2017. április 21., péntek

Világmegváltás

Tegnap az Aldi parkolóban eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű is lenne az élet, ha mindenki őszintén elmondná a gyerekének azokat a nagy bölcsességeket, amiket ő gyerekként, hasonló korában megtapasztalt és a gyerekek persze kellő hatékonysággal ezt hasznosítanák, majd amikor ők érnek ebbe a korba, ők is továbbmondanák ezeket az ő gyerekeiknek és így tovább. Pár generáció alatt kifejlődhetne a tökéletes emberpéldány. A jelen állás szerint mindig mindent újra kell kezdeni, mert hiába mondjuk el a fene nagy bölcsességet, ha a kölök épp olyan lázadó állapotban van, hogy magasról tesz az egészre. Persze idővel rá fog jönni az egészre, majd amikor megpróbálja jóvátenni a hibáját és el akarná mondani a saját kölkének a dolgot, az pont benne lesz a személyes lázadásában és annak tudjuk mi a következménye. Annak idején a saját szüleim megspórolták maguknak a kellemetlen gondolatok kialakulásának a lehetőségét, de én magamba nézve gondoltam, hogy immáron apaként jóvá próbálom tenni a dolgot, egy rántással visszahúzom a szekeret az útra. Meg ahogy a Móricka ezt gondolja! Ugyanis a gyerek épp most van benne abban a bizonyos korban, amikor.. Szóval, hadd ne kelljen ragoznom a dolgot. Megette a fene az egész világmegváltást..

2017. április 19., szerda

Postás

A bácsi, aki mindenkit ismert az utcában és őt is ismerte mindenki. Na, most nem róla lesz szó, hanem a Postáról általában. Furcsa monopolhelyzetben lévő cég, akinek jól betett a technológiai változás, az e-mail és a mobiltelefonok. Akinek a piaca egyre szorul vissza, ugyanakkor ő az aki nem képes harcolni a bennmaradásért, hanem unortodox módon árat emel és szolgáltatást csökkent. Amikor Kínából a megrendelt dolgot ingyen elhozzák és leteszik az ajtó elé, amikor más szolgáltatók pár ezer forintért nagy csomagot elhoznak Németországból úgy, hogy szinte minden pillanatban látszik az, hogy mit csinál éppen a csomag, merre jár, a mi Postánk bizonyos csomagok kézbesítését nem vállalja, lehet érte sorban állni a hivatalban, vagy úgy ahogy van, felszámolnak egy teljes csomagkategóriát, amit az emberek előszeretettel használtak. A távirat már nem gyors, a dísztávirat meg ugyanolyan ronda és lassú mint régen volt, ráadásul még mocskosmód drága is. Kicsit az az érzésem van, mint a gyerek, akinek az apukája barkácskészletet vett, de neki már nincs kedve barkácsolni, de ezt nem akarja apunak elmondani, mert ciki lenne, inkább azt várja, hogy erre apu jöjjön rá magától. Kedves Posta! Ideje lenne elmondani, ha már nincs kedv a postáskodáshoz! Ne mi vegyük ezt már észre! Apu megértő lesz..

2017. április 13., csütörtök

Öregszem

Öregszem, azaz idősebbé válok és nem pedig az indiánnevem keresem. Mert ugye veszem észre
azt, hogy a gyerekzsivaj egyre jobban zavar. Illetve nem is a zsivaj maga, hanem az,
hogyha valahol egy gyerek ordít. Mert ugye mindenhol kell lennie egynek aki éppen üvölt,
hisztizik, veri magát a földhöz. Nem tud az ember úgy beülni egy helyre és végigenni egy
szendvicset - hosszabb étkezésekről nem is szólva - hogy valahol el ne kezdjen üvölteni
egy ilyen kis bestia! Tegnap épp csak egy mikrominiatűr Kfc-s tortillatekercset tömtem
magamba (A kiszolgáló azt kérdezte, hogy itt fogyasztom-e el? Itt? Persze a hely
gyakorlatilag az áruház belső utcájára nyílt, szóval egy kissé túlzásnak éreztem a dolgot,
de igen itt!) egy olyan karámféleségben ami pont erre az alkalomra volt fenntartva, amikor
a szomszéd üzlethelyiségben elkezdődött a műsor. Szerintem arra várhattak, hogy megjöjjek
a szendvicsemmel, máris kezdődött és tartott az utolsó falatomig. Nosztalgikus gondolatom
támadt, hogy bezzeg az én kölköm biztos nem csinált ilyet. Ugyanis ha csinált volna,
biztos nem jövök vele nyilvános helyre. Persze tudom, hogy bennem van a hiba. Öregszem..

2017. április 7., péntek

Genetika

Szóval mi a jó abban, ha az ember orvoshoz jár? Alapvetően nem sok, főleg ha fizet érte és semmi baja amúgy. Ámde, ha az orvos is jó fej és hajlandó beszélgetni, akkor kiderülhet egy és más. Most például a szemszín öröklődésétől (ugyanis volt látásvizsgálat is.) gyorsan eljutottunk a vércsoportokig. Az AB0 faktort eddig is tudtam, hogy két gén örökíti át és a nullás vércsoport csak homozigóta (azaz mind a két vércsoportot meghatározó allél azonos), 00 értékkel létezhet, azaz homozigóta recesszív módon örökölhető. Az A és B vércsoportok dominánsak, így homozigóta és heterozigóta állapotban is meghatározóak, így A vércsoportú lesz az ember akkor is, ha AA és akkor is ha A0 allélekkel rendelkezik. Utóbbi mókás, mert hordoz egy rejtett nullát is, ami a családban meghatározó lehet. Viszont most tudtam meg, hogy az RH faktor is hasonlóképp öröklődik, korábbi vélekedés szerint ott nem kettő, csak egy gén határozta meg ezt a faktort és a RH+ domináns, az RH- pedig recesszív. Most kiderült az orvossal való beszélgetésből, hogy ő is csak a közelmúltban világosodott meg ezzel kapcsolatban, így én is örülhettem annak, hogy erre terelődött a szó. Az RH faktor, hasonlóan a AB0-hoz, ugyanúgy páros allélekkel örökölhető, azaz egy RH pozitív ember hordozhat magában egy rejtett RH negatív tulajdonságot, azaz, születhet két látszólag RH pozitív szülőnek is RH negatív gyereke! Persze már annak idején nekiálltam a családi mateknak, ugyanis ebből is kiderülhetne pár mókás dolog. Ugyanis például két nullás embernek nem lehet csak nullás gyereke, ha netalán más a gyerek vércsoportja, az egyértelmű bukta! Szóval a szülők vércsoportja bizonyos esetekben korlátozhatja a gyerekek vércsoportját, így kisakkoztam a családban, hogy ha anyám A-s, apám B-s, az öcsém B-s én meg nullás vagyok, akkor a szüleimnek bármilyen vércsoportú gyerekük lehetett volna, hisz mindketten rejtett nulla faktorral rendelkeznek. Most arra jöttem rá, hogy anyám a rejtett nulla faktora mellett rejtett RH negatív faktorral is rendelkezik, ugyanis az öcsém RH negatív volt, én meg pozitív! Bámulatos hol tart manapság a tudomány!

2017. április 4., kedd

Repülőorvosnál

Ma volt a napja, így menni kellett, hát mentem is. Létezik kétfajta jogértelmezés, az egyik azt mondja, hogy nem kötelező, a másik pedig a hatóságé, aki viszont szigorúan és kérlelhetetlenül büntet azért, ha nincs. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, minden bűnszövetkezet morcos azért, ha nem fizeted ki a nekik járó védelmi pénzt. Persze a vizsgálat nem fáj és jó is, hogy az ember időnként eljár orvoshoz, ha másképp nem járna el, de ne felejtkezzünk el arról, hogy ez egy kontrollvizsgálatnak felületes, viszont meglehetősen drága módja. Belegondolva, hogy nagyjából ötezer forintért részt vehetek egy hasonló vizsgálaton, ami feljogosít nagyjából három és fél tonna vas terelgetésére 130km/óra sebességgel, amivel akár súlyos, több személy ártalmával járó közlekedési balesetet is okozhatok, a mostani vizsgálat viszont biztosítja nekem a feltételét annak, hogy egy nagyjából húsz kiló tömegű, javarészt levegőből és műanyagból álló szerkezet alá kötözhessem és a legrosszabb esetben szilánkosra törjem magam, illetve talán még azt az ultraszerencsétlent, akire rá találnék esni. Mindezt 9200 forint orvosi és 4000 forint hatósági díjért, persze az arányosság, igazságosság és az átláthatóság jegyében, illetve azért mert - Selmeczi asszony örökbecsű szavaival élve - csak. Ezzel együtt jól elbeszélgettem a doktornővel a genetikáról és olyat tudtam meg, ami megváltoztatta a vércsoport faktorok öröklődésével kapcsolatos eddigi elgondolásaim, így mondanám, hogy majdnem megérte a pénzt. De tényleg csak majdnem..

2017. április 3., hétfő

Mobil parkolás Szegeden

Mobil parkolás Szegeden - hülyéknek. Így például akár nekem is. Azt hiszem örültem volna annak, ha ezt így valaki elmagyarázza nekem, mert csak álltam mint Bálám szamara, néztem egy színes táblát az utcasarkon és az a kérdés pattogott a koponyám belső falán, hogy: - Miii vaaaaan??? Ugyanis mobilparkolni szerettem volna. Ez többnyire egyszerű dolog szokott lenni, ha van alkalmazásunk hozzá (Én a Telenor Wallet-et használom.) A program megmutatja a gps pozíció alapján, hogy hol vagyunk és ott melyik kód az aktuális, ezek után be kell írni a kódot és a rendszámot egy megfelelő mezőbe, elküldeni, majd megvárni a visszaigazoló sms-t. Itt viszont rögtön négy kód is volt, ami azt eredményezte, hogy elügettem a sarokra, megnézni a kirakott táblát. Aztán persze kedves helyiek elsimították az agyamban örvénylő káoszt és kiderült, hogy a négy kód nem tévedés, ugyanis Szegeden nem úgy van időalapú parkolás, mint mondjuk Pesten. Van négyfajta jegy és különböző zónák. A négyfajta jegy/kód különböző zónákban különböző időtartamú megállásra jogosít. Ahogy távolodunk a belvárostól, úgy egyre többet és többet. Ha megveszünk egy jegyet, akkor az az első zónában x parkolást ér, a másodikban mondjuk 2x-et, a harmadikban meg 4x-et. Leállítani meg nem lehet a parkolást, mert az időt előre kell megvenni és annyit parkolunk ott, amennyit szeretnénk. Szóval ez a titok nyitja. Az, hogy miért ennyire bonyolult a dolog, a fene sem tudja, de az látszik, hogy miért éri meg a parkolót üzemeltetőnek. De azt, hogy ezt miért nem lehet közérthetően kiírni, azt továbbra sem tudom..

2017. március 27., hétfő

Korongvilág

Mindenki tudhatja, aki egy kicsit is járatos a világok dolgában, hogy a korongvilág egy óriási teknős hátán álló négy elefánt tartotta világ. Lakói között élnek olyanok, akik olyan helyen élnek, ahol a politikusokat a megválasztásuk után egyből börtönbe zárják, ezzel jelentős időt spórolva meg. Így, ha az ember politikussal akar találkozni, a helyi börtön látogatási rendje határozza meg a fogadóórákat, másfelől viszont tényleg csak a legelszántabbak választják ezt a pályát. Követendő gyakorlat lenne ez is idehaza és még türelmi időt se kellene hagyni hozzá, azonnal be lehetne vezetni..

2017. március 24., péntek

Estebéd

Mondhatnám azt is hogy szinte vacsora, de ha szigorúan vesszük az időrendiséget, akkor a reggeli után következő étkezésnek ebédnek illik lennie és ha ez az evés vacsoratájban van, akkor az biza estebéd. Különben is, ha vacsorát akartam volna mondani, akkor biztos azt is mondok. Manapság hideget eszem ilyentájban, hétköznap ugyanis nincs meleg étel, mióta a gyerek felmentést kért a főztöm alól, mert túl unalmasnak találta. Benne még buzog a gourman, így elcsábul a hangzatos nevű, ámde dobozban szállított ételek iránt, én meg szívesen eszem főzeléket is, de magamnak nem fogok főzni, hiszen pont ugyamolyan szívesen eszem meg a hideget is. Ami többnyire magam sütötte rozskenyér, felvágott vagy kolbász, sajt és valami ecetes savanyúság. Még most is összefut a számban a nyál arra, hogy leírtam ezt, pedig már gyakorlatilag is túl vagyok az étkezésen. Szóval, a mai írás apropója a technológia. Azaz, hogy együnk hideget. Mert ezt sem, mint minden mást sem lehet csak úgy hűbele Bálint módjára megtenni. Ismertem olyan embert, aki takaros kockákra vágta a húsárút, majd leszámolta az egészet, aztán pont ugyanannyit vágott le a többi hozzávalóból is. Na az ilyen embert roppant mód szokta bosszantani az, ha hiányos felszerelésű katonákat orzunk el a századából, azaz veszünk kenyeret meg sajtot, vagy csak felvágottat, mert akkor nem jön ki a végére a matek és az ilyen emberek ettől kiborulnak. Persze én sosem tennék ilyet, de hallottam arról, aki igen. Magam az istenítéletek híve vagyok. Ez is működőképes elv és nem is lehet az őrületbe kergetni a hozzávalók elcsenésével, viszont jóval több odafigyelést igényel. Ugyanis, ha valamelyik összetevő elfogy, akkor azt pótolni kell, így ha elfogy akenyér, miközben van még sajt és kolbász, akkor egy úgy szeletet kell húzni a talonból. Persze ilyenkor a kolbász fogy el, ekkor elő a nagy késsel, aztán persze a sajt fog hibádzani. Mire az ember összehangolja az egészet, jól is lakik. Persze, aki profi, akkor lakik jól, amikor csak akar, nem kell pukkadásig ennie magát. Szerencsére én sem az amatőr ligában játszom már egy ideje..

2017. március 23., csütörtök

Rajzfilm

Emiatt a dupla szemüveghasználat miatt úgy nézhetek ki, mint egyes rajzfilmek főszereplői,
amikor valamely behatásra jojózni kezdenek az illető lény szemei. Pont ugyanezt érzem én
is, ha szemüveget váltok. A szemeim mintha össze akarnának akadni, össze-vissza ugrálnak a
helyükön. Mondjuk belülről nyilván viccesebb a dolog, kívülről ez nem lehet annyira
látványos, viszont így tudok mire gondolni..

2017. március 20., hétfő

Fogyni

Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb úgy fogyókúrázni, ha egész egyszerűen nincsen mit ennem. Idebenn semmi ehető nincs, így legalább sosem csábulok el. A sikeres diéta kulcsa úgy látszik, csak ilyen egyszerű.

2017. március 9., csütörtök

Befektetési tipp

Olvasom a kormány legújabb tervét a multik megregulázására, ami eleve veszett fejsze nyelének tűnik és erről jut eszembe egy korábbi olvasmányom, ami bizonyos skandináv országok állampolgárairól szól. Ott ugyanis, a bankok negatív kamatot adnak a számlákon tárolt pénzre, azaz kiszámlázzák a pénz őrzésének és tárolásának a költségeit. Viszont egyes polgárok kitalálták, hogy ha a megtakarításaikat az adóhivatalnak küldik be túlfizetésként, az adóhivatal a jogtalanul náluk lévő pénzre törvényben rögzített kamatot kell, hogy fizessen. Szóval a negatív banki kamatot lecserélik egy rögzített, de pozitív kamatra. Zseniális húzás, ráadásul hol is lehetne nagyobb biztonságban a pénzed, mint az adóhivatalnál? Szóval ez jutott eszembe erről is, hisz az eredmény biztos ebben az esetben is. A multikra kivetett igazságtalan sarc következménye kötelezettségszegési eljárás lesz az EU-nál és egy általános nyolc osztályát végzett ember megmondhatja, hogy ezeket a pereket a korábbi évek gyakorlatának (és a jó hírünknek és a kormány megítélésének megfelelően) biztosan bukni fogjuk, tehát a befizetett adó, kamatokkal együtt vissza fog járni. Szóval gyanús az, hogy az egész a multik ármánykodása, hisz egy kormány magától nem lehet annyira hülye, hogy egy eleve vesztett csatába önként és nagy kardcsörtetés közepette bevonuljon, ha tudja, hogy az egészet kamatostul fogják visszafizetni ezeknek a cégeknek. Szóval ebből a dologból jól nem lehet kijönni, hiszen ha az egész kereskedelemre hoznak általános szabályt, akkor megszívatják vele a hazai kereskedőket is, ha sávos, csak a multikra érvényes szabályokat hoznak, akkor meg szinte biztos a remekül kamatozó befektetési lehetőség. Szóval biztos, hogy ezt a multik akarják így..

2017. március 7., kedd

Trollok

Olvasom a híreket és a hozzájuk fűzött kommenteket. Ezek jobbára vagy szórakoztatóak, vagy
kifejezetten fájdalmasak. Kezd kialakulni egy olyan fóbiám, hogy van kb 100 igazi
született troll, akik nagyjából 500 személyiséggel jelen vannak szinte minden valamire adó
blog- és híroldalnál és csak dől belőlük a hülyeség. Szinte már stílusról fel lehet
ismerni némelyiket. A nap bármely szakában képesek aktivizálni magukat. Ilyenkor bánom
azt, hogy az OPNI már bezárt. Az embernek ennyi hülye láttán az élettől is elmegy a kedve..

2017. március 1., szerda

Na

Megjött a kormányhivatal válasza a kérvényemre, amiben azt kértem, hogy térítsék meg azt a költséget, amivel a legutóbbi, ausztriai kirándulásom járt, mikor is a hegyimentőknek kellett lecipelniük a hegyről és pár napot a salzburgi klinikán voltam kivizsgáláson. Mindenhol az eu biztosítási kártyát használtuk, mindenhol el is fogadták, de ennek ellenére fizetni kellett a hegyimentőknek a mentésért és a kórháznak valami rejtélyes okból, amire eddig még nem sikerült rájönni. Utóbbi csak pár ezer forint volt csak, de nem jöttünk rá, hogy mi az. Persze, ha úgy teszik fel a kérdést, hogy megér-e az életem nagyjából hatvan darab ezres címértékű bankót, vadul bólogatni kezdek, hisz tudom, hogy a hegyimentő nélkül meghaltam volna a hegyen, hisz a nej egyedül csak arra volt képes, hogy belökjön a horhosba. Persze ez utóbbit puszta jószándékból, hisz nem gondolta, hogy egy izomtónus nélküli, nagyjából egymázsás bőrzsák meglehetősen kezelhetetlen. Szóval magamtól lejönni nem tudtam, reggelig meg biztosan kihűltem volna, ahogy ezt el is kezdtem, de jöttek és megmentettek. A salzburgi 'tanulmányút' is minden fillért megért, hisz azóta tudom, hogy idehaza olyan kórházba nem kerülhetek, így próbálom minden áron elkerülni azt, hogy idehaza egy hazai kórházba be ne kerüljek. Szóval a kormányhivatal végül elutasította a kérvényem, nem kapok lóf@sz sem. Persze megindokolták a dolgot, ami röviden úgy fordítható le, ahogy azt Selmeczi képviselőasszony oly' kedvesen intonálta, csak. A bővebb kifejtésben az szerepel, hogy megkérdezték az osztrákokat arról, hogy ebből az összegből ők adnak-e visszatérítést, mire azok elmondták, hogy nem, így elutasították a kérésem, holott szerintem nem ez volt a kérdés. Mi azt kértük ugyanis, hogy azt a költséget térítsék meg, amit az osztrákok annak ellenére fizettettek ki velem, hogy volt eu-s biztosításom. Ehhez elég lett volna azt megkérdezni, hogy tényleg volt-e esemény és annyit számláztak, amennyit én állítok, nem pedig azt, hogy utólag a számla összegéből adnak-e kedvezményt. Na mindegy, adtam a sz@rnak egy pofont, de legalább életben tartottam egy halom köztisztviselő munkahelyét cirka fél éven keresztül. Persze botor módon jogerőre emelték a végzést, így nem lehet ellene fellebbezni, mert ha megtehettem volna, újabb fél évig védett státuszba kerül ugyanaz a szakembergárda, így meg kénytelenek lesznek másik gumicsontot találni maguknak. Úgy kell nekik!


2017. február 22., szerda

Egerek

Hallottam, hogy egereknél sikerült elérni a rossz emlékek mesterséges törlését. Bár nem tudom, hogy egy egér emlékei közül mi számít rossznak, de a kutatás távolabbi cél irányába indult, kevéssé hiszem, hogy megállnának az egerek lelki nyomoránál, cél az, hogy ez emberekre is működhessen. Rögtön el is indult az agyam azon, hogy mint mindenkinek, így nekem is lenne mit kitörölni az emlékeim közül. Az egész általános iskolai szereplésem lehetne kuka, ahogy a gimnázium nagy részét és a munkahelyi emlékeket is a szemétre vetném a jelenlegi állás szerint. Persze ez még a távoli cél, az sem biztos, hogy lesz belőle valami, valószínű, hogy ezekkel az gondolatokkal kell elindulnom majd a hosszú folyosón a fény felé. Megint az egerek jártak jól! Rohadt kis mázlista dögök..

2017. február 15., szerda

Élek

Azt mondják, hogy negyven felett minden nap ajándék és az, ha az ember úgy ébred fel reggel, hogy azt érzi nem fáj épp semmije, az azt jelenti, hogy még az éjszaka meghalt. Ennek örömére levontam a konzekvenciákat és bátran, nagy biztonsággal jelenthetem ki, hogy azt hiszem, élek.

2017. február 8., szerda

Hivatalos levél

Van egy olyan érzésem, hogy hazánkban a hivatalos levelezés azért történik, hogy nehogy az emberek véletlenül megtudják azt, hogy minek is tartunk pozícióban egy halom léhűtőt, azaz mit csinál egy kalapnyi ember a pénzünkért az államigazgatásban. Ugyanis kaptam egy levelet. Mindazok után, hogy korábban is kaptam egyet. Akkor arról, hogy a kormányablaknál személyesen indított ügyemet tetszőleges időre felfüggesztik, illetve egészen pontosan addig, amíg az ügyhöz szükséges iratokat a partner meg nem küldi. Ehhez képest most kaptam egy határozatot vagy végzést (A fele sem tudja, hogy melyiket.) mindenesetre komolyan el kellett gondolkoznom azon, ami le volt írva benne. Oké rendben, nem tartom magam zseninek, de ha nekem gondot okozott az, hogy megértsem az egész lényegét, azt hiszem más már feladta volna. Például magam is hallottam olyan véleményeket, hogy bizonyos embereknek a negyedik osztályos általános iskolás matematika is magas és már nem tud segíteni benne a gyerekének. Szóval egy ilyen ember nem tudom, hogy mit csinál ilyen helyzetben. A levél arról szólt, hogy a korábbi határozatot, azaz azt, amivel felfüggesztették az ügyemet, most egy határozatban megszüntették, azaz ha eddig felfüggesztett állapotban volt az ügy, akkor most újra belecsapnak a lecsóba. Persze megírhatták volna sms-ben is, még maradt volna karakter másra is, pl Tisztelt Ügyfelünk! A x számon felfüggesztett ügyét folytatjuk, mert a partnerünk megküldte hozzá a várt dokumentumokat. Üdvözlettel: X.Y. Persze nyilvánvalóan ez túlzott elvárás lenne egy kormányhivataltól, így ehelyett küldött egy két oldalas jogi dzsumbujt, határozattal, indoklással és még fellebbezési lehetőségem is volt. (Amit végképp nem értek, mert miért fellebbezném meg azt, hogy ők újra felvették a fonalat?) Kapja mindezt két példányban az ügyfél és az irattár, tértivevényes ajánlott levélben.Az eszem áll meg!

2017. január 31., kedd

Majonézes krumpli

Főtt krumpli, hagyma, kevés tojás, ecet, mustár, tejföl és étolaj. Nagyjából ilyesmiből áll úgy általában, bár Laci bácsi biztos tenne bele egy kevés vegetát is, pusztán a rend kedvéért. Illetve ebbe nem kéne, mert épp mostanság leltük meg a hűtőnkben. Még karácsonyról maradhatott és pár fatális félreértés következtében egy ifjú demokrácia színtere lett, fagylaltosdobozban. A nej azt hitte, hogy az én kovászom az, szó mi szó, van némi hasonlóság állagra és talán ízre is. Fördős Zé biztosan megállapíthatná, hogy az ízek, formák és állagok megvannak, csak az apró csavar hiányzik belőle, így gondoltam, hogy tennék bele egyet, de még töprengek, hogy anyát és alátétet is tegyek-e bele, vagy elég maga a csavar? A nej javasolja, hogy öntsem ki az egészet a klóba, de félek egy kicsit a fiatal demokráciáktól, hisz még annyira ingatagok lehetnek! Bármi megtörténhet vele, akár rám is támadhat, vagy hatalomra jutnak a jobboldali erők és illiberális demokráciát kiáltanak ki a hűtő középső polcán. Arról nem is szólva, hogy közvetlen a választások után nettó kiszúrás egy demokráciát lehúzni a vécén, még akkor is, ha maga a miniszterelnök mondja azt, hogy nincs semmi jelentősége egy ilyen szavazásnak. Ez nem olyan, mint egy olimpia, ha Pókaszepetk visszalép a rendezéstől a tiltakozások miatt, akkor majd megrendezi Alcsútdoboz, legfeljebb, ha az ottani polgi hozzájárul, majd lesz pókaszepetki helyszín is a játékokon, arról már nem kell szavazni. Ez az egész a hűtőnkben van, szóval nincs hova menniük. A spájz már foglalt. Ott az oroszok vannak.

2017. január 22., vasárnap

Buszbaleset

A tegnapi nap folyton a fejemben járt ez a veronai buszbaleset. Belegondolva elég szörnyű érzés, beszélni valakivel, akinek terve vannak, álmai, elmegy egy kirándulásra, és még hazaindulás előtt beszélsz vele, már a jövő hetet tervezitek vagy a nyarat, vagy ki tudja mit, hisz ez csak egy buszos kirándulás.  Ilyennel mindenki utazott már és sosem volt semmi baj, különben is a baj mindig mással történik, a mi családunkban ez sosem volt szokás. Aztán persze kiderül az, hogy akit vártunk, az sosem jön többet haza. Nem is tudom, hogy lehet ilyesmit elviselni, illetve, ha úgy vesszük, akkor tudom. Persze a baj mindig mással történik, hiszen a mi családunkban ilyen sosem volt divat. Majd mégiscsak jött egy telefon, annak idején, egy augusztusi nyárutón, pont nyaralás közben. Szóval van némi rálátásom az érzésre, ami nem azt jelenti, hogy autentikusabban tudnék beleérezni bárkinél, csak azt, hogy el tudom képzelni azt, amire mindenki sírós fejeket posztol a fészbúkra, de titokban meg azért mindenki örül annak, hogy nem az ő családjában történt meg ez a dolog. Hiszen ott nem divat az ilyesmi..

2017. január 20., péntek

Invitel saga

Azt hittem, hogy két évig már nyugtom lesz, amíg le nem telik a hűségidőm és utána megnyugodva hagyhatom ott ezt a szépreményű céget. Gondoltam persze én, naivan, amíg meg nem jött a csekk arról, hogy leszek szíves befizetni negyvenezer forint kártérítést valami olyasmiért, ami meg sem történt. Ugyanis a komplikáció abból adódott, hogy pusztán adminisztratív okokból a meglévő előfizetésem mellé létrehoztak egy másikat is, hogy a cégem tudhassa fizetni az internetszolgáltatás díját. Ettől nem változott technikai értelemben semmi, nem kötöttek be másik vonalat, nem kaptam hálózati eszközt. Aztán amikor évek múltán a cég már nem akarta fizetni az előfizetést, felmondtam a szerződést, majd a saját csomagomat kibővítettem egy internet előfizetéssel. Az Invitel mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy szerelőt küldjön ki, ő végezte volna el a leszerelést és az új eszköz beüzemelését is. Már akkor mondtam az ügyintézőnek, hogy ez felesleges, mert nincsen két eszköz, csak egy van. Mindenesetre ezt nem tudtam elmagyarázni neki, egyszerűbb volt fogadni a szerelőt, aki valóban nem csinált semmit, kicseréltük a router jelszavát egy másikra és minden jó lett. Megállapította, hogy valóban csak egy eszköz van és ezért nem szerelt le semmit és nem is vitt el. Ezek után időben elnyújtva még kb 6 telefonos érdeklődőnek mondtam el azt, hogy mi a helyzet az előfizetéssel, mert vagy leszerelni akarták vagy azt, hogy adjam le. Mondtam, hogy nem adnám le, mert akkor nekem nem marad. Ezt látszólag megértették és úgy tűnt, hogy az ügy el is van rendezve egészen a heti csekkig, amit azért kaptam, mert nem adtam le azt az eszközt, amit sosem telepítettek le hozzám. Őrület! Most bizonyíthatom be valamiről azt, hogy soha nem is létezett!

2017. január 12., csütörtök

Hohohóóó

Esett a hó! Ötévente lehet szerencsénk, már ami a telet illeti. Természetesen közben az ország gazdasága annyira dübörög, hogy a fene nagy zajban valami apróságról megint megfelejtkeztek. Ez a hóeltakarítás. Furcsa, hogy az ősz végén mindig olyasmit lehet olvasni mindenhol, hogy az illetékesek felkészültek a télre, hisz ez a felkészülés jelenti a karácsonyi prémium kifizetésének a jogalapját, aztán persze, ha valami égi csoda folytán mégis leesne egy éjszaka alatt két és fél centi hó, akkor kiderül, hogy ők ezt a felkészülést nem is úgy gondolták. Mert amíg esik és abba nem hagyja a hózást, addig kár is lenne kimenni takarítani, ha kellően sok autó jár az adott úton, akkor a takarítást és a letaposást megoldják majd az állampolgárok. Persze, ha kellően sok időt várnak, a probléma majd megoldódik magától, hisz aki odatette, vagy el is söpri a csapadékot, így vagy úgy. Miközben épp mostanában lehetett látni azt, hogy Ausztria felől még véletlenül sem lehet eltéveszteni, hogy hol is van az államhatár. Ugyanis onnantól kezdődik a hófal. De azért mi is élvezzük ezt a dübörgést..

2017. január 11., szerda

Befordultam

Befordultam a konyhára. Igazából a büfébe mentem be, de szokás szerint a büfés a fal mögött mosogatott, így nem hallhatta, hogy ott vagyok. Befordulva a fal mögé, kapásból köszöntem, hogy 'Csókolom!' - mert ugye nőknek azt illik. Kicsit hülyén vette ki magát a dolog, ugyanis a fal mögött egy szénné kivarrt jakuza állt, neki sikerült csókolom-ot köszönni. Remélem nem veszi véresen komolyan a dolgot.

Túlszeretni

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon túlszeretjük-e a gyerekeink? Túlcukrozni valamit legalább annyira rossz, mint keserűen hagyni - ezt az általam sokat használt mondást Lem Kibériádája után mindenki tudhatja. Sokan beszélnek a szeretet végtelen erejéről, de kérdés az, hogy a szeretet ezt a végtelen erőt mindig csak a jóra használja el? Nem lehetséges, hogy a szeretet végtelen áradata miközben utakat épít, közben erdőket is letarol, pusztasággá téve azt, ami valami apró, de szívós televénye volt az életnek? Nem hiszem, hogy a szüleink nem szerettek minket eléggé. Ahogy azt is tudom, hogy sosem lehet eléggé szeretni a gyerekeinket, de valami okának kell lennie annak, hogy a mai fiatalok olyan tájékozatlan, nyámnyila, anyámasszony katonái lettek, akiket az égadta világon semmi sem érdekel. A világ változott meg ennyire vagy mi rontottuk ezt el? Ki adhat nekünk választ minderre?

2017. január 5., csütörtök

Kihívás

Elhatároztam, hogy meg fogom kóstolni a büfénkben kapható Jogobella gyümölcsjoghurt alapú, de valamivel kibővített termékeit. Tegnap már volt egy ilyen felhasználói tesztem, ami a rossz főzelékekben lévő rántáscsomók nosztalgikus emlékeit idézte fel bennem. Ma a cseresznyés muffinos joghurt került sorra. Furcsa volt kicsit, mert a cseresznyés ízűt a legnagyobb lelki nyugalommal mondhattam volna meggyesnek is, nyilván csak a hozzáadott citromsav mennyiségében lehetne különbség, esetleg az ételfestéket beledöntő munkatárs remegős keze okozhat némi termelésbeli differenciát. A muffin, vagy az almáspite esetleg más jónak hangzó sütemény említése terméknévben, ugyan marketingszempontból értékelhető - hiszen biztosan rávetném magam egy maracuja -  oroszkrémtorta összeállításra is, de túl nagy beruházást nem igényelne, csak a nyomdából kellene más színvilágú címkéket rendelni. Ugyanazok a gusztustalannak tűnő rántáscsomók vannak benne. Bizonyára nagy kihívás lenne amúgy megvalósítani a joghurtban valahogy szét nem ázó pitét vagy muffint, de szemmel láthatóan, illetve organoleptikusan tapasztalható módon ezt meg sem próbálták megvalósítani, így maradt ugyanaz a joghurtba kevert gusztustalanság, mint a tegnapi adagban. Sajnos még egy további joghurt rejtőzik a hűtőben, ami előrevetíti, hogy mit fogok csinálni holnap, de az úton végig kell menni..

2017. január 4., szerda

Almás sütemény

Almás sütemény ízű jogobella joghurt! Na, mert ilyen is van ám! Eszembe jutott erről a történet, amit valakitől hallottam, aki a nagyanyai ízt kereste a spenótban, amit később mások próbáltak elkészíteni, de nem sikerült elérni ugyanazt a kedvelt hatást, mert emberünk azokat a jóízű csomókat hiányolta a matériából, ami a nagymama főztjében benne voltak. Mint utóbb kiderült, szegény nagyi nem keverte jól el a rántást, ezért maradtak benne a csomók és az, amit valaki főzési hibának tart, jelenthet másnak földöntúli élvezetet. (Nem mellesleg, az anyai nagyanyám csinálta a világ legjobb rácsos tetejű linzerét. Mi csak azután kaptuk meg tőle, hogy túlélte nála a karácsonyi vendégjárást és a szekrény tetején a süteményes dobozban jól összeszáradt. Azóta sem ettem olyan jót, a mostaniak túl nedvesek nekem és nem is maradnak meg sokáig, szóval kiszáradni sincs idejük. Na de vissza a címadó joghurthoz.) Az almás ízzel semmi gond nem volt, kellemes, ehető, igaz az alma nem jutna eszembe róla elsőre, de annyi fajta alma létezik, biztos van ilyen is. De kétségeim vannak az almás sütivel. Ha ez azt jelenti, hogy azonosítatlan, nagy ragadós csomók vannak az anyagban, ami inkább emlékeztet a fentebb említett spenótban lévő rántáscsomóra, mintsem valami süteményre, az igazán problémássá teszi a termék létezését számomra. Szóval, akinek kedve van hozzá kóstolja meg, nekem elég volt egyszer, még mindig itt ül egy a torkomban..

Egy dallam.

Mióta az eszét tudja utálta a szomszédot. Utálta a hangját, utálta a járását, mindenét. Ahogy azzal a pökhendi járásával ment ki a kertbe, ahogy a kapát fogta, ahogy belevágta a földbe, ahogy a növényeit locsolta vagy épp ültette. A maga pökhendi módján. Egy bugris, mindenki láthatta. Már a szülei sem szerették a szüleit, az apja külön figyelmeztette arra, hogyha meglátja, hogy vele barátkozik, szíjat hasít a hátából. Félte az apját, így meg sem próbált mást tenni, utálkozni egyszerűbb volt. Ez azóta is tartott, hol szóval, hol tettel. Valamiért a földből kifordított nagyobb kövek mindig átrepültek a kerítésen, néha megültek hetekig, de ha palántára estek, abból mindig nagy purparlé támadt. Persze senki sem hagyhatta annyiban, a kövek folyamatosan vándoroltak, senki sem vállalta be a tulajdonjogot. Aztán persze ott volt az a dallam. Ki lehetett vele kergetni a világból vele, személyes sértésnek érezte és a szomszéd mégis ezt fütyülte! Ekkor szakadt el benne a cérna és ment be a városba. Meg sem állt a rendőrségig és alaposan kipanaszkodta magát. Tulajdonképpen nem változott semmi, csak a harc került át egy magasabb szintre. A támadás választ követelt, a válasz újra támadást. Egészen a múlt hét keddig. Villogó fényekre ébredt és aznap már nem történt semmi, pedig ott állt lesben a tuják mögött. Semmit nem bízott a véletlenre, mégis hiába várt. Ahogy másnap és harmadnap sem és azóta soha. Az átdobált köveket se dobta vissza senki, a szépen ápolt kertben kezdik felütni a fejüket a gyomok. Biztos ami biztos, még bedobta a konyhaablakot egy kővel, de semmi reakció, minden csendes. Most a konyhában ül és maga elé mered. Nincs harc, nincs értelme az életének, nem arathat győzelmet és nem háríthat több támadást. Semmi nem olyan már, mint ami régen volt. Egy dallam jár a fejében. Halkan dúdolni kezdi..

2017. január 2., hétfő

Maradok hülye..

Tulajdonképpen annyira jó, hogy elkezdődött az új esztendő és egy új munkahét. Mindenkiben buzog a tetterő, érdemes odamenni az emberekhez és kérni tőlük valamit, hogy csináljanak meg nekem. Persze szigorúan olyasmit, ami amúgy a munkájuk lenne amúgy is, majd ezek után végighallgatni a leszúrást, hogy milyen hülye is vagyok valójában, hogy megkérdezek teljesen nyilvánvaló dolgokat és/vagy ők nem emlékezhetnek mindenfélére, mert napjában ilyenből intéznek vagy százat. Arra gondoltam, hogy milyen jó, átvételre való szöveg ez, hisz előfordulhat, hogy majd ezek az emberek jönnek hozzám, ha éppen tőlem kell majd valami és biztos örülnének annak ha én is lehülyézhetném őket azzal, hogy ez még egy vakondnak is tök egyértelmű, illetve nekem sem kell mindenféle hülyeségre emlékeznem akkor, ha napjában foglalkozom százával ilyesmivel. Persze nagy sértődés lenne belőle, inkább azt hiszem maradok hülye így, újév első munkanapján.