2019. január 22., kedd

Cetli

Szintet lépett a családban a kommunikáció. Ahogy bementem a vécébe a minap, a vécétetőn egy cetli fogadott az alábbi szöveggel: 'Melyikőtök volt? Gusztustalan!' Szó mi szó, a nagy fehér porcelánisten össze volt csokizva és nekem aznapra sziklaszilárd alibim volt, így jelentősen behatárolódott az elkövetők köre. A bűnös szó nélkül bevonult és csokoládétlanította a fajanszot, de a cédula ott maradt. Én meg megláttam a benne rejlő lehetőségeket. Például fel lehet használni bármire idehaza, ki lehet tenni az autóra, de még a konyhaasztalra is. Határ a csillagos ég! Azon gondolkodom, hogy a következő tüncire akár molinót is csináltathatnék belőle..

2019. január 18., péntek

Szemüveg

Kaptam egy remek tanácsot. Ha valamit rosszul látok, szemüveget kell cserélni! Ha borús a kedvem, hopp egy másik szemüveg. Ha esik, egy napos üveget kell venni, ha azt látom, hogy a dolgok rosszabbak, mint annak előtte,  a jobban teljesít okulárét kell felhelyezni. Ha a pénztárcámba néznék, akkor a telit mutatót kell felvenni, ha éhes vagyok, akkor azt, ami azt mutatja, hogy gömbölyű a hasam és fényes. Egy hátrányát ugyan érzem a dolognak, lassan egy gurulós kisszekrényt kell magam után húznom az üvegekkel, illetve könnyű megélhetést tudok biztosítani egy optikusnak. De ha csak ezen múlik, akkor szemüveget a bírónak is! Sőt, szemüveget mindenkinek..

2019. január 15., kedd

Haladás

Ez az ami nagyon megy! Na nem a focicsapat - bár nem tudom, hogy van-e valami ilyen névvel, vagy ezt is elmosta a rendszerváltás - szóval nem a Haladásnak megy - honnan is tudom? Mert nincsenek tele az újságok azzal, hogy megverte a Liverpoolt vagy legázolta a Juventust. Persze itt mondhatnám a Vasat vagy a Fradit is, mert miért ne rúghatnék bele a teljes NB1 mezőnyébe, ha megtehetem? Szóval nem nekik megy, hanem nekem. És mi az amire ennyire büszke vagyok? Hát a tanulásra! Bejárva a klóra, ugyanis nem tűnik el nyomtalanul az a majdnem egy liter tea, amit munka közben magamba töltök, nehogy a veséim kiszáradjanak a nagy koncentrálásban. Szóval a kló világítását megcsinálták automatára, mert a sok kihívással küzdő nem volt képes maga után lekapcsolni a villanyt és ott maradt éjszakákra égve. Ezt lassan több hónapja próbálom megszokni, de még mindig fel- és lekapcsolom a dísznek otthagyott kapcsolót. Ma vettem észre, hogy félútról sikerült visszarántanom a kezem azzal, hogy na milyen dolog ez itt már! Ezzel, ha ez foci lett volna, már feljutottam volna a német másodosztályba. Már csak évek és eljutok addig, hogy úgy rongyolok be a reterátba, hogy magamhoz szorítom a kezem és nem kapkodok összevissza, mint egy légykapó a tehenészetben. Káprázatos siker kapujában állok! Ez biztosan a haladás!