2018. február 7., szerda

Árulom az autót

Mióta árulom az öreg autóm, jelentős tapasztalatokkal lettem bölcsebb. Ezeknek az öreg autóknak sajátos törzsközönsége van, hogy úgy mondjam, hogy ne sértsek meg vele senkit. A hirdetés feladásakor igyekeztem a kocsi minden hibájáról beszámolni vagy írásban, vagy képpel, szóval nem szerettem volna, ha valaki eljön megnézni és csalódnia kell, mert ezt nem láthatta vagy olvashatta. A nej azt mondja, hogy ez túl jól is sikerült - ebben nyilván vitáink vannak, de nem ez a lényeg. Szóval, az emberek telefonálnak és újra el kell nekik magyarázni mindent, sokszor olyasmit is, amiről fénykép van. Noha a hirdetésbe beleírtam, hogy az ár irányár és alkudni csak a kocsi mellett vagyok hajlandó, mindig felmerül a kérdés, hogy mennyi az a legalacsonyabb összeg, amiért még odaadom? Na erre a kérdésre tilos válaszolni, ugyanis saját példámból is kiderült, ezt az összeget innentől úgy fogják tekinteni mint az irányárat és ez alá fognak ígérni, valamivel. Persze meg szokták kérdezni azt is, hogy 'de akkor mennyi pénzt hozzak magammal?' - erre a nyilvánvalóan jó válasz az, hogy annyit, amennyi a hirdetésben szerepel és jó eséllyel, ha meg tudunk egyezni, még haza is fog vinni belőle. Persze a kocsit még nem tudtam eladni, mert a vevők egy része természetesnek venné azt, hogy látatlanban engedjem el az autó általam vélt árának a negyed részét a telefonban, aztán azt majd helyben egészen biztosan megpróbálják majd lejjebb tornászni. Az eddigi tapasztalatom szerint a legjobb az, ha azt mondjuk, hogy tegyen ő egy ajánlatot és ha komolytalan, akkor nem is kell tovább egymás idejét rabolnunk. Az autót, ha nem adom el, még pár év és megveheti valamelyik múzeum. Legfeljebb festek rá néhány tulipánt..

2018. február 5., hétfő

Elemcsere

Ma olvasni akartam a vacsoránál és az az átok könyvolvasó megint lemerült, így végre felszívtam magam és az előzetesen beszerzett akksira lecseréltem a benne lévőt. A dolog így elmondva egyszerűbbnek tűnik, mint megcsinálva. A youtube tele van ilyesmivel, semmi újat nem kellett kitalálni, bár az első bácsi speciális szerszámmal szedte szét, ami nekem nem volt, de a sokadik bácsi már úgy, ahogy én is el voltam látva, azaz semmi extrával. Mindenesetre nekik sokkal könnyebben szétjött és össze is bírták rakni, nekem nagyon sokat kellett erőszakoskodni vele, de azért sikerült. Épp kezdtem volna örömtüzeket gyújtani, amikor kiderült, hogy az nem volt benne a videóban, hogy előtte vegyük ki belőle a bővítőkártyát, így sikerült kettétörni a szerencsétlent a sok erőltetésben. Most így van egy félbetört 16GB-os kártyám, ami így lehetne 8GB-os is, de a félbetörést is gyakorolni kellene. Szóval, utóbb kiderült, a bácsiknak azért ment ez sokkal gyorsabban, mert nem akadt be a bővítőkártya. Miután kiszedtem a tetemet, már nekem is ment, mint a karikacsapás. Jó hír az egészben az, hogy bőven elég lesz egy 8-as is, nem veszek 16-ost. Főleg, ha a következő akksicserénél megint tönkre teszem..

2018. február 1., csütörtök

Eredetiségvizsgálat

Avagy, ha lopott az autód add oda a gyereknek! Jutott eszembe az, hogy a közeli családtagtól vett autó átírásához nem kérnek eredetiségvizsgálatot. Amúgy ez a processzus szavatolná azt, hogy az ember ne tudjon kétes eredetű autót vásárolni, de ez csak az elmélet. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez egy furfangos hatósági díj, amit egy autó adásvétele esetén meg kell fizetni a többi díjjal és illetékkel egyetemben. Ráadásul mint megtudtam, ha az ember csináltat ilyesmit és átirat egy kocsit, akkor le is jár, így olyan mint egy odaútra szóló menetjegy. Ha az autót továbbértékesítenék, akkor új jegyet kell váltani, pedig a logikus az lenne, hogy lenne érvényessége és azon belül fel lehetne többször is használni, hiszen ha az autón ezek a bizonyos azonosítójelek egyeznek a papírral, akkor pusztán azért mert a hivatalban ezt láthatta egy ügyintéző, nem változik meg semmi. De mivel itt is a pénzbehajtás csak a cél, így az ember kénytelen erre is áldozni. Ott egye a fene.

2018. január 25., csütörtök

Ciki

Minden ember életében előfordul az, hogy lát valami öregembert, hogy nem odavaló ruházatban, cipőben mászkál közterületen. Például hálóköntösben, papucsban, effélében. Nyilván ilyenkor mindenkinek az eszébe juthat az, hogy szegénynek biztos elmentek otthonról, vagy a korral jár, illetve, hogy vele ilyen biztosan nem fog előfordulni, mert különb ő annál. Ez most nekem jutott az eszembe hirtelen, amikor egy délelőtti tárgyaláson tudatosult bennem, hogy eljöttem dolgozni az otthoni melós pulcsimban. Pedig határozottan emlékszem arra, hogy át akartam venni a gálaruhám, de úgy látszik az egész csak akarat szintjén létezett, a megvalósulásig már nem juthatott el. Ez a ciki, nem a macskanadrág..

2018. január 17., szerda

Csalódás

A napokban csalódtam a kölökben. Történt is az adott nap reggel, hogy bánatosan, párás szemmel néztem az előző napról megmaradt tizenhat palacsinta kihűlt tetemére a tányéron, hogy jó eséllyel mikor hazaérek, nem lesz belőle már egy darab sem. Már az is valamiféle csoda volt, hogy megmaradt ennyi reggelre. Ezek után azt várni, hogy délutánra is jusson olyan, mint expedíciót indítani Mauritius szigetére, hátha felbukkan valahonnan egy élő dodó. Szóval matematikai esély van a sikerre, de nem túl valószínű. Erre délutánra ott vergődött három túlélő palacsintasütő-szökévény a tányéron! Szóval csalódnom kellett, de jó volt!
 

2018. január 10., szerda

Korlátlan ideig (avagy a nap kérdése)

A nej vett egy csizmát, majd nem tetszett neki és visszavitte. Ez teljesen hétköznapi dolog eddig, azt is mondhatnám, hogy egy nő üzemszerű működésébe bőven belefér. A bolt viszont, nevezzük most I&N-nek a békesség kedvéért, (hogy anonimizáljuk!) azt a gyakorlatot folytatja, hogy nem ad vissza pénzt, hanem egy korlátlan ideig érvényes, levásárolható utalványt ad, amit majd be lehet váltani. KORLÁTLAN IDEIG!!!  Nem is tudom, hogy gondolták? Évmilliók múlva a nap vörös óriássá fog válni és a Föld belezuhan és elég, vagy nemes egyszerűséggel bekapja és elfogyasztja reggelire, így az általunk ismert földi élet megszűnik létezni! Hogy vásároljuk le ezután a csizma árát? Na, hogyan?


2018. január 9., kedd

Nem értem

Nem igazán értem, hogy miért kell valamihez csak azért hozzányúlni, hogy - nem tudom másképp mondani - csak azért, hogy hozzá legyen nyúlva? Mert semmi nem lesz jobb és egyszerűbb, sőt jóval körülményesebb lett, de úgy látszik ez nem igazán érdekel senkit. Eddig ugyanis az ember választhatott, hogy vagy a cége csinálja meg az adóbevallását vagy ő maga. Persze, ha a cége hajlandó volt erre és az enyém például igen. Erre most megtiltották a cégeknek, hogy a dolgozóiknak adóbevalljanak, helyette majd a NAV megcsinálja, sokkal körülményesebben. Most majd küzdhetek az ügyfélkapuval, a nyomtatványkitöltővel és külön majd az egy százalékokkal is. Nem lennék meglepve, ha nem az egy százalékok miatt lenne ez a nem túl elegáns húzás bevezetve. Betiltani ugye nem lehet, de ha a NAV végzi helyettünk a dolgot, hajlamosak vagyunk megfelejtkezni róla, vagy nem vállaljuk fel a küzdelmet, ami egy ilyen oldalon ezzel jár..