2016. december 2., péntek

Invitel történet

Azaz Odüsszeiám egy magyarországi távközlési vállalattal, akik a hazai piacon kiemelt szolgáltatónak tartják magukat, megfelelő üzleti politikát folytatva harcolnak az előfizetőik kedvéért és kényelméért. Elvileg. A gyakorlat ugyanis mást mutat. Az ősz botránya volt a Telekom csatornakiosztás változtatása, amit a cég a nagy társadalmi nyomás miatt vissza is volt. A kihajítani kívánt csatornákat birtokló Fox megjegyezte, hogy további szolgáltatóknál a csatornái elérhetők maradnak, ide sorolta az Invitelt is. Akkor úgy voltam vele, hogy boldogan hosszabbítottam meg újabb két évre a hűségidőmet a cégnél. (Na jó, nem voltam maradéktalanul boldog, az Invitel ugyanis volt olyan kedves és kifejtette, hogy meglévő ügyfélként nem érek annyit, mit az, aki most esik be az utcáról, szóval nem kaphatom meg hűséges előfizetőként azt az árat, amit valaki, aki most köt szolgáltatást, igénybe vehet. Ez egy kicsit rosszul esett azért, hiszen hosszú évek alatt több százezer forintot hagytam a cégnél és ez persze nem számít, valaki, aki lehet, hogy az első számláját sem fogja befizetni, különb árakat kaphat. A gyakorlat nem egyedi a cégek életében, szóval ez van. A cég nem hajt az általam gondolatban alapított, legjobb szolgáltató díjra, de ezúton üzenném, hogy nincs a jelöltek listáján!) A Telekomban volt annyi gerinc, hogy visszavonta a csatornakiosztás módosítását, azaz be tudták tenni azokat az adókat a kínálatukba, amit be kellett tenni és ehhez nem kellett kivenni olyanokat, amiket néztek is. Aztán persze megjött az Inviteles levél is ugyanerről, beindult a társadalmi nyomás, ám az Invitel állta a sarat. Nehogy már a hülye ügyfelek diktáljanak egy ekkora cégnek! Az agyamat elöntötte a sz@r, így az online ügyfélszolgálat lehetőségeit kihasználva panaszt írtam az Invitelnek. Na ez az online ügyfélszolgálat is megéri a pénzét, ugyanis az rendben van, hogy az ember beírja a panaszát, válaszolnak is rá, hogy rögzítették a y.x.z számon és rövidesen reagálnak. Majd bedobva a postaládába, ajánlott levél érkezéséről kaptam értesítést, amit felvehettem a postán. Kiderült, hogy a cég válasza volt! A postán sorba kell állni - a magyar postát senkinek sem kell bemutatni - szóval majdnem akkora élmény, mint az Invitel maga. Az online ügyintézés az a cég szerint úgy néz ki, hogy beírsz a felületen, majd ők ajánlott levélben válaszolnak, amit a postán lehet kiváltani. A bankok bedobálják a bankkártyát a postafiókba, de az Inviteles válaszért el kell menni a postára, személyesen felvenni. Nyilván túl egyszerű lenne beírni az ügyfél postafiókjába, hadd ugráltassuk már, ha levelezni mert az idióta. (Arról most nem is szólok semmit, hogy lemondtam egy virtuális szolgáltatást, amit a cég bénaságából kellett úgy megcsinálni ahogy, ugyanis volt egy 3az1-ben szolgáltatásom, amiből nem tudtak résszámlát adni a cégemnek, ezért felbontották ezt két darab 2az1-ben szolgáltatásra, amit nem elég, hogy kétszer annyiért számláztak ki éveken keresztül, mint amennyi lett volna, ha mint 3az1-ben veszem igénybe, de amikor az egyik 2az 1-bent lemondtam, azóta havonta felhívnak azzal, hogy adjam le a szolgáltatás megszüntetésekor leszerelt modemet - ami ugye nem volt, mert ez csupán csak egy papíron létező dolog volt azért, mert ők ezt nem tudták másképp lekezelni. Azóta nagyjából havonta hív fel egy telefonszerelő, aki vinné  a modemet és mondhatom neki el az egész történetet, illetve azt, ha leadom a nálam lévő egyetlen modemet, akkor nálam nem marad egy sem. Arra leszek kíváncsi, mikor kezdenek kötbérezni!) Szóval a levél maga, röviden. Szép levél, ügyintézővel, iktatószámmal, ahogy kell. Kivonatolva a tartalma annyi, hogy bekaphatom. Az én dolgom az, hogy fizessem a számlát és ne akadékoskodjam. Persze szájbarágósan az egész nagyjából 5 oldal, de jól tudok egyszerűsíteni. Persze vannak közvéleménykutatások, linkek - ha például valaki beírja az ajánlott linket, láthatja, hogy létezik nézettségelemzés, de a legfrissebb 2013-as, ebből nyilván le lehet vonni következtetéseket 3 évvel későbbre, ráadásul az almát hasonlítják össze a körtével azáltal, hogy egy kalap alá veszik a természettudományi csatornákat mondjuk az RTL Klubbal, akkor valamiért kijön az, hogy utóbbi toronymagasan vezet. Nahát, milyen meglepő! Persze kaptam magyarázatot arról, hogy mennyivel jobb lesz nekem, ugyan a kedvenc csatornáimat elvesztem, a rajtuk futó sorozatokkal egyetemben, de kapok helyette másik csatornákat és megkapom az eddig annyira népszerű Spektrum csatornát is, ami mondjuk eddig is megvolt, de hát ajándék lónak ne nézzed a fogát. Erről az egészről az jut az eszembe, hogy a cukrászdában bejelentik azt, hogy a szeretett vaníliafagyi nem lesz többet, de szeressem helyette a csokoládét, ami ugyanolyan jó, illetve megkapom születésnapomra a saját biciklimet, ami persze szép ajándék, hiszen el is vehették volna azt is. Persze a hűségidőt ki kell várni, de veszek egy centit és kezdem vágni és ha letelik az idő úgy itt hagyom ezt a céget mint a pinty. Aminek több pozitív hatása is lehet. Ha sokan csinálják, végre az Invitelnek is leeshet a tantusz, addig viszont van nagyjából két évük meggondolni magukat, míg én hűséges maradok. Mert egy szerződés megkötésekor nyilván csak a cégnek vannak jogai, nekem jogom van fizetni és nézni azt, amit az arcomba tolnak ezért.  Ugyanakkor ha más sem jó, vissza tudok jönni és akkor újra ki lesz nyalva a fenekem fényesre, mert új ügyfél leszek, nem pedig az a béna lúzer, aki már évek óta fizet valamiért, ahelyett, hogy elment volna már rég az UPC-hez, akik nagyjából feleannyiért tudják nagyjából ugyanezt szolgáltatni. Ugye a megszokás! A levélben még benne volt az is, hogy az Invitel évente csak egyszer gondolja meg magát és az már megtörtént, így ha kisbalták esnek az égből, ez akkor is így fog maradni. Akár a fejem tetejére is állhatok. De azért remélik, hogy mindettől én még jól fogom magam érezni és elégedett ügyfélként létezem továbbra is. Ja, ez az ami jellemző rám. Persze..
 

2016. december 1., csütörtök

Levél

Tisztelt Invitel!

Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy a honlapon található, online ügyintézés a gyakorlatban azt szokta a legtöbb helyen jelenteni, hogy az üzeneteinket jelen felületen keresztül váltjuk egymással. Az, ahogy Önök intézik ezt, azaz, hogy az itt beírt panaszomra ajánlott levélben válaszolnak, az nem online ügyintézés, hanem nettó szívatás! Tudom, hogy ez a büntetés azért, mert panaszkodni merek és ezt egy újabb 5 oldalas levélben el fogják magyarázni, amiért fáradhatok be a postára, állhatom végig a sort és olvashatom el a semmitmondó, marketingüzenetüket, amivel csekélységem lerázni szíveskednek.
Amikor az online ügyintézést választottam, akkor nem valami különleges, mazochista hajlamaim miatt tettem, hanem mert azt képzeltem, hogy Önök, vezető távközlési szolgáltatóhoz híven, beléptek már a 21. századba, de úgy látszik egyes részeik még a 19. században találhatóak! Szóval, ha az ügyfél online akar ügyet intézni, akkor az nem azt jelenti, hogy minden válaszért a postára akar elmenni , jelentős mennyiségű időt szúrva el az amúgy is drága életéből, hanem arra gondol, hogy belép otthonról a postafiókjába és elolvassa az üzeneteit. Az üzenet tartalma nem attól lesz komoly, hogy ajánlottan adják fel, hanem a beltartalma miatt! Így, ne haragudjanak, de megelőző válaszukat, amiért ma szenvedtem meg a postán, elfogadni nem tudom. Tartalma megalázó, de nem rám nézve, hanem az Önök cége felé.
Üdvözlettel:

egy NEM elégedett ügyfél.

2016. november 28., hétfő

Rómeó és Júlia

Ma egy kicsit másképpen, nem a tragikus sorsú szerelmesek életére és halálára kihegyezve,
hisz az unalomig ismert és amúgy sincs itt az ideje a tragédiának. Vannak dolgok ugyanis,
amin már csak röhögni lehetne, avagy sírni, egyéni habitustól függően. Tegyük át a
történetet tehát abba a korba, amikor az ifjú Rómeó még a csattogós lepkét tologathatta,
de a Capulet és Montague család már akkor is kitartóan utálhatta egymást, így a
tragédiának lesz ideje és tere kiteljesedni és én is el tudom mesélni ezt a történetet.
Tegyük fel, a két család valaha egy volt, és él egy olyan rokon, aki rokona
mindkettejüknek és mindkét családdal külön-külön beszélőviszonyban van. Shakespeare
stáblistájára pusztán csak azért nem került fel, mert megjött az első ügyvédi felszólítás
és a Mester nem akarta tovább kuszálni a szálakat és nem akart bíróságra se járni ilyen
pimpfli hülyeség miatt. Azt hihetné az ember, hogy ez az illető (Nevezzük most a
könnyebbség kedvéért Zé-nek.) el tud lavírozni a családok haragjának árjában és mivel nem
sok vizet zavar, tulajdonképp mindenki akár szeretheti is, hisz mindenkivel jóban van.
Hihetné ezt a közönséges ember, de a műértők tudják ám, hogy mi zajlik ott délen,
csodaszép éjen, ahol édes édent.. szóval ott a messzi Veronában. A sok olajbogyó el tudja
ám venni az emberek eszét, főleg ha nem csak eszik! Szóval ahelyett, hogy Z általános
közmegbecsülésnek örvendene, hisz gyakorlatilag mindenkivel beszélőviszonyban van a
kétfelé szakadt városban, tulajdonképpen mindenki utálja! De miért is? A helyzet egyszerű,
az utálat oka az, hogy mindegyik család nehezményezi azt, hogy bár az rendben van, hogy Zé
velük beszél, de a másikat nem gyűlöli olyan intenzíven, mint ők! Pedig, mint rokonnak
kutya kötelessége lenne, pusztán vérségi alapon csatlakozni egy olyan vendettához, amit
igazából senki sem ért és megbeszélni sem volt hajlandó, viszont remek lehetőséget ad egy
generációkon áthúzódó mocskolódáshoz! Az ember esze ne álljon meg ezen a ponton!
Szerencsére Verona messze van, azok az idők is elmúltak már és nálunk az olajbogyó sem
terem meg, ugye?

2016. november 25., péntek

Ünnep

Van egy olyan homályos sejtésem, hogy az ünnepséget, amiről a megjelent vendégeknek csak
az marad meg a tudatában, hogy a séf nem jött ki eléjük üdvözölni őket, mert a konyhában
főzte épp az ebédet, nem lehet a szakács hibájaként felróni. Ott a vendégekkel is van
valami baj..

2016. november 24., csütörtök

Napi bölcsesség

Az élet egy nagy szartorta. De az egyik felén van némi porcukor is.

2016. november 22., kedd

Az orr

Edmond Rostand után szabadon. Ahogy az író megírta a történetet, a szó egy bizonyos ember orráról szól, aki mindenféle kalandba keveredett és a vég sietve száguldott a drámai befejezés felé és persze semminek nem lett jó vége. Igazából csak analógiaként akartan a dolgot felhozni, de közben jöttem arra rá, hogy tulajdonképpen tök rossz az egész, de addigra belekeveredtem, mint majom a házicérnába. Szóval valami jó példát akartam volna találni arra, hogy ha valaki elmond nekünk valamit és arról mi véleményt formálunk, azzal a véleménnyel - amit persze az illető vázolt fel a tények egyoldalú bemutatásával - jól meg lehet sérteni magát az illetőt, mert a saját szájából elmondva a dolog másképp hat, mintha ugyanezt mástól hallaná. Szóval így belegondolva mégiscsak jó ez a Cyrano-s hasonlat, de nem abban az értelemben, ahogy elsődlegesen a műben szerepel, hanem úgy, hogy ha más állapítja meg azt, hogy az orr nagy, az vért kíván, annak ellenére, hogy tényleg. Ezt ugyanis a vak is látja..

2016. november 18., péntek

A tudás hatalom!

Az információ meg aranyat ér! Ennek a jegyében beszereztem egy tájékoztató táblát, amit rögtön ki is ragasztottam az ajtóm belső oldalára, hogy meglehessen az emberek nyugalma. A tábla, ami most már elégséges információt szolgáltat, hozzájárul az általános nyugalmi szint emeléséhez, ugyanis arról tájékoztat, hogy ez egy Velociraptor mentes munkahely és legalább 6800 nap telt el a legutóbbi incidens óta. A szám tőlem való, kis ráhagyással ez az ezen a munkahelyen töltött napjaim számával egyezik meg, plusz/mínusz néhány nap.  Mert mióta itt dolgozom, bizton állíthatom, hogy itt nem volt óriásgyík támadás, persze az is nyilvánvaló, hogy azelőtt, mielőtt nem jártam ide, még bőven lehetett ilyesmi. Fót nem volt mindig nyugodt hely, egykor itt hullámzott a Pannon tenger, amiben rejtélyes lények suhantak a titokzatos mélységek felé.  A tudás, hatalom! Jó dolog hatalmasnak lenni!