2016. május 31., kedd

Zseniális

Csak úgy az eszembe jutott valamelyik régi elektronikai újságban volt egy olyan kapcsolás, bárki megcsinálhatta, hogy hang helyett fénnyel jelezte azt, ha csörög a telefon, hogy süketek is tudhassák, mikor hívja őket valaki. Ami baromi praktikus ám - ízlelgessük csak - süketnek, telefon, ugye? Mert szerencsétlen tudni fogja ugyan ha csörög, de hallani nem fogja a telefont továbbra sem, szóval tényleg praktikus az, ha látja, tudja azt, hogy csörög. Ki van ez találva..

2016. május 27., péntek

Tej

A tej, nekünk emlősöknek az életet adó első táplálékunk, szóval érthető a vonzódásunk felé. Kisgyerekként élénk érdeklődést mutattam a tej és a forrása irányába is, ez máig megmaradt bennem, továbbra is nagy kebelbarát vagyok. De mindamellett a tejet is nagyon szeretem, bár az utóbbi időben kétség merült fel bennem, hogy a vonzódásom a tej iránt nem kölcsönös. Mintha a tej már nem viseltetne felém hasonló vonzalommal, azaz az eddigi tünetmentes fogyasztás egyszer csak valami másba csapott át. Ismeretes, hogy az emlősök egy része az elválasztás során laktóz intoleranciát kap búcsúajándékul, azaz a további tejfogyasztás mindenféle gyomor- és bélpanaszokat okoz, nyilván azért, hogy az igya a tejet, akinek az készült. Mi emberek vagyunk valamennyire kivételek, mert a laktózérzékenység nem annyira jellemző, bár bizonyos egyedeknél előforduló tünet, ezért tudunk annyi feldolgozott és feldolgozatlan tejet fogyasztani és ezért vettem én annak idején annyi karton tejet otthonra, hogy mindig legyen hova nyúlni, ha szükség volt rá. Eleddig. Ugyanis a belsőmben zajló folyamatok kikövetelték maguknak azt, hogy váltak, azaz megpróbálkozzam a nem állati eredetű tejek fogyasztásával. Végigkóstoltuk a kínálatot és a rizstejnél tettük le a voksunk, talán ez hasonlít legjobban a tejre. Nem mondom, az ára érdekes, mert azt hinné az ember, hogy az állati tejjel sokkal több a macera, hisz a rizs csak úgy terem, de nem. A kereskedelemnek, ahogy a mezőgazdaságnak sem muszáj logikusnak lennie. Szóval a növényi alapú tejek elég borzasztóak, főleg elsőre és főleg a valódi tej után. Viszont meg lehet szokni és tulajdonképp már a müzlimet és a turmixomat is ebből készítem, utóbbi egész furcsán más ízű és színű is, de vállalható. A feldolgozott tejtermékek miatt azt hiszem szükség van a tehenészetre, de ha több rizstej fogyna, lehet, hogy az ára is lejjebb menne. (Vagy bekebelezné az üzletet a maffia.) Szóval, igyatok több rizstejet, mert az jó! (De szokni kell.)

2016. május 26., csütörtök

Gondoltam rá

Reggel amikor bejöttem, az ajtóban összefutottam az egyik kolléganőmmel és előzékenyen, úriemberhez méltóan előre engedtem, ahogy illik. (Tudom, ez valahol szexizmus, a fejlett női emancipátorok ezért leköpnének és holtig tartó megvetéssel sújtanának, de vállalom ezt a jellemhibát!) Neki jól esett a gesztus és meg is köszönte. Gondoltam arra, hogy elmondom neki, hogy egy darabon együtt jöttünk kocsikkal az úton és sehol nem indexelt, csak ment, a többiek meg kitalálják a szándékot a történtekből. Gondoltam, hogy elmondom, hogy az indexelés egyfajta udvariasság a másikkal szemben, hogy előre tudatjuk vele azt, mit szeretnénk csinálni, mire készüljön fel. Beleugatni más vezetésébe egy ilyen szép koranyári reggelen? Amúgy sem gondolom, hogy megértené..

2016. május 25., szerda

Sparhelt konyhája

Mai ételünk a vízben rizs. Gyerekkorunk kedvenc desszertje a tejberizs. Annyira örök sláger, hogy a legegyszerűbben elkészíthető ételt egyesek képesek méregdrágán, kiszerelve, változatos műanyagízben is megvenni és befalni. Megjegyzem, hogy informatikusként gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy mindent megeszek, sőt ettem már furcsább dolgokat is akkor, amikor éhes voltam. Ma például rántott camembert volt jázmin rizzsel és áfonyaöntettel. Előbbi fél, utóbbi teljes adag, ugyanis öntetből nincs fél adag, ami furcsa, de ez van. Megenni egy nagy kübli majonézt persze problémás, de áfonyaöntetet csak nem dobunk ki! Így a köret felével - mivel a sajt már régen elfogyott - összekeverve az áfonyaöntet nagy részét, kellemes ízű desszertet kaptam. Mivel egy csepp tejet sem tartalmazott, de a rizs vízben főtt, így a desszert neve áfonyás vízberizs. Nem is hiányzott belőle a tej. Igazán.

Kis bunkók

Azt hittem, hogy a szociopata énem kezd a felszínre törni, de aztán elolvastam a szociopata jelentését a wikipedián és rájöttem, hogy ilyen biztos nem vagyok. Arra is rájöttem, hogy viszont ismerek pár ilyen embert, de ezzel nem lehetek egyedül, ilyenek mindenhol vannak. A manapság sikeres embertípus a szociopata. Például szinte a teljes kormány az lehet - de igazából nem is erről akartam ma írni. A toleranciaszintem kezd csökkenni, lassan én is azok közé a vén gazemberek közé fogok tartozni, akik verbálisan molesztálják a fiatalságot és amiért majd a fiatalság esetleg ezt elmeséli odahaza: Egy öreg f@sz beszólt a vonaton, pedig nem csináltam semmit, csak úgy voltunk a haverokkal, de igazából nem is tudom mit akart, mert oda se figyeltem. Az ilyeneket mind le kéne lökdösni a vonatról, ja!  - Nahát, mik vannak! - tromfolhatnak rá a szülők. -  Manapság mindenkit kiengednek, a temetők meg üresek! - Na igen. Jutott eszembe a gondolat onnan, hogy békésen vártam reggel a vonatra, ami meg is érkezett. Kinyitotta az ajtóit, és elkezdtek leszállni az emberek, amikor a leszállásba berobbant két kis csibész rollerrel és félrelökdösve a várokozókat és a leszállókat, felrohantak a vonatra és belevetették magukat egy ülésbe. Az ember ilyenkor előreengedi az időseket és a nőket, majd maga is felszáll, esetleg előre megy ordibálni egy kicsit a huligánokkal, de úgy gondoltam megalkuvó leszek és nem vállalok be egy elrontott napot így kora reggel. Inkább elpuffogtam magamban és a szemközti ülésben héderelő rollereseket néztem, hogy ha felteszik a koszos roncsot az ülésre, akkor nem állok jót magamért, De ők szolidak voltak, szóval a fiatalság általános romlottságát kimondó elméletem ezen a ponton sérült. Na nem baj, majd legfeljebb írok róla egy remek blogpostot.

2016. május 24., kedd

Kinőni?

Azt mondják, hogy mindenki rendőrnek születik, de a többség ezt azért idővel kinövi. Noha nem vagyok alapvetően kibékülve a rendőrség hozzáállásával bizonyos dolgok iránt, de mégsem róluk akarnék beszélni, hanem az idővel kinövésről. Azt hinné az ember, hogy kinőhető az, hogy felső tízezer, ha házat vesz valahol - persze nem olyan felső tízezres helyen, az az első dolguk, hogy három méter magas betonfallal szigetelik el magukat a többségtől. Állítólag ez a szomszédból átjövő negatív energiák miatt van, de nem igazán értem ezt, hogy aki gazdag, annak miért jó egy dobozban élni? Tudom, a rossz szomszédság török átok, de megelőlegezni az átkot azzal, hogy az odaköltözés előtt már átláthatatlanná tesszük a mezsgyét - szóval ez egy kissé furcsa. Arról nem is szólva, hogy rögtön fel is hívja rá a figyelmet. Vagy lehet, hogy éppen ez a cél? 

2016. május 23., hétfő

Vonatos

Néha megadatik, hogy mintákat vegyek a honi vonatos közlekedésből, igaz felettébb alkalomszerűen. Gyerekkoromban kedvencem volt a vonat, volt kisvasutam is és a vasútállomásra járás rendszeres elfoglaltságaim közé tartozott, hol szülőkkel, hol nagyszülőkkel. Sajnos a régmúlt és a való között ég és föld a különbség és korántsem biztos, hogy a jelen javára. Ugyan a dolgok modernebbek lettek, de nem biztos, hogy szebbek is. Tudom, hogy nyavalyogni mindig könnyű és azt is, hogy lehetne mindig rosszabb, hisz közlekedhetnénk szúette marhavagonok tetején is, hóban fagyban, ehhez képest majdnem európai színvonalon és majdnem európai pontosság mellett utazhatunk. Hát, ha életbe nem lép a káoszelmélet és egy pillangó verdesni nem kezd a szárnyaival Ausztráliában. Ugyanis attól itt megáll az élet! Akkor jön az, hogy nem számítottak a szakembereink arra, hogy télen hideg lesz, arra meg végképp nem, hogy esetleg a hó is esni fog. Nem várt időjárási körülmény, ha nyáron esik, a szél fúj, esetleg kisüt a nap és meleg lesz. Arról nem is szólva, hogy a frissen átadott új vasútállomások rohadnak le, mert bár most adták át őket sok pénzből felújítva, de a fenntartásra, üzemeltetésre se ember se tőke. Ha úgy vesszük, kár is volt lemászni annak idején a fáról..

2016. május 21., szombat

Internetes játék

A gyerekem, ahogy a többi hasonló fiúgyermek, egyfolytában csak a gép előtt ülne. Óráról órára, napról napra, hétről hétre. Ha hagynánk. De mi, mint a gyermeki legendáriumokban, vagy inkább bestáriumokban szereplő, igazán szívtelen és kegyetlen szülők, ezt lépten nyomon meghiúsítjuk, szigorú kereteket szabva az időtöltésnek. Az anyja szerint ez is sok és semmi értelme nincs az ilyen szórakozásnak. Én gátakkal ugyan, de támogatom a dolgot, hisz tudom, hogy jó a feszültség levezetésére és sokat is lehet tanulni belőle. A gyerek például azóta mióta játszik, anyanyelvi szinten káromkodik oroszul és lengyelül..

2016. május 20., péntek

A szamár

Régi történet ez már! Volt az a bizonyos időjárás előrejelző szamár. Egyszerű volt, de az egyszerűségében praktikus. Ki kellett állítani a kertbe és ha azt láttuk, hogy nedves, akkor odakint esett. Ha lengett a szamár farka, akkor fújt a szél és ha nem láttuk a szamarat, akkor az biza ködöt jelzett. (Eltűnt, mint szürke szamár a ködben!) Szamarunk ugyan nincsen, illetve a funkciót meg tudjuk valósítani magunk is. Önnön szamarai vagyunk saját magunknak, de azért biztos ami biztos, bővítem a szamár nyomán keletkezett időjárás előrejelzési ismeretek szerény tárházát azzal, hogy ha vizesen a macskák, akkor odakint esik és ha egymást eltiporva vágtatnak befelé, akkor igen cudar idő van odakint. A megfigyeléseket ezennel kibővítem azzal is, hogy ha a szemetesek nyitva hagyják a kuka tetejét, az biztosan esőt jelez, hisz ha nem nyitnák ki, nem tudna megtelni vízzel..

2016. május 19., csütörtök

Vicc

A vicceket az élet írja. Ennek örömére gyorsan adaptáltam is a tegnapi helyzetemre egy viccet a nagy Ámérikából. Rövid, tanulságos és rendkívül aktuális.  Szóval: Egy léghajós eltéved valahol hazánk kék egén, teljesen elveszti az irányérzékelését és tájékozódóképességét és fogalma sincs hol van. (Az ilyen tényleg, miért repül?) Látja, hogy egy erkélyen emberek beszélgetnek, leereszkedik melléjük , hogy megtudja, hogy hol van. Megkérdezi őket, mire az alábbi választ kapja: - Egy léghajóban! Megköszöni, behelyezkedik a leszálláshoz és leszáll a budaörsi repülőtéren. Az utasa megrökönyödve kérdezi: - Honnan tudtad ennyiből, hogy hol vagyunk? Mire a válasz: - Feltettem egy értelmes kérdést, kaptam rá egy értelmes választ, mégsem mentem vele semmire. Erről tudtam, hogy csak a Telenor központjánál járhatok, onnan meg persze tudtam az utat.. Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap beszéltem velük, egy egész egyszerű problémával kapcsolatban és nem igazán tudtak segíteni. Noha elvben ők a szolgáltatók, inkább lebeszéltek volna a dologról vagy olyan megoldásokat mondtak, mintha egy hajótöröttnek azt javasolnák, hogy vegyen elő egy fúziós reaktort vagy részecskegyorsítót. Nyilván én vagyok a hülye, hiszen tudhattam volna, hogy a sumér álmoskönyv szerint távközlési szolgáltatóval semmit nem lehet elintézni azután miután szolgáltatást vásároltál tőlük, de gondoltam - hátha! Közben meg arra is rájöttem, hogy a viccadaptáció nem igazán pontos, hiszen a történetbeli léghajós pusztán ennyiből nem tudhatná meg melyik cég tövében jár. Ugyanis mindegyik ilyen, így szinte bárhol lehetne..

2016. május 18., szerda

Rigók

Az jutott eszembe, hogy milyen piszok szerencséje van a rigóknak és úgy alapvetően az énekesmadaraknak, hogy a közvélekedés úgy tartja, hogy szép az a zaj, amit ők a puszta létükkel csapnak. (Persze nem mindenkinél, szegény nagyanyám például utálta a fecskéket, mert azok állandóan be akartak költözni a kapualjába, ezért ő változatos fecske elriasztókat készített létrákra applikált esernyőkből, illetve állandó negatív jelzőkkel illette az egész fecskefajt, pedig akkor még nem is volt divat a migránsozás. Ugyanakkor a rigókat viszont szerette, mindig beszámolt arról, hol is tart a növekedése a soron következő generációnak.) Mondjuk én rigót rendszerint a macska szájából látok kilógva közlekedni, ebből is látszik, hogy rendkívül lusta állatok, mert kell nekik a macskataxi vagy macskauber. Szóval a zaj, amit okoznak, sokszor jelentős, főleg, ha pajkosan kergetőznek a macskákkal a szomszéd kertjében. Épp tegnap jutott eszembe, hogy bezzeg ha valamiért régebben úgy döntünk, hogy a macskaszerelem hangját kedveljük meg, akkor tavasszal és ősszel a kora éjszakákon, vagy késő hajnalokon kint ülnénk a kisszéken és hallgatnánk a zenét - Te, hallottad? vagy - És ez milyen volt? Jól tolja! a rigókat meg utálnánk, próbálnánk megdobni valamivel, esetleg leönthetnénk vödör vizekkel meg effélével. De nem így van, a rigók biztonságban vannak, a macskákat meg próbáljuk elhajtani a háztól, ha nagy zajjal vannak. De azt hiszem tudom miért. Pusztán praktikussági oka van. A macskát könnyebb eltalálni, mint a rigót..

2016. május 17., kedd

Szakemberek

Szereltettünk fel klímát a hálószobába, mert az elmúlt nyarak tapasztalatai alapján úgy gondoltuk, hogy a kánikulát jó lenne alvással tölteni, ráadásul ezek az újabb típusú klímák képesek hőszivattyús fűtésre is, ami gazdaságos téli fűtésrásegítés lehet a fa és végső soron a gáz mellett. Manapság nem olyan egyszerű klímát venni, van egy nemzeti klímavédelmi hatóság, ami nem tudom, hogy mire jó, de mindenesetre egy csomó papírmunkával jár az egész és előre ki is kell választani a szakembereket. A hardver végre ide került és ma volt a napja, hogy a szakik bekössék és beüzemeljék a berendezéseket. Reggel pontosan érkeztek, végigdolgozták a napot, minimális károkat okozva (igazából csak a fal belülről és a külső vakolat lett egy kicsit mocskos, de egye fene, majd próbálok kevesebbet odanézni. De eljött végre a pillanat, a fanfárok felzúgtak, az ember feltette az ilyenkor szokásos kérdést - elmagyarázza-e a távirányítót. Noha láttam már távirányítót, tudtam, hogy ez az ő nagy pillanata, nem akartam azt mondani, hogy - ááá, ugyan, hagyja csak! - Végül is mi történhet abból, ha elmagyarázza, megúszom a leírás elolvasását. Előbb az egészen nyilvánvaló gombokkal kezdte: - Ezzel lehet kikapcsolni, itt be, így állítja a hőmérsékletet le és így fel! - Majd jöttek a kevésbé egyértelmű gombok: - Á, ezt itt nem tudom, ja, ez itt hülyeség, itt lehet beállítani valami üzemmódokat, de igazából azt még sosem próbáltam, szerintem hülyeség mind. - Nem árult zsákbamacskát, elmagyarázta, megköszöntük, elment. A frissen szerelt klíma azóta hűtőközeg hiánya hibát jelez. Szakemberek..

2016. május 14., szombat

Milyen?

Manapság annyi furcsa dolog van, amin meg sem lepődünk, de azért vannak olyanok is, amik például az én fejembe is szöget ütnek. Például az, hogy milyen beteg lelkű, beteg gondolatvilágú növénynemesítő kezd el fekete virágokat nemesíteni? Kinek jut eszébe az, hogy előállítson például egy fekete petúniát? Éppen ma vettünk egyet a kertészetben és nagyon szép!

2016. május 13., péntek

Hirdetés

Most, hogy utazom a városban, láttam egy bazi nagy plakátot arról, hogy vigyem haza Béres Alexandra ételeit és alatta Alexandra vigyorgott mint a tejbetök. Rögtön eszembe jutott az a jelenet, ahogy ugyanő, reggeli felkelés után karikás szemekkel megy ki a hűtőhöz, kinyitja és semmi. Odabent patikai tisztaság, újhűtő szag, szembevágó éles fény, de amúgy a hűtő belseje töküres. Még a tegnap felbontott szójatejes flakon is hiányzik. Ami ennél üresebb az csal és festi magát. Viszont sáros lábnyomok vezetnek a előszobából a hűtőig és vissza. Ilyenkor jön a felismerés, hogy ja persze, a hirdetés! Na már csak ezért se lennék Béres Alexandra!

2016. május 11., szerda

A nap kérdése

A nap kérdése viszonylag egyszerű is lehetne, bár valójában sokkal bonyolultabb, mint az élet értelme, illetve a végső kérdés, amire persze a válasz negyvenkettő. Ugyanis a kérdés a MÁV jegyár képzésére vonatkozik és az tudvalevő, hogy a szinte lehetetlen problémák közé tartozik. Szóval ma vonattal jöttem, mert így se idegeskedni, se rohanni nem kellett és a villamos itt tett le az épület előtt, éppen csak idesétáltam és kész. Volt némi üdítő séta Zuglóban, Rákosrendező állomástól a Kacsóh Pongrác útig, de ez kellett. De vissza a kérdésre. Az előttem vonatjegyet vevő hölgy a mai és a holnapi napra is vett két félárú retúrjegyet a Nyugatiba, míg én csak a mai napra vettem egy teljesárú retúrt. Ő mindezért 940 forintot fizetett, még mondta is a pénztáros, hogy adjon 40-et ha van és az ezresből kapott vissza egy százast. Nekem a jegy 930 forintba került, ezresből hetvenet kapván vissza. Vajon miből jön a különbség?

2016. május 9., hétfő

Mert magamat kinevetem, ha kell..

Az ember persze magán tudhat a legjobban szórakozni, főleg utólag. Elképesztő, hogy mennyire vakegér tudok lenni időnként, pedig teljesen egyértelmű a helyzet utólag. Vécén voltam - időnként szoktam, sőt, az utóbbi időben ez hangsúlyos dologgá vált, de nem mennék bele a részletekben, már ami az állagot és egyéb fizikai jellemzőket illeti. Láttam egy érdekes szerkezetet a papírtartón kívül. Volt hozzá piktogram a használatról, de nem volt egyértelmű a helyzet. Rá kellett spriccelni vele a papírra, majd valamit törölni - persze ebből azonnal levontam a következtetést, hogy ez a nedves papír kiváltására szolgálhat, így alaposan befújtam vele a papírt és elvégeztem egy alapos törlő műveletet. A csoda persze elmaradt, sőt mi több eléggé diszkomfort érzést okozott. Ekkor néztem meg a piktogrammot még egyszer és leesett, hogy mit dörzsöl a kéz. Addig rendben volt, hogy a papírra kellett fújni, de az ülőkét kellett volna végigtörölni vele, mert ez valami fertőtlenítőszer lehetett, én meg ügyesen lefertőtlenítettem vele magam. Egész délután csíramentes lehettem. De nem volt kellemes..

2016. május 6., péntek

Rudli

A rudli szó német eredetű és csapatot, falkát jelent. Jellemzően több egyet együttes vonulását. Vadászati szakkifejezés és mivel nem vagyok vadász, sőt tulajdonképpen elítélem a sport vagy a hobbicélú vadászatot, noha értem a célját. (A vadászat a megoldás egy olyan problémára, ami az ember nélkül fel sem lépett volna - szóval csináltunk valamit ami felborította a környezeti egyensúlyt, majd kitaláltunk rá egy megoldást, ami szintén nem jó, de legalább a politikusainkat és a befolyásos személyeket szórakoztatja.) Mindegy, nem is erről volt szó, hanem a rudliról. Viszonylag kevés ember láthat ilyet a gyakorlatban, viszont a youtube-on már bárki láthat bármit. Tegnap viszont személyesen is volt alkalmam látni eget, sőt csatlakozhattam is hozzá. Egészen speciális érzés volt. Kamionok jöttek végeláthatatlan sorban az M2 úton. Ez nem sima teherforgalom, ez egyfajta áradás, mint amikor megnyitják a csapot és abból kamionok folynak. Hömpölyögtek végig a határtól Pest felé. Amikor a dombokon, kanyarokon mentünk, akkor lehetett látni igazán, hogy mekkora is a rudlink! Előzni nem lehetett, érdemes sem volt, mindenütt kamionok voltak. Noha jártam már az M5-ön és az M1-en is, ahogy van pár kamion, de ennyit egyszerre mozgásban látni valami egészen speciális látvány és érzés volt. Kedvem lett volna megállni és nézni, ahogy hatalmas nagytestű állatok módjára dübörögnek a céljuk felé. Láttam, és benne lehettem az elmúlt idők egyik legnagyobb kamionrudlijában! Fantasztikus volt!

2016. május 2., hétfő

Álmok

Megdöbbentő, hogy a legtöbb álmom valami feledékenységemről szól. A legutóbbiban elmentem úgy repülni, hogy épp csak az ernyőt nem vittem magammal. Emlékszem, hogy gyalogolok fel a hegyre, rajtam van a beülő és a mentőernyő is, műszerestül és már majdnem felértem a tetőre, amikor eszembe jut, hogy hol is van az ernyő? Azt, hogy miért mászok hegyet beülőben már nem is tudom, de a kupola az lent maradt. Ilyenek ezek az álmok. Még szerencse, hogy nem emlékszem mindegyikre.

Kútba ragadva

Érdekes dolog történt meg velünk a hétvégén. Beleragadtunk egy kútba. Ez önmagában nem is lenne annyira nóvum, egy kerekes kút esetén, de ez egy benzinkút volt. Nem tudtam a szokásos kútfejhez állni, mert egy suttyó az utolsó pillanatban elfoglalta. De tényleg! Már majdnem odaértem, amikor hirtelen a semmiből előugrott és beállt a hetes kút elé, így kénytele voltam máshol venni a benzint. Éppen ebből volt a baj. Vártam már egy ideje a nejre, aki ilyenkor be szokott menni fizetni, az ügymenetet gyorsítandó, de szólt, hogy nem tud fizetni, mert lefagyott a teljes rendszer. A gép nem látja, hogy tankoltunk, így összeget sem, noha a kútoszlopban benne van a pontos összeg. Mindenki teljesen tanácstalan volt, a kutas össze vissza mászkált és lezárta mögöttünk az összes behajtási lehetőséget, mi meg ott álltunk megfürödve. Kínomban próbáltam konstruktív lenni, mondtam, hogy fotózzák le a kútfejet és üssenek be a gépbe mondjuk akkora értékű bármit, mi kifizetjük és/vagy vegyenek fel jegyzőkönyvet. De nem. Látszólag nem történt semmi, a kutasok telefonos segítséget kértek, miután a közönséget meghallgatták, de az nem tetszett nekik. Nagyjából egy óra múlva szabadultunk, végre tudtunk fizetni és elhúzhattuk a belünket a dolgunkra. Tudom, hogy ez egy benzinkút tele alkalmazottal, de azért valami nagyvonalúságot elvárt volna az ember a Shell-től, ha az ember már ott tankol egy ideje..