Gazdagnak lenni

Egy ismerőstől ezt kaptam - Neked könnyű, te gazdag vagy. Ezt is jó tudni, de úgy fest, eltérően ítéljük meg egymás anyagi helyzetét. Nem gondoltam volna, hogy olyasvalamire is lehet irigykedni, amit nem is ismerünk.  Gazdagság? Mit is jelent ez a szó? Anyagi javakat, vagy valami mást? Ha az anyagi javaknál tartunk, akkor az a gazdag, akinek mindene megvan, vagy az, akinek nem kell megszámolnia, beosztással élnie abból, amije van? Nos ebben az esetben nem tekintem magam gazdagnak. Még sosem éreztem azt, hogy a lehetőségeim fogytak volna el és a készpénzem még kitart. Azt hiszem, ez az állapot még várat magára. Átlagos kispolgári családba születtem - persze lehetett volna a helyzetem sokkal rosszabb is, de igazából jobb is. Sosem tudtam az iskolában, sem a későbbi munkahelyemen az anyagi helyzetemmel felvágni - igaz, nem is akartam. Igyekeztem kényelmes és nem divatos dolgokat hordani illetve az aktuális hobbimhoz megteremteni a fedezetet. A szüleim is sokat segítettek - ezúton is köszönettel tartozom ezért - segítettek, mert szeretnek és mert megtehették. Egy élet szorgos munkája áll mögöttük. Én is dolgozom, lassan több mint húsz éve. A tudásom amiből élek, magam szereztem. Szerencsére, mert ez (volt) az egyik hobbim, nem kellett fáradoznom, illetve ha kellett is, nem tekintettem ezt fáradtságnak. Érdekelt a probléma és a megoldása is, ahogy most is érdekel. Az első rendszeres havi fizetésem 1600 forint volt. Manapság kissé nevetségesen hangzik, de még mindig jól emlékszem erre. Szóval gazdag lennék? Meglehet. Emlékekben és talán lélekben biztosan..

Kultúrlény

Az olvasás szeretete családi vonás, és ez melegséggel töltheti el a szívemet. Rokonságunk legtöbb tagja könyvbarát, jelentős mennyiségű nyomtatott irodalmunk van különféle polcokon tárolva. Legfiatalabb családtagunk, Alsómacskássy Bajusz Maurice (Móric) is belépett azok közé, akikre büszkék lehetünk, mert csak úgy falják a könyveket! Vele csak az az egyedüli baj, hogy ő ezt a tevékenységet még egyelőre szó szerint értelmezi...

Vértanár

Az utód az utóbbi napokban sorra hozza különböző negatív minősítést jelző, tanár által büntetési célból osztogatott fekete színű jeleket, a ponttól a csillagig bezárólag. Látszólag semmiségekért kapja - ez nem csak a saját elmondásából tudjuk, azóta a tanerővel is beszéltünk. Őt, az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Ági néninek. Ági néni szerint az osztály megzavarodott, mert minden gyerekkel magatartásbeli gondok fordulnak elő, és ne aggódjunk, mert más is kap ilyesmit. A gyerekek rendetlenkednek a folyosón is, ezért a szünetekben az osztályban kell ülniük - nevelési célzattal, és csak a szükséget szenvedők mehetnek ki. Időnként Ági nénire hisztirohamok törnek rá, ilyenkor tolltartókat söpör le a földre, padokat borít fel és szórja ki a tartalmukat a földre, mert állítólag rendetlenség van bennük. Ha felületesen szemlélném a dolgot, azt mondanám, Ági nénivel valami baj lett - de így csak annyit mondhatok, hogy ő lett a Vértanár!