2017. július 12., szerda

Fagyi

Bármiről képes vagyok lemondani, a kísértést kivéve és a fagyi - valljuk be, erős kísértés! Így elhatároztam, hogy nem is mondok le a fogyasztásáról, pedig ez minden dietetikus rémálma, amikor az ember végre leül a fotelba a tévé elé és maga elé veszi a fagylaltot, ahelyett, hogy magát sanyargatná valahol. Szóval a fagyi marad, de úgy döntöttem, hogy azért nem áldozom fel az ideális alakot a mohóság oltárán. A fagyimat magam készítem, fagyott gyümölcs, egy kevés tej és némi xilit segítségével. A személyes tapasztalataim szerint a legjobb a málna és az eper, illetve a bogyósgyümölcsökből készült anyag. A banán kritikán aluli, nem igazán fagyasztja meg a tejet rendesen, amikor nekiesek botmixerrel, szóval az felejtős. Amúgy nyugodtan ajánlhatom, igazán jó az íze és szinte nem is hizlalhat - legalábbis szeretnék ebben hinni, hisz szinte csak fagyott gyümölcsöt tartalmaz, hideg, pépesített kivitelben..

2017. július 10., hétfő

Megható

Sosem gondolja az ember, hogy felnőtt létére igazán meg fog hatódni. Velem ez most megtörtént a hétvégén. Az elmúlt héten Bécs belvárosában sétáltunk és egy ártatlan megjegyzést tettem egy, a kirakatban látott plüssbékára, mely szerint mennyire jópofa. Most hétvégén, amikor megint ott volt jelenésünk, az utódot meglátogatandó, a gyerek a találkozáskor nagyon somolygott valamin, aztán persze előhúzta a háta mögött addig dugdosott zacskót és megkaptam ajándékba a békát. Azt a bizonyosat, amit az előző héten láttunk a kirakatban. Sosem gondoltam volna, hogy az eszébe jutok, hogy figyel arra, hogy mi tetszik nekem meg, aztán, hogy becserkészi és meg is veszi az ajándékot. A születésnapom most külön ünnepeljük, nem lesz idehaza a napján, így különösen kedves tőle, hogy így emlékezett meg rólam előre. Azt hittem, hogy vénségemre már mindent láttam az életben, de ez mégis igazán jól esett tőle! Az én fiam!

2017. július 7., péntek

Madár

De nem Erdei, hanem csak olyan vidéki. Majdnem mondtam, hogy falusi, de aztán az eszembe jutott, hogy nem is falun lakom, csak olyan, mintha. A madár nem volt nagy és gyakorlatilag a macska szájából lógott ki. A nej szólt, hogy 'ott megy a Kicsi Undi és visz egy madarat, szaladjak és locsoljam le vízzel!' - persze ez a madáron vajmi keveset segített volna, de kaptam magam és rohantam - ebből látszik, hogy minden hülyeségre kapható vagyok, ha az asszony mondja! Persze a macska menekült, én utána a slággal és persze utol sem értem. Mondjuk nagyjából esélytelen is volt. Kicsi Undi kicsit undok, szóval a neve sem véletlen. Mióta ki lett miskárolva, azóta elég morózus, nem szereti ha a hasához nyúlnak, mintha fájna neki odabent valami, épp ezért fel sem lehet őt venni ölbe, mert egyből leugrik és megjegyzéseket is tesz. Na mindegy, pár perc múlva mentem ki az udvarra és a madár (teljesen egészben) a lábtörlőn volt elhelyezve. Teljesen elérzékenyültem tőle, hisz szemmel láthatóan nekünk hozta! Persze a macska sehol, nekem meg bűntudatom volt, hogy üldöztem a locsolóval és húsvét már régen elmúlt. Igaz, hogy akkor ez kimaradt, de szemmel láthatólag nem reklamálta a dolgot. Mondjuk azt sem értem, hogy nem veszi észre egy madár a macskát, mert ennél feltűnőbb már nem is lehetne. Fehér macska, vörös foltokkal, kb annyira lehet feltűnő, mint Kósa Lajos egy óvodáscsoportban, szóval a hülye madara ezer millió helyre mehetne ahol nincs egy ennyire feltűnő macska, erre pont oda megy, ahol meg igen.  A macska meg ránk gondolt és elhozta nekünk a madarat, mert azt gondolta, hogy megérdemeljük. Egyem a szívét! Persze mondtam a másiknak, hogy legyenek olyan kedvesek nem vadászni madárra, mire felnézett rám és azt mondta, hogy  - Semjén Zsolt is vadászik! - Persze ez igaz, nem is tudtam tovább érvelni..

2017. július 4., kedd

A kutya

Úgy tűnik, az utóbbi időben mindenki velem akarja elüttetni magát. A múltkori biciklis után most egy kutya gondolta úgy, hogy bepróbálkozik velem, így ma reggel Bócsán, kitört az árokból és bevágódott a kocsi elé. Szerencsére nem mentem gyorsan, lakott területen kínosan tartom az ötvenet és amikor megláttam a villanást, bele is álltam a fékbe, de így is nagyot szólt. Mikor elosztott a füst, kiszálltam, de a kutya szerencsére már messze járt, pedig azt hittem, hogy ott maradt. Viszont az autóm szerkezeti integritását megviselte a dolog, az első műanyag elemek gyanúsan lógnak. A fene vitte volna el ezt a kutyát! Mehetek el műanyagoshoz és megint egy halom pénz lesz, ráadásul nem is én voltam a hibás, de a számlát nekem kell állnom..

2017. június 28., szerda

Munka

Azt hiszi az ember, hogy a szabadban végezhető munkák az időjáráshoz vannak kötve. Illetve ez biztos, de a hit arra irányul, hogy oda vissza létezik ez a kötés. Azaz, jelen esetben ez azt jelenti, hogy amíg jó az idő, dolgozunk. Jómagam is többször ráfaragtam arra, hogy akkor akartam kint dolgozni, amikor nekem kedvem volt hozzá, nem akkor amikor lehetett. Ez jut eszembe minden nap, amikor elmegyek az M2 építkezése mellett. A melósok ugyanis úgy dolgoznak, mintha irodában ülnének, azaz hétfőtől péntekig, reggel 8-tól nagyjából délután ötig. Nem igazán zavarja őket az, hogy ha bejönnek az őszi esők, akkor a kialakuló sártenger miatt esetleg hetekig nem lehet majd dolgozni, most meg telnek el a szép napok úgy, hogy egy kapavágás sem történik közben, mert letelt a munkaidő. Ki érti mindezt?

2017. június 23., péntek

Közlekedésbiztonság

Az fontos dolog. A rend őrei ezt úgy szokták megvalósítani - na nem a biztonságot, hanem az érte folytatott munkát, hogy a rendőröket beültetik egy autóba sebességet mérni, mintha csak ez lenne az összes problémája a honi közlekedésnek. Szó ami szó, ennél kényelmesebb megelőzőmunkát nemigen lehet találni, minden egyébnél sokkal többet kell dolgozni. Csak ülni kell az autóban és a berendezés meg magától dolgozik. Persze, ha dolgozik. Mert ugye ehhez például olyan szakaszokon kellene használni a műszert, ahol forgalom is van. Pest felé, a gödi felhajtónál, reggel 8 felé pl van forgalom. Sőt! Túl nagy is van, ezért az emberek - köztük én is - perceket álltunk az úton az autóinkkal a dugóban, miközben velünk szemben rendőrök ültek a műszer mögött és egymást néztük. Mi őket, ők meg a mozdulatlanul álló kocsisort. Persze rendőrnek azért megy az ember, hogy egy percet se kelljen gondolkodni semmin, de felmerül bennem a kérdés, hogy ilyenkor senkinek nem jut eszébe az, hogy nem oda kellene kivezényelni ezeket a szerencsétleneket, ahol épp valami közlekedésszerű zajlik, nem pedig egy furcsa autótárolási kísérlet?

Úgy!

Úgy vélem, hogy arról a politikusról, aki élete felét Teréz anyaként, másik felét utcai sorozatgyilkosként tölti, nem lehet azt mondani, hogy igazi nagyformátumú példakép lenne. A legenyhébb dolog, ami eszembe jutna róla az, hogy ellentmondásos személyiség és amíg a történelem nem tisztázza a szerepét, nem kéne előre szentté avatni. Habár a történelmet mi magunk írjuk, az sem megfelelő, ha a mérleget csak a jó cselekedeteiből vonjuk le - feltéve, hogy volt neki egyáltalán ilyenje - a rosszról meg nem veszünk tudomást. Mindez csak úgy az eszembe jutott, miközben a körmeim reszelgettem. Szóra sem érdemes..