2015. április 30., csütörtök

Paradicsom

Erről mindig eszembe jut a gimnáziumi angoltanárnőm, aki egyszer szódolgozatban feladta a paradicsom szót amikor a zöldségekről tanultunk, de egy kollégám válaszát is elfogadta, amikor ő a paradise szót írta, mert valóban nem tisztázta, hogy mire gondol. Ez csak a korrektség miatt jutott az eszembe. Tegnap vettünk palántákat, azaz mintegy háromezer kemény magyar forintot fektettünk be némi paradicsomtermelési reménybe. Amikor megkérdezték, hogy milyet szeretnék, szokás szerint elkapott a gépszíj, ha zavarba ejthető hölgyekkel hoz össze a sors, mondtam, hogy pirosat, sárgát, zöldet, kéket és feketét, azon kívül pöttyöset és harántcsíkosat is. Kiderült, hogy csak pöttyös nincs, de volt és elfogyott, a többi mind létezik és kapható. Még fekete is. Persze ettől meg én jöttem zavarba, így beszereztünk az összes perverz színű és alakú paradicsomból, amit lehetett. Kiderült, hogy csak ott kb. negyvenféle paradicsompalántájuk van, ami igen szép teljesítmény. Az eszem áll meg, mert ilyet sosem gondoltam volna..

2015. április 29., szerda

Dimenziókapu

Hiszek a párhuzamos dimenziókban. Sherlock Holmes mondta, hogy ha minden lehetséges magyarázatot kizártunk, akkor a megmaradó, bármilyen hihetetlen is, lesz a megoldás. Márpedig ebben az esetben ez egy párhuzamos univerzum. Történt ugyanis, hogy a külső-belső hőmérőnket leverte a macska. Olvastam, hogy a macskák ösztönös vadászok, ami azt jelenti, hogy szeretnek bizonyos dolgokat, kisebb zsákmányállatokat megpiszkálni, mert azok úgy védekeznek a macskafajta ragadozók ellen, hogy megdermednek és a macskák rájöttek, hogy ha megpiszkálják ezeket az állatokat, azok gyakran kiesnek a szerepükből és többnyire ezután az élők sorából is távozni kényszerülnek. Szóval a macska megnézte a cuccot, hogy vajon feléled-e ha leveri - nem éledt fel - így el is veszítette az érdeklődését az esemény iránt - végül is ki a fenét érdekel egy halottnak tűnő hőmérő, főleg olyannak, aki még a számokat sem ismeri? (Bár Luci macskánk tud számolni, legalábbis háromig mindenképpen, de ez most nem ő volt.) A hőmérő két részből állt, egy talpból és magából az egységből. Az egység meg is volt - hisz ott hevert a teteme a kövezeten, de a talp nem került elő. Szisztematikusan végigkutattam a lakást, de a talp nem került elő. Szőrén szálán eltűnt! Innen jön az egyetlen magyarázat a párhuzamos univerzumról - csak oda eshetett át. Kár, hogy nem tudom olvasni abban a világban a blogomat, mert biztos ott arról gondolkodnék, hogy lehet, hogy a hőmérőnek két talpa van? Az egyik ott van rajta, de mit keres a földön a másik?

2015. április 28., kedd

Jó lesz vigyázni!

Emlékszem, hogy nem is olyan régen még amikor mögöttem ült a bicikliülésben, a kis kezével a derekamat fogta, illetve nem sokkal később oldalra lefittyedt fejjel aludt. Még kicsi volt és védtelen. Mára nagyot fordult a világ. Komolyan károsodna a biciklim, ha mögém ültetném és már biztosan nem jönne velem úgy, hogy én viszem. Mostanság inkább a szobájába zárkózik be és inkább haveri életet él. Tegnap, ahogy hazamentem, tudtam, hogy még kell lennie egy doboz citromos sörnek a hűtőben. Egész egyszerűen vágytam rá. Vágytam, hogy megihassam. Persze hűlt helye volt, a szó legszorosabb értelmében. Egykor a kis kezével a derekamat fogta - olyan jó volt - most meg minden további nélkül megissza a sörömet! Jó lesz vigyázni!

2015. április 27., hétfő

Öregszik

Mindenki öregszik, én is. Meg persze más is, sőt olyanok is, akiket időtlennek gondolunk. Ha másból nem is lehet erre következtetni, akkor a megváltozott szokásokból még mindig következtethetünk erre, főként, ha a külcsínből nem is lehet. Levelet kaptam egy kollégámtól, nevét fedje el a jótékony balladai homály, hogy bizonyos, általam felügyelt rendszer nem működik. Ez előfordul, ő sem maga fedezte ezt fel, az egyik partnerünk jelezte ezt a hibát. Ő persze ezt megírta nekem levélben, amin persze jól meglepődtem és megilletődtem. Ugyanis a levél csak nekem volt címezve, holott régebben fontosnak tartotta azt, hogy az engem érintő problémákat előbb a teljes igazgatósággal és vezérkarral ossza meg, csak miután mindenki megtudhatta miben vagyok végzetesen hibás, csepegtette bele az én fülembe a mérget. Egyből az eszembe jutott az, hogy lám-lám, őt sem kerüli el az idő, noha a kültakarója évek óta változatlan, feledékeny lett, hisz nem jelentett fel még senkinél azelőtt, hogy nekem szólt volna. Ezt egyértelműen az idő múlásának tudtam be. Megnyugtató, hogy nem csak én hülyülök. (Update: Persze a jóakaróim siettek hozzátenni, hogy nem okvetlenül kellett a vezérkarnak levelet írni, hisz közös rendezvényen vettek részt, tehát élőszóban is feljelenthetett engem, nem kellett ehhez levelet írnia. Hála Istennek! Egy világ omlott volna össze bennem, ha meghagynak az eredeti hitemben..)

2015. április 23., csütörtök

Agyam

Már amennyiben feltételezem azt, hogy létezik ez a szervem. Minden esélyem megvan rá, hogy létezzen, mert ugyan még látni nem láttam - hülye érzés lenne - de képet már nézhettem róla, millió szeletben. Nagyon dekoratív volt, már amennyire én ezt meg tudom ítélni, mindenesetre büszke vagyok rá. Szóval, a békesség kedvéért feltételezem, hogy van. Annál is inkább, mert a tegnapi napon, három napig tartó kanosszajárásom után úgy éreztem magam, mintha krumplinyomóval passzírozták volna át a szervet. Szinte láttam a lelki szemeim előtt, hogy a szolid szürke massza helyett apró sárga szálak csavarodnak egymásba, közben pedig az egészet egy titokzatos erő próbálja egy számmal kisebb tokba szorítani. Nem volt kellemes élmény. Sőt, az általában pihentető alvásom egy részét is ébren töltötte, hülye félig angol, félig magyar gondolatok kergetésével. Például rájöttem arra, hogy mit hagytam ki a felsorolásból, amit a bácsinak mondtam el. Illetve mondtam volna - hisz ezt kihagytam. Persze enélkül is meglehetősen bonyolultra sikeredett, ha még ezt is elmondom neki, egészen biztosan eret vág magán. Szerencsére így csak az éjszakai pihenésem rontottam el saját magamnak..

2015. április 21., kedd

Rekordokat döntve

A meteorológia érdekes tudomány. Az ember rengeteget tanul, egyre okosabb lesz, mégis könnyen hülyét csinál belőle az időjárás, ezzel vesztve el a hitelét Pista bácsi előtt, aki ugyan sosem tanult ilyesmit, és fogalma sincs arról, hogy mi az a cumulonimbus vagy altostratus, de azt tudja, hogy ha a fecske alacsonyan repül, akkor valami lesz. Szóval itt van ez a mostani hisztérikus időjárás. Ki gondolta volna egy héttel ezelőtt, amikor épp az aktuális melegrekordokat döntögettük sorra, egy hét múlva ugyanúgy járnak a hidegrekordok is. Épp ma hallottam a rádióban, hogy a mai nappal dőlt meg az aktuális hidegcsúcs is, Sopronban ma 8.2 fokot mértek. Ennyire hideg ott még sosem volt ezen a napon - és most tessék. Gyanús nekem az a város, nagyon gyanús. Van egy sejtésem mi is lehet az ok. Vagy talán ki? :-)

Méhálom

Az éjszaka furcsa álmom volt. A garázsba, egy üres kaptárba beköltözött egy méhcsalád, és újra lettek méheim. Ezt örömként éltem meg, régebben is szerettem velük foglalkozni. De a kaptárt kibontva, elég kevesen voltak, és az új keretekbe rémesen szabálytalan sejteket építettek, fiasítás meg alig volt, pedig az anya meglett. Furcsa volt az egész. Valami nem stimmelt az egész családdal. Próbáltam etetni őket, kezelni is atka ellen, de semmi hatás nem jelentkezett. A fene érti az egészet! Jót jelent méhekről álmodni?

Bajnokok reggelije

Mert mit is esznek a bajnokok? - Azt persze beláthatjuk, hogy egy hősnek is szükség van a reggelizésre és a napi első táplálékbevitel döntően meghatározza a napunk indulását. Biztos mindenki ismeri azt a mondást, amely szerint úgy kellene reggeliznünk mint egy császár, ebédelnünk, mint egy király és vacsoráznunk mint egy koldus - ezáltal biztosítva azt, hogy a szervezetünk mindig a megfelelő mennyiségű táplálékhoz juthasson. De mégis mit együnk reggelire? Egy világbajnokot megkérdezve arra a megállapításra is juthatunk, hogy a legjobb reggeli étel az egér, vagy a patkány. Egy hiteles forrásból származó adat szerint minden idők hivatalosan is nyilvántartott egerészőbajnoka az a cirmos kandúr amely egy lancashire-i gyárban töltött 23 évi szolgálata alatt több mint 22 000 egeret fogott meg. Ez nagyjából naponta 3 darab, tehát biztosan állíthatjuk, hogy minden főétkezésre jut egy rágcsáló. A legjobb patkányfogó rekorder macska egy stadionban teljesített szolgálata során hat év alatt 12 480 patkányt fogott meg, ami napi átlagban 6 db. Na ebbe a stadionba se szívesen jártam volna meccset nézni. Csak azt nem értem, mit ettek annyira ott a patkányok? Gondolom nem a meccs kedvéért mentek oda. (Egy magyar bajnoki meccs alatt biztosan éhen haltak volna, de ha éhen nem is, az unalomtól biztosan.) Szóval tehát, ha bajnokok szeretnénk lenni, ne felejtsük el a bőséges reggeli étkezést, de nem muszáj hogy ez egérből álljon. Azt hagyjuk meg a szakértőkre..

Végre vége

Egy rövid, ám de igen szagos korszak zárult le végleg a tegnapi napon. Az utolsó cseppet a pohárban Alsómacskássy Bajusz Frigyes tegnapi, abbéli viselkedése jelentette, hogy beletojt a nej dolgozószobájában az íróasztal alá.  Amíg az én szobámba székelt, addig a helyzet még tarthatónak volt nyilvánítva, de ezzel a dologgal elszakadt a túlfeszített szál, egyoldalúan felbontottuk a  próbaidős munkaszerződést, és az állat visszakerült az eredeti tulajdonosához.  A státus szabaddá vált, betöltéséről később intézkedünk. Szerencsére  senkit nem viselt meg túlságosan a macskahiány, az aknákat már elhárítottuk, Maurice  (Móric)  már  boldogan dorombolt este az ölemben a kandalló előtt.  Pont úgy, mint a filmekben. Talán csak a pipa és a konyak hiányzott..

2015. április 17., péntek

Bámulatos!

Bámulatos hol tart manapság az orvostudomány! Most nem arról van szó, hogy nemsokára végrehajtják az első fejátültetést a világon, hanem a hétköznapi orvoslásban érnek el kiemelkedő eredményeket. Most voltam például az üzemorvosnál, aki megmérte a vérnyomásom, megnyomkodta a hasam, meghallgatott sztetoszkóppal, majd adott egy papírt arról, hogy alkalmas vagyok rendszerfejlesztőnek/rendszergazdának. Én ilyesmit csak sokkal bonyolultabban tudtam volna elképzelni, mindenféle hosszas interjúval meg miegyébbel, de úgy látszik elég ennyi is. Ha cégvezető lennék, máris rohannék vérnyomásmérőt venni..

2015. április 16., csütörtök

A másik út..

Sosem volt még olyan autóm, amivel figyelnem kellett a magasságkorlátozásra. Persze, ha nem számoljuk azt az esetet, amikor mondjuk fenn volt a tetőn a trike, akkor nem mentem be a gödi alagútba, mert ösztönösen tudtam azt, hogy nem férek be vele. Ez esetleges, mert ettől még az autó befér mindenhova, hisz ez csak egy személygépkocsi és nem teherautó. Nem úgy mint az a tehergépjármű, ami beszorult a dunakeszi város szélén lévő kis alagútba. Amikor azt mondom, hogy beszorult, akkor nem csak úgy ímmel-ámmal helyzetre gondolok, hanem olyan durr a közepibe' helyzetre inkább. Mert minek óvatoskodni, ha nagy svunggal, erővel akár középig is be lehet szaladni, hogy ott aztán se előre se hátra? Mikor odaértem, a sofőrember éppen igyekezett leereszteni a kocsi kerekeit, az ismert tűzoltós módszer szerint. Lánglovagék is ezt szokták tenni. Gondoltam, hogy megkérdezek tőle egyet és mást, hogy például tud-e táblákat olvasni, esetleg ismeri-e a saját autója geometriai méreteit, illetve ha tudja, hogy necces, akkor miért nem óvatosan halad és figyeli a súrlódó zajokat, miért nyomja inkább neki, mint süket a csengőt? De részben úgysem hiszem, hogy értelmes választ kaptam volt, másrészt meg így is megvolt neki a saját baja. Úgyhogy a jól kitalált útvonal helyett jöhettem egy másikon..

2015. április 15., szerda

Meglepő

Néha magam is képes vagyok magamat meglepni. Először azzal, hogy tudtam ennyi marhaságot leírni az évek hosszú során keresztül, aztán azzal, hogy az ennyi marhaság lejegyzetelése közben mennyi bosszantó, de akkor észrevétlen helyesírási hibát ejtettem, aztán most meg azzal, hogy találtam pár olyan hosszabb lélegzetű írást, ami teljesen helyesen volt leírva. Komolyan meglepődök magamon időnként..

Szívás

Mint egy szivattyú. Vagy épp nem. Tegnap jutott először eszembe, miután folyamatosan mondtak mindenféle esőt, záport meg zivatart és persze nem esett egy csepp sem, hogy összerakom a kutat. Elővettem a szivattyút, amit télen nagy gondosan felújíttattam (komplett öntvényházat cseréltek rajta, mert nem szívott eléggé.) és üzembe helyeztem. Azaz csak szerettem volna, mert mint kiderült, az új öntvényház repedt volt. Sejtettem azt, hogy lesznek ebből problémák, hisz amikor kész lett, még a legvadabb tél volt, így ki sem próbáltam a cuccot, csak betettem a fűtött garázsba. Most tavasszal meg kiderült, hogy repedt, így rögtön tudtam, hogy ezt a mester rám fogja tolni. Ma elvittem a szerelőhöz, de így legyen lottó öttalálatosom! Persze a szivattyú szétfagyott a télen, a sérülés nem akkor keletkezett, meg effélék. A mester halál ideges volt, csapdosott, majd foghegyről odavetette, hogy majd értesít. Igaz, hogy nem használtam, nem volt benne víz, fűtött helyen tároltam és tulajdonképpen tél sem volt, szóval vitatnám a szétfagyást. Mindenképpen az én hibám, mert nem előttem nyomáspróbázva vettem át, csak a kezembe nyomták, hogy készen van, én barom meg elhittem ezt és hazavittem. Innentől kezdve bármi van is, az az én hibám lesz. Volt egy keveset szívó szivattyúm, amit drága pénzért felújíttattam egy teljesen rosszra. Na ez a szívás..

2015. április 14., kedd

Gibson gate

Olvastam a 444 cikkét, amiben említik, hogy William Gibson megjegyezte, hogy csodálkozik azon, hogy a Jobbik egy magyarországi párt és nem egy Ikea bútor neve. Persze a cikkek végén a trollok azonnal nekiestek a nyilatkozónak, aki nem mellesleg a cyberpunk irodalom megalapítója és mesteri szintű űzője is egyben, szóval eléggé ismert valaki. (Például vele vagyok úgy, hogy a frissen megjelenő könyveit úgy veszem meg, hogy előtte nem olvasok bele - ugyanis eddig még mindegyik írása tetszett.) Trollék persze Deutsch Tamás szintjét is elérték - pedig az művészet! -a ki a 'fene' ez a William Gibson kérdéseikkel, pedig ha humorral közelítenek a dolog felé, akkor hamar lecsengett volna az egész. Amúgy meg persze igaz, ismerve a svéd bútorgyártó névképzési gyakorlatát, hogy Jobbik névvel valóban befutó lenne egy fürdőszobaszekrény arrafelé. Esetleg az egy pont helyett tehetnének kettőt az i betűre, mert az úgy sokkal trendibb..

2015. április 13., hétfő

Üzenetek

Sokféle üzenetet kap az ember nap mint nap. Vannak kellemesek, kellemetlenek, semmitmondók és igencsak mélyértelműek, csacskák, bohókások, és egyértelmű bukások is. Sokszor az egyiknek látszóak, de később derül ki csak, hogy ez inkább a másik. Ma is az eszemben jár az egyik, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értem. Lehet, hogy a túlagyalás ugyanolyan probléma, mintha rá se bajszintanék?

2015. április 10., péntek

Szumma DP

Egy kis összegzés a dokumentációs projectemről, ami a régi blogom mentésből való betöltését jelenti. Eddig átvittem nagyjából 330 cikkemet html mentésből és több mint a fele még hátra van, azaz jelenleg 550 darab. Sajnos a google napi limitje miatt ez nagyjából 40 darabot jelent, szóval még egy ideig lesz mit csinálni a szabad időmben. Megállapíthatom, hogy meglehetősen termékeny voltam és rengeteg hülyeséget leírtam, számottevő helyesírási és stilisztikai hibával. Az írásaim egy része eléggé szentimentális és meglehetősen silány vagy éppen hatásvadász fércmű. Sokszor el sem olvasom, mert bosszant. Viszont az akkori énemhez hozzá tartozott, ezért a helyesírási hibákon kívül mást nem javítok bennük. Sajnos a blogter-en tárolt képeim elvesztek, mivel a szolgáltató leállt. Így azokat a postokat, amik csak képből álltak, töröltem. Nem sok ilyen volt, csap pár darab. Sajnos a képpel illusztrált írásokból hiányozni fog a kép - erre azt tudom mondani, hogy ez van. A saját mentés nem terjedt ki a képekre, így azok örökre elvesztek. Így visszatekintve az is nagy eredmény, hogy ezek az írások megvannak.

Lukak

Sok ember életét befolyásolják vagy legalábbis kapcsolatba kerülnek bizonyos lukakkal. Számos és számtalan példát fel lehetne hozni, a történelmi szükségszerűségen keresztül az evolúcióval bezárólag. De vannak érthetetlen lukak is. Mint például azok, amiket az elmúlt napokban fúrtak a 2/A azaz M2 úton. A hír szerint kétszer kétsávosra akarják a közeljövőben bővíteni - igaz ezt már egy ideje rebesgetik. Némileg árnyalja a történetet az, hogy a közeli és távolabbi tervekből kikerült a kétpályásítás, pedig egyszer már szerepelt, de a legutóbb publikáltakban már nincs benne. De még ha így is van, nem tudom mi értelme kilométerenként négy lukat fúrni közvetlenül egymás mellé, ráadásul úgy visszatömni aszfalttal, hogy a tömedékelés szintje alacsonyabbal legyen az útpálya síkjánál. Mondjuk meglepett volna, mert a csatornaszemeket sem tudják egy szintbe helyezni az úttal, így vélhetően ezt valami kvázi ipari szabvány lehet, hogy ezeket a gödröket sosem szabad egy síkba hozni, mert akkor csak látszódna, de nem érződne a javítás ténye. Szóval most ott vannak a néhol teljesen egészségesnek tűnő útpályán a kilométerenkénti lukpárok, amin megdöccenhet a kerék és mivel alacsonyabban vannak, így megáll bennük a víz és a hideg téli estéken majd jól szétfagyhat. A kamionok nehéz kereke előbb a szélét koptatja, tördeli le, majd szépen kátyúsodik a kis luk. Az indoklás szerint ezzel az út minőségét akarták ellenőrizni. De kérdem én, az út minőségét minek? Hát nem ők csinálták annak idején? Akár tudhatnák is, hogy mennyi aszfaltot raktak le ahelyett, amennyit papíron kellett volna..

2015. április 9., csütörtök

Kis magyar korrupció

Vagy éppen nagy. Volt az indexen egy cikk arról a magyar optimista vagy inkább naiv vállalkozópárról, akik becsületesen akartak megélni abból amit kigondoltak. Na ez ebben az országban nem megy. Itt olyan szintet ért el a korrupció, hogy enélkül gyakorlatilag nem megy semmi érdemi. Noha a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy lehetne hivatalosan is, de a hivatalos út szükségszerűen bonyolult, átláthatatlan és követhetetlen. Vagy drága. Ráadásul el is tud húzódni a végtelenségig, szóval ha az ember intézne valamit, akkor bizony a rendszer részévé kell válni, azaz tejelni kell a megfelelő embereknek. Moldova úgy írta le a Beszélő disznóban ezt, hogy pénze mindenkinek lenne a pacalra, de csak egy ember kaphatja meg, aki ismeri Feri/Pista/Jani bácsit, aki a pacal felett rendelkezik. Ha belevesszük azt, hogy ez a könyv még bőven az átkosról szólt, láthatjuk, hogy az igazi 'értékek' mindig átmentődnek, legyen bármekkora is a rendszerváltás. Vagy él Feri/Pista/Jani bácsi.

2015. április 8., szerda

Következtetés

Következtetések levonásában jó vagyok. Legalábbis remélem, főleg azokéban, amik érintenek engem. Kialakul ez a képesség idővel mindenkiben vagy előbb vagy utóbb. Szóval, ha az ember elkér valamit valakitől és az cserébe nem a dolgot adja, hanem egy homályos leírást a tárgy utolsó elnagyolt előfordulási helyéről, akkor nagyjából sejthető, hogy az illető nem igazán akar segíteni. Főleg, ha az adott hely körülhatárolhatatlan és óriási és a tárgyakból is sokféle különböző fordulhat ott elő, amiből csak egy kevés az, ami jó. Szóval a ha én szívtam, szívjál te is effektus működik. Nyilván ebből a viselkedésből több következtetés is levonható. Az első az, hogy az illető nem érzi magát barátunknak, illetve pont ezért kérni sem érdemes tőle a dolgot ismét. Sőt, talán többet soha semmit..

2015. április 2., csütörtök

Láttam rajta

Láttam rajta. Egész egyszerűen van olyan helyzet, hogy az ember ránéz valakire és szinte sejti, akár meg is merne esküdni arra, hogy a másik mit fog csinálni. Valahogy a mozgásából, a pályájának ívéből, a nézéséből tudni lehet azt, hogy mi következik. Hülyén hangzik ez így leírva, de az ember, ha ilyen helyzetben van, valahogy tudja ezt, akkor az eszébe juthat az is, hogy ezt már láthatta leírva. Olyankor tudjuk azt, hogy ez pont ugyanez a helyzet. Az ember megy az elsőbbsége biztos tudatában, de a szélről a körforgalomba behajtó autó mozgásából világosan látszik az, hogy nem szándékozik elsőbbséget adni nekünk. Az, hogy ütközőpályán vagyunk, a napnál is világosabb. A másik persze nyomja neki, még véletlenül sem néz errefelé, mereven bámul előre, hogy értésünkre adja, nem törődik a külvilággal - ő halad és ebben a külső erők, holmi jogszabályok vagy effélék nem fogják megzavarni. Persze ilyenkor az ember a fékre tapos és az oldalról jövő elhussan az autónk orra előtt, majd a dudaszóra azért felnéz a katatón tartásából és felemeli a középső ujját és/vagy vadul gesztikulálni kezd. Még neki áll feljebb. Ilyenkor angyali nyugalom száll meg, ez is csak egy ugyanolyan nap lesz, mint a többi..

2015. április 1., szerda

Zseni vagyok!

Persze nem akarom hiábavalóan dicsérni magam, így a kijelentés egy virtuális vállveregetés saját magamnak abból az alkalomból, hogy kitaláltam mit is tudok kezdeni a régi blogom html alapú mentéseivel, hogyan hozhatom azt beilleszthető formájúra, illetve milyen program is kell ennek a megvalósítására, amikor is rájöttem arra is, hogy ezeket a programokat én már jóval régebben megírtam - igaz más célból. Most sikerült is megtalálni ezeket és ki is próbáltam. Annak idején szerencsére sikerült általános formában megírni, így tulajdonképpen paraméterezhető lett, így arra is jó, amire akarom majd használni. Ellentétben egyes, számomra nem annyira szimpatikus vélekedésekkel, amik szerint elég az, ha valami működik, majd betekerjük dróttal, teszünk rá szigetelőszalagot, majd bekenjük az egészet malterral és jó lesz. Ehelyett csináltam egy svájcibicskát, ami akkor is jó volt és most is az, mert még leírást is készítettem akkor hozzá, így meg sem kellett érteni újra, csak használni. Lehajolok saját nagyságom előtt. :-)