Csoda történt!

Csoda történt! Mert történhetnek csodák mindenhol, akár egy álmos kisváros álmos téli estéjébe hajló délutánján is, bárhol és bármikor. Láttunk már csodákat máskor is, ilyen például a könnyező Szűz Mária szobor, vagy a  17. század óta folyamatosan taknyos szürke szamár szobra, amit ha még nem találtak meg, egyszer biztosan rábukkannak, ha veszi a fáradtságot valaki és keresni kezdi. A csoda persze velem esett meg, ami különös szerencse, hiszen így teljesen hiteles forrásból tudom jelenteni, az információ így semmiféle torzuláson nem ment keresztül és kinek hinnék jobban, magamnak vagy a saját szememnek? Szóval tegnap este beugrottam a Lipóti pékhez, hogy nagy szeretetéhségemet szeretetkaláccsal tudjam orvosolni, de természetesen a szintén szeretetre vágyó tömeg ezt elhappolhatta előlem. Hiába, egy hideg téleleji napon mindenki szomjúhozza a törődést! Szóval kalács nem volt, így Marie Antoinette szavai sem adtak támpontot arra, hogy mi legyen, hisz ő a fordított helyzetre adott útmutatást, arról nem volt szó, hogy mit tegyünk, ha kalács nincs! Ezért hosszas tépelődés és vad belső harc után vettem két csokis croissant. Még láttam, ahogy a hölgy benyúl a polcba és beteszi a kiválasztott péksüteményt a zacskóba. Ezután hazamentem és elhelyeztem a konyhapulton. Reggelinél persze előjött újból a péksütemény ügye (ugye?) és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tegnap vásárolt csokis croissant az éj leple alatt, lassan, de biztosan kakaós csigává változott! A bűnjelet eltüntettük, kénytelen voltam róla meggyőződni organoleptikusan is, hogy az átalakulás mindenre kiterjedő volt és teljes, így azt kellett megállapítanom, hogy az volt! A kakaós csiga transzformáció maradéktalanul végbe ment, a legapróbb morzsája is a kakaós csiga állapot összes jellemző tulajdonságával bírt! A csoda megtörtént és itt volt közöttünk! A teremtő erő ismét nagyot alkotott és ha hozzátesszük mindehhez, hogy Göd a kakaós csiga városa, akkor mindez nem is lehet olyan véletlen!