2019. november 6., szerda

Schrödinger pizzája

Lassan mindenki könyökén jön ki a híres gondolatkísérlet, ami a szuperpozíció elvét volt hivatva bemutatni, azaz, bizonyos dolgok állapota attól is függhet, hogy megfigyeljük őket. Azaz egy dobozba zárt macska egyszerre lehet élő is és halott is és ahhoz, hogy ezt megtudhassuk, meg kell néznünk. Addig ugyanis egyszerre élő és halott is, amit - valljuk be - igen nehéz ép ésszel felfogni. A dolog megmaradt volna gondolati szinten, amíg rá nem jöttem, hogy ez alkalmazható az életre is. Ha teszem azt keddenként beteszek a mélyhűtőbe két darab mirelit pizzát, tudhatom-e, hogy azok változatlan állapotban léteznek a fagyasztóban, vagy sem? Természetesen nem, hiszen ahhoz meg kellene néznem. Mivel egy pizzaszörnnyel élek egy háztartásban a mélyhűtőben egyszerre vannak létező és nem létező pizzák, azaz antipizzák is. Így ha pizzát akarnék enni, ki kell nyitni a hűtőt és meggyőződni a pizzastátuszról. Ilyenkor persze a hullámcsomag összeomlik és a valóság elbillen valamelyik irányba. Rendszerint abba, hogy csak antipizza létezik, a pizza már régen elfogyott.

2019. október 25., péntek

Frappáns

Sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek a kinőtt, vagy viseletes ruhadarabjaikkal, amik annyira még nem rosszak, hogy egyenesen a kukában vagy a garázsban végezzék. Úgy tűnik, hogy sikerült frappánsan megoldanom ezt a problémát. Még a hét elején szomorúan konstatáltam, hogy az átmeneti kabátom kezd elvásni. Az ujjánál fáradásos törés jelei mutatkoztak az anyagon, azaz a szálak elértek és elkezdődött a feslés, szakadás. Hiába, semmi sem tart örökké! Ennek örömére a mostani túrára még elvittem magammal, majd ugyanazzal a lendülettel el is hagytam valahol. Szerencsére a zsebében nem volt semmi fontos, így a kár csak maga a kabát. Homályos emlékképem vannak arról, hogy bizonyos helyeken még megvolt, de ugyanakkor idehaza már egészen biztosan nincsen, a kocsi meg üres. Végre valami, amit úgy hagyok el, hogy nem kár érte!

2019. október 18., péntek

Tíz rúpia

Olvastam egy történetet arról, hogy valaki, aki az Indiai fővárosba utazott vonaton és valamely úton módon elveszíti mindenét, egy ismeretlen, gazdag, turbános szikh menti meg azzal, hogy ad neki tíz rúpiát. Amikor az illető hálálkodni kezd és kérdezi, hogy hova is küldhetné a pénzt, az ismeretlen azt mondja, hogy majd, ha azt látja, hogy valaki ugyanígy meg lesz szorulva, adja neki ezt a pénzt. Ez jutott eszembe akkor, amikor hétvégi biciklizésünk alkalmával valaki odajött hozzánk a pusztában és gumibelsőt keresett. Épp volt nálam megfelelő, amit meg is vett volna, de mondtam neki, hogy legyen az övé ingyen és ha lát majd valakit, aki ugyanígy meg lesz szorulva, akkor segítse őt ki a belsővel. Jó volt látni, hogy a másik, hogy örül egy ilyen apróságnak, rögtön gazdagnak éreztem magam ettől. Azt hiszem ideje lenne vennem egy turbánt is.