Nézegetem azokat a kifejezéseket, amik alapján a Google az oldalamra talált. Akadnak közte érdekesek és bizarr dolgok is. Az eddigi legjobb, számomra is toplistás a 'tamponnal élveztem el' kifejezés volt. Eléggé vizuális típus vagyok, így inkább bele sem merek gondolni a dologba...
2007. október 3., szerda
2007. október 2., kedd
Álom update
Rájöttem az éjszakai ébrenlétem okára. Azon túl, hogy a számomra kedves illető sem jött el, és halálra untatott a várakozás, (szörnyű, ha az ember álmában várakozni kényszerül és egyedül marad a gondolataival. Mégy szerencse, hogy nem aludtam el - programozóéknál ezt végtelen ciklusnak mondanák.) rá kellett jönnöm, hogy a gyógyszeremet sem vettem be este. Kikészítettem, de már nem nyeltem le. Ma reggel megtaláltam a konyhapulton. Nem is tudom mi lesz velem, ha majd nem kell télen szednem! Ne öregedjetek meg, mert meg fogtok hülyülni! - szokta volt mondani a nagynéném, és azt hiszem igaza van. Már érzem...
Címkék:
blogtér
Mindig csak várni..
Tegnap éjszaka várakozó állásponton voltam. Álmomban egy kedves ismerősömet vártam egy iskolában. Hogy miért ott, azt nem tudom, biztos van valami jelentősége, ahogy az álmok mindig üzennek valamit, csak ember legyen a talpán az, aki ki tudja hámozni ezen üzenetek rejtett tartalmát. Szóval egy olyan ismerősömet vártam, akivel közelebbi kapcsolatba szeretnék kerülni, aki jelenlétével megnyugtat, aki lényének kisugárzásával boldogságot hozhat rám. Először mindenütt rohangáló gyerekek voltak (Ez cseppet sem furcsa egy iskolában.) de aztán lassan megnyugodott minden. Egyedül maradtam. Kezdetben még áltattam magam mindennel, hogy miért nem jön, mert egyszerűen jönnie kell, hisz tudom, hogy itt van. Lejön a lépcsőn és akkor végre találkozhatom Vele, hisz annyit vártam rá eddig. De nem jött. Annyira unalmas volt, egyedül lenni a gondolataimmal, amik folyton kifogásokat kerestek, miközben ezáltal asszisztáltak a belső vívódásaimhoz, hogy a végén felébredtem, és ébren unatkoztam tovább. Egy alapjában véve jól induló álom, rémálommá és hosszan tartó ébrenlétté változott. Azt hiszem, ez így van velem az életben is. Kérlek, ha olvasod ezt az írást, akkor legközelebb inkább gyere le azon a lépcsőn!!!
Címkék:
blogtér
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
