2019. március 19., kedd

Víz

A víz az élet forrása! Ezt így tanulja mindenki és ez az ami a gyakorlatban is igazolva tetszik. Főleg olyannak, aki túl van már egy jelentősebb dehidratáción. Azonban mégis elgondolkoztam egy dolgon. Mindenhol azt hallottam, hogy a vágott virág alatt időnként ki kell cserélni az állott vizet, örüljön az a növény, ha úgyis utolsó napjait tölti. A gyerek is így tett és a gerbera, ami vidáman virágzott napokon keresztül, egy éjszaka alatt tönkre is ment annak rendje és módja szerint. Sajnos ide jutott az édesburgonya projektem is, miután azalatt is lecseréltem a már algásodó vizet. A gumó alsó része ami beleért a folyadékba, pár nap alatt teljesen megrohadt. Mondjuk azt eddig is tudtuk, hogy például a macskák nem isszák meg a csapból folyó vizet, inkább az utcán isznak a pocsolyából. Azért ez is jelenthet valamit, bár a viráglocsoló víz, mindkét esetben legalább egy napja állott víz volt. Azért mindenesetre elgondolkoztat a dolog.

2019. március 14., csütörtök

Március 15. szombat

Valamiért az a mondás jutott eszembe miközben a reggeli vasúti híreket olvastam (Ugyanis életbevágó az, hogy reggel megnézzed, hogy érdemes-e aznap kimenni a vonathoz vagy sem. Ez persze a 70-es fővonal, ami a legnagyobb forgalmú elővárosi vonalak közé tartozik az országban, nem valami vidéki vicinális!) hogy a katonaságnál ami gömbölyű, azt viszik, a szögletest meg gurítják. De utóbbit csak addig, amíg le nem gömbölyödik, mert onnantól vihető. Szóval olvasom, hogy csütörtökön a pénteki menetrend szerint közlekednek a vonatok, 15.-én pénteken a szombati, szombaton az ünnepnapi, vasárnap pedig a vasárnapi menetrend szerint lesz majd a közlekedés. Ez annyira egyszerű és logikus! Szerencsére, ha mondjuk parkolni szeretne az ember, akkor megint teljesen máshogy van. Hogy is van az a remek kormányzati szlogen? Itt kell lenned, hogy elhidd..

2019. március 13., szerda

Mit üzen?

A mit üzen a.. rovatom keretében ma a lávalámpával foglalkozom. Tehát, mit üzen ma a lávalámpa:


Hmm..

2019. február 27., szerda

Jelzésértékű

Azaz szignifikáns, ha fitogtatni szeretnénk az abbéli tudásunkat, hogy képzettek vagyunk az idegen szavakban, vagy ügyesen túrunk a neten azért, hogy okosabbnak mutassuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Na de mi is az, ha valami jelzésértékű? Mondok egy példát. Ha az ember például feltéved a felsőbb szintekre és kiderül, hogy ott potyakaja vár elfogyasztásra, amire külön fel is hívják a figyelmet, hogy közpréda és sok is, hisz jut belőle mindenkinek. Az ember ilyenkor szed magának, majd visszasüllyedve a saját szintjére, elkezdi körbejárni az ismerőseit, tájékoztatandó őket a remek lehetőségről. Minél több embert látogat meg, annál nyilvánvalóbbá válik számára az, hogy erről a kajáról mindenki tudott már, mindenki köszöni, de degeszre ette már magát, csak ő nem volt eleddig képben. Viszont senki sem vette a fáradtságot arra, hogy szóljon. Na ez az ami jelzésértékű!

2019. február 15., péntek

Összeesküvés elmélet

Úgy gondoltam, hogy én is beállok az összeesküvés elméletet gyártók körébe, mert egy nagyon furcsa dolgot tapasztaltam, ami sok mindent megmagyaráz! Van egy remek telefonos alkalmazásom, ami mutatja a világon lezajló föld alatti mozgalmakat. Egész pontosan a földrengéseket és a vulkánkitöréseket. Az üzenetek szépen jöttek, egyik a másik után - jelezve, hogy a bolygónk szüntelen mozgásban van, hol itt szuszog, hol ott reped. Viszont a három hetes amerikai kormányzati leállás alatt megszűnt a föld mocorgása teljesen. Elmaradtak a jelzések, a bolygó nyugalomba került, majd mikor újra lett pénz a hivatalokra, újra elkezdtek jönni a jelentések! Ez több mint gyanús! Eddig is sejthettük, hogy az amerikai kormányzat okozza szerte a világon a földmozgásokat és a vulkánkitöréseket, de ez most már bizonyossággá vált! Csúful leleplezték magukat! Mi ez, ha nem az igazi bizonyíték erre??
(ic)

2019. február 13., szerda

Ext4 partíció megnövelése

Ext4 partíció megnövelése Linux rendszeren, reboot nélkül, vmware alatt. (csak hogy meglegyen!)

Miután az Istenek megnövelték a vmware disk méretét a háttérben.

lsscsi - parancs.
[1:0:0:0]    cd/dvd  NECVMWar VMware IDE CDR10 1.00  /dev/sr0
[2:0:0:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sda
[2:0:1:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdb
[2:0:2:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdc

A [2:0:2:0] diszkünk nőtt meg!

Ezután az adott gépen:

echo 1 >/sys/class/scsi_device/2\:0\:2\:0/device/rescan

Ez újraolvassa az scsi diszket! Majd:

growpart -v /dev/sdc 1
és
e2fsck -f /dev/sdc1
és
resize2fs /dev/sdc1

és kész. Hullá, ölöm és bódottság!

Édes!

Ó, édes! Avagy a nagy krumpliprojekt. A tavalyi sikereken felbuzdulva, idén is elkezdtem az édesburgonya termesztést. Nos azt hiszem, hogy megpróbálom jobban megválasztani a termőhelyet, ugyanis a ládában nevelt példányok nem lettek semmilyenek sem, az ágyásban hajtatottak viszont szép termést hoztak.
Mivel az édeskrumpli futónövény, így jó messzire elszaladt, ezért a kerítés mellé fogom ültetni és végig fogom rajta engedni, azon szaladhat addig, amíg neki tetszik. Az új koncepció részeként megpróbálok tenni a paradicsomos hordóba és a komposztládába is, hátha lesz belőle valami. A ládás kísérlethez képest biztosan, mert az nem volt semmilyen sem. Akkor most a technikai részletek. Az édeskrumplit egy gyökereztető edénybe tettem, nagyjából úgy, mintha avokádómagot gyökereztetnék. A krumpli egyik fele permanensen vízbe lóg, a másik fele szabadon van.
A több hétig tartó nihil után, mára megjelentek az apró gyökerek a cucc vízbe lógó alján, szóval a projekt működni látszik. Ha majd nagy gyökértömeget fog ereszteni , akkor megindul a hajtásképződés is a tetején. Meg kell várni, míg nagy erőteljes hajtásai lesznek, amit majd le kell választani a gumóról és újra vízbe rakva meggyökereztetni. Ezek a gyökeres dugványok ültethetők el, immáron földbe, hogy ott megalapozzák a remek édesburgonyaipart.

2019. február 4., hétfő

Durián

Durián, avagy az Andrew Zimmern életérzés nyomában. Mint tudjuk a durián (sárkánygyümölcs) a világ legbüdösebb gyümölcse. A szaga olyan, hogy szuperlatívuszokban lehet csak kifejezni, hogy Moldova szavaival éljek, a görény díszlépést verne ki előtte. Ahol terem, nem engedik közösségi térbe és hallani olyat is, hogy még repülő is szállt le miatta kényszerileg. Valahol azt írhattam, hogy szívesen megkóstolnám, így amikor egy kedves rokon olyan helyen járt, eszébe jutottam és gondolt rám. Természetesen nem egy egész gyümölcsöt kaptam, hiszen sehol sem volt vezető hír a médiában az, hogy valaki miatt lezártak egy egész repülőteret, (sőt, aztán ki sem nyitották, hanem inkább építettek helyette egy másikat, kicsit feljebb, szélirányban) hanem feldolgozott formában, duriános csokoládéként.



Ez egy desszert lehet, igényes csomagolásban. A dobozt kinyitva látszik az, hogy a tartalma légmentesen le van zárva - amit, valljuk be így utólag, teljesen indokoltnak látok. A zacskót felbontva, kb 1 centi átmérőjű csokigolyók váltak láthatóvá, émelyítő szag kíséretében. A szag semmivel össze nem téveszthető, kénes, záptojás illatú, (hévíziek bepárásodó szemmel gondolnak haza!) csokoládéban enyhe hagymaízű dolog. Az, hogy büdös, nem annyira zavarna, hisz vannak büdös dolgok, amiknek tényleg erős és gyomorforgató az illata, de mégis nagyon jók, elég például a pálpusztai sajtra gondolni. De a duriánhoz képest amatőr kezdők. Ugyanis ez a dolog képes több órával a fogyasztás után is arra emlékeztetni a fogyasztóját, hogy pár órával korábban elkövetett egy hibát. Én még eddig nem tapasztaltam olyat, hogy egy elfogyasztott étel ilyen sokáig és markánsan jelzi azt, hogy megettük. A mai nap reggeléről már nem is szólva. (Arról sem, hogy a lezárt dobozt betettem a spejzba, de negyed óra múlva az egész spejz a duriántól szaglott, így légmentes  dobozba voltak kénytelen áttenni.) Szerencsére a gasztronómiai érdeklődésem ki lett elégítve duriánügyileg, így mondhatom bárkinek aki ilyesmivel kínálna, hogy köszönöm, kóstoltam, de annyira nem jött be.

2019. január 31., csütörtök

Bárcsak

Az ember - jelen esetben én, persze ha alkalmazhatom ezt a kitételt kellő nagyképűséggel magamra - gyakran szembesül bizonyos problémákkal. Sebaj, hisz az ügyfélszolgálat visszahív, igaz nem azonnal, de 48 órán belül. Ami nem gond, sőt tulajdonképpen jó is, hisz bőven van ideje így merengeni a problémán, sőt, az addig megoldhatatlannak tűnő probléma magától kigubancolódik. Pont mint egy bélcsavarodásban szenvedő óriáskígyó, egy tetanuszroham után. Szóval a megoldás, miután hasztalan próbáltam fellelni, egyszer csak a szememnek ugrott. Nem is volt más dolgom, mint felmondani a megoldást az ügyfélszolgálatnak, akik pont a végszóra telefonáltak. Miután helyesen felmondtam a leckét, megveregették a buksimat: Így, így! és mindenki ment a maga dolgára. Bárcsak minden ilyen flottul működne!

2019. január 24., csütörtök

Ingyenebéd

Már a görögök óta tudjuk, hogy márpedig ingyenebéd nincsen. Bármennyire nagyra is becsülöm a görögöket és a görög kultúrát, Leonidasz például nagyot alakított a 300 című filmben (Na jó, ha attól az apróságtól eltekintünk, hogy ő spártai volt és maga a film is egy fikció.) igazuk nekik sem lehet mindig. A tegnapi nap ugyanis a gyerek nem ebédelt. Illetve nyilvánvalóan evett valamit, de a számára megrendelt és elméletileg kiszállított ebédet nem ette meg. Az ételt többször is kereste, de nem vezetett eredményre a kiszállító céggel folytatott több telefonbeszélgetés sem. Az ebédnek lába kélt. Utólag sikerült rekonstruálni a történetet, ehhez nagy segítségre voltak bizonyos kamerafelvételek, amin világosan látszik, hogy mi is történt. A futárcég kiszállította az ebédet, az azt tartalmazó nejlont a kerítésre akasztotta belülre, majd távozott. Az ezt követő két percen belül egy ember érkezett jobbról, egyenesen a kapuhoz ment, leakasztotta a nejlont és angolosan távozott. Most mondja valaki azt, hogy nincsen ingyenebéd!

2019. január 22., kedd

Cetli

Szintet lépett a családban a kommunikáció. Ahogy bementem a vécébe a minap, a vécétetőn egy cetli fogadott az alábbi szöveggel: 'Melyikőtök volt? Gusztustalan!' Szó mi szó, a nagy fehér porcelánisten össze volt csokizva és nekem aznapra sziklaszilárd alibim volt, így jelentősen behatárolódott az elkövetők köre. A bűnös szó nélkül bevonult és csokoládétlanította a fajanszot, de a cédula ott maradt. Én meg megláttam a benne rejlő lehetőségeket. Például fel lehet használni bármire idehaza, ki lehet tenni az autóra, de még a konyhaasztalra is. Határ a csillagos ég! Azon gondolkodom, hogy a következő tüncire akár molinót is csináltathatnék belőle..

2019. január 18., péntek

Szemüveg

Kaptam egy remek tanácsot. Ha valamit rosszul látok, szemüveget kell cserélni! Ha borús a kedvem, hopp egy másik szemüveg. Ha esik, egy napos üveget kell venni, ha azt látom, hogy a dolgok rosszabbak, mint annak előtte,  a jobban teljesít okulárét kell felhelyezni. Ha a pénztárcámba néznék, akkor a telit mutatót kell felvenni, ha éhes vagyok, akkor azt, ami azt mutatja, hogy gömbölyű a hasam és fényes. Egy hátrányát ugyan érzem a dolognak, lassan egy gurulós kisszekrényt kell magam után húznom az üvegekkel, illetve könnyű megélhetést tudok biztosítani egy optikusnak. De ha csak ezen múlik, akkor szemüveget a bírónak is! Sőt, szemüveget mindenkinek..

2019. január 15., kedd

Haladás

Ez az ami nagyon megy! Na nem a focicsapat - bár nem tudom, hogy van-e valami ilyen névvel, vagy ezt is elmosta a rendszerváltás - szóval nem a Haladásnak megy - honnan is tudom? Mert nincsenek tele az újságok azzal, hogy megverte a Liverpoolt vagy legázolta a Juventust. Persze itt mondhatnám a Vasat vagy a Fradit is, mert miért ne rúghatnék bele a teljes NB1 mezőnyébe, ha megtehetem? Szóval nem nekik megy, hanem nekem. És mi az amire ennyire büszke vagyok? Hát a tanulásra! Bejárva a klóra, ugyanis nem tűnik el nyomtalanul az a majdnem egy liter tea, amit munka közben magamba töltök, nehogy a veséim kiszáradjanak a nagy koncentrálásban. Szóval a kló világítását megcsinálták automatára, mert a sok kihívással küzdő nem volt képes maga után lekapcsolni a villanyt és ott maradt éjszakákra égve. Ezt lassan több hónapja próbálom megszokni, de még mindig fel- és lekapcsolom a dísznek otthagyott kapcsolót. Ma vettem észre, hogy félútról sikerült visszarántanom a kezem azzal, hogy na milyen dolog ez itt már! Ezzel, ha ez foci lett volna, már feljutottam volna a német másodosztályba. Már csak évek és eljutok addig, hogy úgy rongyolok be a reterátba, hogy magamhoz szorítom a kezem és nem kapkodok összevissza, mint egy légykapó a tehenészetben. Káprázatos siker kapujában állok! Ez biztosan a haladás!

Hús

Hús, azaz egy másik halott állat teste. Ízlésesen becsomagolva, tálcára téve, a tálca alatt nedvszívó anyag, hogy a nedvek ne tegyék gusztustalanná az egészet. Manapság így kapható a legtöbb élelmiszerbolt hűtőpultjában. Egy egy kiadósabb ételmérgezés után mindig megfogadom azt, hogy kerülni fogom a tálcás húskészítmények vásárlását és csak olyan helyen veszem meg a tetemet, ahol van tőkehús és előttem teszik bele egy zacskóba az egészet, így akár meg is szagolhatom, hogy nincs-e átható dögszaga már akkor, amikor kivinném az üzletből. A tálcás húskészítmények egyetlen és szinte behozhatatlan hátránya az, hogy az ember nem győződhet meg arról, hogy a termék friss. Persze itt minden friss, mert ez egy ilyen üzlet, hiszen egy ideális világban a vevő megveszi a hűtőből kivett húst, illetve, ha nem veszi meg, akkor visszaviszi a hűtőbe és nem teszi ki a zoknik közé a ruhaosztályon. Persze az eladók is, ha meglátják a zoknik között a ki tudja mennyi idő óta ott pálló nagy darab fehérjét, amiben esetleg a mikroorganizmusok épp az ín tövében menetelnek általános választást követelve, szóval ezt a húst egy ideális helyen ki szokták dobni, nem pedig visszateszik a húspultba azzal, úgyis nagy a veszteség, kicsi a káló, szóval ha valaki megveszi és nem mászik, akkor legfeljebb odaadja a kutyának és nem hozza vissza. Úgysem hozza vissza tízből tíz és akkor az már kész nyereség. Szóval az ember sosem tudhatja, hogy mit vesz, ha kőolajból szőtt polimerháló szigeteli el a terméktől. Főleg, ha ezt nem is főzi meg rögtön, hanem nagy bölcsen elteszi a fagyasztóba, majd alkalomadtán paradicsomos húsgombócot készít, sokáig abálván a húst a lében, hogy az a bacilus, ami ezt kibírja, az megérdemli azt hogy éljen. De mivel a nagy felfedezők korában élünk, a mikrobiológiának is vannak kataklizmái is és túlélői is, így ha az ember nem olyan helyen vásárol, ahol előtte darálják le a húst és teszik bele egy zacskóba, akkor másnap, harmadnap, negyednap tapasztalhat egy olyan típusú émelygést, és rosszullétet amit most én is. 

2019. január 9., szerda

Három

Kezemet folyamatosan a világ ütőerén tartva úgy ítélem meg, hogy a világ megint kész nagyszerű szentenciáim befogadására, így itt a mai, azaz az idei első megállapításom, amit a közlekedés ihletett. Az, hogy leesett tíz centi hó, sokakat megoldhatatlan dilemma elé állított. Na nem a nagy ellátórendszereket vagy szolgáltatókat értem ezalatt, hiszen ők továbbra sem tudják elfogadni azt, hogy télen eshet hó is, hanem az úton közlekedőket, akiket néha azzal a fennkölt szóval szoktak illetni, hogy autóstársak. Ami azért sem teljesen igaz, mert társat maga választ az ember, rokonokat viszont a sors jelöli ki, így a megfogalmazás szerencsésebb lenne autóstestvérként vagy autós nagybácsi nagy- nagynénjének a húga vagy a húga sógorának a harmad unokatestvére. Szóval valami ilyesmi. De hogy szavamat egyéb szavakba ne öltsem és kerüljem a fölösleges szószaporítást, a mai mondanivalóm velejébe csapok. Szóval a megállapításom szerint három főbb típusa van a közlekedőknek, abban az esetben, ha a közlekedési viszonyok nem épp optimálisak. Az elsők azok, akik nem vesznek tudomást a megváltozott viszonyokról és továbbra is úgy közlekednének, mintha mi sem történt volna. A következő típus az, akik túlaggodalmaskodják a dolgot, azaz ott is gyök kettővel mennek, ahol amúgy óvatosan, körültekintéssel, de lehetne haladni. A harmadik típus az, aki észleli hogy van nehezítés, de megoldja. Ahol kell lassabban megy, óvatosabban fékes, nagyobb követési távolságot tart. A legveszélyesebb csoport mindhárom közül természetesen az, aki túlaggódja a dolgot. Ugyanis, ha valaki annyira fél, az minek ül kocsiba ilyenkor? Tömegközlekedéssel is pont úgy el lehet késni és még parkolóhelyet sem kell keresni. Ez a csoport az, aki halálra tudja idegesíteni a másik két csoportot és határátlépésre sarkallni a normális klubban vezetőket. A második legveszélyesebb persze a versenyzők csoportja, elsősorban magukra, de könnyen átüthetik a fizika határait és akkor sajnos másokra is. Aki fel tudja fogni, hogy tél van és csúszik, ezt belekombinálja a vezetésébe az persze többnyire biztonságban van, hisz ez is csak egy olyan helyzet, amit meg lehet és meg is kell oldani. Mindig tudtam, hogy a csoport tagjaként mi vagyunk az áldozatok.