2019. szeptember 20., péntek

Tök átlagos

Mióta az egészségtudatosság kedvéért bizonyos napokon biciklivel jövök munkába, átlag kétszer akarnak elgázolni egy út alatt. Ez a rideg valóság. Pedig igyekszem defenzíven vezetni - ezért sikertelenek ezek a próbák, de valljuk be a közlekedési partnereken nem múlna a sikertelenség, elmondható, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Szóval mondtam is, hogy ejnye, tán angyal szállt le közénk, hogy az utóbbi két alkalommal senki nem tört az életemre? Nos a természet az átlaghoz közelít, így ma bőven volt részem abban, hogy megpróbáljanak kivasalni. Egy mozgássérült bácsi a kocsijával, miután előbb megállt egy ismerősével beszélgetni az egyirányú utca bal oldalán és elindult amikor mellette voltam, majd amikor észrevette, hogy el fogok mellette menni, akkor rám húzta a kormányt, amikor közvetlenül a körforgalom előtt előzött meg valaki, majd egész a padkához szorított, mert ő onnan szeret kikanyarodni, majd egy másik delikvens, aki előttem akart bevágni a kikanyarodáshoz ugyanebből a körforgalomból. Majd a teherautó, aki körülnézett a bicikliút előtt, hogy miről is van szó, majd amikor detektálta, hogy csak egy biciklis jön, akkor merészen kihajtott, majd megállt előttem. Szóval milyen is volt a hetem kerékpáros szempontból? Azt hiszem tök átlagos..

2019. szeptember 6., péntek

Vicces

Tegnap arról kaptam értesítést, hogy a 'Tanulj ingyen olaszul' előfizetésemet lemondtam. Ami miatt viccesnek ítélem a dolgot, az az ingyen - előfizetés szófordulat miatt van. Persze tudom, hogy ez a neve és a céljuk pont nem ez, azaz miután rájöttél, hogy a valamirevaló tanuláshoz elő kell fizetned - legalább neveznék át az alkalmazást, hogy ez a hülye helyzet ne alakuljon ki. Addig ugyanis vigyoroghatok, mint a vadalma. És ingyen fogok tanulni.

2019. szeptember 5., csütörtök

Ebéd

A tegnapi angolórán feladat volt az, hogy mondjuk el, hogy mit ettünk ebédre. Önként vállalt vezeklésképp, már hónapok óta mirelit zöldséget eszem délidőben, de meg kell vallanom az őszintét fogalmam sem volt abban a pillanatban, hogy azon kívül, hogy zöldség, tulajdonképpen miből is áll. Aztán persze a fogamat összeszorítva, nagy szenvedések árán valahogy sikerült felidéznem magamban, hogy milyen növényekből áll az ételem, de nem volt egyszerű. Hiába hogy csak megeszem és nem elemzem, de azért tudhatnám azt, hogy mi is van a tányéron. De nem, ez rá a példa, hogy az ember annyira automatikusan csinálja ezeket a naponta ismétlődő dolgokat, hogy fel sem tűnik utólag, hogy mit is csinált. Hurrá!

2019. szeptember 2., hétfő

Varázslók

Mivel a kedvenccé lett norvég sorozatom következő részére válni kell, így gyorsan rákattantam egy következő sorozatra, amiből már biztosan van három évad, szóval lesz még néznivaló, ha addig meg nem unom. Harry Potter óta a varázslós dolgok újra a reneszánszukat élik. Ezeket a stílusjegyeket meg lehet figyelni ezen a filmen is, nem hiába a címe is az, hogy Varázslók. A történet egy furcsa egyvelege a HP-féle varázsvilágnak és a Narnia krónikáinak, felnőttváltozatban. Azaz a készítők nem fukarkodtak a művérrel, az erőszakos jelenetekkel és a szerelem ábrázolásával sem, noha egyik irányban sem estek jelentős túlzásokba. Azzal együtt hangsúlyozottan nem gyerekeknek való. Ha az ember el tud vonatkoztatni a nagy elődöktől, akkor egész kellemesen nézhető, izgalmas sorozatot kaphat. Egyelőre még nem sikerült elvennie a kedvem, szóval jó..

Újra suli

Épp tegnap vontam le a következtetést, hogy újra kezdődik az iskola és milyen jó, hogy már nem érint ez a daráló, nem kell újra évnyitóra járni! Persze van helyette másik, mert így járhatok cserébe dolgozni, ami, valljuk be százszor annyira monotonabb és unalmasabb is, hiszen sokszor az ember azt is elfelejti, hogy milyen nap is van, vagy épp mi lesz holnap. Ma például iskolakezdés, ami ha engem nem is, egy halom más ember érzékenyen érint. Ebből az alkalomból várható volt, hogy zűr lesz az utakon, ahogy végül is lett is. Az útépítők is csúsznak, így az a forgalom, amit a nyári szünet alatt el tudott vezetni a félig sem átgondolt terelés, a hétfő reggel alapos dugót okozott. Persze reggel is még esett, így nem jöttem biciklivel dolgozni, szóval duplán szívtam a forgalomban és mindent egybevetve majdnem bicikliidőt futottam befelé. Szóval akár jöhettem volna azzal is.

2019. augusztus 30., péntek

Filmajánló

A migránshelyzet fokozódik! Érdekes sorozatot kezdtem el nézni az HBO-n tegnap. Látszik, hogy mindenhol foglalkoztatja az embereket a bevándorlás, de a filmben Norvégia egész speciális helyzetbe került általa. Ugyanis a migránsok nem kívülről, hanem alulról érkeznek. Nem külföldi állampolgárok lepik el a partokat, hanem valami furcsa és nem ismert okból a tengerből érkeznek, korábbi idők norvégjai, az őskori emberektől kezdve a vikingeken át, egész a 19.századi polgárokig bezárólag. A film azzal, hogy egy létező problémát vet fel, mindamellett egy izgalmas krimi is egyben, ugyanis megölnek egy bevándorló nőt és a rendőrség nyomozni kezd. Egy furcsa nyomozópáros alakul erre az ügyre, egy az ezres évekből érkezett vikingből átképzett csinos rendőrnőből és egy depis fiatal, titokban kábítószerfüggő nyomozóból. Mindamellett, hogy láthatjuk egy kultúrnemzet válaszát a tömeges bevándorlás okozta helyzetre, izgulhatunk az új és újabb fordulatok miatt a nyomozásban is. A film címe: Időbevándorlók. Ajánlom mindenkinek!

2019. augusztus 12., hétfő

Hmm

A semmitmondó, sablonos címadás a reneszánszát éli. Ha az ember nem akar clickbait címeket adni, könnyen áteshet a ló túloldalára. Mondjuk a repülő sertést fotóztak a belvárosban egész jó cím lehetne, de nem tudnám megoldani a logikai átkötést arra, amit végül mondani szeretnék, pedig a téma nem új. Ha ugye egykorú velem, akkor is legalább félszáz éves lehet. Inkább csak ujj, abból is a kicsi. Ami zsibbad. Az ember, ha betölt egy bizonyos életkort, naponta fedezhet fel magán újabb tüneteket és ha sűrűn forgatja a google-t, akkor hamar rájöhet, hogy pestise van, esetleg friss dengi láz gyanús tünetei, de szinte biztos, hogy valami halálos lappang a kertek alatt. Nosza én is felütöttem a kisokost, hogy mi is az és a legvalószínűbb kórság az alagút szindróma. Ami azért furcsa, mert az utóbbi időben alig voltam alagútban, errefelé nincsenek csak egész rövidek és sosem állok meg közben, szóval tök valószínűtlen hogy ott kapjak el bármit is. De ha nem az alagút miatt, akkor mitől lehet? Soros?

2019. augusztus 7., szerda

Meglepő!

Nem sok teherautót vezettem életemben. Mármint olyasmit, ami ténylegesen az is volt, nem olyat ami a forgalmija szerint volt csak az. De arra gondolok, hogy ha vezetnék ilyet rendszeresen, akkor nyilván érdekelne az is, hogy például milyen magas. Ehhez kapcsolódik az, hogy Magyarország egy túltáblázott ország, azaz egy halom tábla van az utakon, minden sz.rt kitábláznak, ráadásul jellemzően nem is egyszer. Nehéz elhinni, hogy nem lehet észrevenni ezeket a jelzéseket. Szóval tehát, ha én teherautót vezetnék és adnának egy nehézpótkocsit is, hogy - Ugyan fiam, itt van ez a szép nagy  pótkocsi, meg ez az űberbrutál nagy szippantósautód, menjél már el A-ból B-be, de lehetőség szerint egy alagúton keresztül, akkor én jó magyar szokás szerint biztosan nem nézném meg a táblákat, a magasságkorlátozást, nem végeznék gyors fejszámolást, hogy a három méter magas cucc vajon hogyan fér majd át a kettőnyolcvan magas alagútban, hanem biztosan elmennék koppanásig, majd ott kezdenék birkózni a vasakkal, hogy a várakozó egyéb járművek, akik persze vígan átférnének az alagúton, bámész tömege előtt bizonyíthassam be, hogy milyen bonyolult is kanyarban, ezzel a böszme, ide- odanyeklő járműszerelvénnyel letolatni a fűre. Mert persze az alagúton nem fér át. Milyen meglepő!

2019. augusztus 1., csütörtök

Logikusan hangzik

Tegnap épp néztem az Rtl Híradót és volt benne egy riport a 70-es vasútvonal áldatlan állapotáról. Ez az, ami mellett lakom én is és családilag érintettek vagyunk az ügyben, tekintve a nej jár rajta/vele munkába. Szóval ez a vonal jelenleg egy hulladék, teljesen normális időben is egymást érik a meghibásodások, ami valószínűleg a karbantartás hiányára vezethetőek vissza, illetve a teljesíthetetlen menetrendek miatt. A Máv persze nagyon megértő volt, közölték, hogy nem tehetnek nagyjából semmit, de ha februártól jönnek majd az új, emeletes kocsik, az majd elhozza ide a várva várt Kánaánt. Ha jól értem, akkor ha szép új kocsikat teszünk a vonalra, akkor a pálya, a biztosítóberendezések, a felsővezeték, az állomások, a kezelőszemélyzet, a menetrend és mindazon fel nem sorolt dolgok, amik az eredményes vasútüzemhez kellenek, nagyon el fogják szégyellni magukat azért, mert a kocsik szépek, de ők olyan sittesek mint körülbelül negyven évvel ezelőtt, amikor Moldova megírta híres könyvét a vasútról. Szóval ezek a dolgok nagy szégyenükben gondolnak egy nagyot és az éj leple alatt hozzáfiatalodnak a szép új kocsikhoz és onnantól kezdve minden szép lesz, új lesz, tökéletes lesz! Tök logikusan hangzik!

2019. július 9., kedd

Lyé

Azt hiszem, mire megvénülök, igazi ordas nyelvtannáci lesz belőlem. Nem mondom, hogy én vagyok a megtestesült Magyar Nyelvtudományi Intézet, már ami a helyesírást illeti, de igyekszem, hogy a magyar nyelvet, ha már elmondhatom magamról, hogy ez az anyanyelvem - legalább annyival megtiszteljem, hogy próbáljam helyesen leírni. Időnként az az érzésem, hogy jó lenne alapítani egy csoportot, ahonnan aztán ki lehetne rugdalni ezt a sok igénytelen hülyegyereket, aki ahelyett, hogy összehúzná magát picire és alázatot gyakorolna, még fel van háborodva amiatt, hogy valaki próbálja felnyitni a szemét. Mert ugye a nyelvünkben van két olyan betű is, amit jé-nek ejtünk, de másképp írjuk. A kivételeket még az általánosban megtanuljuk, (persze már aki!) de annyit mindenesetre tudni lehet, hogy jóval több pontos jés szó van, mint ly-nal írt. Szóval ha az isten barma mindent pontos jével írna, sokkal kisebb arányban tévedne, ergo kevesebbszer lehetne ráhúzni a vizes lepedőt. Persze ő valami okból mindent ly-vel ír, csak azért, hogy lássuk, ő ismeri ezeket a betűket is! Ez az ő nagy hibáLYa! Broáf..

2019. június 7., péntek

Na!

Az, hogy elkezdtem olaszul tanulni, nem várt mellékhatással járt. Ha egy szóra szükségem van, akkor az azonnal eszembe jut, rendszerint angolul és görögül is egyaránt. Már azt hittem, hogy a görög tudásom a múlté, de mióta azt akarnám, hogy olaszul jussanak eszembe a szavak, azóta visszajött a görög tudásom. A tegnapi napon egész délután azon gondolkoztam, hogy hogy mondják olaszul a padlizsánt. Ma délelőtt ugrott be. Ez mondjuk a zöldségesnél kényelmetlen lehet. Kérdés, hogy ha olaszul kellene beszélnem, szükséges-e egy újabb nyelvet elkezdenem tanulni?

2019. május 22., szerda

Halálcsapda

Jut eszembe arról, hogy milyen szép is az időjárás errefelé, mert az ebéd utáni sétánkat - raktárkör - le kellett rövidíteni, mert rákezdett zuhogni az eső. Persze az intenzív csapadéknak hála most is eláztam, de korántsem annyira sikerült mint pénteken és megvolt az a mindenképpen pozitívnak tekinthető eredménye, hogy miután bejöttem, meg tudtam törülközni a klotyóban kéztörlővel és nem kellett tökig csuromvizesen a kocsiban megszáradnom, vezetés közben. Szóval vallak még jobb pillanataim. A dolog úgy kezdődött, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet a nejnek, hogy hazafelé megállunk Velencében egy outletben, mert hova járjon az ember outletbe, ha ugye itthon a dolgot amúgy rühelli, mint varjú a rohadt tököt. Na de az ember feleségének is örülnie kell, én meg összeszorítom a fogam és tűrök. Ilyenkor jókat szoktam aludni a kocsiban, vagy elolvasok egy könyvet félig, vagy akár teljes egészében is, de most problémát jelentett némi biológiai jellegű alhasi, félállati sürgetés, így követtem a nőt a plázába. Más akkor változó intenzitással szemergett, de az vállalható volt. Így persze nem vittem magammal se kalapot, se ernyőt. Utóbbi súlyos, sőt végzetes hibának bizonyult, de akkor ez még nem látszott. Preventíve adtam egy pmr rádiót a nejnek, hogy ne vesszen el, majd szabadon engedtem azzal, hogy egy óra múlva elindul az autó, akár benne ül, akár nem. Gondoltam, hogy most majd szépen visszasunnyogok a kocsiba, a dolgomra. Ekkor persze elkezdett irgalmatlan módon ömleni az eső és - ilyen még nem történt velem eddig soha - tökéletesen elveszítettem a térérzékelésemet. A tök ugyanolyan terek és boltok teljesen összezavartak. Az égieket is igénybe vettem kínomban, egész jó térkép van a dologról a maps-on, de a telefont csak az árkádok alatt vehettem elő, mert nem volt hozzá búvártok én meg árkádról árkádra rohangáltam, de nem jutottam el a kocsiig. Egész egyszerűen csapdába estem! Ekkor megszólalt a rádió és bejelentkezett a nej is, akinek volt egy fél ernyője, ami alá be tudtuk dugni a fejünket és így végül kettesben megtaláltuk a parkolót és az abban álló autónkat. Persze úgy néztünk ki, mint akik frissen másztak ki a medencéből, de volt időnk párologni egész a szlovén határig, ahova így egész szárazon sikerült belépni. Tanulság? Na az nincs. Legközelebb viszek magammal ciántablettát, ha újra elvesznék egy outletben, hogy megkíméljem magam a szenvedéstől..

2019. május 10., péntek

Üzenjük Brüsszelnek!

Új választás jön és már megint elkezdődött az üzengetés. Persze megint abból a bátor fajtából, amikor a faluszélén lakó Pista bácsi beleordibál az éjszakába, hogy majd ha átmegy a szomszéd faluba, hogy beolvas majd a Márinak, mert kikosarazta őt. A szomszéd faluban járva viszont már korántsem akkora a bátorsága, de otthon milyen jó arra gondolni, hogy milyen bátrak vagyunk itt mi magunkban! A személyes meglátásom az ügyben az, hogy ha nagyobb golyóink lennének annál, amik jelenleg vannak (vagy nincsenek) akkor nem üzengetni kellene nekik innen a nagy magyar sötétségből, hanem kimenni hozzájuk, megkeresni ezt a Brüsszelt és belemondani az arcába. Pont úgy, mint férfi a férfinek tenné. Amúgy ez az egész annyira hiábavaló és unalmas..

2019. május 6., hétfő

Szürreális élmények

A közeli Horvátországban, ami elvileg egy Európai Uniós tagállam. Történt, hogy a legutóbbi kirándulásunkon konvojban haladtunk az autópályán, több kevesebb sikerrel. A buzet-i starthelyre tartottunk és a felvezetőautót a túravezetőnk vezette, mi pedig követtük, ahogy tudtuk. Nem tudom, hogy hogyan került elénk egy másik autó, alapvetően sosem zavart az ilyesmi, mert amíg látom (vagy tudom, hogy merre kell menni) az előttem lévőt, addig azzal nincsen nagy gond. Az sem volt furcsa, hogy a díjfizető kapunál félreáll, gondoltam bevárja a többieket. Sőt még az sem, hogy a mögötte lévő kocsi is lehúzódik és szintén megáll. Egy horvát, magánrendszámos autó - ilyet is láttunk már. De szinte meg sem állt az autó, már szállt ki belőle egy ember és ment a felvezetőkocsihoz. A vezető is kiszállt és szemmel láthatóan nehezményezte azt, hogy mi is ott vagyunk. Mindenáron el akart hajtani bennünket, én meg próbáltam azt kommunikálni, hogy együtt vagyunk. Gondoltam, hogy ha rendőri intézkedés is lesz, akkor is legfeljebb megvárjuk, aztán együtt indulunk tovább. Nem ez történt. A pali egyre jobban belelovalta magát a dologba, egyre hangosabban és ellentmondást nem tűrően üvöltözött horvátul, amiből persze egy szót sem értettem, majd elővett egy, a nyakában lógó jelvényt és felmutatta, de az nem volt annyira meggyőző szerinte sem, ezért láthatóvá tette azt, hogy pisztoly van nála, majd rátette a kezét azzal az üzenettel, hogy használni is fogja. Ezen a ponton léptem le. Eddig békés helynek gondoltam Horvátországot, sosem hittem volna, hogy fegyverrel fognak fenyegetni úgy, hogy közben nem is csináltam semmit. Felmerült bennem az is, hogy talán nem akar tanúkat valamihez, amit csinálni akar. Szóval csak óvatosan az agresszív civilruhásokkal..
(Utólag derült ki, hogy a felvezetőautót és a benne ülőket sem büntették meg. Egy olyan üzenettel engedték tovább őket, hogy mondják meg a haverjuknak  [nekem], hogy ha megállítják őket, akkor nekik kell megállniuk, nem neki[/nekem]. Ezt a kijelentést senki sem tudta azóta sem értelmezni - nem csoda, hisz semmi értelme. De örülünk, mert senkit sem lőttek agyon félreértésekből kifolyólag.)





2019. április 26., péntek

Diéta

De nem a beszélgetős, hanem a koplalós. Tegnap a macskák úgy döntöttek, hogy belépnek az életmód tanácsadók világába és próbálnak minket a helyes útra terelni, ami az egészséges életmódhoz vezet. Ebből az alkalomból kaptunk ketten egy egeret. Valódi Atkins diéta, illetve mindenképpen koplalás, hiszen az egy darab kölyökegeret ketten kaptuk. Gondolom, mert fogyasztási tájékoztatót nem kaptunk mellé, csak í tetem volt ízlésesen  elhelyezve a lábtörlőn, ráadásul szemmel táthatóan klopfoltnak is tűnt, ami mindenképpen tudatos étel előkészítést sejtet. A másik intézkedés súlycsökkentés témában a szénhidrátok és a glutén károsságának a hangsúlyozása volt, ugyanis az egyik jószág felmászott a konyhapultra (Azelőtt egyik sem csinált ilyet!) és lepisilte a kenyeret. Ezzel fejlett kritikai érzékről tett tanúbizonyságot és a lebukást is elkerülte valahogy, így csak sejtem azt, hogy melyik mihaszna lehetett. Csak kapjam őt a kezeim közé és megláthatja, hogy egy hétig csak Norbi update macskatápot fog kapni! Ha harc, akkor legyen harc!

2019. április 17., szerda

Nincs új a nap alatt..

Ahogy gondolom ezt a sumérok oly' bölcsen megállapíthatták annak idején, pedig náluk nem volt még 4G vagy vezetékes internet és/vagy kábeltévé sem. Vagy ha mégis volt, akkor gondok lehettek a sávszélességgel vagy a sebességgel, esetleg mindkettővel. Most a fél világ a Trónok harcán pörög és be kell vallanom férfiasan, eddig egész jól ellenálltam a dolognak, azaz sikerült életem nagy részét úgy leélnem, hogy nem szippantott be a műsor. Persze ez csak múlt idő, mert volt a hbo3-nak egy olyan kódolatlan időszaka, amikor direkt arra mentek rá, hogy a halálos kórral megfertőzzék azt, aki eddig boldog tudatlanságban tengette szerény, tyúkszaros életét. Ahogy például engem is. Valljuk be, a sorozat tényleg nagyon addiktív, így azonnal az akkori Dallas jutott az eszembe, ami meg tudta bénítani fél Magyarországot azzal, hogy amerikai milliomosok a képernyőn, a messzi távolban szenvedtek azon, hogy kell-e a whiskybe még jég, vagy délután bemenjenek-e Bredockba vagy inkább mégse? Na most a Trónok harca pont ugyanez a téma, csak a kor igényeinek megfelelően van benne sárkány is (nem csak öreg múmia!) illetve a szereplők nem csak ármánykodnak, hanem tettleg abuzálják egymást. Azaz vagy megerőszakolják, vagy megölik vagy előbb megerőszakolják és aztán ölik meg egymást. (Talán fordítva is, de ebben nem vagyok biztos.) Ez szabadon választott. Jó lenne, ha egy olyan ideális világban élhetnénk, ahol ez a sorozat nem elfedne valami fontosabbat, hanem tényleg ez lenne a legnagyobb gondunk. Vagy ha mást nem is, de mindenképpen meg kellene szereznünk a filmből azt az okos törpét! Mert buta törpékből sajnos nincs hiány..

2019. április 1., hétfő

Értelmes

Sokan úgy gondolják, hogy csak a kutya az igazán értelmes háziállat a családban. Aki macskatulajdonos, persze másképp vélekedik az egészről és meg is van a véleménye a csak kutyát tartókról, hiszen ők hajlandóak lenézően hozzáállni a macskakérdéshez, hogy ezzel is felmagasztalják a saját házikedvencüket. Nekünk három macskánk van, akik mind más és más egyéniség, más tárgyi tudással. A középső jószág - Pracli, vagy kívülállóknak egyszerűen csak grófnő, tényleg főúri allűrökkel rendelkezik. Nem hagyja, hogy a pórnép rajongása megzavarja a sziesztáját és ő az, aki nyomokban kedvességet is tartalmaz, csak jó időben kell nála próbálkozni. Viszont határozottan értelmes a nej szerint, mert mindent megért. Például addig mesterkedik, amíg ki nem nyitja a bezárt dolgozószoba ajtaját azáltal, hogy periodikusan nyomkodja az ajtó egy bizonyos pontját. Erre teljesen magától jött rá, viszont korlátozva szokott lenni a próbálkozásaiban, ha sikerül őt lefülelni. A 'kimegy a cica' felszólítást ismeri és érti, illetve a 'Pracli, ezt azonnal hagyjad abba!' is megteszi a hatását, pont úgy, ahogy a 'gyere azonnal le onnan!' is mindig hatásos. Onnan lehet tudni, hogy érti is a dolgot, hogy amikor látványosan elvonul mellettünk, akkor be szokott szólni. De nem csak röviden, hogy pl 'anyád!' hanem egész hosszú monológban fejti ki a kérdést. Szóval mindenképpen tud valamit! Bár ha azt kérem tőle, hogy menjen el a pékhez egy fél kiló kenyérért, akkor azt sosem teljesíti. Bár ebből azért nem vonnék le messzebb menő, intelligenciára vonatkozó megállapítást, mert a kölök is pont így szokott viselkedni..

2019. március 29., péntek

A pók

Az apróka pók apóka és a porhanyó potrohú pók anyó, a pékségben.. - de ha úgy vesszük, szinte akárhol. A gyerek gondolatait gondoltam egy kicsivel tovább. Szóval pókék. Naponta találkozunk velük, úton útfélen, különböző méretben vannak ott velünk és eszik azt, ami nekünk amúgy kellemetlen. Mindig is mondtam, hogy minden olyan állat személyes jóbarátom, ami szúnyogot eszik, de épp néhány nappal ezelőtt láttam egy pókot a nappaliban a radiátornál, ami buzgón csomagolt egy poloskát. Hát, csak így tovább! Mivel nem élnek nálunk levesestányér méretű dögök, csak kicsik és a mérgük sem nevezhető halálosnak, legfeljebb enyhén kellemetlennek, de mindegyik rosszul tűri azt például ha rájuk ülünk, szóval kijelenthetjük, hogy túl nagy veszélyt nem jelentenek az emberre. Viszont az apró pókagy mégis bámulatos! Épp arra gondoltam, hogy ha meg kéne írnom egy programot, ami pókot szimulál, azaz masírozik fel és alá, megijeszti a nőket, szúnyogot eszik, hálót sző, párosodik és igyekszik elkerülni mindazt ami megenné vagy noch da zu egyszerűen csak ráülne, akkor ez egy szép nagy program lenne, amihez komoly számítási teljesítmény kellene. Egy jófajta gép, vagy legalábbis egy laptop. Most gondoljuk el, hogy nagy, nyolclábú laptopok rohangálnának a kertben, vagy ott az a kis gyösz, aminek az apró pókagyában ugyanaz a program megvan és még  az sem gond, hogy melyik hosszabbítóba dugjuk! Na szóval ez az igazi csoda, nem a vízöblítéses reterát!

2019. március 22., péntek

Találós kérdés

Az élet csupa rejtély. Talány az egész világ. Ha szólsz a gyereknek, hogy legyen már olyan jó, ha egész nap odahaza van, hogy húzza be a kukát az utcáról és ő azt válaszolja, hogy rögtön kimegy és megteszi, akkor vajon ki húzza be a szemetest az utcáról és mikor? Ha elvetjük annak az esélyét, hogy brit SAS egységek ereszkednek le az utca végén és összehangolt akció keretében beviszik a kukákat, hogy ne jelentsenek potenciális búvóhelyet elbújni kívánó tálib gerilláknak (vagy gorilláknak?), szóval, ha minden lehetséges forgatókönyvet elvetünk és a nem lehetségesek nagy részét is, akkor persze marad az, hogy majd én, ha megjövök a munkából. Ezek után még le is leszek szúrva, hogy mit türelmetlenkedem, mert ő akkor viszi be a kukát amikor akarja, ha hajnal kettőkor jön rá a kukatologatási ihlet, akkor majd akkor. Na persze, addig álljak én fél lábon.

2019. március 19., kedd

Víz

A víz az élet forrása! Ezt így tanulja mindenki és ez az ami a gyakorlatban is igazolva tetszik. Főleg olyannak, aki túl van már egy jelentősebb dehidratáción. Azonban mégis elgondolkoztam egy dolgon. Mindenhol azt hallottam, hogy a vágott virág alatt időnként ki kell cserélni az állott vizet, örüljön az a növény, ha úgyis utolsó napjait tölti. A gyerek is így tett és a gerbera, ami vidáman virágzott napokon keresztül, egy éjszaka alatt tönkre is ment annak rendje és módja szerint. Sajnos ide jutott az édesburgonya projektem is, miután azalatt is lecseréltem a már algásodó vizet. A gumó alsó része ami beleért a folyadékba, pár nap alatt teljesen megrohadt. Mondjuk azt eddig is tudtuk, hogy például a macskák nem isszák meg a csapból folyó vizet, inkább az utcán isznak a pocsolyából. Azért ez is jelenthet valamit, bár a viráglocsoló víz, mindkét esetben legalább egy napja állott víz volt. Azért mindenesetre elgondolkoztat a dolog.

2019. március 14., csütörtök

Március 15. szombat

Valamiért az a mondás jutott eszembe miközben a reggeli vasúti híreket olvastam (Ugyanis életbevágó az, hogy reggel megnézzed, hogy érdemes-e aznap kimenni a vonathoz vagy sem. Ez persze a 70-es fővonal, ami a legnagyobb forgalmú elővárosi vonalak közé tartozik az országban, nem valami vidéki vicinális!) hogy a katonaságnál ami gömbölyű, azt viszik, a szögletest meg gurítják. De utóbbit csak addig, amíg le nem gömbölyödik, mert onnantól vihető. Szóval olvasom, hogy csütörtökön a pénteki menetrend szerint közlekednek a vonatok, 15.-én pénteken a szombati, szombaton az ünnepnapi, vasárnap pedig a vasárnapi menetrend szerint lesz majd a közlekedés. Ez annyira egyszerű és logikus! Szerencsére, ha mondjuk parkolni szeretne az ember, akkor megint teljesen máshogy van. Hogy is van az a remek kormányzati szlogen? Itt kell lenned, hogy elhidd..

2019. március 13., szerda

Mit üzen?

A mit üzen a.. rovatom keretében ma a lávalámpával foglalkozom. Tehát, mit üzen ma a lávalámpa:


Hmm..

2019. február 27., szerda

Jelzésértékű

Azaz szignifikáns, ha fitogtatni szeretnénk az abbéli tudásunkat, hogy képzettek vagyunk az idegen szavakban, vagy ügyesen túrunk a neten azért, hogy okosabbnak mutassuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Na de mi is az, ha valami jelzésértékű? Mondok egy példát. Ha az ember például feltéved a felsőbb szintekre és kiderül, hogy ott potyakaja vár elfogyasztásra, amire külön fel is hívják a figyelmet, hogy közpréda és sok is, hisz jut belőle mindenkinek. Az ember ilyenkor szed magának, majd visszasüllyedve a saját szintjére, elkezdi körbejárni az ismerőseit, tájékoztatandó őket a remek lehetőségről. Minél több embert látogat meg, annál nyilvánvalóbbá válik számára az, hogy erről a kajáról mindenki tudott már, mindenki köszöni, de degeszre ette már magát, csak ő nem volt eleddig képben. Viszont senki sem vette a fáradtságot arra, hogy szóljon. Na ez az ami jelzésértékű!

2019. február 15., péntek

Összeesküvés elmélet

Úgy gondoltam, hogy én is beállok az összeesküvés elméletet gyártók körébe, mert egy nagyon furcsa dolgot tapasztaltam, ami sok mindent megmagyaráz! Van egy remek telefonos alkalmazásom, ami mutatja a világon lezajló föld alatti mozgalmakat. Egész pontosan a földrengéseket és a vulkánkitöréseket. Az üzenetek szépen jöttek, egyik a másik után - jelezve, hogy a bolygónk szüntelen mozgásban van, hol itt szuszog, hol ott reped. Viszont a három hetes amerikai kormányzati leállás alatt megszűnt a föld mocorgása teljesen. Elmaradtak a jelzések, a bolygó nyugalomba került, majd mikor újra lett pénz a hivatalokra, újra elkezdtek jönni a jelentések! Ez több mint gyanús! Eddig is sejthettük, hogy az amerikai kormányzat okozza szerte a világon a földmozgásokat és a vulkánkitöréseket, de ez most már bizonyossággá vált! Csúful leleplezték magukat! Mi ez, ha nem az igazi bizonyíték erre??
(ic)

2019. február 13., szerda

Ext4 partíció megnövelése

Ext4 partíció megnövelése Linux rendszeren, reboot nélkül, vmware alatt. (csak hogy meglegyen!)

Miután az Istenek megnövelték a vmware disk méretét a háttérben.

lsscsi - parancs.
[1:0:0:0]    cd/dvd  NECVMWar VMware IDE CDR10 1.00  /dev/sr0
[2:0:0:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sda
[2:0:1:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdb
[2:0:2:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdc

A [2:0:2:0] diszkünk nőtt meg!

Ezután az adott gépen:

echo 1 >/sys/class/scsi_device/2\:0\:2\:0/device/rescan

Ez újraolvassa az scsi diszket! Majd:

growpart -v /dev/sdc 1
és
e2fsck -f /dev/sdc1
és
resize2fs /dev/sdc1

és kész. Hullá, ölöm és bódottság!

Édes!

Ó, édes! Avagy a nagy krumpliprojekt. A tavalyi sikereken felbuzdulva, idén is elkezdtem az édesburgonya termesztést. Nos azt hiszem, hogy megpróbálom jobban megválasztani a termőhelyet, ugyanis a ládában nevelt példányok nem lettek semmilyenek sem, az ágyásban hajtatottak viszont szép termést hoztak.
Mivel az édeskrumpli futónövény, így jó messzire elszaladt, ezért a kerítés mellé fogom ültetni és végig fogom rajta engedni, azon szaladhat addig, amíg neki tetszik. Az új koncepció részeként megpróbálok tenni a paradicsomos hordóba és a komposztládába is, hátha lesz belőle valami. A ládás kísérlethez képest biztosan, mert az nem volt semmilyen sem. Akkor most a technikai részletek. Az édeskrumplit egy gyökereztető edénybe tettem, nagyjából úgy, mintha avokádómagot gyökereztetnék. A krumpli egyik fele permanensen vízbe lóg, a másik fele szabadon van.
A több hétig tartó nihil után, mára megjelentek az apró gyökerek a cucc vízbe lógó alján, szóval a projekt működni látszik. Ha majd nagy gyökértömeget fog ereszteni , akkor megindul a hajtásképződés is a tetején. Meg kell várni, míg nagy erőteljes hajtásai lesznek, amit majd le kell választani a gumóról és újra vízbe rakva meggyökereztetni. Ezek a gyökeres dugványok ültethetők el, immáron földbe, hogy ott megalapozzák a remek édesburgonyaipart.

2019. február 4., hétfő

Durián

Durián, avagy az Andrew Zimmern életérzés nyomában. Mint tudjuk a durián (sárkánygyümölcs) a világ legbüdösebb gyümölcse. A szaga olyan, hogy szuperlatívuszokban lehet csak kifejezni, hogy Moldova szavaival éljek, a görény díszlépést verne ki előtte. Ahol terem, nem engedik közösségi térbe és hallani olyat is, hogy még repülő is szállt le miatta kényszerileg. Valahol azt írhattam, hogy szívesen megkóstolnám, így amikor egy kedves rokon olyan helyen járt, eszébe jutottam és gondolt rám. Természetesen nem egy egész gyümölcsöt kaptam, hiszen sehol sem volt vezető hír a médiában az, hogy valaki miatt lezártak egy egész repülőteret, (sőt, aztán ki sem nyitották, hanem inkább építettek helyette egy másikat, kicsit feljebb, szélirányban) hanem feldolgozott formában, duriános csokoládéként.



Ez egy desszert lehet, igényes csomagolásban. A dobozt kinyitva látszik az, hogy a tartalma légmentesen le van zárva - amit, valljuk be így utólag, teljesen indokoltnak látok. A zacskót felbontva, kb 1 centi átmérőjű csokigolyók váltak láthatóvá, émelyítő szag kíséretében. A szag semmivel össze nem téveszthető, kénes, záptojás illatú, (hévíziek bepárásodó szemmel gondolnak haza!) csokoládéban enyhe hagymaízű dolog. Az, hogy büdös, nem annyira zavarna, hisz vannak büdös dolgok, amiknek tényleg erős és gyomorforgató az illata, de mégis nagyon jók, elég például a pálpusztai sajtra gondolni. De a duriánhoz képest amatőr kezdők. Ugyanis ez a dolog képes több órával a fogyasztás után is arra emlékeztetni a fogyasztóját, hogy pár órával korábban elkövetett egy hibát. Én még eddig nem tapasztaltam olyat, hogy egy elfogyasztott étel ilyen sokáig és markánsan jelzi azt, hogy megettük. A mai nap reggeléről már nem is szólva. (Arról sem, hogy a lezárt dobozt betettem a spejzba, de negyed óra múlva az egész spejz a duriántól szaglott, így légmentes  dobozba voltak kénytelen áttenni.) Szerencsére a gasztronómiai érdeklődésem ki lett elégítve duriánügyileg, így mondhatom bárkinek aki ilyesmivel kínálna, hogy köszönöm, kóstoltam, de annyira nem jött be.

2019. január 31., csütörtök

Bárcsak

Az ember - jelen esetben én, persze ha alkalmazhatom ezt a kitételt kellő nagyképűséggel magamra - gyakran szembesül bizonyos problémákkal. Sebaj, hisz az ügyfélszolgálat visszahív, igaz nem azonnal, de 48 órán belül. Ami nem gond, sőt tulajdonképpen jó is, hisz bőven van ideje így merengeni a problémán, sőt, az addig megoldhatatlannak tűnő probléma magától kigubancolódik. Pont mint egy bélcsavarodásban szenvedő óriáskígyó, egy tetanuszroham után. Szóval a megoldás, miután hasztalan próbáltam fellelni, egyszer csak a szememnek ugrott. Nem is volt más dolgom, mint felmondani a megoldást az ügyfélszolgálatnak, akik pont a végszóra telefonáltak. Miután helyesen felmondtam a leckét, megveregették a buksimat: Így, így! és mindenki ment a maga dolgára. Bárcsak minden ilyen flottul működne!

2019. január 24., csütörtök

Ingyenebéd

Már a görögök óta tudjuk, hogy márpedig ingyenebéd nincsen. Bármennyire nagyra is becsülöm a görögöket és a görög kultúrát, Leonidasz például nagyot alakított a 300 című filmben (Na jó, ha attól az apróságtól eltekintünk, hogy ő spártai volt és maga a film is egy fikció.) igazuk nekik sem lehet mindig. A tegnapi nap ugyanis a gyerek nem ebédelt. Illetve nyilvánvalóan evett valamit, de a számára megrendelt és elméletileg kiszállított ebédet nem ette meg. Az ételt többször is kereste, de nem vezetett eredményre a kiszállító céggel folytatott több telefonbeszélgetés sem. Az ebédnek lába kélt. Utólag sikerült rekonstruálni a történetet, ehhez nagy segítségre voltak bizonyos kamerafelvételek, amin világosan látszik, hogy mi is történt. A futárcég kiszállította az ebédet, az azt tartalmazó nejlont a kerítésre akasztotta belülre, majd távozott. Az ezt követő két percen belül egy ember érkezett jobbról, egyenesen a kapuhoz ment, leakasztotta a nejlont és angolosan távozott. Most mondja valaki azt, hogy nincsen ingyenebéd!

2019. január 22., kedd

Cetli

Szintet lépett a családban a kommunikáció. Ahogy bementem a vécébe a minap, a vécétetőn egy cetli fogadott az alábbi szöveggel: 'Melyikőtök volt? Gusztustalan!' Szó mi szó, a nagy fehér porcelánisten össze volt csokizva és nekem aznapra sziklaszilárd alibim volt, így jelentősen behatárolódott az elkövetők köre. A bűnös szó nélkül bevonult és csokoládétlanította a fajanszot, de a cédula ott maradt. Én meg megláttam a benne rejlő lehetőségeket. Például fel lehet használni bármire idehaza, ki lehet tenni az autóra, de még a konyhaasztalra is. Határ a csillagos ég! Azon gondolkodom, hogy a következő tüncire akár molinót is csináltathatnék belőle..

2019. január 18., péntek

Szemüveg

Kaptam egy remek tanácsot. Ha valamit rosszul látok, szemüveget kell cserélni! Ha borús a kedvem, hopp egy másik szemüveg. Ha esik, egy napos üveget kell venni, ha azt látom, hogy a dolgok rosszabbak, mint annak előtte,  a jobban teljesít okulárét kell felhelyezni. Ha a pénztárcámba néznék, akkor a telit mutatót kell felvenni, ha éhes vagyok, akkor azt, ami azt mutatja, hogy gömbölyű a hasam és fényes. Egy hátrányát ugyan érzem a dolognak, lassan egy gurulós kisszekrényt kell magam után húznom az üvegekkel, illetve könnyű megélhetést tudok biztosítani egy optikusnak. De ha csak ezen múlik, akkor szemüveget a bírónak is! Sőt, szemüveget mindenkinek..

2019. január 15., kedd

Haladás

Ez az ami nagyon megy! Na nem a focicsapat - bár nem tudom, hogy van-e valami ilyen névvel, vagy ezt is elmosta a rendszerváltás - szóval nem a Haladásnak megy - honnan is tudom? Mert nincsenek tele az újságok azzal, hogy megverte a Liverpoolt vagy legázolta a Juventust. Persze itt mondhatnám a Vasat vagy a Fradit is, mert miért ne rúghatnék bele a teljes NB1 mezőnyébe, ha megtehetem? Szóval nem nekik megy, hanem nekem. És mi az amire ennyire büszke vagyok? Hát a tanulásra! Bejárva a klóra, ugyanis nem tűnik el nyomtalanul az a majdnem egy liter tea, amit munka közben magamba töltök, nehogy a veséim kiszáradjanak a nagy koncentrálásban. Szóval a kló világítását megcsinálták automatára, mert a sok kihívással küzdő nem volt képes maga után lekapcsolni a villanyt és ott maradt éjszakákra égve. Ezt lassan több hónapja próbálom megszokni, de még mindig fel- és lekapcsolom a dísznek otthagyott kapcsolót. Ma vettem észre, hogy félútról sikerült visszarántanom a kezem azzal, hogy na milyen dolog ez itt már! Ezzel, ha ez foci lett volna, már feljutottam volna a német másodosztályba. Már csak évek és eljutok addig, hogy úgy rongyolok be a reterátba, hogy magamhoz szorítom a kezem és nem kapkodok összevissza, mint egy légykapó a tehenészetben. Káprázatos siker kapujában állok! Ez biztosan a haladás!

Hús

Hús, azaz egy másik halott állat teste. Ízlésesen becsomagolva, tálcára téve, a tálca alatt nedvszívó anyag, hogy a nedvek ne tegyék gusztustalanná az egészet. Manapság így kapható a legtöbb élelmiszerbolt hűtőpultjában. Egy egy kiadósabb ételmérgezés után mindig megfogadom azt, hogy kerülni fogom a tálcás húskészítmények vásárlását és csak olyan helyen veszem meg a tetemet, ahol van tőkehús és előttem teszik bele egy zacskóba az egészet, így akár meg is szagolhatom, hogy nincs-e átható dögszaga már akkor, amikor kivinném az üzletből. A tálcás húskészítmények egyetlen és szinte behozhatatlan hátránya az, hogy az ember nem győződhet meg arról, hogy a termék friss. Persze itt minden friss, mert ez egy ilyen üzlet, hiszen egy ideális világban a vevő megveszi a hűtőből kivett húst, illetve, ha nem veszi meg, akkor visszaviszi a hűtőbe és nem teszi ki a zoknik közé a ruhaosztályon. Persze az eladók is, ha meglátják a zoknik között a ki tudja mennyi idő óta ott pálló nagy darab fehérjét, amiben esetleg a mikroorganizmusok épp az ín tövében menetelnek általános választást követelve, szóval ezt a húst egy ideális helyen ki szokták dobni, nem pedig visszateszik a húspultba azzal, úgyis nagy a veszteség, kicsi a káló, szóval ha valaki megveszi és nem mászik, akkor legfeljebb odaadja a kutyának és nem hozza vissza. Úgysem hozza vissza tízből tíz és akkor az már kész nyereség. Szóval az ember sosem tudhatja, hogy mit vesz, ha kőolajból szőtt polimerháló szigeteli el a terméktől. Főleg, ha ezt nem is főzi meg rögtön, hanem nagy bölcsen elteszi a fagyasztóba, majd alkalomadtán paradicsomos húsgombócot készít, sokáig abálván a húst a lében, hogy az a bacilus, ami ezt kibírja, az megérdemli azt hogy éljen. De mivel a nagy felfedezők korában élünk, a mikrobiológiának is vannak kataklizmái is és túlélői is, így ha az ember nem olyan helyen vásárol, ahol előtte darálják le a húst és teszik bele egy zacskóba, akkor másnap, harmadnap, negyednap tapasztalhat egy olyan típusú émelygést, és rosszullétet amit most én is. 

2019. január 9., szerda

Három

Kezemet folyamatosan a világ ütőerén tartva úgy ítélem meg, hogy a világ megint kész nagyszerű szentenciáim befogadására, így itt a mai, azaz az idei első megállapításom, amit a közlekedés ihletett. Az, hogy leesett tíz centi hó, sokakat megoldhatatlan dilemma elé állított. Na nem a nagy ellátórendszereket vagy szolgáltatókat értem ezalatt, hiszen ők továbbra sem tudják elfogadni azt, hogy télen eshet hó is, hanem az úton közlekedőket, akiket néha azzal a fennkölt szóval szoktak illetni, hogy autóstársak. Ami azért sem teljesen igaz, mert társat maga választ az ember, rokonokat viszont a sors jelöli ki, így a megfogalmazás szerencsésebb lenne autóstestvérként vagy autós nagybácsi nagy- nagynénjének a húga vagy a húga sógorának a harmad unokatestvére. Szóval valami ilyesmi. De hogy szavamat egyéb szavakba ne öltsem és kerüljem a fölösleges szószaporítást, a mai mondanivalóm velejébe csapok. Szóval a megállapításom szerint három főbb típusa van a közlekedőknek, abban az esetben, ha a közlekedési viszonyok nem épp optimálisak. Az elsők azok, akik nem vesznek tudomást a megváltozott viszonyokról és továbbra is úgy közlekednének, mintha mi sem történt volna. A következő típus az, akik túlaggodalmaskodják a dolgot, azaz ott is gyök kettővel mennek, ahol amúgy óvatosan, körültekintéssel, de lehetne haladni. A harmadik típus az, aki észleli hogy van nehezítés, de megoldja. Ahol kell lassabban megy, óvatosabban fékes, nagyobb követési távolságot tart. A legveszélyesebb csoport mindhárom közül természetesen az, aki túlaggódja a dolgot. Ugyanis, ha valaki annyira fél, az minek ül kocsiba ilyenkor? Tömegközlekedéssel is pont úgy el lehet késni és még parkolóhelyet sem kell keresni. Ez a csoport az, aki halálra tudja idegesíteni a másik két csoportot és határátlépésre sarkallni a normális klubban vezetőket. A második legveszélyesebb persze a versenyzők csoportja, elsősorban magukra, de könnyen átüthetik a fizika határait és akkor sajnos másokra is. Aki fel tudja fogni, hogy tél van és csúszik, ezt belekombinálja a vezetésébe az persze többnyire biztonságban van, hisz ez is csak egy olyan helyzet, amit meg lehet és meg is kell oldani. Mindig tudtam, hogy a csoport tagjaként mi vagyunk az áldozatok.