Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy a szorosan tartott emberi kapcsolataim elúsznak. Eddig igyekeztem energiát fordítani arra, hogy ez ne így legyen, talán többet is mintsem szükséges lett volna, mára viszont egyre kevéssé érdekel mindez. Azt hiszem meguntam az örökös futást a szénásszekerek után, de az is lehet, hogy csak pihenőt tartok mielőtt újra nekierednék. Most azt mondtam, elég, de mit hoz a holnap, azt még nem tudom..
2011. február 3., csütörtök
2011. február 2., szerda
Öröm van
Más számára talán semmit nem jelet az, ha valaki felébred, felül és enni kezd, de az én számomra ez az apró hír jelenti tán azt, hogy apám lassan visszatér az élők sorába. Már megismert bennünket amikor látogatni voltunk, de ma már vígan és legfőképp egyedül ette a krumplipürét és mindenkihez beszél. Az intubálás miatt még elég nehezen érthető amit mond, de azt mondták, hogy ez normális és javulni fog. Tudom, hogy senki sem él örökké és a fiúk feladata eltemetni az apáikat, de mindennél jobban örülök annak, hogy ennek még nincs itt az ideje.
2011. február 1., kedd
Fair vezetők
Láttam egy autón kimatricázva, hogy ő egy fair vezető. Ezt jó tudni! Mármint, hogy járnak ilyenek az utakon, hogy ők azok akikre lehet számítani a közlekedésben. Na most ez a jószág csak kívülről viselte ezt a bélyeget, mert a cselekedetei nem tükrözték a matrica jelentését. Egy ideig a háta mögött haladtam, de az irányjelzőt rendszeresen nem arra használta amire való, illetve, hogy mire használta azt nem tudom, mert leginkább semmire sem. Úgy gondolom, ha valaki eljut arra a szintre, hogy azt hirdesse magáról, hogy fair a közlekedésben, akkor vagy viselkedjen is úgy, vagy fogjon egy pengét és menjen hátra matricát kapargatni az autó hátáról, mert azért ez így mégsem járja..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
