2019. március 29., péntek

A pók

Az apróka pók apóka és a porhanyó potrohú pók anyó, a pékségben.. - de ha úgy vesszük, szinte akárhol. A gyerek gondolatait gondoltam egy kicsivel tovább. Szóval pókék. Naponta találkozunk velük, úton útfélen, különböző méretben vannak ott velünk és eszik azt, ami nekünk amúgy kellemetlen. Mindig is mondtam, hogy minden olyan állat személyes jóbarátom, ami szúnyogot eszik, de épp néhány nappal ezelőtt láttam egy pókot a nappaliban a radiátornál, ami buzgón csomagolt egy poloskát. Hát, csak így tovább! Mivel nem élnek nálunk levesestányér méretű dögök, csak kicsik és a mérgük sem nevezhető halálosnak, legfeljebb enyhén kellemetlennek, de mindegyik rosszul tűri azt például ha rájuk ülünk, szóval kijelenthetjük, hogy túl nagy veszélyt nem jelentenek az emberre. Viszont az apró pókagy mégis bámulatos! Épp arra gondoltam, hogy ha meg kéne írnom egy programot, ami pókot szimulál, azaz masírozik fel és alá, megijeszti a nőket, szúnyogot eszik, hálót sző, párosodik és igyekszik elkerülni mindazt ami megenné vagy noch da zu egyszerűen csak ráülne, akkor ez egy szép nagy program lenne, amihez komoly számítási teljesítmény kellene. Egy jófajta gép, vagy legalábbis egy laptop. Most gondoljuk el, hogy nagy, nyolclábú laptopok rohangálnának a kertben, vagy ott az a kis gyösz, aminek az apró pókagyában ugyanaz a program megvan és még  az sem gond, hogy melyik hosszabbítóba dugjuk! Na szóval ez az igazi csoda, nem a vízöblítéses reterát!

Nincsenek megjegyzések: