2017. szeptember 14., csütörtök

Meglepő

Olvastam az újságban, hogy az M2 autóút építési munkálatai miatt lezárják a gödi kétsávos szakasz egy-egy belső sávját és az újságban figyelmeztetnek a várható lassú haladásra és a torlódásra. Ebből is látszik az, hogy mennyire nem ezen a világon élnek az újságíróink. Ez persze, mármint ha egy kétsávos úton lezárnak egy sávot a világ minden táján lassulást szokott okozni - de ahogy mindig meg szoktam jegyezni, ami bárhol működik a világban, az idehaza biztosan nem fog - a lezárás meglepő módon nem okozott lassulást, sőt ettől felgyorsult a közlekedés az említett szakaszon. Ugyanis a kétsávos időkben, mindenki előrement a belső sávon, aztán ott elől persze be is akart menni, de mindenki természetesen legelőre, így az egész út beállt mint a bot. Ha egy előzékeny, de nem megelőzékeny! teherautós lezárta a belső sávot, akkor csodák csodája elindult az addig álló kocsisor, de ritkák manapság az önzetlen lovagok, így sokat ácsorogtam arrafelé reggelente. Így viszont, hogy az útépítés miatt zártak le egy sávot, egész normálisan lehet közlekedni, mert senki és sehol nem tud előzni ezen a szakaszon, így nyugodtan közlekednek az autósok. Ez egy csoda, kérem!

2017. szeptember 12., kedd

Párhuzamos valóságok

A párhuzamosok lehet, hogy a végtelenben találkoznak, de a párhuzamos valóságok soha. Az a jó bennük, hogy egymástól függetlenül képesek létezni és békésen megférnek egymás mellett, vagy legalábbis nem érdekli őket a másik. Nap mint nap szembesülünk ezzel, már csak ott is, amikor valakik mást gondolnak ugyanarról a dologról. Teszem azt, amikor az unokatestvérem hazalátogatott és az előre megbeszélt látogatását lemondta, majd közölte, hogy abban az évben nem is jön, mert a rokonainál sokkal fontosabb dolga akadt egy keresztelő főpróbája címén - szóval amikor én ezt hiszem, hogy ez történt, ugyanakkor most egy levélből megtudhatom azt, hogy ő mindenképpen meg akart látogatni csak én addig vacilláltam, amíg nem lett az egészből semmi, pedig ő akart jönni nagyon. Csodás dolog ez a fizika és ezek a párhuzamos terek. Csak kár, hogy én a saját dimenziómban nem erre emlékszem.

2017. szeptember 11., hétfő

Kockulás

A hétvégén kirándulni voltam a Mátrában. Elindultunk az Ilona vízesés felé, de nem álltunk meg ott és hagytuk annyiban az egészet, hanem megmásztunk a közelben lévő csúcsot is, aminek a legmaradandóbb emléke az volt, hogy jó sok sombokor volt a tetején és jó múltkorában innen lefelé estem be egy kisebbfajta szakadékba. Na jó, utóbbi túlzás, nem estem, hanem csúsztam, borultam, stb. Igaza van az ősi bölcsességnek -  a lejtőn nehéz a megállás. Som most is volt és még pofára sem sikerült esnem lefelé, pedig igyekeztem serényen. Mire visszaértünk a táborba, alaposan elfáradtam. Megnéztem a lépésszámlálót, amit nagy bölcsen elindítottam odafelé és megállt bennem az ütő! Ilyen még sosem fordult velem elő, a műszer 16384-et mutatott! Gyönyörű kerek szám lett! Volt kollégám szerint a számok vagy legyenek prímek, vagy kettő hatványai és ez utóbbi most teljesen véletlenül bejött! De miért kerek? A 16384 az hexadecimálisan pont 0x4000! Na ugye! Hexadecimálisan pont 4000 lépést megtenni nem semmi..


2017. szeptember 5., kedd

Azt mondják

Azt mondják alapvetően kétféle ragasztószalag létezik. Az egyik nem akar ragadni, a másik nem akar lejönni. Ha a ragasztást mint funkcionalitást nézzük, akkor persze a második verzió a kedvezőbb. Az ember tekintse véglegesnek azt, amit elkezdett. Ez onnan jutott eszembe, hogy vettem egy olcsó autós telefontartót. Eddig bármilyen olcsót vettem, valahogy mindig rajta maradt az ablakon. Most viszont megtört a jég és nem mondanám, hogy végre, de az eszköz a feltapasztását követő egy percben leveti magát az ablakról, a telefonnal együtt. Az ember épp csak a hangos Juhahúú! kiáltást kell, hogy hozzágondolja és már kész is a Tarzan film, egy fekete, liánon csüngő figuráról, aki a mélybe veti magát a telefonoddal együtt. Így tehát most van egy remekbe szabott eszközöm, ami sok mindenre jó lehet, egy funkciót kivéve. Sajnos én pont abban az egyben venném hasznát - telefont szeretnék tartani vele. Azt hiszem így jártam..

2017. szeptember 1., péntek

Toitoi

Furcsa dolgok ezek az álmok. Eddig egy csomó alkalommal sikerült olyat álmodnom, amiben vécét keresek, mert nagyok kell pislantani, de sehol sincs megfelelő. Mindnek van valami baja, hol koszos, hol éppen felújítják, hol pedig néznek, szóval sehol sem alkalmas. Ilyenkor persze felébredek egy idő után és rájövök, hogy valós alapja volt a dolognak és kimegyek a fürdőszobába. Mondtam is magamnak, hogy igazán kínos majd az lesz, ha nem ébredek fel és álmomban megtalálom azt a szabad vécét, amit nem néznek és kellően tiszta. De a mai nap kivétel volt az eddigi megszokás alól. Ma szintén vécét kerestem és természetesen megint nem volt egy darab sem, viszont nem pisilni kellett. Ez így tényleg ijesztő!

2017. augusztus 28., hétfő

Lángos

Már azt hittem, hogy lángos nélkül maradok a Balatonon, mígnem eljutott hozzám az információ, hogy a halasnál lehet újra lángost kapni. Azért írom, hogy újra, mert gyerekkoromban ott árulták a lángost. Egy extrém kövér ember volt a lángosos, aki sokak megelégedésére finom lángosokat készített egy ideig, aztán egy darabig egyáltalán nem volt ilyen étel, majd a strandbüfébe szivárgott be és maradt ott sok évig a know-how. Persze semmi sem tart örökké, a tavalyi évben már vegetált a strandbüfé, a lángosuk kifejezetten rossz volt, kívülről égett, belülről sületlen és nyers, aztán idén már el is bontották az egészet, így lángosszempontból azt kell mondanom, hogy nem kár érte. Idén meg itt a régi-új hely, így a sorsdöntő próbára most került hétvégén sor. Nem volt nagy forgalom, de a konyha pörgött, lévén, ahogy számoltam kb 2 ember dolgozhatott odabenn. Egy lány, a pultos mindenes és egy szakács, aki időnként kijött, tette egy kört, majd visszament. Ehhez képest takarítani más senki sem takarított, minden ragadt az olajos, málnaszörpös, hamburgeres mocsoktól. Pont ez az érzés, amit az ember elvár egy ilyen helyen és ha nagyon várja, akkor meg is kapja. A kajára várni kellett, a kiszolgálás úgy történt, hogy kértünk, fizettünk, majd megmondta a lány, hogy miénk a 104-es szám és majd szól. Közben leültünk és jobb híján a tévét néztem. A Győr játszott a Békéscsabával focit, de inkább egymással szórakoztak, mert foci egy darab sem volt. Hányatott élete lehet egy sportközvetítőnek manapság, amikor úgy kell tolmácsolnia a pályán látottakat, mintha ott valami izgalmas történne. Persze nem történt semmi, a meccs nagyjából annyira volt izgalmas, mint egy 200 méterről figyelt kukorica címerezés, de a riporteren nem múlott. Egyszer csak elbődült a lány, hogy 104! - nem is tudom hol fért el ilyen hang benne, illetve mit csinál egy külföldi, ha pont itt éhezik meg. Megkaptuk a lángost, ami külsőre jól nézett ki. Az alapár 400 forint, amire jött rá a fokhagymáért plusz ötven még. Furcsa, hogy nem tehettük mi rá és az is, hogy felszámolták, viszont ötvenért nem spóroltak vele. Ennyire baromi erős lángost még nem ettem. Vastagon borította a fokhagyma, látszott, hogy nem spóroltak vele. A nej hozott egy kanalat és megpróbálta levakarni a lángosról a hagymát, de csak korlátozottan járt eredménnyel. Kértünk egy málnaszőrt is, az borzasztóan, gejl módon édes volt és bár házinak írták, dús vörös habot vetett, eszembe juttatván a régi, kátrányalapú balatoni szörpöket. A lángos közepe ropogott, de valahogy mégis sikerült az egészet szivacsosra itatni olajjal, szóval mindent összevetve nem volt egy kellemes élmény. Ide sem jövünk többet - legalábbis az idén biztosan nem.

2017. augusztus 24., csütörtök

Pasik

Tegnap azt hiszem megszállhatott a szentlélek, mert olyat tettem, amit jó ideje már nem. Persze ehhez hozzájárult a könyörgés is, hogy olyan nagy boldogságot okoznék ezzel. Nos jó, bementem a nej után egy mindenféle női dolgot - csetreszeket - áruló boltba. Benn az alábbi látvány fogadott: Egy nő vásárolt, mellette egy pasi állt, aki szemmel láthatólag baromira unatkozott. Tekergette a fejét, ásítozott és az egyik lábáról a másikra állt, miközben a párja elmélyülten szemlélt bizonyos dolgokat, majd az egy részét felemelte és megmutatta a mellette álldogáló szerencsétlennek, aki mondott rá valami teljesen lényegtelent. Mondtam is a nejnek, hogy látod ezért nem járok boltba veled, mert nem szeretnék ilyen amőbává válni mint ez a pasi itt!  - Aha - nyugtázta ő, majd kis idővel később egy ronda és haszontalan gyümölcsöstálat emelt fel a látóterembe. azzal, hogy: - És mit szólnál egy ilyen tálhoz? Na tessék egy pillanat alatt én is ugyanolyan amőba lettem..