Szőr

'S a nép, az istenadta nép. Oly boldog rajta, Sire!' - Gyakran jutnak eszembe Arany János örökbecsű sorai. És ha már a szőrnél tartunk, épp a közelmúltban járt a fejemben az - szó szerint és képletesen is, hogy mennyi baj van a szőrökkel. Rendszerint vadul és akaratunk ellenére nőnek bizonyos helyeken, mi pedig egy életen keresztül vagdaljuk, húzgáljuk és egyéb most nem részletezett módon próbálunk megszabadulni tőle. Bár nem ez az erre legmegfelelőbb megoldás, de a múltkorjában le is nyeltem egyet. Nyilván véletlenül, mert direkt nem eszem meg magam, az ugyanis kannibalizmus lenne! De sokáig éreztem, ahogy a torkomban ül és erről az álláspontjáról nem is tudtam lebeszélni, hiába nyeldekeltem mint egy gőte, vagy ittam, illetve ettem, semmi hatása nem volt. Ekkor jutott eszembe az, hogy járhattam volna rosszabbul is, hiszen nem vagyok macska, mert ők nem szappannal mosdanak, hanem apró, hátrahajló tüskés nyelvükkel nyalják magukat, amivel remekül lehet bundát fésülni, viszont ezt a hajkefét nem tisztítja ki senki, így amit főztek meg is kell enniük. Valljuk be, van mit lenyelni - belegondolva abba, amit jóindulatúlag oda szoktak ajándékozni másnak, akik ruházatán megtapad a korábban hordott télikabát vagy alsónadrág anyaga. Nem is tudom, hogy bírnám! Még szerencse, hogy én inkább tusolni szoktam..

Szomorú

Ma olvastam egy kamion oldalán, hogy Törökországban győzött a demokrácia. Ami furcsa, mert a demokrácia és a Törökország szavakat nem a győzni igével kapcsoltam volna egybe, de hát minden dolognak számos olvasata van. Mindenesetre szomorúnak tartom, ha egy országnak hirdetésben kell győzködnie a kült és a belt arról, hogy náluk demokrácia van, mert más egyébből ők ezt nem igazán vehetnék észre..

Csoda történt!

Csoda történt! Mert történhetnek csodák mindenhol, akár egy álmos kisváros álmos téli estéjébe hajló délutánján is, bárhol és bármikor. Láttunk már csodákat máskor is, ilyen például a könnyező Szűz Mária szobor, vagy a  17. század óta folyamatosan taknyos szürke szamár szobra, amit ha még nem találtak meg, egyszer biztosan rábukkannak, ha veszi a fáradtságot valaki és keresni kezdi. A csoda persze velem esett meg, ami különös szerencse, hiszen így teljesen hiteles forrásból tudom jelenteni, az információ így semmiféle torzuláson nem ment keresztül és kinek hinnék jobban, magamnak vagy a saját szememnek? Szóval tegnap este beugrottam a Lipóti pékhez, hogy nagy szeretetéhségemet szeretetkaláccsal tudjam orvosolni, de természetesen a szintén szeretetre vágyó tömeg ezt elhappolhatta előlem. Hiába, egy hideg téleleji napon mindenki szomjúhozza a törődést! Szóval kalács nem volt, így Marie Antoinette szavai sem adtak támpontot arra, hogy mi legyen, hisz ő a fordított helyzetre adott útmutatást, arról nem volt szó, hogy mit tegyünk, ha kalács nincs! Ezért hosszas tépelődés és vad belső harc után vettem két csokis croissant. Még láttam, ahogy a hölgy benyúl a polcba és beteszi a kiválasztott péksüteményt a zacskóba. Ezután hazamentem és elhelyeztem a konyhapulton. Reggelinél persze előjött újból a péksütemény ügye (ugye?) és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tegnap vásárolt csokis croissant az éj leple alatt, lassan, de biztosan kakaós csigává változott! A bűnjelet eltüntettük, kénytelen voltam róla meggyőződni organoleptikusan is, hogy az átalakulás mindenre kiterjedő volt és teljes, így azt kellett megállapítanom, hogy az volt! A kakaós csiga transzformáció maradéktalanul végbe ment, a legapróbb morzsája is a kakaós csiga állapot összes jellemző tulajdonságával bírt! A csoda megtörtént és itt volt közöttünk! A teremtő erő ismét nagyot alkotott és ha hozzátesszük mindehhez, hogy Göd a kakaós csiga városa, akkor mindez nem is lehet olyan véletlen!

Luca széke

Lassan készül, mint a Luca széke! Ez a mondás jutott eszembe a környékünkön zajló építkezésekről. Valahogy azt veszem észre, hogy az összes nagy útépítési, illetve felújítási munka baromi lassan halad. Az út természetesen le van zárva, az összes korlátozás ki van táblázva, de ugyanakkor néha hetekig nem történik semmi. Persze ez a semmi is jóval drágábban készül és jellemzően az EU szokta fizetni. Az M2 gödi lehajtójánál lévő felüljárót lassan egy éve újítják fel és eddig csak az egyik útféllel végeztek. A másikon most folyik a munka, de nem igazán tépik, szaggatják az istrángot. Sokszor hetekig nem történik semmi, embert nem lehet a környéken látni, vagy ha igen, akkor két ember maszatol valamit, de nem lehet egyértelműen látni még egy hét után sem, hogy mi a változás az előzményekhez képest. Ráadásul az elkészült rész is meglehetősen gyenge, már ami az elkészült munka minőségét illeti. Az éjjel nappal eszetlenül működő félpályás forgalomirányítást végző jelzőlámpa működéséről már nem is szólva! Nem igaz, hogy a XXI. században, a mikrovezérlők és mindenféle szenzorok világában nem lehet egy okosmegoldást kitalálni, ami képes érzékelni a forgalmat és annak megfelelően irányítani a forgalmat. Jellemzően most kezdték el a közelben lévő útkereszteződést körforgalommá átépíteni, ami azzal járt, hogy az összes valamirevaló fát kivágták és mindenféle idióta közlekedési táblát tettek ki. Az építkezés várható befejezése jövő év május elseje. Az még nagyjából fél év, ennyi idő alatt sokkal nagyobb munkák elvégezhetőek, nem egy egyszerű körforgalom..

Fák

Fák továbbra is. A szerencsétlen sorsú gödi erdőn túl most az épülő új körforgalom ügye. Természetesen 'jó' kivitelezői szokás szerint az épülő új műtárgy körül a vastag, legalább fél évszázados fákat most kezdték el kivágni olyan helyen is, ahol nehezen lehetne elképzelni, hogy akadályoznának bármit. Az utóbbi időben lelkiismereti kérdést csinálok a faproblémából, mert egyre inkább úgy érzem, hogy attól még, hogy nem sikoltoznak mikor öljük őket és nem folyik látványosan piros víz belőlük amikor levágjuk a részeiket, attól függetlenül még élőlények. Persze ilyenkor az illetékesek meg szoktak nyugtatni, hogy azért mert itt kivágnak egy fát, majd pótolni fogják Taktaharkányban vagy Pókaszepetken, ami nyilvánvalóan nem hangzik túl megnyugtatóan. Nem tudom mit szólna az illetékes olyasmihez, hogy ne nyugtalankodjon, hisz igaz, hogy itt és most levágjuk a fejét, de ezután elmegyünk a Nyírségbe és csinálunk valakinek egy gyereket. Na ugye!

Star Wars - Ébredő erő

A tegnapi napon volt alkalmam megnézni a kultikus sorozat szinte legutolsó részét és számtalan kérdés merült fel bennem. Egy ilyen fejlett civilizációban, ahol már létezik a hiperugrás, ott a támadó ellenséget miért csak vizuálisan veszik észre, amikor már közel jár? Illetve, ha annyi feladatra jók a robotok, akkor őrködésre miért nem? Az rendben, hogy az elnyomó rendszer megalomán, de ha már a halálcsillag is képes volt szétdúrni egy tetszőleges bolygót, akkor mi értelme tízszer akkorát készíteni belőle, főleg ha a halálcsillagokat sem sikerült maradéktalanul befejezni? Érdekelne továbbá, hogy ezeknek a monstrumoknak a belsejében mindig makulátlan tisztaság uralkodik, a padló tükörfényes annak ellenére, hogy azt sohasem takarítják, noha tömegek mászkálnak rajta fel és alá. Mitől ilyen tiszta mégis? Minden titkos bolygópusztító fegyvernek kell lennie legalább egy gyenge pontjának, amit szemmel láthatóan minden egyes rohamosztagos közlegény ismer. Az ilyen stratégiai épületet természetesen nem védi semmi, ahogy egy egész bolygót védő erőteret is könnyedén és észrevétlenül lekapcsolhatja egy egyszerű százados, ha elég erélyesen üvöltöznek vele. Nálunk bezzeg egy sima áruhitel engedélyezéséhez számtalan ellenőrzés és jóváhagyás szükséges. Mi értelme ezekben az épületekben hatalmas zárt tereket létrehozni, szédítő mélységek felett átívelő hidakkal, főleg amúgy fagyott bolygókon. Ott nem számít a légköbméter? Nem kell egy ilyen helyet kifűteni?