2019. június 7., péntek

Na!

Az, hogy elkezdtem olaszul tanulni, nem várt mellékhatással járt. Ha egy szóra szükségem van, akkor az azonnal eszembe jut, rendszerint angolul és görögül is egyaránt. Már azt hittem, hogy a görög tudásom a múlté, de mióta azt akarnám, hogy olaszul jussanak eszembe a szavak, azóta visszajött a görög tudásom. A tegnapi napon egész délután azon gondolkoztam, hogy hogy mondják olaszul a padlizsánt. Ma délelőtt ugrott be. Ez mondjuk a zöldségesnél kényelmetlen lehet. Kérdés, hogy ha olaszul kellene beszélnem, szükséges-e egy újabb nyelvet elkezdenem tanulni?

2019. május 22., szerda

Halálcsapda

Jut eszembe arról, hogy milyen szép is az időjárás errefelé, mert az ebéd utáni sétánkat - raktárkör - le kellett rövidíteni, mert rákezdett zuhogni az eső. Persze az intenzív csapadéknak hála most is eláztam, de korántsem annyira sikerült mint pénteken és megvolt az a mindenképpen pozitívnak tekinthető eredménye, hogy miután bejöttem, meg tudtam törülközni a klotyóban kéztörlővel és nem kellett tökig csuromvizesen a kocsiban megszáradnom, vezetés közben. Szóval vallak még jobb pillanataim. A dolog úgy kezdődött, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet a nejnek, hogy hazafelé megállunk Velencében egy outletben, mert hova járjon az ember outletbe, ha ugye itthon a dolgot amúgy rühelli, mint varjú a rohadt tököt. Na de az ember feleségének is örülnie kell, én meg összeszorítom a fogam és tűrök. Ilyenkor jókat szoktam aludni a kocsiban, vagy elolvasok egy könyvet félig, vagy akár teljes egészében is, de most problémát jelentett némi biológiai jellegű alhasi, félállati sürgetés, így követtem a nőt a plázába. Más akkor változó intenzitással szemergett, de az vállalható volt. Így persze nem vittem magammal se kalapot, se ernyőt. Utóbbi súlyos, sőt végzetes hibának bizonyult, de akkor ez még nem látszott. Preventíve adtam egy pmr rádiót a nejnek, hogy ne vesszen el, majd szabadon engedtem azzal, hogy egy óra múlva elindul az autó, akár benne ül, akár nem. Gondoltam, hogy most majd szépen visszasunnyogok a kocsiba, a dolgomra. Ekkor persze elkezdett irgalmatlan módon ömleni az eső és - ilyen még nem történt velem eddig soha - tökéletesen elveszítettem a térérzékelésemet. A tök ugyanolyan terek és boltok teljesen összezavartak. Az égieket is igénybe vettem kínomban, egész jó térkép van a dologról a maps-on, de a telefont csak az árkádok alatt vehettem elő, mert nem volt hozzá búvártok én meg árkádról árkádra rohangáltam, de nem jutottam el a kocsiig. Egész egyszerűen csapdába estem! Ekkor megszólalt a rádió és bejelentkezett a nej is, akinek volt egy fél ernyője, ami alá be tudtuk dugni a fejünket és így végül kettesben megtaláltuk a parkolót és az abban álló autónkat. Persze úgy néztünk ki, mint akik frissen másztak ki a medencéből, de volt időnk párologni egész a szlovén határig, ahova így egész szárazon sikerült belépni. Tanulság? Na az nincs. Legközelebb viszek magammal ciántablettát, ha újra elvesznék egy outletben, hogy megkíméljem magam a szenvedéstől..

2019. május 10., péntek

Üzenjük Brüsszelnek!

Új választás jön és már megint elkezdődött az üzengetés. Persze megint abból a bátor fajtából, amikor a faluszélén lakó Pista bácsi beleordibál az éjszakába, hogy majd ha átmegy a szomszéd faluba, hogy beolvas majd a Márinak, mert kikosarazta őt. A szomszéd faluban járva viszont már korántsem akkora a bátorsága, de otthon milyen jó arra gondolni, hogy milyen bátrak vagyunk itt mi magunkban! A személyes meglátásom az ügyben az, hogy ha nagyobb golyóink lennének annál, amik jelenleg vannak (vagy nincsenek) akkor nem üzengetni kellene nekik innen a nagy magyar sötétségből, hanem kimenni hozzájuk, megkeresni ezt a Brüsszelt és belemondani az arcába. Pont úgy, mint férfi a férfinek tenné. Amúgy ez az egész annyira hiábavaló és unalmas..