2016. augusztus 18., csütörtök

Édeske

De nem mint megszólítás, attól ugyanis libabőrös leszek. Hanem a cukorpótlék. Két dolgot fedeztem fel a közelmúltban. Az egyik az, hogy roppant előnytelen képet mutat a fürdőszobatükör, ha nem szemben állok vele, a másik pedig az, hogy túl sok cukrot eszem és ez a két dolog némileg korrelál egymással. Ezért intézkedési tervet dolgoztam ki és pár napja végrehajtási szakaszba tettem ezt, amikor mesterséges édesítőszert vásároltam az Aldiban, mert az Aldi olcsó - búgja egy rendkívül ellenszenves kövér pasas, akihez nem szeretnék hasonlítani. Szóval most ezzel iszom a teám és ha kávéznék, akkor azt is azzal tenném. A tükörbe meg nem nézek bele, ha oldalt állok. Mert ez is fontos ám!

2016. augusztus 17., szerda

A Béla

Béla egy ellenmacska, aki született optimista, hisz a nősténymacskánk körül sertepertél, holott az már ivartalanított, de Béla erről nem vesz tudomást és kitartóan csapja neki a szelet. Szerintem szeretne a tűz közelében lenni, hátha! Az élet hosszú, egyszer minden összejöhet. Béla meglehetősen viharvert külsejű és az utóbbi időben a lakásba is bejár, úgy gondolja, hogy ennyi ismeretség után hülye lenne nem kihasználni a lakásban rejlő lehetőségeket, azaz a mindig töltött macskatálat, ami komoly vonzerő lehet egy mindig éhes kanmacska számára. Eddig lopva intézte a dolgot, de mivel rájött arra, hogy nem bántjuk, egész elszemtelenedett. Mondtam is neki, hogy olvasson több görög irodalmat, hisz már ők is megmondták, hogy ingyenebéd márpedig nincs. A kajálásért dorombolás jár! Hajlandó vagyok kosztoltatni, de csak úgy habókra nem. Azt még nem is mondtam neki, hogy ha ideszokik, a golyóitól is búcsút vehet. Lehet, hogyha ez tudatosulna benne, már nem is lenne annyira fontos az ingyenkoszt..

2016. augusztus 15., hétfő

A szar

El sem tudjuk képzelni mennyi értéket adott ez a sokak által került anyag! Pedig mindennapi életünk része, mindenki szokott vele találkozni napjában legalább egyszer, mégis a legtöbben tartunk tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Pedig bizonyos helyzetekben igazi luxust hoz az életünkbe - például aki napjában, normális állagban tud, az valahol már magában egyfajta luxus. De ott a madagaszkári cibetmacska, ami normális emésztőtevékenységébe belefér a világ legdrágább kávéjának az előállítása, vagy mint tegnap sikerült megtudnom a világ legelőkelőbb fehér strandhomokjának az előállítói valójában a papagájhalak. A fehér homok ugyanis papagájhalszar. Épp csak a miheztartás végett, így feküdjünk benne napestig..

2016. augusztus 12., péntek

Porszívó

Az ismert vicc mintájára - Hol találod meg a feleséged a boltban? ?? Hát pont ott, ahol hagytad. Tegnap elmentünk bevásárolni és ezt az alkalmat kiegészítettük egy új porszívó megvásárlásával is. Persze kezdetben én is ott voltam és alkotó jellegű ötleteket adtam, de olyan volt, mint egy homokdűnében megtalálni a legjobb állagú vödör homokot egy homoksütihez - szóval reménytelen. Annak idején az átkosban ez a probléma még nem létezett, ha bementél a boltba porszívót venni, akkor csak abból választhattál, hogy megveszed-e vagy sem, mert volt talán egyféle. Előbb rakéta aztán már lehet, hogy eta is volt, szóval a dilemma sokkal kevésbé volt meg, mint most. Jelenleg külön sorban voltak a porzsákosok és a porzsák nélküliek és külön sorban a porzsákok a porzsákoshoz. Szóval a bőség zavara! Hamar meguntam a teljesen parttalan porszívóválasztást, annál is inkább hiszen ez olyan, mintha a nej a vásárolni kívánt számítástechnikát minősítgetné, így elmentem bevásárolni a többi cuccot. Aztán bepakoltam mindent a bevásárlókocsiba. Aztán kiültem az autóba és várakoztam. Aztán aludtam. Aztán félálomba zenét hallgattam. Szerencse, hogy az áruházakat időnként bezárják estére, mert még mindig ott ülnék. A nejt úgy látszik porszívóval együtt dobhatták ki záráskor, mert van egy szép piros porszívónk. A macska reggelre már be is lakta a dobozát.

2016. augusztus 11., csütörtök

Gyerekszáj

Kicsit ugyan tágan értelmezve, ugyanis ezt jobbára akkor szokták emlegetni, míg a gyerek kicsi és jópofákat mond magáról vagy másról, ismert dolgok neveit mondja ki rosszul úgy, hogy közben ezt majában jól érti. A krumpli mondjuk kumpri lesz vagy mint a saját utódunk, aki bizonyos esetekben harmadik személyben beszélt magáról. Azóta persze jól megnőtt, de ezúttal megint róla lesz szó. Ausztriában van a lelkem, hogy megtanuljon németül egy olyan helyen, ahol a túlélés érdekében erre rá van kényszerítve. Ha lehet emelni a tétet, miért ne? Szóval idehaza ő eddig az idő ura volt, soha nem kellett viaskodnia vele, ha szigorúan vesszük, az összes ilyen jellegű terhet levettük a válláról - utólag belátva persze azt, hogy ez hiba volt. A táborban oda kellett valahova érnie, amit nem tett, ezért büntetést kapott. Háborgott is rajta a lelke, ki volt kelve magából. Azok az osztrák g.cik! Alig tudtuk megnyugtatni, én például azonnal elővettem a saját tapasztalataim az apai szigorúságra, amit persze az én apám - gondolom - nosztalgiával mesélne más hasonló korú apáknak, ha összejönne velük és beszélne ilyesmiről - mint ahogy vélhetően nem teszi. Ez mindenesetre nem hiszem, hogy megnyugtatta a háborgó gyermeki lelket. A büntetés persze utóbb kiderült, rendkívül 'súlyos' volt, szóval mindenképpen 'megérte' a kirohanást és a keresetlen szavakat, ugyanis egy tegnapi beszélgetésből már az derült ki, hogy tulajdonképpen élvezi is. Már ezért megérte..

2016. augusztus 10., szerda

Helye

Hulya, dínom és dánom. Azaz a parkolóhely. Ma mondta a kolléganőm félig iróniával telve, hogy miért nem álltam az ő helyére, mert ma is később jött és tegnap is elálltam az ő parkolóhelyét, azaz a helyet ahova rendszeresen parkolni szokott. Szóval, régebben én is mindig egy helyre álltam és idegesített az, hogyha valaki odaállt, mert magaménak éreztem azt a részt és milyen már az, hogy valaki, akár tud róla, akár nem, elfoglalja! Gonoszkodási célból időnként elállom más parkolóhelyét, ugyanis itt nincsenek fix helyek, de mindenki azt gondolja, hogy vannak. Az emberek szeretik az állandóságot és frusztrálja őket az, ha ezt nem kapják meg. Ezért álltam én is anno a pocsolya közepére, mert oda nem állt be senki. Aztán persze leaszfaltozták a parkolót, elrontva a jó pocsolyás helyemet, elvéve a saját parkolóm. Azóta hazátlan és helyetlen lettem, a saját jól felfogott érdekemben. Ezért nem állok a kolléganőm helyére sem, mert ha én kezdenék a helyére állni, akkor az onnantól az én helyem lenne és akkor az zavarna, ha ő időnként megelőzve engem, odaáll. Így viszont én állhatok időnként más helyére, így óvandó a saját lelki egészségem. A dolog előnye: van parkolóhelyem és meg is tudom magyarázni magamnak mindezt. Hurrá!
 

2016. augusztus 9., kedd

Izé

Van, amikor egy szó sok mindent ki tud fejezni. Voldemort nagyúrról is úgy nyilatkoznak egyesek, hogy ő az, akit nem nevezünk a nevén, de Dumbledore professzor mondta, hogy nem kell félnünk a névtől, ez az első lépés afelé, hogy ne féljünk a személytől sem, szóval azt hiszem én is belevágok a lecsóba. A dolog az emberiség nagy kérdései közé tartozik, de fel kell tenni akkor is, ha senki sem szeret beszélni róla. Ha emberek állnak egy hídon és nézik az alattuk csendesen örvénylő vizet, mindig lesz egy olyan, aki a tömegből a korlátnál áll, aki ahelyett, hogy lelkét kitárná a természet felé, inkább egy jó nagy adag vajas turhát köp a víz tetejére, hogy a többi ember ahelyett, hogy átszellemülve merengene a természet ezer arcán, az ő nyálcsomóját figyelje, ahogy pörög, forog és szépen eloszlik, esetleg fennakad valamin, miközben többnyire a csendet idióta röhögés töri meg. Miért szükségszerű ez?