Öregszem

Öregszem, azaz idősebbé válok és nem pedig az indiánnevem keresem. Mert ugye veszem észre azt, hogy a gyerekzsivaj egyre jobban zavar. Illetve nem is a zsivaj maga, hanem az, hogyha valahol egy gyerek ordít. Mert ugye mindenhol kell lennie egynek aki éppen üvölt, hisztizik, veri magát a földhöz. Nem tud az ember úgy beülni egy helyre és végigenni egy szendvicset - hosszabb étkezésekről nem is szólva - hogy valahol el ne kezdjen üvölteni egy ilyen kis bestia! Tegnap épp csak egy mikrominiatűr Kfc-s tortillatekercset tömtem magamba (A kiszolgáló azt kérdezte, hogy itt fogyasztom-e el? Itt? Persze a hely gyakorlatilag az áruház belső utcájára nyílt, szóval egy kissé túlzásnak éreztem a dolgot, de igen itt!) egy olyan karámféleségben ami pont erre az alkalomra volt fenntartva, amikor a szomszéd üzlethelyiségben elkezdődött a műsor. Szerintem arra várhattak, hogy megjöjjek a szendvicsemmel, máris kezdődött és tartott az utolsó falatomig. Nosztalgikus gondolatom támadt, hogy bezzeg az én kölköm biztos nem csinált ilyet. Ugyanis ha csinált volna, biztos nem jövök vele nyilvános helyre. Persze tudom, hogy bennem van a hiba. Öregszem..