2017. május 12., péntek

Fák

Mindenfelé nőnek manapság, sőt korábban még inkább több helyen nőttek. Nyáron inkább zöldek, télre meg jól ledobnak magukról mindent és ott állnak egy szál gallyban. Szóval egy cseppet sem szégyenlősek. A legtöbb ember azt gondolhatja szerintem, hogy a fák valamiféle biológiai dísz lehet a természetben, olyan mint a szikla vagy a vízesés, senki nem gondol arra, hogy ugyanolyan élőlény mint mi, vagy pedig egy szúnyog. Ez onnan jutott eszembe, hogy kezdik építeni az M2 utat és ebből az alkalomból, a kor hagyományai szerint mindent ami nem tud elszaladni, ledózerolnak, így a fákat is. A mai építők nem szívbajosak, mindent kivágnak ami faszerű kicsit többet is, ami szükséges, nem probléma, majd ültetnek helyette sok kis apró pálcikát valami félreeső helyen. Az jutott eszembe, ha mondjuk kevésbé szimpatikus gyíkembereknek mondjuk útjába lenne egy iskolányi gyerek Budaörsön vagy Pókaszepetken, akkor azzal a mottóval törölnék el őket a föld színéről, hogy nem probléma, mert majd Zalalövőn teherbe ejtenek 300 hajadont és minden rendben. Darab - darab. Persze, amikor a mi gyerekeinkről van szó, az azért más, a fa meg csak egy fa..

2017. május 5., péntek

Macskás

Úgy jártam, mint egy régi Moldova elbeszélésben az egyszeri határőr, amikor meglátja, hogy a gondosan felgereblyézett nyomsávban kifelé is vezet egy lábnyom és befelé is. Majd aztán beírja az őrnaplóba, hogy semmi különösebb esemény nem történt, egy ember kiment, egy bejött, Magyarország létszáma változatlan. Ugyanezt csinálják ugyanis velem a macskák. Egy kimegy és váltja azt, aki épp befelé igyekszik. Majd egy óra múlva nyávogás és csere. Csapzott, nedves macska be, száraz ki. A lakás macskaállománya változatlan.

2017. május 4., csütörtök

Gyámság alatt

Minden házasságban élő férfi előbb utóbb rájön arra, hogy egyre inkább felügyelet alatt él. Sőt mi több, lassan gyámság alá kerül, mintha cselekvőképtelen kisgyerek lenne. Ami persze sokszor nem baj, mert ki ne szeretné azt, hogy a dolgok a közreműködése nélkül történnek meg, a zoknik eltűnnek a helyről ahová tette, a hűtő magától töltődik, az ügyek intéződnek - szintén maguktól. Ez maga lenne a megtestesült mennyország, ha nem járna egy kellemetlen mellékhatással, a kárálással. Ami arról szól, hogy már megint helyetted kell csinálnom valamit, illetve ennek a különféle ragozott és a helyhez és időhöz igazított változatai. Az ügyön persze az sem változtat, ha az ember maga rakja helyre a zoknit, viszi ki a szemetet, vagy hajtja össze a ruhát, ugyanis az úgy biztosan nem lesz jó! A dolgok csak úgy történhetnek és akkor, amikor történniük kell, holmi partizánakciókkal a világ folyása nem zavarható meg. Ilyenkor a zokni újra elő lesz véve és a megfelelő módon hajtogatódik össze és kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, ahogy eddig is volt, illetve kerül elő a recept arról a helyről, ahova tegnap került egy házias pillanatomban, de egyúttal az ismerős zsémbeléssel együtt - Persze nem nézted meg, hogy itt van még két recept és a régebbit kell felhasználni! Így legyen az ember házias, ha gyakorlatban semmi sem jó úgy, ahogy ő csinálja..