2015. június 30., kedd

Kiskaki

Azon töprengtem, hogy mennyire egyszerű kegyetlenséggel intézik bizonyos élőlények az utódgondozást. Mi emberek is furcsák vagyunk időnként azzal, amit az utódaink felnevelése címén intézünk, de meg sem közelíti azt, amit például a növények tesznek a sarjaikért. A kertünkben álló kakiszilvafa (diospyros kaki) rengeteg virágot hozott az idén, majd ezek a virágok mind meg is kötöttek és a fa termést nevelt belőlük. Az ágak között szépen sorjáztak a kis zöld gömböcök és a termelő szíve - az enyém! - lágy hangon dorombolt a várható termés láttán. Aztán, gondolt egyet a fa és elkezdte dobálni lefelé a kis bogyókat, egyiket a másik után. Nem tudom mi lehetett a rendező elv, lehet, hogy bizonyos bogyók nem voltak szimpatikusok, a reggeli ébredéskor nem köszöntötték a gyökérzetet vagy beszóltak a fotoszintézisre, de egyre másra hullottak. A fa megszabadult a látszólag egészséges termések nagyobb részétől, pedig a nagy részük már szépen fejlődött. Most megállt a terméshullás, a fán kezelhető mennyiségű szilva maradt, de belegondoltam, hogy nyilván célszerű a megoldás, de meglehetősen kegyetlen. Hoz egy csomó gyereket, majd szelektál. Mintha mi készítenénk egy szakajtó kölköt, majd ahogy nőnek, a nem szimpatikusokat leszórnánk a Taigetoszról. Utólag visszagondolva, bár volt ilyen is a történelemben, azért jobb szeretek nem kakiszilvatermés lenni..

2015. június 25., csütörtök

Hawaii módra

Elég sekélyes lehet a Hawaii konyhaművészet, ha minden hawaii módra készített étel csak annyiból áll, hogy a kutyaközönséges egyéb kajába teszünk egy kis ananászt és már kész is. Ez nyilvánvalóan nincsen egészen így, csak ez a téves kényszerképzet alakulhat ki az őslakókról, ha idehaza esznek valamit, amit úgy adnak el, mintha köze lenne a szigethez. Bár alapvetően szeretem az ananászt, egy életen keresztül azért nem enném csak ezt így. Azt már meg sem merném kérdezni, hogy ha valaki csak ananászt eszik, akkor mitől nő meg olyan szép bucira?

Legyőztem!

Veni, vidi, vici! - mondta annak idején Julius Cézár. Illetve neki tulajdonítják a mondást. Győzni tehát mindenképpen jó, diadalt aratni valami felett. Ma reggel nekem is sikerült, bár szerencsére nem járt véráldozattal. Legyőztem egy varrógépet. Nehéz küzdelem volt, nem akarta a nyavalyás azt, amit én, de fokozatosan sikerült fölé kerekednem, pedig nem adta be a derekát. Előbb az alsó szállal voltak gondok, végül új alsó szálat tekertem egy üres spulnira, majd fűztem be, aztán kiderült, hogy a felső szál is túl szorosra volt húzva és tépte a gép a cérnát. Végül sikerült mindent beállítani és végigvarrtam azt a kb két méteres szakaszt, amit kellett. Most van egy remek, új tokom, igaz géprongyból, de a célnak pont megfelel. Jó dolog a varrás, ha sikerül legyőzni a varrógépet..

2015. június 24., szerda

Meglepetés!

Meglepetést kapni jó, de adni is. Ez általános tézis, amit azzal egészítenék ki, hogy az ember. ha szülő, sokkal gyakrabban ad mint kap. Gyerekként a kapás örömét tanulja meg először. Jóleső érzés szeretve lenni, kellemes, ha ezt az ölelésen kívül megerősítik apróságokkal is, ami nem más mint a szeretet tárgyiasult formája. Aztán amikor az ember szülővé válik, egyre gyakrabban tapasztalja meg azt, hogy adni mégannyira öröm. Egyfelől eszébe juthatnak azok a pillanatok, amikor ő kapott valami apróságot, másfelől látni is jó, hogy a csöppség örül annak amit kap. Valami apróságról van szó, pici csoki, süti, nyalóka, de akár egy érdekes kavics is. Sokszor volt olyan, hogy vettem a kölöknek valamit, míg arra vártam, hogy kijöjjön az uszodából. Sötét volt, hideg és nedves idő, ő fáradtan jött, nem mindig feldobva és jó volt látni, hogy meglepi a neki szánt sütemény vagy kis szelet csoki. Jó volt adni és azt hiszem nem is fogok erről leszokni egyhamar. Mivel most dolgozik, így ha hazajön a munkából, jól fog majd esni neki a meglepetés. Most fordult velem elő először az, hogy a csoki vagy a péksüti helyett dobozos sört vettem neki. De tényleg örült..

2015. június 23., kedd

Zoltán

Csendes, nyugodalmas Zoltánnapot kívánok!

Szelek

Az ember azt hinné, hogy fejlett meteorológia tudománya. Időjárás előrejelzés régóta van, nagyjából egyidős az emberrel, gondolom, azzal kezdődhetett, amikor ősünk először dugta ki a fejét a barlangjából, hogy beleszimatoljon a szélbe, esetleg felnézzen az égre és abból, hogy lóg az eső lába, kiderülhetett számára az, hogy jobb, ha a napot inkább halászattal tölti. Azóta sokat fejlődött a tudomány, már lassan azt is tudjuk, hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni, de van egy olyan érzésem, hogy a széllel még hadilábon állunk. Persze, ha az ember névmester lenne és ismerné a szél titkos nevét, azonnal megoldódhatna a problémája, de így például én, kénytelen vagyok nap mint nap nézni a windgurut a neten, hogy milyen lesz a szélhelyzet a közeljövőben. Meg kell mondanom, hogy a számomra kedvező lehetőség már feltűnt, de folyamatosan mintha menekülne előlem, olyan szakaszok közé foglalva amit a nem ajánlott jelzővel lehetne illetni. Elég kilátástalan helyzet ez így..

2015. június 19., péntek

A láb

A láb mindig kéznél van, jobb a két láb mint az egy és a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Nekünk meg két lábunk van mégsem vagyunk fél ló. Illetve már aki, ugye. Magamat nem tartom hátasállatnak, bár van hátam, de ismerek olyat akinek egy ló értelmi szintje áthághatatlan akadály lenne. Ugyanakkor itt a láb kérdése, nekem például a jobb. Furcsa, hogy a jobb a rosszabb, mert ugye ha a bal lenne az, akkor mondhatnám, hogy legalább a jobb jobb nála. De milyen hülyén hangzik az, hogy a bal jobb mint a jobb? Most például olyan érzés, mintha időnként egy izzó drótot húznának meg benne, ami a talpamtól a combtövemig tart. Gyakran még éjszaka is úgy fáj, hogy felébredek rá. Persze nem állandóan, hanem mintha valaki meghúzná azt a drótot, aztán persze elengedi. Pedig emlékeim szerint én nem kértem bele drótot, úgyhogy az sem hangzik kevésbé hülye módon, hogy valaki egy drótot húzgál a saját lábamban mindenféle cél nélkül, pusztán rosszindulatból csak azért, hogy nekem ne legyen jó. Furcsa, hogy milyen dolgai támadnak az embernek, ha éppen jól is érezhetné magát, mert semmi baja nincs amúgy..

2015. június 18., csütörtök

Marhák

Illetve marha. Egy kedves ismerős szavajárása volt annak idején az 'Ön marha!' abban az esetben, ha valaki a fórumon humorbombát robbantott vagy egy szarkasztikus megjegyzést tett. Mindenesetre valami pozitívról szólt a megjegyzés éppen ezért nem is haragudott rá senki, sőt még bóknak is vette. De mit lehet arra a lényre mondani, aki ha már abba, amit bizonyos fórumokra írok nem tud mit mondani, így az ott használt nickembe köt bele? Szerinte ugyanis helytelenül írom a nevem, az Sparhelt helyett Sparherd-nek kellene írni és a helyesírás betartására szólít fel. Annyiszor elmondtam ezt már embereknek, hogy készítettem rá egy oldalt, de most lányos zavaromban azt sem kerestem meg, helyette viszont meglett az MTA helyesírás ellenőrző oldala, ami igazán nagy kincs, sűrűn fogom használni ezután így mindenképpen van pozitív hozadéka a dolognak. Szóval a sparhelt beírva az ellenőrzőbe jó (mondjuk ezt tudtam eddig is) viszont a reklamáló nickje viszont egyértelműen hibás. Az ember beszól nekem azért, mert hibás szerinte a nevem, holott tulajdonképpen az övé az. Azért egy nyelvtannácinak is lehetne esze! B.rom.

Telefonáló dilemma

Nem tudom jól csináltam-e a dolgot, amikor valakinek, aki állandóan telefonál elmondtam azt, amit valószínűleg ő is tud, mely szerint is, hogy még életemben ennyit telefonáló embert nem láttam! Az, hogy nem láttam, valószínű újdonságként érhette, de az csak feltűnt neki, hogy sokat csinálja. Ha belegondolok a dologba, akkor szinte mást nem is csinál, lassan megérné telefontartót szereltetnie a feje egyik oldalára. Szóval mindig úgy látom, hogy a fülére van szorítva a készülék vagy esetleg eszik. Na jó, enni én is szeretek - meg is látszik rajtam - de a telefonálással hadilábon állok. Az az, amit nem lennék képes megszokni, noha használom a telefonom, csak beszélni ne kelljen rajta. Nem vagyunk egyformák - nagyon nem. Erre eszünk..

2015. június 17., szerda

A jó nevelés

Annak idején, jó szülőhöz illően mi is elmondtuk a kölöknek, hogy idegent a házba ne engedjen be, mert sokan kihasználják a helyzetet, ha kisgyerek van egyedül otthon és ki tudja mi is történhet ilyenkor. Inkább várjon meg minket az illető, ha tisztességes szándékai vannak, úgyis visszajön, amúgy meg fel sem kell hívnia magára a figyelmet, jobb ha nem is tudják meg, hogy egyedül van otthon. Ez azt hiszem, minden gyerekét féltő szülőnél így van, az emberek nagy része látott már karón varjút, vagy ha nem is látott, de találkozott olyan emberrel, aki már látott, vagy minimum olvasott ilyesmiről. Jobb félni mint megijedni. Persze ez úgy került elő, hogy tegnap meséli a gyerek, hogy járt nálunk valaki délután. Kérdezzük, hogy ki volt az és mit akart? Mire a gyerek közli, hogy mivel egyedül volt otthon, így nem engedte be, sőt meg sem kérdezte, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ilyen az igazi nevelési diadal! Csak közben eltelt legalább tíz év és a gyerek lassan nagykorú. Mondtuk is neki, hogy legközelebb azért kérdezze meg, hogy mi járatban van, még ha nem is engedi be. Sok minden intézhető a kerítésen keresztül is..

2015. június 16., kedd

Szelektív fájdalom

Nem tudom miért van az, hogy a láb, ami egész hétvégén teljesen jól működött, azonnal fájni kezd, ha bejövök dolgozni. Odahaza, amikor a kertben teszek veszek, semmi baja itt meg alig bírok járni, ha óránként valamiért megpróbálom? Rejtély rejtély hátán..

A leghülyébb magyarázat

Ez jutott eszembe, amikor a kormány bevándorló ellenes plakátjainak magyarázatát hallgattam. Valahogy eddig is tudtam vagy sejtettem, hogy a rendszert a határtalan szervilizmus mozgatja, amikor a főlény nyilatkozik valamit és a sok-sok allény beleáll a hülyeségbe, bármekkora is legyen az. Most éppen azt hallottam, hogy a plakátok az embercsempészeknek szólnak, akik itt akarnak embercsempészkedni. Az eszembe jutott az egyik szlogen - Nem vehetik el a magyarok munkáját! - helyezzük ezt át embercsempészes aspektusba! Aki idejössz csempészkedni, ne akarjad csinálni, mert mi akarunk csempészni helyetted? Mekkora ordas nagy hülyeség ez így? Belegondolt ebbe valaki akár egy másodpercig is?

Hülyeség

Hülyeség. Mi is az? Nézegettem a netet, sőt, már túrom egy ideje, mert ácsingózom valami normális kinézetű óra után. Sokáig hordtam, de aztán elsöpörte az, hogy tulajdonképpen a személyes kommunikációs asszisztens, azaz a mobiltelefon is mutatja pontosan az időt, de hiányzik valahogy az érzés, a rápillantás, meg az, hogy alatta olyan mókás módon nem égek le, szóval szeretnék egy órát, ez a lényeg. Na de milyet? Egy darabig hordtam a nagyapám óráját, de csúnyán karcos lett az üvege, ráadásul szíjat is kellett cserélni rajta, na meg fel is kell rendszeresen húzni, amit rendre el is felejtek, szóval ez világosan látható, hogy hosszú távon biztosan nem az én órám ez. Szóval túrom a netet és analóg, de automata órák után keresek. Feljött egy találat, egy kvarcóra képében, Tag Hauer, több mint másfélmillió forint. Nem semmi. Erre felugrott egy ablak, hogy akarok-e olcsóbban vásárolni, mert akkor felajánlanak egy ötszáz forintos kupont. Na ez az ami hülyeség. Így sem hiszem, hogy meg kéne ezt az órát venni..


2015. június 12., péntek

Nagy találmányok

A nagy találmányok vitték előre a világot. Itt most meg lehetne említeni a gőz erejét, ami elindította az ipari forradalmat Angliában, a Curie házaspár elvitathatatlan érdemeit a rádióaktivitás felfedezésében, amivel lehetővé vált, ugyan közvetve bár, de a legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb akadékoskodó okostojás elpusztítása. Meg kell még említenünk itt az elektromos áram felfedezését is, ami ugyan régóta ott volt közöttünk, de azért kellett hozzá pár év és néhány ember önfeláldozása, kezdve Voltától egész Franklinig vagy Edisonig. Nélkülük most kénytelenek volnánk rendkívül kényelmetlen módon előállítani és sokszorosítani a hülyeségeinket, míg áram segítségével ez szinte magától megy. De az igazi nagy ötleteket prózaibb helyeken kell keresnünk. Ahogy Newton zseniális találmánya a macskaajtó, úgy valami ismeretlen vagy általam nem ismert zseni ötlete is szót érdemel. Ez a zoknipárosító csipesz, mosáshoz. Rendkívül egyszerűvé teszi a zoknik tisztítását és egyszerűbbé teszi a teregetést, arról nem is szólva, hogy megspórolja, feleslegessé teszi a mosás utáni válogatást, hisz a zoknik úgy kerülnek a mosógépbe, ahogy rajtunk voltak. Esélyük sincs összekeveredni, furcsa mésalliance-t okozva más fuszeklikkel. A felszabaduló rengeteg idővel az emberiség végre folytathatja azt, amihez a legjobban ért, újabb nagy hatékonyságú tömegpusztító fegyvereket alkothat, radikálisan csökkentve ezzel a zoknimosás jelentőségét a világban..

2015. június 11., csütörtök

Néma gyereknek

Híg a leve! Na nem magamat akarnám védeni, de úgy fog tűnni. Mivel úgy fog tűnni, akkor úgy is van, szóval az jön ki ebből, hogy tényleg magamat védem csak. Pedig szerintem ez egy lap az 'Általános kezelési utasítás pasikhoz' c. füzetben. De mivel a használati utasításokat senki nem olvassa el, így én sem, lehet, hogy ez meg benne van az 'Ilyen egyszerű megérteni a nőket' című könyvsorozat 15. kötetében a 670-890 oldalak között. Mármint az, hogy ők biztosan nem olvassák el az általános kezelési utasítás pasikhoz c. könyvet, mert ha megtennék, az súlyos érvelési problémákhoz vezethetne. Szóval, hogy összefoglaljam a lényeget - ha segítség kell, szólj! Ne várjad, hogy magunktól észrevegyünk dolgokat, főleg olyasmit, ami férfiaggyal értelmezhetetlen, mint pl a teregetés. Szívesen segítünk ha szükséges, de kérni kell! A férfiak szemfelépítése miatt a teregető képe mindig a vakfoltra esik, szóval ez biológiai összefüggés. Ne félj tehát, hanem kérjél és adatik. Jut eszembe, ezt egy másik könyvben is olvastam valahol..

2015. június 10., szerda

Atyai máj

Azaz a hímszülő mája. Ami kemény, pettyes, és egyre nagyobb. A szülői büszkeség hizlalja. A kölökék egymás ismereti versenyt játszottak az utolsó órákon és a többiek ezt írták a fiamra:

Egy fiús írás: 'Jó a humorod.' - (Ez engem meglep!)
Egy másik: 'Amikor ügyet sem vetsz a dolgokra (leszarod)' - (Na igen, ez tényleg ő!)
Egy lánytól: 'Örülök, hogy mindenről van véleményed és őszinte vagy :-)' - (Ez kedves!)
Még egy lány: 'Értékelem, hogy megosztod a véleményed másokkal még ha nem is annyira szellemesek. Az őszinteség jó! :-D' - (Izé!)
Egy újabb lány: 'Velem nagyon kedves vagy és jól el lehet veled beszélgetni.' - (Dagad a máj!)
Lány: 'A válogatott legjobbja' - (Nocsak!)
Talán egy fiú?: 'Minden nap megnevettetsz a viselkedéseddel (Válogatott!!)' - (Meginogtam)
Lány: 'Mindenhez van valami hozzászólásod' - (Ismerős)
Lányok: 'Válogatott/Válogatott! Písz'
Biztos fiú: 'Az osztály királya vagy a kemény válogatott. Mindig mesélsz a BF4-ről, meg sok másról' - (Tuti.)
Lány: 'Okos vagy! :U' - (Megint a máj)
Lány: 'nem ismerlek' - (Ejnye)
Fiús: 'Művelt, intelligens' - (Hmm)
Fiús: 'Attól függetlenül, hogy gyakran szopatunk téged, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szeretünk'
Fiús: 'Azt bírom benned, hogy mindenre van valami beszólásod'
Fiús: 'Szeretem a sztoryaid. A józanságod és a szétcsúszó fejed.'
Lányos: 'Szeretem a hangos gondolkodásod matekon. Meg a böfögésedet' - (Az igazi macsó!)
Lányos: 'Vicces vagy'
Passz: 'Mindig lehet a jelenlétedben nevetni'
Fiús: 'Elvont késdobáló XD'
Fiús: 'tömeggyilkos, de egyben jóarc'
Lányos: 'Köszi, hogy megszervezted azt a tanáros szart..' - (Más tollával..)
Lányos: 'A szerdai 7. órát miattad éltem túl, mindig szórakoztattál mindenkihez volt hozzáfűznivalód'
Passz: 'Jól mulnak el az órák! Amúgy ne hallgass arra amit a többiek mondanak. Jófej vagy! És álj ki magadért!!!' - (A helyesírást másoltam!)
Inkább lány: 'Na pasztmek! Vicc volt :) Tudsz te normális lenni ha akarsz! Písz :-)'

Szóval egész jó véleménnyel vannak az egy szem utódról! Ez jól esik és hízik az a máj, hízik..



(Minden magára ismerő érintettől utólagos elnézést kérek az esetleges nemi identitástévesztésekért, a kézírásokból igyekeztem tippelni!)

2015. június 8., hétfő

Zöldség

A fokhagyma zöldség. Vagy legalábbis zöldségféle, bár aki azt mondja, hogy inkább fűszer, azzal is egyet tudok érteni. Mondjuk, eddig sosem gondoltam volna, hogy a zöldség ténylegesen azt kell, hogy jelentse, hogy az illető dolog színe zöld, mert ugye a sárgarépa is zöldség és mégis inkább narancssárga. Igaz, van zöldje, amit a zöldséges (aki szintén nem zöld alaphelyzetben) lecsavaroz a növényről és az élelmes nyugdíjas ismerős nyulai profitálnak belőle. Szóval a fokhagyma eddig nem volt zöld. Azonban a hétvégi lángoshoz előre akartam dolgozni, így a fokhagymapempőt, amit minden lángosos elhelyez a pulton, előre elkészítettem. Másnapra a trutyi élénkzöld lett, harmadnapra haragoszöld. Senki nem gondolta volna ezt a folyamatot természetesnek, de a bátrak azért bevállalták a dolgot és vettek is belőle. Magam is beláttam, hogy nem volt ez természetes, ahogy az sem, hogy az elvben rozsdamentes és örök életű fokhagymaprés alja kiszakadt és a pépben landolt. Ennyit a rozsdamentes svédacélról. Szóval, bár még ilyesmit sosem láttam, a neten utánaolvasva a dolog teljesen természetes és ha eddig nem láttam ilyesmit, akkor az azért volt, mert szerencsém volt az anyaggal. Van ahol direkt macerálják a hagymát, hogy kéküljön vagy zöldüljön. Ma is tanultam valamit..

2015. június 5., péntek

Nehéz

Arra gondoltam, hogy nehéz az embernek úgy kifejeznie magát, ha a dolgok akkori nevét tudja, amikor azt már régóta nem úgy hívják, ahogy és a mostani nemzedéknek nem mond semmit az egész, vagy ha ismeri is a helyet, egészen biztosan, hogy más néven. Az ember meg hiába erőlteti az agyvelejét, sőt, minél inkább erőlteti, annál inkább csak a régi megnevezés fészkeli be magát oda. Kész lehetetlenség így elmondani bármit. Ez a tipikus - találkozzunk a Majakovszkij utcánál - és persze már alig tudja pár ember, így a kölköm biztosan nem, hogy hol is van ez. Persze most nem a Király utcáról volt szó, de mondhattam volna neki azt is, hogy kiteszlek az Esze Tamás laktanya főbejáratánál, ugyanaz, mintha Majakovszkijt mondtam volna..

2015. június 4., csütörtök

Hangulatok

Azt figyeltem meg, hogy vannak hangulatai. Ami nem lenne meglepő, ha ő is ember lenne vagy legalább élő, mint én vagy mi. Bár tulajdonképpen az sem biztos, hogy az utóbbi igaz, hisz a bizonyíték az egészre a saját érzékszerveimből fakad, szóval nem teljesen megbízható. Aztán egyszer majd én is felébredek egy kádban, amiből épp kihúzták a dugót és megindulok lefelé a lefolyó felé. Na de mindegy, ez a gondoltat most nem rólam és az elképzelt vagy épp valós univerzumomról szól, hanem arról, hogy reggelente mindig zenét hallgatok a kocsiban befele, amit a zenelejátszó véletlen generátora állít elő. Megfigyeltem, hogy bár elvileg a véletlennek tényleg véletlennek illene lennie, a lejátszónak inkább hangulatai vannak. Ma például romantikus hangulatban volt, de előfordult olyan nap is, amikor szintén teljesen véletlenül csak kemény zenét játszott. A végén, még állampolgárságot fog nekem kérni! Kénytelen leszek lefotózni neki egy menekültellenes óriásplakátot, hogy tudja hol a helye..

Kórságok

Már régóta eszembe jutott, hogy milyen hasznos a fogtorlódásom, mert ha netalán repülőgép szerencsétlenség érne, mennyivel könnyebb lenne az azonosítás! Ugyan más előnye nincs, igaz szerencsére nagyobb hátránya sem, de így legalább olyan, mintha dögcédulát hordanék, hisz feltűnne ha ezt el tudnám veszíteni, ráadásul mivel volt időm megszokni, nem is zavar. Míg például egy nyakban hordható azonosító kifejezetten zaklatna. Jutott ez eszembe arról, hogy sikerült belebokszolni egy nagyot a műanyag hűtőládába, mert el akartam kapni az arra rohanó macskát és nem vettem figyelemben, hogy ott a táska. Mindez nem is lenne olyan nagy gond, ha nem azzal a kezemmel teszem, amin a középső ujjamon ízületi gyulladás van és szinte állandóan fáj, illetve a kétszeresére dagadt. Még mindig zsibbadt egy kicsit. Mire jó az ízületi gyulladás, azon kívül hogy fáj? Nyilván ez is növeli az azonosítás lehetőségét, főleg, ha csak egy kezet találnak valahol. Persze, ha megeszik a medvék vagy a rozsomákok, akkor teljesen felesleges hordanom. Igaz nem én ragaszkodom hozzá, hanem ő hozzám..

2015. június 3., szerda

A jövő

Olvasom, hogy milyen csodákat vizionálnak a jövő postahivatalába. Például olyasmit, hogy a sárga csekket hogyan lehet majd egyszerűbben befizetni, illetve milyen új termékértékesítéseket sóznak még szerencsétlen postai ügyintéző nyakába a jelenlegi munkájukon kívül. Hát igen, a fejlődés nem áll meg! Arról persze nem volt szó, hogy mi lesz a fülledt, levegőtlen hivatalokban várakozó embertömeggel, hogy az ember életkedve is elmegy akkor, ha látom, hogy az előttem álló nyugdíjas néni hirtelen postakönyvet és kismillió levelet vesz elő a cekkerből, esetleg az is eszembe jut, hogy a feladott küldeményt esetleg az ügyintéző látja utoljára az életben, a címzett biztosan nem, esetleg arra is, hogy a szomszéd utcába feladott levél két hét múlva ér oda vagy az Amazonról rendelt bármi, sohanapján. Arról sem volt szó, hogy a világ hanyatlóbb felén ha az ember fel akar adni egy csomagot, akkor berakja a postaládájába és a postás amikor levelet hoz, akkor elviszi, nem kell ehhez órákat várni egy szűk, kínai szatócsboltra emlékeztető üzletben. Arra se gondolhatok, hogy a kézbesítés történjen mintha mindenre elsőbbségi címkét ragasztottam volna, illetve a táviratot - ha már egy kisebbfajta vagyonba kerül, ne úgy kezeljék, mintha hagyományos levél lenne - már ha van még olyan őrült, aki táviratot ad fel. Mások vagyunk, én meg különösen ünneprontó. Úgy látszik nem ugyanazt gondoljuk a jövőről. Főleg ha az a jövő hivatala lenne..

2015. június 2., kedd

Pénz

Az emberiség leggyűlöltebb vagy legjobb találmányainak egyike. Gondolom az imádatát és/vagy az utálatát nagyban befolyásolja a tény, hogy rendelkezünk-e kellő mennyiséggel belőle, vagy sem. Jutott eszembe az egész onnan, hogy az utód reggelente mindig pénzt rámol a pénztárcájába, így már a második reggel nem állhattam meg azt, hogy ne mondjam neki, hogy milyen jó is neki, hisz állandóan pénzt kap. Bezzeg én meg folyamatosan költök csak. Például az ő zsebpénzére is. Azt mondta, hogy ez azért van, mert a saját pénzéből vesz dolgokat, amit aztán az anyja visszaad neki. Furcsa, hisz én is a saját pénzemből költök, bezzeg ezt a kiadást eddig még senki nem próbálta meg visszaadni. Veszett fejsze nyele. Tudom, hogy a pénz nem boldogít - ezt állítólag már régóta tudjuk, de a hiánya se tesz egyértelműen boldogabbá, így viszont sokkal jobb érzés, ha rendelkezünk vele. Annál is inkább, mert belegondoltam, hogy mi lenne, ha nem lenne lehetőségünk pénzt használni. A cserekereskedelem dívna és mondjuk, ha kimennék a büfébe egy sütiért, fizethetnék például tyúkkal. Minden tele lenne tollal és szarral, nem is szólva az állandó hangzavarról. A pénz legalább csendben van. Már csak ezért is megéri..