2019. július 9., kedd

Lyé

Azt hiszem, mire megvénülök, igazi ordas nyelvtannáci lesz belőlem. Nem mondom, hogy én vagyok a megtestesült Magyar Nyelvtudományi Intézet, már ami a helyesírást illeti, de igyekszem, hogy a magyar nyelvet, ha már elmondhatom magamról, hogy ez az anyanyelvem - legalább annyival megtiszteljem, hogy próbáljam helyesen leírni. Időnként az az érzésem, hogy jó lenne alapítani egy csoportot, ahonnan aztán ki lehetne rugdalni ezt a sok igénytelen hülyegyereket, aki ahelyett, hogy összehúzná magát picire és alázatot gyakorolna, még fel van háborodva amiatt, hogy valaki próbálja felnyitni a szemét. Mert ugye a nyelvünkben van két olyan betű is, amit jé-nek ejtünk, de másképp írjuk. A kivételeket még az általánosban megtanuljuk, (persze már aki!) de annyit mindenesetre tudni lehet, hogy jóval több pontos jés szó van, mint ly-nal írt. Szóval ha az isten barma mindent pontos jével írna, sokkal kisebb arányban tévedne, ergo kevesebbszer lehetne ráhúzni a vizes lepedőt. Persze ő valami okból mindent ly-vel ír, csak azért, hogy lássuk, ő ismeri ezeket a betűket is! Ez az ő nagy hibáLYa! Broáf..

2019. június 7., péntek

Na!

Az, hogy elkezdtem olaszul tanulni, nem várt mellékhatással járt. Ha egy szóra szükségem van, akkor az azonnal eszembe jut, rendszerint angolul és görögül is egyaránt. Már azt hittem, hogy a görög tudásom a múlté, de mióta azt akarnám, hogy olaszul jussanak eszembe a szavak, azóta visszajött a görög tudásom. A tegnapi napon egész délután azon gondolkoztam, hogy hogy mondják olaszul a padlizsánt. Ma délelőtt ugrott be. Ez mondjuk a zöldségesnél kényelmetlen lehet. Kérdés, hogy ha olaszul kellene beszélnem, szükséges-e egy újabb nyelvet elkezdenem tanulni?

2019. május 22., szerda

Halálcsapda

Jut eszembe arról, hogy milyen szép is az időjárás errefelé, mert az ebéd utáni sétánkat - raktárkör - le kellett rövidíteni, mert rákezdett zuhogni az eső. Persze az intenzív csapadéknak hála most is eláztam, de korántsem annyira sikerült mint pénteken és megvolt az a mindenképpen pozitívnak tekinthető eredménye, hogy miután bejöttem, meg tudtam törülközni a klotyóban kéztörlővel és nem kellett tökig csuromvizesen a kocsiban megszáradnom, vezetés közben. Szóval vallak még jobb pillanataim. A dolog úgy kezdődött, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet a nejnek, hogy hazafelé megállunk Velencében egy outletben, mert hova járjon az ember outletbe, ha ugye itthon a dolgot amúgy rühelli, mint varjú a rohadt tököt. Na de az ember feleségének is örülnie kell, én meg összeszorítom a fogam és tűrök. Ilyenkor jókat szoktam aludni a kocsiban, vagy elolvasok egy könyvet félig, vagy akár teljes egészében is, de most problémát jelentett némi biológiai jellegű alhasi, félállati sürgetés, így követtem a nőt a plázába. Más akkor változó intenzitással szemergett, de az vállalható volt. Így persze nem vittem magammal se kalapot, se ernyőt. Utóbbi súlyos, sőt végzetes hibának bizonyult, de akkor ez még nem látszott. Preventíve adtam egy pmr rádiót a nejnek, hogy ne vesszen el, majd szabadon engedtem azzal, hogy egy óra múlva elindul az autó, akár benne ül, akár nem. Gondoltam, hogy most majd szépen visszasunnyogok a kocsiba, a dolgomra. Ekkor persze elkezdett irgalmatlan módon ömleni az eső és - ilyen még nem történt velem eddig soha - tökéletesen elveszítettem a térérzékelésemet. A tök ugyanolyan terek és boltok teljesen összezavartak. Az égieket is igénybe vettem kínomban, egész jó térkép van a dologról a maps-on, de a telefont csak az árkádok alatt vehettem elő, mert nem volt hozzá búvártok én meg árkádról árkádra rohangáltam, de nem jutottam el a kocsiig. Egész egyszerűen csapdába estem! Ekkor megszólalt a rádió és bejelentkezett a nej is, akinek volt egy fél ernyője, ami alá be tudtuk dugni a fejünket és így végül kettesben megtaláltuk a parkolót és az abban álló autónkat. Persze úgy néztünk ki, mint akik frissen másztak ki a medencéből, de volt időnk párologni egész a szlovén határig, ahova így egész szárazon sikerült belépni. Tanulság? Na az nincs. Legközelebb viszek magammal ciántablettát, ha újra elvesznék egy outletben, hogy megkíméljem magam a szenvedéstől..