2017. október 19., csütörtök

Szívesség

Sokféle fajtája van a szívességeknek. Van ami egyszerű, ha valaki valamihez hozzásegíti a másikat, de nem kér ellenszolgáltatást érte, vagy kér, de nem azonnal - akkor ezt tekinthetjük egyfajta szívességnek is. Tehát kölcsönadni valakinek valamit, elvégezni helyette egy munkát és legyinteni, valakit hozzásegíteni valamihez - szívesség. Ha például valakit hozzásegítek ahhoz, hogy nyugalma legyen, hogy nem akart elküldeni a fenébe magától, de éreztem rajta a dolgot, sőt az első adandó alkalommal ezt a gyakorlatban is bemutatta, annak, ha magamtól megyek el a fenébe - szívességet tettem. Mondjuk ebben az esetben a viszonzás kérdése még nyitott, de a szívesség, az szívesség. Ebben az esetben is.

2017. október 13., péntek

Csoda

Az élet apró csodák sorozata. Ma is egy ilyen csoda volt befelé, a munkába. Valami miatt mindenki elfelejtett kocsiba ülni és éppen ezért idefelé úgy tudtam jönni, mintha vasárnap lett volna az utakon. Gyakorlatilag a reggeli dugó és tötymörgés helyett remekül lehetett haladni. Nem is értettem, hogy mi lelte az embereket vagy a forgalmat? A péntek 13.-a ilyen hatással van mindenkire vagy az emberek átlapozták a naptárt?

Nagymamám azt üzeni, bocs

Vannak írók, akik bármit írnak, én megveszem. A listám nem túl nagy és vegyesen vannak rajta különböző stílusban író és különböző nemzetiségű emberek. Békésen megfér William Gibson Tolkiennel és Bulgakovval és a többiekkel is. Ezen a listán tag Fredrik Backman svéd író. Mindhárom nálunk megjelent könyvét olvastam már korábban, de most épp a 'Nagymamám azt üzeni, bocs' címűt olvastam újra. Zseniális mű, igazán kedves és érzelmes szálakat penget, ha nőből lennék biztos zokognék rajta mint egy .. mint egy olyan ember, aki épp zokog valami meghatón, amit olvas. De mivel pasi vagyok, kőszívű és érzéketlen, így csak a szemem törölgettem, mert beleesett valami. Olvassa el mindenki aki teheti!

2017. október 10., kedd

Szórakoztató

Szórakoztató látni, hogy az öribariságból idővel örihariságba fordulnak át a dolgok, szinte maguktól. Nyilván van nekem is valami közöm az egészhez, de az utóbbi időben tudom a dolgokat kívülről is nézni és ez jó..

2017. október 6., péntek

Érdem

Csak egy tábla, egy egyszerű, közlekedési tábla. Nem mondom, hogy szükséges, de mindenképpen jogszerű. Midőn leaszfaltozták a környékünkön a Streba utcát, így kialakult az a sajátos forgalmi helyzet, hogy a fent jelzett tábla hiányából következően kialakult egy új jobbkezes utca, amin igyekeztem azonnal jelezni is az önkormányzatnak. Itt jellemzően a helyiek közlekednek, szóval nem volt a táblára igazán nagy szükség, de egy megélhetési karosszérialakatos vagy kgfb ügynök vagyonokat kereshetett volna azzal, hogy züllött autóikkal kikanyarodva a Nemeskérin jövők elé, az autó felújítását a balek biztosításának a terhére intézik el. Mert ugye ha nincs főútvonal tábla és a keresztező utcában nincs elsőbbségadás tábla, akkor a jobbról jövőnek van elsőbbsége még akkor is, ha az utak szélességében mutatkozik némi differencia. Persze ehhez nyilván rendőrt kellett volna hívni és sértődés is lett volna belőle - de hát ilyen az élet, sze la zsízny, ahogy a világ műveltebbik felén mondanák. Kikerült viszont a tábla, pár napja, úgy látszik hatott a jó szó. Valahol tehát az én érdemem is lehet a dolog, esetleg még pár tucat másik emberé is, aki talán bejelentette ugyanezt és lőn csoda! Kicsit árnyalja az egészet az, hogy egy nyavalyás táblát kitenni nagyjából majdnem egy évig tartott, de hát az ember ne legyen kicsinyes. Örülni kell a változásnak akkor is, ha az egy kicsit lassú is..

2017. október 4., szerda

Lámpák és tejszín

Woody Allen Lelki jelenségek vizsgálata című könyvében volt egy olyan írás, amit nem tudok szó szerint idézni, de a lényegét megpróbálom átadni. Szóval, egy író munkájáról a kritikus elég becsmérlően szólt, ami miatt az író meglehetősen ingerült lett. Később belátta, hogy a kritika minden szava igaz és ez segített abban, hogy később tökéleteset alkosson. Erről azután sem felejtkezett meg, így amikor a Luftwaffe Londont bombázta, kivilágította a kritikusa házát. Ez jutott most az eszembe arról, hogy az, aki annak idején a legelső cégemből kirúgott és akit tulajdonképpen a tegnapi postban említett NAV-os fejlemény is érintett, válaszolt és megköszönte a segítségemet, miután elküldtem neki az ügyfélkapun kapott levelet, hátha ő tud valamit kezdeni vele. Végtére is vele kevert össze a hivatal, pedig eléggé különbözünk mindenben. Szóval, azzal, hogy anno kirúgott, tulajdonképpen nagy szolgálatot tett, bár egy szilveszteri bulit rendesen tönkretett vele, de ettől lettem az, ami most vagyok, szóval nélküle nem jött volna össze. Némileg árnyalja a helyzetet az és mielőtt lovasszobrot avatnék neki a Városligetben meg kell állapítanom, hogy semmilyen jövőbelátó képességekkel nem rendelkezik (magunk között legyen szólva, az empátiát még hírből sem ismerheti!) így nem tudhatta, hogy mit hoz nekem a holnap, így ő azért rúgott ki, mert utált. (és mert kellett a státuszom az egyik kegyeltje ismerősének.) Ha valaki kidob a tizedikről és te tejszínbe esel nem betonra, úgy gondolom nem a dobó érdeme, hisz ő kidobott volna akkor is, ha alattad beton van. Szóval azt hiszem elő kell keresnem a reflektorokat, hogy kéznél legyenek, ha szükség lesz rájuk..
 

2017. október 3., kedd

NAV

Kaptam egy levelet az ügyfélkapun. A NAV küldte, egy olyan céggel kapcsolatban, ami abból a cégből alakult két évvel később, ahonnan annak idején kirúgtak. Persze nem értettem a dolgot mindaddig, amíg le nem töltöttem a nekem küldött levelet, amiben az volt, hogy mivel nem tudták a határozatot kézbesíteni, ezért vegyem úgy, hogy kézbesítve lett. Mindenesetre ők úgy veszik. Persze elkezdett az agyam kattogni, hogy vajon mi a fene lehetett a határozatban és hogyhogy a fenyegetéssel meg tudtak találni az ügyfélkapun, de magával a határozattal nem? Próbáltam megnézni az említett cég cégkivonatát, hogy mégis hogy a fenébe kerülök én bele egy olyan formációba ami a munkahelyváltoztatásom után két évvel alakult, de nem lettem okosabb. Aztán felhívtam a NAV-nál megadott telefonszámot, ahol kiderült, hogy én vagyok megjelölve mint a cég felszámolója. Aztán persze kiderítettük, hogy mégsem én vagyok az, de mindenesetre érdekes az, hogy hogy kerültem bele a képbe az összes adatommal egy olyan cég ügyeibe, amihez soha semmi közöm nem volt. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ezek után szeretném-e azt, hogy adóbevallást csináljanak nekem..