tag:blogger.com,1999:blog-69610652664499109552024-03-14T01:29:41.297+01:00Sparhelt blogjaÖncélúbb blogSparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.comBlogger3539125tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-90405799702323130962024-01-08T09:01:00.005+01:002024-01-08T09:02:22.982+01:00A nagy macska saga<div style="text-align: justify;"> Szokásos szilveszter estének indult. Először arról volt szó, hogy nálunk
lesz a buli, de aztán az a döntés született, hogy mégsem nálunk, mert a
pestiek nehezebben jönnek ki Gödre és mennek majd utána haza, így
Pesten, Zuglóban került megrendezésre. Az egész napos készülődés után
mi vágtunk neki este az útnak. Odakint már elkezdődött a háború, de
ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. (Pedig kellett volna!)
Annál is inkább, mert a macskát úgy kellett kipiszkálni a karácsonyfa
alól. Mindenesetre ki lett téve, ahogy a többi napon az évben, és minden
eddigi szilveszteren, amikor nem voltunk odahaza. Zuglóig eseménytelen
volt az út, valami okból még zenét sem hallgattunk, csendben tettük meg
az út nagy részét. Amikor a szokásunk szerint lekanyarodtunk az M3-ról a
Körvasúti felüljárónál lévő OMV benzinkútnál (itt szoktunk letérni,
hogy aztán a Csáktornya utcán keresztül kanyarodjunk vissza, át az M3
alatt, majd a Csáktornya parkon keresztül térünk rá a Miskolci utcára,
ahol az utunkat akartuk folytatni.) elfojtott nyávogást hallottunk.
Megálltam a benzinkúthoz közel a Tengerszem utcában és megnéztem a
csomagtartót. Evidensnek tűnt, hogy oda mehetett be macska, mert sokat
pakolásztam indulás előtt. Nem volt benne semmi azon kívül, amit én
tettem oda. A nyávogás megmaradt, így a forrását az autó motortereként
azonosítottuk. Valóban, Luci, az öreg macskánk bent ült a motor mellett
és nyávogott. Megállt bennem az ütő! Hogyan szedjük ki őt onnan és mit
fogunk vele csinálni? Természetesen hozzáférni nem lehetett, a macska
teljesen sokkos állapotban volt. Egyszer ugyan kimászott alul, be nem
reagált semmire, kiszedni pedig nem tudtuk, hiába hívtuk. Aztán megunta a
dolgot és visszamászott a motor mellé és onnan nem mozdult többet.
Közben odakint teljes háborús helyzet volt a sok robbanás miatt. Ekkor
több próbálkozás után, amiben a motorindítás is beletartozott, arra
gondoltam, hogy ha eddig kibírta a motor mellett, akkor hazavisszük
ugyanígy és otthon majd átpakolunk a másik kocsiba és azzal jövünk el, ő
meg majd kimászik amikor szeretne. Utólag belátva a dolgot ez egy
teljesen hibás döntés volt! Hogyan alapozhattam arra, hogy csak azért,
mert eddig nem mozdult, ezután sem fog? Persze elindultunk és
Csáktornya utcán haladva valami zajt hallottam, amit fémes pendülés
követett. Hátranéztem a tükörben, de nem láttam semmit. Ez a terület a
közvilágításáról amúgy sem híres. Felhajtottunk az M3-ra, majd a
Szerencs utca előtti szintén OMV kútnál megálltam, hogy megnézzem, hogy
van a macska. A motorháztetőt felnyitva teljesen levert a víz. A macska
nem volt sehol! Ekkor rögtön leesett, hogy mekkora hibát követtem el
azzal, hogy elindultunk. Gyorsan visszamentünk az úton, hogy nem látom-e
valahol elütve? Szerencsére legalább elütve nem volt, viszont eltűnve
annál inkább! Visszamentünk a tetthelyre, de a rögtönzött keresés nem
hozott eredményt. Sehol, semmi! Életem egyik legrosszabb szilveszteri
bulija következett, amikor is a mardosó bűntudattal együtt, szinte
minden embernek külön külön el kellett mondanom, hogy hogyan történt. A
buli után hajnalban megint visszamentünk a tetthelyre, de az ismételt
keresés sem hozott eredményt. Az addigi heves harcok szórványos utcai
lövöldözéssé szelídültek, de továbbra sem hozott semmi eredményt a
keresés. A nej aktivizálta magát ami a netes csoportokban való
megjelenést illeti, illetve a környéken szórólapozni, illetve újra ciccegni kezdtünk. A
következő hét, intenzív macskakereséssel zajlott, miközben esténként a
lelkünket próbáltuk rendbe szedni, mert mindenki a magáén érezte a
felelősség teljes súlyát. Nekem olyan érzésem volt, mintha a saját
nagymamám hagytam volna el. Állandóan arra gondoltunk, hogy mi lehet
vele? De természetesen választ nem kaptunk a kérdéseinkre. Mivel az
adott területen jobbára cégek vannak, a nej elkezdte felhívni a cégeket,
illetve meg is látogatta azokat. Kiderült, hogy a környéken rengeteg
kóbor macska él és nagyon sok macskabaráttal találkozott ezeknél a
cégeknél, akik ezeket az állatokat rendszeresen etették. De a miénknek
nyoma sem volt. Mígnem pénteken az egyik közeli cégnél megkért ember
áttörést ért el, mert az üres telekre bemenve, látott elfutni egy vörös
macskát. Így péntek este újra felkerestük a tetthelyet, ahol ciccegve és
egy kávétablettás dobozt rázva (ugyanis nem volt nálunk a macska
jutalomfalat doboza, aminek a hangjára a macskák , bárhol vannak is,
intenzív megközelítésbe kezdenek, de volt a kocsiban kávétabletta, ami
szerencsére hasonló hangot ad, ha rázzák.) a macska nyávogni kezdett és
előjött az üres telken lévő búvóhelyéről. Teljes biztonsággal
megállapíthattuk, hogy a mi macskánk volt. Nagyon furcsán nyávogott, így
eddig még nem is hallottuk. Félve jött közel és amikor a nej
megpróbálta elkapni, elrohant. Nagy csalódást éreztem, mert azt
gondoltam, hogy újra elveszítettük, pedig még meg sem találtuk igazán. A
macska beszaladt az Avalon szerviz udvarára , ami szerencsére még
nyitva volt, így gyorsan birtokháborítást követtünk el - ezért utólag is
elnézést kérek az Avalontól, de prompt nem igazán érdekelt a dolog jogi
része, csak a macska. Egy belső udvaron egy fehér furgon alá mászott
be, és onnan nyávogott tovább. Folyamatosan hívtam és ráztam a kávés
dobozt, mint egy félőrült. A macska nyávogása megváltozott, a korábbi
öblös, panaszos nyávogást felváltotta az ismerős nyávogás, majd előjött a
kocsi alól és hozzám dörgölőzött. Így már fel tudtam venni és nem is
engedtem el. Az autóval volt némi problémája, bemutatott egy szabadulási
kísérletet, de fogtam erősen és igazából nem tett kárt bennem. Hazafelé
folyamatosan a macskát fogtam, így a nej vezetett. A macska végig
dorombolt, de tudvalevő, hogy ez nem mindig a jó szándék jele, sokszor
stresszhelyzetben is dorombolnak, magukat nyugtatják vele. De végig
nyugodt marad, az út végén kifejezetten érdeklődő is lett, de nem
engedhettem szabadon az autóban, így végig fonom kellett. A nejre
viszont rá kellett többször is szólni, hogy legyen szíves legalább a
megengedett sebességgel haladni, mert sosem érünk így haza. A macskát
kézben vittem be a lakásba, mert semmit nem akartunk a véletlenre bízni,
de szinte az utca végén is elengedhettem volna, mert rendesen kezelte a
helyzetet. A hétvégén már teljesen visszazökkent a régi kerékvágásba és
ma reggel már be is szólt nekem, amikor reggel (szerinte) késve
engedtem be az ajtón. Hála istennek, újra megvan az összes macskánk! Az eset tanulsága szerintem a következő: </div><div style="text-align: justify;"> Nagyon sok facebookos csoport foglalkozik kisállatkereséssel, de ezek hatékonysága megkérdőjelezhető, pusztán a Facebook működési módjából következően is. (Ugyanis csak a téged érdeklő dolgokat tolja eléd, nem az összes, helyi érdekeltségű hírt. Tehát az átlag zuglói lakos sosem találkozik a hirdetéseddel, mert ezeket a csoportokat azoknak az embereknek tolja csak fel, akik aktívak ezekben a csoportokban.) A csoportok szinte egyedüli haszna - a feléd áramló jóindulaton kívül az, hogy esetleg ötleteket adhatnak. Beszéltünk kutyás keresőkkel is, de macskát kutyával keresni nem biztos, hogy jó ötlet, ráadásul a kutyák másképp vesznek el, mint a macskák. A kutyák rendszerint közterületen mászkálnak, így megtalálni is egyszerűbb, és kutyával keresni is. A macskák kerülik a nyílt tereket, sokkal valószínűbb, hogy magánterületen belül bújnak el, mondjuk a használatok kívüli fáskamrában és kutyás kereséshez tulajdonosi hozzájárulást gyakorlatilag lehetetlen kapni. A szórólapozás egy fokkal jobb megoldás, mert ott közvetlenül lesznek megszólítva az emberek, bár így is lehet, hogy a szórólapok nagy része a kukában landol, de van rá esély, hogy egyes emberek félreteszik mégis és szólnak ha látnak hasonló macskát. A plakátozás szintén értelmetlen, hiszen sok helyen tilos is, de általában a hatóság nem foglalkozik vele, de ha mégis az kellemetlen ugyanis a plakáton ott van az elérhetőséged. Illetve, a plakátokat a gyalogosok olvassák el, ők viszont szinte alig fognak macskával találkozni, mert azok csak átrohannak azokon a helyeken, ahol a gyalogos előfordulhat. A legjobb megoldás talán az, ami nálunk is működött, hogy személyesen kell beszélni a helyiekkel. Megdöbbentően sok segítőkész emberrel találkoztunk, akik az ügy mellé álltak és biztosítottak a segítségükről. De ezzel együtt is úgy gondolom, hogy sok szerencsére van szüksége egy ilyen ügyben az embernek. Nem árt ha van egy agilis feleség is, aki teljes erőbedobással harcol, illetve egy olyan macska, aki ugyan el van veszve, de amúgy reagál a nevére és kézbe vehető. De nyilván a legegyszerűbb, ha nem veszíted el.. <br />
<br />
</div>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-60490728797849917492023-11-16T07:58:00.000+01:002023-11-16T07:58:23.401+01:00Kártyakaland<p style="text-align: justify;"> Zajlik az élet. Teljesen véletlenül mentem be a kártyás alkalmazásba és rögtön feltűnt a tranzakciótörténetnél az, hogy olyan események vannak benne, amiket biztosan nem én csináltam. Valaki elkezdett a virtuális kártyámmal szolgáltatásokat vásárolni! Akkorra már 110 dollártól megszabadított, mire ezt észrevettem. Rögtön lezártam a kártyát, így megmenekítve magam újabb 70 dollár kifizetésétől, amit a "kedves ismeretlen" azután kezdeményezett, majd bejelentettem ezt a kártyás cégnél és a tőlem pénzt levonó szolgáltatónál is egyben. Szerencsére nem várták ki az ügyintézésre maguknak megállapított 14 munkanapos határidőt, hanem pár órán belül jött az üzenet, hogy törölték ezeket az utalásokat és a pénz maradéktalanul visszakerült a számlára. Mázsányi kövek kerültek le rólam, de az ügynek több tanulsága van, illetve jutottak eszembe ezzel kapcsolatos gondolatok. Ki kell használni az alkalmazás nyújtotta lehetőségeket maradéktalanul, illetve gyakrabban kell az alkalmazásba belépni még akkor is, ha az ember nem használja a kártyáját. A fizetésről elvileg be volt állítva a push notification, de az email nem és persze a fizetést hajnalban csinálták vele amikor aludtam, így sokra mentem a push üzenettel. Mindamellett, hogy nem is emlékszem arra, hogy kaptam volna ilyet, pedig a 110 dodó zárolása 3 részletben történt. Ki kell használni a rendelkezésre álló lehetőségeket és ha van email riasztás akkor az is kell, mert a push elszáll, az írás megmarad. Remélem legalábbis. A kártyát le kell zárni, ha erre van lehetőség (itt van) amikor az ember nem használja. Ez jó, mert a kártyaellenőrzéskor kibukik a dolog, nem jutnak el vele a terhelésig. Illetve a pénz legnagyobb részét érdemes perselybe tenni (ez egy szolgáltatás az alkalmazásban), ebből ugyanis nem lehet kártyával költeni, ahhoz előbb ki kell venni a pénzt a perselyből. Ez plusz egy lépés nekem, nyilván rontja a használati komfortot, de kártyán keresztül legalább nem lehet kifosztani, csak az esetleges szabad pénzt vihetik el. Hogy történhetett mindez? Fogalmam sincs. Tájékoztatást nem kaptunk róla - én momentán a pénznek örültem, hogy meglett, de tippjeim lennének. Mivel külföldi utazáson használom ezt a megoldást és csak ott fizettem vele, a tranzakciók mind ahhoz a kártyához kapcsolódnak, így nyilvánvaló volt, hogy az a kártya volt a ludas. Először a legutóbbi olasz útra gondoltam, de aztán feltűnt az, hogy az első kártyaellenőrzést az amazon.es végezte el, de ott nem vettek semmit, hanem mentek tovább a másik szolgáltatóhoz. Májusban voltunk Spanyolországban, így gyanús az egybeesés az Amazonnal. Kérdés, hogy mit csináltak május óta ott, ha csak most került ki a kártyaadatom. Szerencse, hogy kis összegekben kezdtek megcsapolni - mert sokkal többet is vihettek volna. Szóval a tanulság: Vigyázzon magára mindenki és aki nem tud úszni, az ne másszon fára, mert elüti a villamos..<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-83036295272038872752023-08-17T12:14:00.001+02:002023-08-17T12:14:55.666+02:00Pedagógiai siker<p style="text-align: justify;"> Hozzájutottam egy könyvhöz. Azért mondom, hogy hozzájutottam, mert pénzt ugyan nem adtam ki érte, mégis sikerült megszerezni - persze nem loptam el, egy kuka mellé volt egy ládában kihelyezve, többi hasonló könyvvel egyetemben és ez az egy tűnt alkalmasnak arra, hogy magammal vigyem. Szemeztem a ládával korábban is, akkor még Alaptörvény is volt benne, de mire hozzájutottam, már a gránitszilárdságút elvitte valaki. Kinek kell manapság egy Alaptörvény? - Na mindegy, nekem megmaradt <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Anton_Szemjonovics_Makarenko">Makarenkótól</a> az Új ember kovácsa. Ugyan még nem vitt rá a lélek, hogy beleolvassak, de a mai napon elért pedagógiai sikerem alapján én is így kezdek magamra gondolni. Az alapprobléma az, hogy a börzsönyligetiek lejárnak a faluba parkolni és el nem ítélhető módon a vasútállomás közelében akarnak megállni és ott az utolsó talpalatnyi helyet is elparkolják maguknak. Persze jó pesti módjára igyekeznek úgy megállni, hogy a lehető legtöbb szabad helyet blokkolják, így rengeteg értékes parkolóhely megy ezáltal veszendőbe. Ma pont ott voltam, amikor egy ilyen lény megjött autóval és beállt a két kocsi számára elegendő helyre egy autóval, majd amikor épp menni készült a vonathoz, szóltam neki, hogy ha előre állna másfél métert, akkor beférne valaki más is mögé. Persze azonnal tiltakozni kezdett, amire én nem reagáltam - szerencsére a családunkra jellemző süketségnek is van előnye. A becsületére legyen mondva, aztán beült a kocsiba és előre állt másfél métert. Dagadt a lelkem a büszkeségtől! Makarenkó legjobb tanítványának éreztem magam, egy új ember kovácsának! És még pofán sem kellett vágnom hozzá! Hát még egy írógépet..<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-84917605180208541322023-08-11T08:57:00.002+02:002023-08-11T08:57:15.508+02:00Remélem maradhat<p style="text-align: justify;"> Szó- és kifejezésmagyarázó rovatom következik, azaz megpróbálom megmagyarázni bizonyos kifejezések, szavak, egyebek jelentését azoknak, akik vagy nem értik a helyzetet vagy funkcionális analfabéták lennének, esetleg csecsemők, akiknek tudvalevően minden vicc új. Remélem maradhat - Manapság gyakran használt kifejezés, annak jelzésére, hogy bár tudjuk azt, hogy a hirdetésünk nem az adott helyre való, azaz például tojótápot hirdetünk akvarista csoportban, de lesz@rjuk. A kifejezés használata után a megjelenés vagy megmaradás már nem a posztoló felelőssége, különösen, ha a 'töröljétek, ha nem' kitételt is hozzáfűzzük, ezzel jelezve azt, hogy ha nem akarjátok itt látni, akkor törölnie kell azt, valaki másnak. Persze, ha törlik a hirdetést, esetleg kitiltják az illetőt, akkor fel lehet horgadni őszinte haraggal, hiszen ez színtiszta cenzúra. Remélem maradhat.</p><p style="text-align: left;"><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-28577739982034151492023-07-11T12:24:00.002+02:002023-07-11T12:24:17.650+02:00Előmenetel<p style="text-align: justify;"> Azt mondják a NER színpadán, hogy a negatív növekedés is növekedés és ebben lehet valami. Igaz, hogy alapvetően nettó hülyeség az egész, de ha az ember jól akarja érezni magát, akkor milyen jól hangzik az, hogy mégis volt valami fejlődés, valami növekedés még akkor is, ha nem. Mert papíron jól mutat - az ugyanis sok mindent elbír. Jutott eszembe mindazért, mert más ezt általában fordítva szokta csinálni és egy Wall Street-i elemző arra szokott büszke lenni, ha előléptetik és minél közelebb kerül a piramis csúcsához és nem arra, hogy végül lassan, de biztosan éjszakai portás lesz belőle. Velem mégis az utóbbi történik. Lassan harminc éve fogok ugyanott dolgozni és ezalatt komplett menedzserszintek épültek ki fölöttem, vagy ha úgy tetszik, úgy emelkedem, mint a Titanic a jégheggyel történő rövid találkozás után. Mert ha úgy vesszük, az sem elsüllyedt, hanem negatívan emelkedett..<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-41906918330040445382023-07-10T08:52:00.003+02:002023-07-10T08:52:50.650+02:00Decathlon<p style="text-align: justify;"> Tegnap voltam a Decathlonban. Nem voltam egyedül, itt mindig tömeg van. Olyan szinten az van, hogy már eszembe jutott, hogy lassan államosítani lehetne a sportszer kiskereskedelmet, mert nagyon ráérnek az emberek sportolni és vásárolni is. Ha rossz az idő, az emberek a Decathlonba mennek és tömeg van, ha jó az idő, az emberek ugyanoda mennek és tömeg van. Csak azt nem tudom ezek után, hogy ez a sok sportszerető ember mikor sportol ezek után, ha amúgy állandóan az üzletben lóg?</p><p style="text-align: left;"><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-70498719507503300872023-06-06T21:17:00.003+02:002023-06-06T21:17:58.811+02:00Sziszitollas<p style="text-align: justify;"> Avagy az ember honnan tudhatja azt, hogy túl sok orvosi tárgyú sorozatot nézett? Többször látok jártamban keltemben egy autók, aminek a hátulján felirat hirdeti ezt - Sziszitollas. Dunakeszin, a gimi mögött járok el biciklivel és az autó is rendszerint ott parkol. Így utólag belegondolva, ezt a bizonyos tollaslabdás dolgot hirdetheti, ami nem bűn, hiszen a mozgás öröm. Vagy akár azt is sugallhatná, hogy az a bizonyos Szilárd megtollasodott. Ha anyagi értelemben, akkor jó neki, bár magam is szoktam használni azt a szófordulatot, hogy - Eriggy, nézzed meg, hogy nem tollas-e a hátam! Szóval vannak lehetőségek és még csak alig pár perce gondolkodtam el az egészen. Na és honnan lehet tudni, hogy az ember túl sok orvosi sorozatot néz? Hát, hogy mindkét alkalommal amikor láttam, elsőként a szisztolés szó jutott eszembe, aztán kezdtem töprengeni azon, hogy ki ír ilyesmit az autójára és miért, amikor leesett, hogy Sziszitollas. Mentségemre legyen mondva, hogy a szisztolés legalább világos volt elsőre is.</p><p> <br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-34603079322756102592023-03-29T09:34:00.004+02:002023-03-29T09:34:50.013+02:00Kruzslák<p style="text-align: justify;"> Voltam ma a Lomexben.Ez egy alkatrészáruház, aminek a webboltjában vásároltam, majd elmentem a megrendelésemért, amit Dunakeszin át tudtam venni és kártyával ki is tudtam fizetni és ezért nem kellett bemenni a nagyfaluba. Az üzletben ki volt téve a régi üzlet fényképe, amitől rögtön emléktolulásom lett. Régen ez a barkácsolás sokkal nagyobb mértékben zajlott és erre infrastruktúra is volt. Mint ne mondjak, az Oktogonon is volt egy alkatrészbolt, ahova ellenállásért, kondenzátorért járt az emberfia és mindig volt 2-3 ember legalább a boltban. Azóta persze híre hamva sincsen, ahogy a legtöbb alkatrészboltot és az amatőrség nagy részét is elmosta az idő. Mert minek is, ha Kínából fillérekért ide lehet rendelni bármit? Ki fog ezek után pákát ragadni, alkatrészeket vadászni, nyákot tervezni és áramkört éleszteni? Jó volt látni a régi üzletet a megfakult fényképen a falon és felidézni az őskort, amikor még élményt jelentett ilyen helyekre járni. Ma már csak nyűg lenne. Még a néven is gondolkoznom kellett, mert mi az utcanév alapján azonosítottuk a boltot. Eszembe jutott, ez volt a Kruzslák, mert az akkori Kruzslák Béla utcában volt.</p><p style="text-align: left;"><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-58770522044744219772022-09-23T10:15:00.001+02:002022-09-23T10:15:57.503+02:00Ez gáz!<div align="justify"><font face="Arial">Megjött az első gázszámla, lehervadt a mosoly az arcunkról. Az összeg annyi volt rajta, mint amit decemberben szoktunk fizetni a gázért. Havi diktálósok vagyunk, a gázzal már nem fűtünk, csak főzünk, illetve melegvizet használunk fürdéshez, így a gázfogyasztásunk szinte elhanyagolható. Gondoltam én, hogy nem járhatunk annyira rosszul - pedig de. Szerencsére épp tegnap olvasott a nej arról, hogy valahol a gázszolgáltatónál be van regisztrálva az, hogy a mérőhelyen mire használják a gázt. Hogy csak fűtésre vagy vegyes használatra és az, hogy ez nem elhanyagolható dolog. Persze erről nem tájékoztat senki, ezt az adatot az ügyfélszolgálat online felületén sem mutatják meg, de ha csak fűtésre van regisztrálva az illető, fűtési szezonon kívüli fogyasztást - bármennyi legyen is az, piaci áron számláznak. Természetesen a számla sem segíti a megértést, mert minden hülyeség rajta van, sőt, most először az óraállást átváltják megajouleban kifejezett hőértékre és egy másik sorban ezt a hőértéket forintosítják. Nyilván a számla egy könyvelő nedves álma amúgy, csak éppen a plebsz nem képes értelmezni azt. Nyilván lenne értelme egy olyan számlának, hogy soronként van rajta az elfogyasztott mennyiség óraállás szerint és a fizetendő összeg forintban, de akkor mi lenne az átláthatósággal? A hülye felhasználó átláthatná a számlát, ha a folyamat akkor is teljes sötétségben maradna, hiszen a fogyasztást korrigálják egy olyan számmal ami egynél biztosan nagyobb, szóval több lesz, de kevesebb nem és megszorozzák a szintén ellenőrizhetetlen fűtőértékkel és így jön ki a megajoule, amit forintosítanak. Broáf. Szóval a lényeg: Meg kell nézetni, a felhasználási hely beállítását az ügyfélszolgálat erre felkent papnőjével, mert ha csak fűtésre van beállítva, akkor a gatyátokat is ráköltitek a gázra akkor is, ha alig fogyasztotok belőle! Ez gáz! </font><br /> </div> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-50851748656886926322022-09-22T09:10:00.001+02:002022-09-22T09:15:37.463+02:00A nyolcadik törzs<div align="justify"><font face="Helvetica, Arial, sans-serif">Történelemből tanultuk - többször is, hogy a magyarok hét törzse alapított hazát itt, a Kárpátok bércei közt fekvő kis lavórban. Ezek a Megyer, Nyék, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi neveken voltak ismertek, de régóta bujkál bennem egy gondolat, hogy kellett lennie egy nyolcadik, lázadó törzsnek (Bélának), akik a hét törzs lázadásával szemben lázadtak tovább. Annyira lázadók voltak, hogy a történelemből is sikerült kilázadniuk magukat, így az csak az előbbi hétről tett említést a nyolcadik titokban maradt. Elgondolom, hogy annak idején, még a fosztogatás idejében a Bélák nem csak úgy szimplán rárúgták az otthonaikban rejtőző nyugati keresztényekre az ajtót, hanem bekopogtak, bebocsájtást kértek, illedelmesen bemutatkoztak és csak utána hánytak kardélre mindenkit és gyújtották fel a falut. Erre a dologra empirikusan jöttem rá, ugyanis minden magyar előbbi hét törzsből lévőnek vezeti le magát, de ezek az emberek annyira különböznek - például tőlem is - hogy ennek kellett lennie valami okának. Ez persze csak az lehet, hogy mi mások vagyunk egy kissé és törzsi szinten lázadunk, megtagadva az összetartozást a hét törzzsel, de ugyanakkor továbbra is magyarnak gondolva magunkat, ha amúgy a magyarság definíciója az, hogy az ember, aki mögötted megy be a forgóajtón, de előtted jön ki. Jutott eszembe mindez akkor, amikor a hét törzs kompániája azzal tüntet az autómentes napon, hogy autóba ül és a törzsek felkent és kétharmaddal és több mázsa krumplival megválasztott vezetői az autómentes vasárnap tervét ördögtől valónak, ellenben a vasárnapi boltzárat és a pálinka liberalizációját pedig mindenképpen értéknek gondolják. Mivel ezek az emberek rendre úgy nyilatkoznak magukról, hogy ők a magyarok, én meg ezt nem tudom elfogadni, hogy törzsi alapon vállaljak közösséget ezekkel a prokariótákkal (eukariótát mégsem mondhatok, mert belőlük hiányzik teljesen az eu.) viszont a magyarságom értéknek gondolom és szeretném úgy megőrizni, hogy közben meg szeretném tagadni azt a halom hülyét aki a vízcsapból is folyik napestig. Szóval Béláim az úrban, előre! </font><br /> </div> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-64711463994641992822022-06-22T07:46:00.001+02:002022-06-22T07:47:42.416+02:00Ispáán!<div align="justify"><font face="Arial">Ispáán! Mi volt ez? - Hogy pontosan idézzem nemes és nemzetes, tekintetes (alsó és felső Döbrög urának) Döbrögi nagyuramnak a szavait. Azt hiszem egy kicsit megint fordítva került alánk a hátas, vagy esetleg már meg is döglött, amit az élelmes szomszéd idetolt a mi utcánkba. Szóval itt a háború, a gáz és energiaválság meg mifene, de hogy ez legyen az ország legnagyobb problémája - szigorúan persze a nemzeti összetartozás erősítésének a jegyében, hogy minek hívjuk a megyéket, illetve, hogy egyes történelmi, és méltán leszerepelt állami tisztségeket visszahozhassunk a közigazgatásba csak azért, mert valaki gyerekkorában fordítva nézte meg a Ludas Matyit. Persze kérdés az is, hogy a különféle úrhatnám dolgok, a megnevezések, a tekintetes úr, a méltóságos, a főméltóságú és egyéb megszólítások nem erősítenék-e tovább az összetartozást, mert képzeljük el, hogy milyen sértődés lehetne kormánykörökben abból, ha egy tekintetesnek méltóságost mondanánk, ahelyett, hogy a régi metódus szerint csak annyit mondanánk neki, hogy elvtárs. Mert Magyarország előre megy? Nem, hátra..</font><br> </div> <font face="Arial"><br> </font> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-23599446504013790312022-05-18T08:55:00.001+02:002022-05-18T08:56:32.272+02:00Hotel<div align="justify">Nézem egy közeli hotelfoglalás visszaigazolását. Praktikus okból azt kerestem, hogy lesz-e reggeli. Az ugyanis fontos, az ember nem akar éhesen és álmosan kávé és péksütemény után kajtatni egy kihalt és idegen városban. De szerencsére lesz reggeli és van még wifi, plusz törülköző, napi takarítás, minibár és kisállat is. Utóbbi szöget ütött a fejembe! Milyen remek szolgáltatási csomag, amikor nem csak párnamenü választható, hanem kisállat is. Azt hiszem én egy gekkót szeretnék, azok olyan cukik.<br /> </div> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-36791501838778880242022-03-22T11:07:00.004+01:002022-03-22T11:10:54.156+01:00Zoknik, avagy az elronthatatlan dolog elrontása egyszerű lépésekben<p style="text-align: justify;"> Az élet nagy kérdései rovatomban a zoknikról lesz szó. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, vannak jó zoknik és rosszak, az ember, ha cipőt kíván húzni, praktikus, ha zoknit is vesz. Részben nem nyom a cipő, részben nem büdösödik bele a láb, szóval csak előnyök vannak, hátrány viszonylag kevés. Ahogy eddig itt meg is állt a dolog, illetve még annyival egészül ki, hogy nyáron vékony zokni dukál, télen meg vastag, hisz a láb fázékony, főleg, ha az ember hajlamos zokniban mászkálni a lakásban. Azonban az utóbbi idők két zoknijánál nyugtalanító dolgot fedeztem fel. Mivel eleddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, nem is igazán figyeltem oda arra, hogy veszem fel őket - nagyjából 50 év működési és működtetési tapasztalat feljogosított arra, hogy magamra rántsak egy pár fuszeklit reggelente, de ez mára egy csapásra megváltozott. Ugyanis felfedeztem, hogy ezek a zoknik meg vannak ám jelölve! R és L betűk jelzik azt, hogy melyik lábra valók! Na de miért van megjelölve látszólag két tök egyforma darab úgy, hogy elvileg nem lenne mindegy, hogy melyik lábon van? Ezt persze úgy fedeztem fel, hogy szöget ütött bennem a gondolat, miközben a lábamra meredtem - miért van a jobb lábamon L a balon meg R betű, amikor ennek fordítva kéne lennie? Nyilván azért, mert eddig fogalmam sem volt arról, hogy egy zoknit fordítva is fel lehet húzni jól! Na de mi az egésznek az értelme, azon kívül, hogy lehetőséget adtak arra, hogy a látszólag egyszerű, elronthatatlan tevékenységet mégis el lehessen rontani? Azt hiszem ez is a világegyetem megmagyarázhatatlan dolgai közé lesz besorolva.<br /></p><p><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-89767152751096901452022-02-18T08:25:00.005+01:002022-02-18T08:25:46.086+01:00Távirányító<p style="text-align: justify;"> Volt valamikor régebben egy film, amiben volt egy furcsa távirányító, amivel a tulajdonosa át tudta pörgetni a saját élete unalmasabb, vagy éppen kellemetlenebb részeit. Volt egy furcsa mellékhatása is, az, hogy a dolgok ugyan vele is megtörténtek, de mégsem emlékezett rájuk, viszont a többiek, akik együtt voltak vele, igen. Ez a filmben érdekes helyzeteket teremtett, amikor a többiek olyasmiről beszéltek, főleg vele kapcsolatban, amiről neki semmi emléke nem volt. (Hiszen átpörgette azokat.) Aztán persze túlzásba vitte a dolgokat, majd megjött a jobbik esze és eltökítette valahova a haszontalan jószágot. Egy pár napja az jutott eszembe, hogy kölcsönkérném tőle a műszert és előretekernék pár napot..</p><p style="text-align: left;"><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-46733659009498559352022-02-16T16:40:00.003+01:002022-02-16T16:40:15.341+01:00Fog<p style="text-align: justify;"> Fog. De nem majd fog, hanem most is. Illetve, ha szigorúak és következetesek akarunk lenni, akkor csak volt, azaz fogott. Eddig eredményként könyveltem el azt, hogy a fogaim többségét a számban tudtam tartani, de az utóbbi időben tendenciává kezd válni a bölcsességfogaim elvesztése. A legtöbb ilyen fog már a testemen kívül tartózkodik, ebből kettő számomra ismeretlen helyen, egy pedig a fiókban. Utóbbit azért kaptam vissza, hogy esetleges későbbi implantáláshoz alapot szolgáltathasson. Hogy miképp tenné ezt, számomra homályos, de ki vagyok én, ha nem hiszek a választott fogorvosnak? A mai fogat egy kis fogorvosnő termelte ki belőlem. A szó legszorosabb értelmében, szinte bányászati lehetőségeket igénybe véve. Már vártam, hogy mikor hozza be az alagútfúró pajzsot, mert volt ott minden, kezdve a az egyszerű, fémből készült piszkáktól, a fogorvosi, fúró-, vágó-, harapó- és köpőeszközökig. Szóval belefért volna a csákány, a bányászlámpa és a mélyművelésű vágathajtó eszköz is. Sikerült félreértetnem magam, amiből megmérgedés lett, majd mivel nem hagytam annyiban, kibékülés, sőt olyan elnézés kérés, hogy a végén még én éreztem magam kellemetlenül. Most meg úgy érzem magam, mint akit szájon vágtak szívlapáttal. Lassan múlik az érzéstelenítés, egyre több érzésem lesz és nem mind pozitív..<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-81678905292456454242022-02-06T20:19:00.003+01:002022-02-06T20:19:37.953+01:00Railjet<div style="text-align: justify;"> Azaz a személyszállítás egy új szintje. Vagy legalábbis más, mit azt a Máv esetén megszokhattuk, vagy legalábbis nyomokban más, gyökereiben nagyon hasonló. Történt mindez a tegnapi napon, amikor is egy hosszan érlelődő elhatározás nyomán egy rövid bécsi kirándulást tettünk és eldöntöttük, hogy autó helyett vonattal szeljük át a két város között feszülő végtelen teret. A Railjet szolgáltatására esett a választás, lévén többféle utaskomfortból lehetett választani, mérsékelt árak mellett, jó indulási időpontokkal és helyszínekkel. A vonatunk reggel nyolc előtt indult Kelenföldről és két és fél óra múlva a bécsi főpályaudvaron szálltunk le róla. A vonat persze tovább ment Prágába, de a mi utunk itt ért véget. Na de az utazás. Miután sikeresen megtaláltuk az ülésünk és elfoglaltuk azt, (fülkés kocsiba szólt a jegyünk) kiderült, hogy némi félreértés élt bennünk a jegy foglalásnál meghatározott és a való életben tapasztalt dolgokkal szemben. Az igyekezet látszott, de csak az, az eredmény nem annyira, amivel próbáltak volna tisztaságot és korszerűséget elérni. Amúgy nem volt túl sok probléma, az ajtókat nem lehetett becsukni, illetve ez nem igaz, hisz be lehetett őket csukni, de fékezéskor állandóan kinyíltak és odafelé még zár sem volt az ajtón. A meleg érezhetően jobban megmaradt a fülkében zárt ajtó mellett, így lábbal kellett kitámasztani azt, hogy megállásnál ne nyíljon ki. Visszafelé volt zár, igaz másik fülkében voltunk, de a probléma ott is fennállt. Visszatérve az első útra, az egyik erőteljesebb ajtóbecsukásnál az ajtó külső oldalán lezuhant egy panel, ami szerencsére beékelődött a résbe, így nem esett senkinek a fejére, de szóltam érte, mire nagy tanakodás és mindenféle alkalmatlan eszközökkel tett javítási kísérlet után felragasztották az egészet vastag szigetelőszalaggal. A csavarokon látszott, hogy nem az első javítási kísérlet volt, az egyik feje teljesen le volt gyalulva. Furcsaság volt az is, hogy odafelé is a fékezéstől nyíltak ki az ajtók, de visszafelé is, azaz vagy másik kocsit kaptunk, vagy valahol megfordították a szerelvényt. Visszafelé az érzékelhető kosz nagyobb volt, de ez nem ütötte át egy Mávon edződött átlagutazó felháborodási szintjét. Látszott az elkeseredett küzdelem a piszokkal és látszott a csúfos vereség is. Ami viszont jó volt. Kaptunk három deci vizet minden alkalommal. Hogy miért, azt nem tudjuk, de jó szívvel adták, így eltettük. Hazafelé már majdnem másfél liter vizünk volt ebből kifolyólag. Volt étlap, az időnként benéző pincérektől lehetett rendelni. Bizonyos dolgok ingyenesek voltak, például a kávé (eszpresszó, kapucsínó, latte, stb) és a tea, de nagyon jó áron lehetett almás (vagy szilvás) morzsatorta szeletet kapni (150Ft volt egy szelet!) és igazán kiadós és jóízű süteményt ehettünk cserébe. A vécé is tiszta volt, sőt még egy orchideát is elhelyeztek benne valamiféle hirtelen felindulásból. Sem a jegyet, sem pedig a védettséget nem ellenőrizték, a maszkhasználatra viszont többször is felhívták a figyelmet. Alapvetően pontosak voltak, mind indulásban, mind érkezésben, így újra visszaadták a hitet a vasúti közlekedésben. Na és az az almatorta!</div>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0Bécs, Haupbahnhof48.218746400000008 16.371436347.482441390691704 15.2728034875 48.955051409308311 17.4700691125tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-38455863781195781782022-01-19T15:47:00.000+01:002022-01-19T15:47:00.899+01:00Vizizene<p style="text-align: justify;">Azaz a jég és víz dala. Most inkább csak a vízé, hisz a jég is csak egyfajta víz. De mi van akkor, ha a mai Magyarországon el akarsz intézni valamit egy közüzemi szolgáltatóval? Amíg csak fizeted a számlád, semmi probléma sincs, megkapod a csekket, majd szépen kifizeted és kész. Ha viszont valamit el akarsz intézni és igénybe veszed az ügyfélszolgálatnak nevezett osztályt, akkor rögtön elkezdenek történni az események. Az osztály neve csak a kóbor partizánok megtévesztése miatt ügyfél és szolgálat, mert egyikről sincsen szó, hisz nem az ügyfelet szolgálják, hanem a vállalt érdekeit és szolgáltatásról sem lehet beszélni, nemhogy szolgálatról. Hogy rögtön a dolgok közepébe vágjak, vízből az elmúlt elszámolási időszakban jelentős túlfogyasztásunk volt. A jelentős az tényleg jelentőst jelent, azaz feltűnt volna, ha ez csak úgy elfolyik, mert szép nagy luk maradt volna utána, ha csak úgy kifolyik az udvarra. De az óraállások nem hazudnak, a számlát kifizettük, hisz tök jogos volt. Ennek ellenére írtam egy levelet az ügyfélszolgálatra, mert sérelmeztem, hogy az átalányunk felemelték az általuk kalkulált magasabb fogyasztásra, noha erről nem kérték ki a véleményünk. Mint megírtam, a túlfogyasztás esetleges volt, azóta kontroll alatt tartjuk a fogyasztást és visszaállt a korábbi szintre, így ha a megemelt átalányt fizetnénk, azzal pont ugyanannyi túlszámlázásuk lenne, amennyivel nekem a túlfogyasztásom volt. Amúgy valahol logikus, de egy ügyfélbarát rendszerben én megkérdezném az usert, hogy akarod-e ezt, te majom? Mert a majom tudhatja azt, hogy ha egy új versenymedencét ásott a kertben, akkor kell, hogy emelkedjen a normája, ha nem, akkor meg felesleges, mert a túlszámlázást majd vissza kell fizetni, ami meg felesleges macera. Feltettem még egy kérdést is arról, hogy szerethetnék-e magamnak okosmérőt, amivel jobban követhetném a fogyasztásom alakulását, noch da zu online. Ez az üzenet belehullott az ügyfélszolgálat útvesztőjébe, ahol éles fogak megőrölték, lenyelték, felkérődzték, megint megrágták és kiköpték és ez lett belőle: Kiküldtek két szerelőt, akik levizsgálták a vízóraaknát, az összes plombát, gyári számot, fogyasztást és mifenét. Megbeszéltük, hogy okosmérő nincs, ők nem is szerelnek ilyesmit, ha akarok, akkor magamnak, az óra után azt teszek be amit akarok. Végigmentünk a teszten, hogy mitől lehet magas a fogyasztás, de nem lettünk okosabbak és bónuszként leolvasták a vízórát, majd távoztak. Persze előtte bedobtak a postaládába egy papírt, hogy itt voltak és nem jutottak be, ezért ejnyebejnye. Persze ezt utólag találtam meg, mert visszaadhattam volna nekik, megköszönve a fanyar humort. Aztán megjött a hivatal válasza is, amiben persze leszúrnak, (kicsit Lenin elvtárs és a focizó gyerekek jutottak az eszembe, hogy visszakapták a labdát, pedig le is lőhették volna őket) na nem nagyon, csak egy kicsit, figyelmeztetve a feladataimra és a kötelességeimre, többek között arra, hogy köteles vagyok minden hónapban átfogó ellenőrzést tartani a víz és szennyvízhálózatban és ellenőrizni a fogyasztásom, ecetetrá, ecetetrá.. Az okosmérős kérdésem ignorálták, viszont kapok majd egy résszámlát és majd közölték, hogy a leolvasott fogyasztás két hónapra 22 köbméter, ami havi átlagban 17 köbmétert jelent, de jó fejek lesznek és beállítják az általam kért 14-et átlagosnak. Szóval ki vagyok velük stafírozva.</p><p style="text-align: justify;">Utólag rekonstruálva a történéseket, amúgy a túlfogyasztás ellen pedig be kell szerezni egy teniszütőt, amivel orrba lehet csapni a kölköt, ha napjában egynél többször akar teli kád vizekben fürdeni. Ennyire egyszerű az egész. De erre is csak most jöttem rá, idegeskedés, levelezés, ellenőrzés, leszúrás, bosszankodás és megnyugvás után..<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-28256076563025236512022-01-11T11:16:00.001+01:002022-01-11T16:20:06.781+01:00Nem tudja a bal<div align="justify"><font face="Arial">Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb. Mondják azt arra, aki össze vissza tesz dolgokat. Most, hogy úgy lett teniszkönyököm, hogy életemben egy percet sem teniszeztem és ebből az okból minden olyan dolog felemelése bal kézzel, ami nehezebb mint egy üres pohár, meglehetős kínokat okoz - szóval így tudatosult bennem az, hogy jobbkezesként eddig lesajnált módon tekintettem a bal kezemre, el sem gondolva, hogy mennyi mindent csinálok a másik kezemmel, amit észre sem veszek. Egész addig, míg persze el nem jön az az állapot, hogy tudatosan kell arra figyelnem, hogy nehogy véletlenül valamit bal kézzel csináljak, mert akkor nem pihen és ha nem pihen, akkor jön a kín. Szóval egész hasznos dolog ez a bal kéz, már ha van az embernek! </font><br /> </div> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-76518754538512282332021-11-15T12:08:00.004+01:002021-11-15T12:08:44.659+01:00Pak choi<p style="text-align: justify;"> Két pak choi megy a sivatagban. Az egyik azt mondja:</p><p style="text-align: justify;">- Pakcsojj! - Mire a másik: - Nem pakcsolok!</p><p style="text-align: justify;">Persze a klasszikus vicc szerint ez még bakancsokkal volt, de tegnap pak choi-t ettem, nem pedig bakancsot, ami több értelemben is szerencsés dolog volt. Persze nem a növény számára, hanem nekem. Tekintve, hogy egyetlen jó bakancsom van, ami a kor szellemének megfelelően inkább műanyag, mintsem bőr, szóval egész biztosan hosszú főzés után is rágós maradna. Kezdetben idegenkedtem a pak choitól, mert azt gondoltam, hogy úri huncutság csupán, valami új, divatos káposztaféle, pedig nem. A nőm vette, valami hirtelen felindulásból és azért, mert eddig még nem ettünk. Ahogy kardántengelyt sem ettünk még, ezért kell vigyázni arra, hogy a jövőben milyen boltba engedem őt be felügyelet nélkül. Szóval a növény. Engem a kínai kelre emlékeztetett külalakra, de míg az káposztaféle, ez csak úgy néz ki, mintha az lenne. Az íze viszont olyan volt, mintha spárgát ennék. Dupla öröm az egészben az, hogy szeretem a spárgát, így élvezettel ettem, főleg azért, mert nem volt fás, mint a spárga szokott lenni akkor, ha megpucolod ugyan, de a karvastagságú sípból nem esztergálsz le annyit, hogy végül egy gyufaszál maradjon. Szóval a pak choi nagyon kellemes csalódás volt, így felhívom rá mindenki figyelmét, hogy ne félj tőle! Pakcsolj!<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-84660449937789812702021-10-11T08:57:00.001+02:002021-10-11T08:58:51.077+02:00Érettségi találkozó<div style="text-align: justify;"><font face="Arial"> Tegnap megtartottuk a 35 éves érettségi találkozónkat. Az eddigi legjobban sikerült ilyen rendezvény volt, a meghívottam száz százaléka megjelent és részt is vett az eseményen. Eddig sok ilyen rendezvényt szerveztem, meglehetősen vegyes sikerrel. Sokan nem is reagáltak, bizonyos emberek nem akartak eljönni, bizonyosak azt mondták, hogy ott lesznek, de végül nem jöttek el, aztán volt aki el is jött. Ez nagyjából (átlagosan) nyolc emberre tehető a harmincból. Ebből a nyolcból választottam ki azokat, akik az utóbbi egy évben szóba álltak velem és találkozni is hajlandók lettek volna. Az eseményben így tehát önző szempontok vezéreltek, hiszen eleddig jobbára a köznek kívántam jót tenni, de ezen próbálkozásom csúful elbukott. Így úgy határoztam, hogy a lehetőség bárki számára nyitva állt és állni is fog, de akivel öt éven keresztül egy árva szót nem tudtunk beszélni, azzal mi értelme összejönni, mi fog változni az együtt töltött pár óra alatt? Így viszont tényleg jól éreztük magunkat, az első kocsmából kitettek a záróra miatt, de átvonultunk egy másikba, majd jó hangulatban búcsúztunk azzal, hogy ezt biztosan meg fogjuk ismételni.</font><br /></div><font face="Arial"> <br /> </font> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-8097971651837787202021-09-23T15:15:00.001+02:002021-09-23T15:15:21.890+02:00Bicikelj<p style="text-align: justify;"> Avagy biciklizz Ljubljanában. Szlovéniában lenni jó. Szép ország, olyasmi mint Ausztria, az osztrák szárallűrök nélkül és egyelőre még szeretik a magyarokat. Vagy legalábbis látványosan nem utálják. Még. Egyelőre. Persze minden változhat, de jó nézni egy emberközpontú, élhető országot, tele bicikliutakkal. Ebből most volt szerencsém a főváros kerékpárútjainak a felszínét karcolni egy kicsit. Gondolkoztunk, hogy viszünk saját bringát, de macerás lett volna a tárolás, így elhatároztuk, hogy inkább bérlünk valahol. Sokféle bérlési lehetőség van, de talán a legkényelmesebb, ha az ember csak el akarna jutni A-ból B-be, akkor talán az ottani Bubi. Gondolom, lehetne Ljubi is, de talán az erőltetett, mindenesetre az ember a Bicikelj (www.bicikelj.si) honlapján tud tájékozódni az ottani rendszer után, így feltételezem, hogy a kézenfekvő Ljubi helyett inkább ez lehet az ottani neve. Kell egy regisztráció hozzá a honlapon és így vagy okostelefonnal, vagy pedig a helyi oszlopokon keresztül vehet ki bringát használatra. A regisztrációkor kell bankkártya, amit regisztrál a rendszer és a fizetés onnan történik. Az árak nagyon barátiak, egy hetes turistajegy 1 euró, ugyanez egy évre csak 3 euró. A használat első órája ingyenes, aztán a következő óra egy euró, aztán kettő, aztán az utána következőek már 4 eurót kóstálnak. Szóval nem cél az, hogy kivegyünk egyet éjszakára, míg otthon alszunk. A cél az lehet, hogy egy olcsó közlekedési alternatívát nyújtson, ugyanakkor pörögjön is a rendszer. A bringák masszív és nehéz darabok, nagy fix áttétellel, azaz száguldozni nem lehet velük, de nagyon kényelmes elindulni, illetve kisebb emelkedőkön feltekerni. De akár a várba is felmehetünk vele. Ha a bicikliket óránként cseréljük, akkor persze még fizetni sem kell érte, az alkalmazásban minden egyes bicikliről találunk értékelést, amit a használók adhatnak le. Hogy hol, arra még nem jöttem rá, de engem is érdekelne. A kerékpáron elöl hátul kosár van, amibe bele lehet dobni a táskát vagy a bevásárolt árukat. Van rajtuk elől hátul lámpa, amit az első kerékben lévő agydinamó lát el árammal. A karbantartás nem annyira lehet topon, vagy gyorsan amortizálódnak a biciklik, apróbb, használatot nem befolyásoló hibáik akadtak, de könnyen le lehetett cserélni egy másikra egy közeli dokkolónál. Sajnos a Tivoliban csak egy dokkoló létezett és itt nem volt bringa, így be kellett gyalogolnunk a belvárosba ahhoz, hogy lőjünk magunknak egyet. Itt viszont maga a Kánaán várt, ugyanis szinte a teljes belváros gyalogos és biciklis övezet, de majdnem minden utcán vagy bicikliút, vagy biciklinyom volt felfestve, minden egyirányú utcát igénybe lehetett venni fordítva is biciklivel. A közlekedők türelmesek voltak a kerékpárosokkal, akik amúgy rengetegen vannak, látszik, hogy ha már van, sokan használják ezt a közlekedési lehetőséget. Azt hiszem mindenképpen vissza fogunk még jönni ide így.</p><p><br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-49849234168597488892021-09-20T13:02:00.005+02:002021-09-20T13:02:51.220+02:00Metafizika avagy a logika diadala<p style="text-align: justify;"> Azaz a telefon önálló akarata és ezen akarat megtörése pusztán a logika alkalmazásával. Tudvalevő, hogy a telefon csörög, de rendszerint akkor és azért, mert túlságosan eltávolodtunk tőle. Ezt nyilván azért teszi, mert igényli a közelségünk. Tehát, ha eltávolodunk tőle, előbb vagy utóbb csörögni kezd, amit abbahagy akkor, ha egy méterre megközelítettük. Azaz, ha lent hagyom a telefont a földszinten, miközben én feljövök a szobámba, vagy viszont, ha én megyek le, miközben a telefon fent marad, akkor a kis rohadék előbb vagy utóbb hiányolni fog és vadul csörögni kezd. Persze mire felérek (vagy leérek, minden viszonyítás kérdése) abbahagyja - ebből is látszik, hogy a célja a kívánatos közelség, nem pedig az, hogy valami ténylegesen történjen is rajta keresztül. Tehát - a következtetés világos és levonható - a telefon magunknál tartása hosszú távon megszünteti a hosszas csengést. Bárcsak minden ennyire egyszerű volna!<br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-5495179714485543812021-08-27T11:10:00.004+02:002021-08-27T11:10:35.065+02:00IV. Béla<p style="text-align: justify;"> <span>IV. Béla Magyarország királya 1235-től haláláig. II. András magyar
király és első felesége, Merániai Gertrúd második gyermeke.
Hagyományosan a legnagyobb magyar uralkodók közé soroljuk. - idézet a Google keresőből. De nem ezért jutott eszembe a dolog, hanem Béláról, aki valóban a negyedik. Ugyanis van már három macskánk, de egyszer csak járni kezdett ide egy új. Ellentétben a korábbiakkal, akik időről időre feltűntek itt, Béla egy jól kinéző, feltehetően hím, vagy az volt régen, gyönyörű hosszú szőrrel és olyan zászlós farokkal, hogy egy törzszászlós díszlépést verne ki előtte. Láthatóan jól elvan a mieinkkel, együtt ülnek a teraszon, pedig korábban a saját csapatba illeszkedés is komoly problémákat okozott, Béla viszont ezt valahogy lekezelte, vagy a többieket szállta meg azóta a szentlélek. Béla rendelkezik bolhanyakövvel is, így biztosan tudjuk, hogy valakié lehet, sőt ez a hit megerősödött, amikor elveszített korábbi nyakörve újra cserélődött ki. Ennek ellenére jelentős időt tölt nálunk és már simogatni is hagyja magát. Béla a király!</span></p><p style="text-align: left;"><span><br /></span></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-3803319717890204282021-08-24T12:51:00.001+02:002021-08-24T12:52:21.711+02:00Tengeri kígyók<div align="justify"><font face="Arial">Olvasom, hogy felajzott tengeri kígyók veszélyt jelentenek a búvárokra, mert konkurenciának nézik őket és rájuk tekerednek, illetve próbálják őket elijeszteni. De hogy bár mérgesek, de nem harapnak csak akkor, ha megtámadják vagy zaklatják őket. Nem tudom, hogy mivel lehet még zaklatni egy félig eszét vesztett, begerjedt tengeri kígyót, de elképzeltem egy ilyen párbeszédet: </font><br /> <font face="Arial">- Na nézzed már, ez vagy valami, vagy megy valahova, de mindenképpen valami kígyószerű, tekeredjünk csak rá gyorsan! </font><br /> <font face="Arial">- Na ne lábatlankodjék itt fiatalember, mert felírom tilosban parkolásért!</font><br /> <font face="Arial">- Micsoda? Tilosban parkolás? És még Éva sincs itt, hogy rátekeredjek? Menten elfut a méreg! Hamm!</font><br /> </div> <font face="Arial"><br /> </font> Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6961065266449910955.post-53778989833396997092021-06-25T15:11:00.002+02:002021-06-25T15:11:23.460+02:00Lejárati idő<p style="text-align: justify;"> Fontos dolog a lejárati idő. Rohanó korunkban ezt nézzük meg az ételen és ha csak egy nappal is meghaladta a dátum a dobozon feltüntetett időt, akkor már megy is a szemétbe a cucc. Az ember mindenevőként fenemód háklis lett a táp minőségére és hát ugye sose lehessen tudni! Mindez onnan jutott eszembe, hogy nyakára hágtunk a tavalyi lekvároknak és sajnálattal konstatáltam, hogy az összes kedvencem már történelem. A nej által készített rumos szilvalekvár, illetve az, ami belőle lett, már a Fekete tengernél járhat. Így sor került egy régi készletre, amit nem volt egyszerű kinyitni, de segített az NDK technológia és kiderült, hogy ribizlilekvárt rejt az üveg. Semmi kivetnivalót nem találtunk az ízében, bár kissé mélyebb és érettebb az íze, mint egy frissen készült lekvárnak, de nem a rossz értelemben véve. A vákuumot tartotta, így egyéb civilizációk sem telepedtek meg benne. Szerény számításunk szerint még szegény megboldogult anyósom készítette, nagyjából tizennyolc évvel ezelőtt. Egy nagykorú üveget sikerült elkezdeni felfalni! Na ennyit az élelmiszer lejárati időkről..</p><p style="text-align: justify;"> <br /></p>Sparhelthttp://www.blogger.com/profile/06567576785734408149noreply@blogger.com0