2018. november 28., szerda

Szőr

'S a nép, az istenadta nép. Oly boldog rajta, Sire!' - Gyakran jutnak eszembe Arany János örökbecsű sorai. És ha már a szőrnél tartunk, épp a közelmúltban járt a fejemben az - szó szerint és képletesen is, hogy mennyi baj van a szőrökkel. Rendszerint vadul és akaratunk ellenére nőnek bizonyos helyeken, mi pedig egy életen keresztül vagdaljuk, húzgáljuk és egyéb most nem részletezett módon próbálunk megszabadulni tőle. Bár nem ez az erre legmegfelelőbb megoldás, de a múltkorjában le is nyeltem egyet. Nyilván véletlenül, mert direkt nem eszem meg magam, az ugyanis kannibalizmus lenne! De sokáig éreztem, ahogy a torkomban ül és erről az álláspontjáról nem is tudtam lebeszélni, hiába nyeldekeltem mint egy gőte, vagy ittam, illetve ettem, semmi hatása nem volt. Ekkor jutott eszembe az, hogy járhattam volna rosszabbul is, hiszen nem vagyok macska, mert ők nem szappannal mosdanak, hanem apró, hátrahajló tüskés nyelvükkel nyalják magukat, amivel remekül lehet bundát fésülni, viszont ezt a hajkefét nem tisztítja ki senki, így amit főztek meg is kell enniük. Valljuk be, van mit lenyelni - belegondolva abba, amit jóindulatúlag oda szoktak ajándékozni másnak, akik ruházatán megtapad a korábban hordott télikabát vagy alsónadrág anyaga. Nem is tudom, hogy bírnám! Még szerencse, hogy én inkább tusolni szoktam..

2018. november 26., hétfő

Szomorú

Ma olvastam egy kamion oldalán, hogy Törökországban győzött a demokrácia. Ami furcsa, mert a demokrácia és a Törökország szavakat nem a győzni igével kapcsoltam volna egybe, de hát minden dolognak számos olvasata van. Mindenesetre szomorúnak tartom, ha egy országnak hirdetésben kell győzködnie a kült és a belt arról, hogy náluk demokrácia van, mert más egyébből ők ezt nem igazán vehetnék észre..

2018. november 23., péntek

Csoda történt!

Csoda történt! Mert történhetnek csodák mindenhol, akár egy álmos kisváros álmos téli estéjébe hajló délutánján is, bárhol és bármikor. Láttunk már csodákat máskor is, ilyen például a könnyező Szűz Mária szobor, vagy a  17. század óta folyamatosan taknyos szürke szamár szobra, amit ha még nem találtak meg, egyszer biztosan rábukkannak, ha veszi a fáradtságot valaki és keresni kezdi. A csoda persze velem esett meg, ami különös szerencse, hiszen így teljesen hiteles forrásból tudom jelenteni, az információ így semmiféle torzuláson nem ment keresztül és kinek hinnék jobban, magamnak vagy a saját szememnek? Szóval tegnap este beugrottam a Lipóti pékhez, hogy nagy szeretetéhségemet szeretetkaláccsal tudjam orvosolni, de természetesen a szintén szeretetre vágyó tömeg ezt elhappolhatta előlem. Hiába, egy hideg téleleji napon mindenki szomjúhozza a törődést! Szóval kalács nem volt, így Marie Antoinette szavai sem adtak támpontot arra, hogy mi legyen, hisz ő a fordított helyzetre adott útmutatást, arról nem volt szó, hogy mit tegyünk, ha kalács nincs! Ezért hosszas tépelődés és vad belső harc után vettem két csokis croissant. Még láttam, ahogy a hölgy benyúl a polcba és beteszi a kiválasztott péksüteményt a zacskóba. Ezután hazamentem és elhelyeztem a konyhapulton. Reggelinél persze előjött újból a péksütemény ügye (ugye?) és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tegnap vásárolt csokis croissant az éj leple alatt, lassan, de biztosan kakaós csigává változott! A bűnjelet eltüntettük, kénytelen voltam róla meggyőződni organoleptikusan is, hogy az átalakulás mindenre kiterjedő volt és teljes, így azt kellett megállapítanom, hogy az volt! A kakaós csiga transzformáció maradéktalanul végbe ment, a legapróbb morzsája is a kakaós csiga állapot összes jellemző tulajdonságával bírt! A csoda megtörtént és itt volt közöttünk! A teremtő erő ismét nagyot alkotott és ha hozzátesszük mindehhez, hogy Göd a kakaós csiga városa, akkor mindez nem is lehet olyan véletlen!