Eszembe jutott, hogy alkalmatlanok vagyunk a közlekedésre. Azaz arra, hogy közösen mérjük fel az, hogy tudnánk egy nagy élő egészként funkcionálni a közutakon, úgy ahogy a jobb kéz tudja azt, hogy mit csinál a bal. Néztem, hogy valaki rá akart csatlakozni az útra, volt gyorsítósáv, sőt ki is akarták őt engedni. Persze az illető nem gyorsított egy cseppet sem, nem akarta felvenni a forgalom ritmusát, így előbb utóbb el is fogyott a sávja. Végül az, aki annyira be akarta őt engedni maga elé, kénytelen volt megállni, mert a csatlakozni szándékozó kifutott volna a répaföldre, mint lábasból a tej. Persze így sikerült felhajtania az útra, de a főút forgalma leállt miatta. Ezután teljesen természetes, hogy meg sem köszönte, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha gyorsít és felvéve a ritmust, csak simán sávot vált. Túlságosan is egyszerű..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése