2017. május 12., péntek

Fák

Mindenfelé nőnek manapság, sőt korábban még inkább több helyen nőttek. Nyáron inkább zöldek, télre meg jól ledobnak magukról mindent és ott állnak egy szál gallyban. Szóval egy cseppet sem szégyenlősek. A legtöbb ember azt gondolhatja szerintem, hogy a fák valamiféle biológiai dísz lehet a természetben, olyan mint a szikla vagy a vízesés, senki nem gondol arra, hogy ugyanolyan élőlény mint mi, vagy pedig egy szúnyog. Ez onnan jutott eszembe, hogy kezdik építeni az M2 utat és ebből az alkalomból, a kor hagyományai szerint mindent ami nem tud elszaladni, ledózerolnak, így a fákat is. A mai építők nem szívbajosak, mindent kivágnak ami faszerű kicsit többet is, ami szükséges, nem probléma, majd ültetnek helyette sok kis apró pálcikát valami félreeső helyen. Az jutott eszembe, ha mondjuk kevésbé szimpatikus gyíkembereknek mondjuk útjába lenne egy iskolányi gyerek Budaörsön vagy Pókaszepetken, akkor azzal a mottóval törölnék el őket a föld színéről, hogy nem probléma, mert majd Zalalövőn teherbe ejtenek 300 hajadont és minden rendben. Darab - darab. Persze, amikor a mi gyerekeinkről van szó, az azért más, a fa meg csak egy fa..

2017. május 5., péntek

Macskás

Úgy jártam, mint egy régi Moldova elbeszélésben az egyszeri határőr, amikor meglátja, hogy a gondosan felgereblyézett nyomsávban kifelé is vezet egy lábnyom és befelé is. Majd aztán beírja az őrnaplóba, hogy semmi különösebb esemény nem történt, egy ember kiment, egy bejött, Magyarország létszáma változatlan. Ugyanezt csinálják ugyanis velem a macskák. Egy kimegy és váltja azt, aki épp befelé igyekszik. Majd egy óra múlva nyávogás és csere. Csapzott, nedves macska be, száraz ki. A lakás macskaállománya változatlan.

2017. május 4., csütörtök

Gyámság alatt

Minden házasságban élő férfi előbb utóbb rájön arra, hogy egyre inkább felügyelet alatt él. Sőt mi több, lassan gyámság alá kerül, mintha cselekvőképtelen kisgyerek lenne. Ami persze sokszor nem baj, mert ki ne szeretné azt, hogy a dolgok a közreműködése nélkül történnek meg, a zoknik eltűnnek a helyről ahová tette, a hűtő magától töltődik, az ügyek intéződnek - szintén maguktól. Ez maga lenne a megtestesült mennyország, ha nem járna egy kellemetlen mellékhatással, a kárálással. Ami arról szól, hogy már megint helyetted kell csinálnom valamit, illetve ennek a különféle ragozott és a helyhez és időhöz igazított változatai. Az ügyön persze az sem változtat, ha az ember maga rakja helyre a zoknit, viszi ki a szemetet, vagy hajtja össze a ruhát, ugyanis az úgy biztosan nem lesz jó! A dolgok csak úgy történhetnek és akkor, amikor történniük kell, holmi partizánakciókkal a világ folyása nem zavarható meg. Ilyenkor a zokni újra elő lesz véve és a megfelelő módon hajtogatódik össze és kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, ahogy eddig is volt, illetve kerül elő a recept arról a helyről, ahova tegnap került egy házias pillanatomban, de egyúttal az ismerős zsémbeléssel együtt - Persze nem nézted meg, hogy itt van még két recept és a régebbit kell felhasználni! Így legyen az ember házias, ha gyakorlatban semmi sem jó úgy, ahogy ő csinálja..

2017. április 25., kedd

Hülye álom

Álmomban kórházban voltam. Elég hülye álom volt több okból is. Részben kórházban lenni önmagában sem jó, de arról szólt az egész, hogy rendkívül tolakodó módon próbált a személyzet ellátni, annak ellenére, hogy nem kértem azt, sőt egyenesen tiltakoztam ellene. Például mindenképpen meg akartak fürdetni, holott én szóltam, hogy egyedül szeretnék. Végül, úgy ahogy voltam, fürdőköpenyestül mostak meg ketten, ami mély nyomokat hagyott bennem így is. Persze utólag belegondolva biztosan nem magyar álom lehetett, mert hol van ma idehaza egy betegre két ápoló?

2017. április 21., péntek

Világmegváltás

Tegnap az Aldi parkolóban eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű is lenne az élet, ha mindenki őszintén elmondná a gyerekének azokat a nagy bölcsességeket, amiket ő gyerekként, hasonló korában megtapasztalt és a gyerekek persze kellő hatékonysággal ezt hasznosítanák, majd amikor ők érnek ebbe a korba, ők is továbbmondanák ezeket az ő gyerekeiknek és így tovább. Pár generáció alatt kifejlődhetne a tökéletes emberpéldány. A jelen állás szerint mindig mindent újra kell kezdeni, mert hiába mondjuk el a fene nagy bölcsességet, ha a kölök épp olyan lázadó állapotban van, hogy magasról tesz az egészre. Persze idővel rá fog jönni az egészre, majd amikor megpróbálja jóvátenni a hibáját és el akarná mondani a saját kölkének a dolgot, az pont benne lesz a személyes lázadásában és annak tudjuk mi a következménye. Annak idején a saját szüleim megspórolták maguknak a kellemetlen gondolatok kialakulásának a lehetőségét, de én magamba nézve gondoltam, hogy immáron apaként jóvá próbálom tenni a dolgot, egy rántással visszahúzom a szekeret az útra. Meg ahogy a Móricka ezt gondolja! Ugyanis a gyerek épp most van benne abban a bizonyos korban, amikor.. Szóval, hadd ne kelljen ragoznom a dolgot. Megette a fene az egész világmegváltást..

2017. április 19., szerda

Postás

A bácsi, aki mindenkit ismert az utcában és őt is ismerte mindenki. Na, most nem róla lesz szó, hanem a Postáról általában. Furcsa monopolhelyzetben lévő cég, akinek jól betett a technológiai változás, az e-mail és a mobiltelefonok. Akinek a piaca egyre szorul vissza, ugyanakkor ő az aki nem képes harcolni a bennmaradásért, hanem unortodox módon árat emel és szolgáltatást csökkent. Amikor Kínából a megrendelt dolgot ingyen elhozzák és leteszik az ajtó elé, amikor más szolgáltatók pár ezer forintért nagy csomagot elhoznak Németországból úgy, hogy szinte minden pillanatban látszik az, hogy mit csinál éppen a csomag, merre jár, a mi Postánk bizonyos csomagok kézbesítését nem vállalja, lehet érte sorban állni a hivatalban, vagy úgy ahogy van, felszámolnak egy teljes csomagkategóriát, amit az emberek előszeretettel használtak. A távirat már nem gyors, a dísztávirat meg ugyanolyan ronda és lassú mint régen volt, ráadásul még mocskosmód drága is. Kicsit az az érzésem van, mint a gyerek, akinek az apukája barkácskészletet vett, de neki már nincs kedve barkácsolni, de ezt nem akarja apunak elmondani, mert ciki lenne, inkább azt várja, hogy erre apu jöjjön rá magától. Kedves Posta! Ideje lenne elmondani, ha már nincs kedv a postáskodáshoz! Ne mi vegyük ezt már észre! Apu megértő lesz..

2017. április 13., csütörtök

Öregszem

Öregszem, azaz idősebbé válok és nem pedig az indiánnevem keresem. Mert ugye veszem észre azt, hogy a gyerekzsivaj egyre jobban zavar. Illetve nem is a zsivaj maga, hanem az, hogyha valahol egy gyerek ordít. Mert ugye mindenhol kell lennie egynek aki éppen üvölt, hisztizik, veri magát a földhöz. Nem tud az ember úgy beülni egy helyre és végigenni egy szendvicset - hosszabb étkezésekről nem is szólva - hogy valahol el ne kezdjen üvölteni egy ilyen kis bestia! Tegnap épp csak egy mikrominiatűr Kfc-s tortillatekercset tömtem magamba (A kiszolgáló azt kérdezte, hogy itt fogyasztom-e el? Itt? Persze a hely gyakorlatilag az áruház belső utcájára nyílt, szóval egy kissé túlzásnak éreztem a dolgot, de igen itt!) egy olyan karámféleségben ami pont erre az alkalomra volt fenntartva, amikor a szomszéd üzlethelyiségben elkezdődött a műsor. Szerintem arra várhattak, hogy megjöjjek a szendvicsemmel, máris kezdődött és tartott az utolsó falatomig. Nosztalgikus gondolatom támadt, hogy bezzeg az én kölköm biztos nem csinált ilyet. Ugyanis ha csinált volna, biztos nem jövök vele nyilvános helyre. Persze tudom, hogy bennem van a hiba. Öregszem..