házam. Már ezért megérte!

Gumi

Azt mondják, hogy ebben a korban már nem használunk gumit, hisz minden nap ajándék és ha az ember úgy érzi reggel a felkeléskor, hogy semmije sem fáj, akkor biztos lehet benne, hogy halott. De mit tegyen az ember, amikor mégiscsak gumi kell? Hát, azt hihetné a felületes szemlélő, hogy legjobb megoldás a gumis lehet. Ahogy annak idején az Ágyúgolyó futam című filmben felmerült, amikor orvost kerestek, hogy olyan helyre kell menni értük, ahol az orvosok sűrűn megfordulnak, tehát kocsmákba és teniszpályákra. És a kórház? - kérdezte Dom DeLuise. - Na jó, ott is megpróbálhatod. - felelte Burt Reynolds. Szóval ezért mentem gumishoz. Szóval az átlagember hihetné azt, ha gumi kell, akkor az a gumisnál lesz, de ahogy az orvosok is kocsmákban vagy teniszpályákon vannak nem pedig a kórházakban, úgy a gumi sem egyértelműen a gumisoknál van. Az a furcsa, hogy tán Spanyolországban, de mostanság gyulladt ki egy gumikból rakott Himalája, ami miatt több ezer embert kellett kitelepíteni, tehát ott is biztosan akadnak két használtabb példány, de gumisnál nem igazából. Pedig nem ajándékba kértem, hanem fizettem volna érte. Az ügy tanulsága: azt hihetnénk, hogy az élet trivialitás, közben egy folyamatos harc. Harc pár darab szemétért, amit nyugodt szívvel kidobnak bármelyik erdőben, de ha kellene neked, akkor baromi nehéz hozzájutni..