2018. július 20., péntek

Nekrológ

Az ember míg él, nekrológot ír. Mígnem aztán egyszer róla írnak talán egyszer. Ez az élet rendje, bár annak aki él, ezt igen nehéz elfogadni, de nem tehetünk mást. Mindig vannak, akik hosszú útra indulnak és már csak gondolni tudunk rájuk ahelyett, hogy beszélhetnénk velük. Ilyenkor késő bánat arra gondolni, hogy többet kellett volna törődnünk egymással, hisz eddig megtehettük volna és ezután az önvádon kívül nem tehetünk mást. Egy közeli ember távozott. A környék legjobb szomszédja díj egyik örökös tulajdonosa, feleség, családanya, nincs már köztünk többet! Sokat gondolunk rád, emléked megőrizzük olyannak, amilyen voltál! Barátunk maradsz mindörökre! Isten veled!

2018. július 4., szerda

Könyvajánló - Artemis

Andy Weir nagyszerű könyvét ajánlom most. Az írót ismerhetjük korábbi, szintén zseniális művéből, a Marsi címmel írott könyvből, amiből egy, szokás szerint fantáziaromboló amerikai film is született, Matt Daemon főszereplésével. Az író meghonosította a reális sci-fi irodalmi műfajt, illetve, ha nem ő honosította volna meg, akkor ezt zseniálisan műveli. Az írásai a jelenlegi technológiával is elképzelhetőek, nincsen bennük semmi olyasmi, ami a tudományos fantasztikum eszköztárába tartozna, hacsak nem az, hogy egy elképzelt jövőben játszódik, egy technikailag nagyjából hasonlóan fejlett korban, így nem kell megbirkózni a valószerűtlen részletek és technológiák elképzelésével. Az Artemis című könyv egy holdkolónián történő élettel foglalkozó mű, ahol a főszereplő, aki nem elég, hogy okos, de szegény arab hegesztő lánygyermekeként keveredik bele a nagyok hatalmi játszmáiba azzal a céllal, hogy valahogy megtalálja a szerencséjét és kitörhessen végre a jelenlegi életformájából. Hogy sikerül-e ez neki, illetve ha igen, akkor milyen árat fizet mindezért? Kiderülhet mindenki számára, aki kézbe veszi és elolvassa ezt a remek könyvet. Ha elkezdi olvasni, letenni elég nehéz lesz! Mindenképpen ajánlom! Andy Weir neve felkerült azon szerzők listájára nálam, akik könyveit látatlanban, a fülszöveg olvasása nélkül is hajlandó lennék megvenni...

2018. július 2., hétfő

Múzeumok éjszakája 6. - Mátyás templom

A nagy, Múzeumok éjszakája saga utolsó felvonásaként a budai Mátyás templomba látogattunk. Sikerült megcsípni ott egy regisztrációt, minek keretében nem elég, hogy beengedtek, de idegenvezetést is tartottak a számunkra. Így nagyjából éjféltájban felsorakoztunk a templom előtt. A megközelítés simán ment, bár nem volt egyértelmű, hogy mi hol áll meg, illetve merre megy, de ezt az anomáliát már korábbi írásaimban kifejtettem. (Kocsival átálltunk a Dologház utcából a Mechwart ligethez, amit a nép nemes egyszerűséggel Lekvár ligetnek szokott hívni, reményeink szerint azért, hogy ott felszálljunk a megfelelő múzeumi járatra, ami a vár felé megy. Persze itt sem ment a vár felé, ezen a vonalon csak a várból jött járat. Több megállóban eltöltött perc után inkább elsétáltunk a Moszkva térre, ahol ki kellett sakkozni, hogy honnan indul a várba tartó járat. Ebben a sofőrök sem voltak hajlandóak segíteni, ugyanis úgy otthagytak mint szent Pál az oláhokat - minden szó nélkül.) Végre meglett a hely, és leszállva a templom előtt, beállhattunk a téren átkígyózó sorba. A nej közben elment szervezkedni, hogy mit és hol, mert semmi nem volt tiszta, csak az, hogy itt áll a hatalmas sor és kész. Nagyjából mi voltunk a háromszáz-ötvenhetedikek. Mikor is jött egy srác, hogy akik regisztráltak, azok álljanak félre, mert addig jól beengedik a tömeget a templomba, míg mi megvárjuk az idegenvezetőket és a többi még hiányzó regisztráltat. Mire mindenki előkerült, két csoportra oszlottunk és a templom átellenben lévő sarkainál kezdve szakszerű idegenvezetést kaptunk. Bár ha úgy veszem, nem sok teteje volt a regisztrációnak, hiszen nem voltunk elkerítve senkitől, az állt oda hozzánk aki éppen akart. A fontos információk elhangzása után volt egy kevés szabad nézelődés, közben orgonazene szólt, majd hazafelé vettük az irányt. A várbusz szépen elszállított a Lekvár térre, ahol felmartuk az autót és szépen hazamentünk. Nagyjából hajnali három felé kerültünk ágyba. Az idei Múzeumok éjszakája meglehetősen tartalmasra sikeredett..