2019. szeptember 20., péntek

Tök átlagos

Mióta az egészségtudatosság kedvéért bizonyos napokon biciklivel jövök munkába, átlag kétszer akarnak elgázolni egy út alatt. Ez a rideg valóság. Pedig igyekszem defenzíven vezetni - ezért sikertelenek ezek a próbák, de valljuk be a közlekedési partnereken nem múlna a sikertelenség, elmondható, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Szóval mondtam is, hogy ejnye, tán angyal szállt le közénk, hogy az utóbbi két alkalommal senki nem tört az életemre? Nos a természet az átlaghoz közelít, így ma bőven volt részem abban, hogy megpróbáljanak kivasalni. Egy mozgássérült bácsi a kocsijával, miután előbb megállt egy ismerősével beszélgetni az egyirányú utca bal oldalán és elindult amikor mellette voltam, majd amikor észrevette, hogy el fogok mellette menni, akkor rám húzta a kormányt, amikor közvetlenül a körforgalom előtt előzött meg valaki, majd egész a padkához szorított, mert ő onnan szeret kikanyarodni, majd egy másik delikvens, aki előttem akart bevágni a kikanyarodáshoz ugyanebből a körforgalomból. Majd a teherautó, aki körülnézett a bicikliút előtt, hogy miről is van szó, majd amikor detektálta, hogy csak egy biciklis jön, akkor merészen kihajtott, majd megállt előttem. Szóval milyen is volt a hetem kerékpáros szempontból? Azt hiszem tök átlagos..

2019. szeptember 6., péntek

Vicces

Tegnap arról kaptam értesítést, hogy a 'Tanulj ingyen olaszul' előfizetésemet lemondtam. Ami miatt viccesnek ítélem a dolgot, az az ingyen - előfizetés szófordulat miatt van. Persze tudom, hogy ez a neve és a céljuk pont nem ez, azaz miután rájöttél, hogy a valamirevaló tanuláshoz elő kell fizetned - legalább neveznék át az alkalmazást, hogy ez a hülye helyzet ne alakuljon ki. Addig ugyanis vigyoroghatok, mint a vadalma. És ingyen fogok tanulni.

2019. szeptember 5., csütörtök

Ebéd

A tegnapi angolórán feladat volt az, hogy mondjuk el, hogy mit ettünk ebédre. Önként vállalt vezeklésképp, már hónapok óta mirelit zöldséget eszem délidőben, de meg kell vallanom az őszintét fogalmam sem volt abban a pillanatban, hogy azon kívül, hogy zöldség, tulajdonképpen miből is áll. Aztán persze a fogamat összeszorítva, nagy szenvedések árán valahogy sikerült felidéznem magamban, hogy milyen növényekből áll az ételem, de nem volt egyszerű. Hiába hogy csak megeszem és nem elemzem, de azért tudhatnám azt, hogy mi is van a tányéron. De nem, ez rá a példa, hogy az ember annyira automatikusan csinálja ezeket a naponta ismétlődő dolgokat, hogy fel sem tűnik utólag, hogy mit is csinált. Hurrá!