2015. március 31., kedd

8 év

Összeszámolva a régi blogom az újjal, azt a meglepő felfedezést tettem, hogy több mint nyolc éve (az akkori elsősök mára már gimnazisták lehetnek!) koptatom a billentyűzetet (és persze az agyam is) ebből a célból, hogy bizonyos tartalmat az utókorra hagyjak. Mivel a blogter.hu úgy tűnik, hogy elpusztult, nem tudom az ottani tartalmat kevés munkával áthozni ide, így azt gondoltam, hogy ebből az alkalomból megpróbálom valahogy a lényeget átbányászni ide. Ha beállítom a közlés idejét a tényleges időre, akkor szépen beállnak a cikkek időrendbe, szóval ezzel nem lesz gond. Viszont problémának érzem azt, hogy bár van a régi blogról mentés, ez jelenleg 1519 darab önálló html állományt jelent, amiből első körben ki kell bányászni az értelmes tartalmat, majd ki kell írni valami normális formátumba és át kell tolni a bloggerbe, hogy ott a helyére lehessen illeszteni. Mivel a blogger export/import formátuma szükségszerűen bonyolult, így meg sem fogom próbálni megérteni a dolgot, hanem megpróbálom piszkozatként elküldeni e-mailon keresztül, majd kézzel szerkeszteni és kipostolni. Mind az 1519 darabot. Rémálom az Elm utcában! Ha netalán valakinek jobb ötlete lenne, ne tartsa magában!

Harag napja

Semmi egyházi vagy filmbéli vonatkozást nem szeretnék belevinni a harag napjába, mint ahogy nem is gondolom azt, hogy bármi összefüggés lenne. Persze, most tekintsünk el a káoszelmélettől, ami szerint mégis. A harag napja az olvasatomban most azt jelenti, hogy egy nap, amikor a haragról jutottak eszembe gondolatok. A harag furcsa dolog. Tulajdonképpen örök és végtelen. Ezzel beírja magát a kevés örök és végtelen dolog közé, mint például a világegyetem és az emberi hülyeség. Többet azt hiszem nem is tudnék idézni a témában, hisz ez is olyasmi, amiről az ember képes lenne órákig beszélni, de ha megkérdezik róla, csak pár dolog jut igazából az eszébe. A harag egy ösztönös cselekvés, szemben mondjuk a gondolkodással. Ráadásul előbbi sokkal kevésbé megterhelő, a legdebilebb embernek is szinte gerincvelői reflexből megy, míg a gondolkodás különösen nagy erőfeszítés lehet többeknek, annyira, hogy meg sem próbálkoznak vele, inkább a jól bevált módszerhez folyamodnak. Hogy ez embereknek miért jó, nem tudhatom. Én lelek örömet az agymunkában, így igyekszem azt gyakorolni is. Nem mondom, hogy nem utálok embereket - hazudnék - de legalább azt okkal teszem. Szóval, jutott eszembe olyan emberek példája, akiknek egy közösséggel szemben, egy pimf dologban nem volt igazuk, aztán a végén ők sértődtek meg  mindenkire. Hogy miért jobb az, ha egy embert egyöntetűen utál egy egész utca? - Ezt nem tudom. Nem múlna semmiből odamenni az emberekhez és azt mondani, hogy srácok, hülye voltam, bocs, igyunk meg egy sört! Nagyjából ennyi, sőt az is lehet, hogy még inni sem kéne hozzá. Persze utálkozni tényleg egyszerűbb, ahhoz még beszélni sem kell..

2015. március 30., hétfő

Csuprok

A következő történet inkább csuprokról fog szólni, nem pedig köcsögökről. A köcsög egy furcsa áthallással terhelt szó, azon túl, hogy van egy eredeti jelentése, mára sokkal inkább a pejoratív jelentése került előtérbe. Szóval biztosan nem köcsög, de talán még csupor sem. Ez látszólag logikai ellentmondás, főleg, mivel a bevezetőmben határozottan letettem a voksot a csupor mellé, de nekem sem muszáj logikusnak lennem. Szóval pénteken eszembe jutott a Micimackó. Ha jól emlékszem volt benne egy olyan történet, amikor reménytelenül eltévednek az erdőben és bármerre próbálnak kikeveredni az erdőből, csak még jobban belekeverednek - szóval tényleg eléggé kilátástalan helyzetbe kerülnek. Ekkor Mackó eszébe jut az almáriumban rá várakozó sok csupor méz és azok hívó szavára egyből kibogozódik az út és rögvest sikerül is hazakeveredniük. A trükk egyszerű volt, csak figyelni kellett, hogy mit mondanak a csuprok. Pont ez jutott tehát eszembe pénteken nekem is. Teljesen abban a hitben voltam, hogy el fogok menni edzésre, míg meg nem hallottam egy nagyon halvány, alig kivehető hívó szót. Az akaratom erős volt és szilárt mint mint egy Közgép által épített autópálya alépítmény, de ahogy egyre erősödött az elhívás, úgy lett az akaratom egyre puhább és puhább. Szinte hallottam, ahogy a hűtőben lévő káposztával töltött ecetes almapaprikák egyre csak hívnak, könyörögnek. Be kell vallanom, hogy a csatát elvesztettem, mentem haza ecetes almapaprikát enni - káposztával töltve. Ebből látszik, hogy bárminek ellent tudok állni, a kísértésen kívül..

2015. március 27., péntek

Ejj, mi a..

Kő? Kőről jut eszembe a legutóbbi legemlékezetesebb köves kalandom, épp pár hete Olaszországban. Bár meglehetősen hideg volt, mégis jól szórakoztunk. El voltunk vágva a külvilágtól, se bolt, se semmi vásárlási lehetőség, tulajdonképpen, ha a környezetünkben nem beszélnek pont olaszul, szinte bárhol lehettünk volna a világban. Foglalkoztatott a dolog, hogy valami szuvenírhez vajon hogy fogok jutni? Ám egy leszállás alkalmával a műértő közönség jelezte, hogy az ernyő középső cellái egyikében van valami levélféle - ez világosan látszik.



Furcsállottam a dolgot, de a behajtásnál először nem is tűnt fel, de aztán meglett. Egy jó nagy, másfél ökölnyi kő került be a cellába, ami egész a kilépőélig csúszott le. Még a képeken is világosan látszik. Az ernyő repülési tulajdonságait jelentősen nem befolyásolta a plusz teher, előtte majdnem negyven percet repültem és azért szálltam le, mert nagyon fáztam. A követ természetesen kivettem és először el akartam hajítani, de szóltak, hogy ne dobjam el a szerencsémet, ha már sikerült lehozni a hegyről. Így hazahoztam és most remek szuvenírként emlékeztet erre a nagyszerű túrára..
 

2015. március 25., szerda

Bűnüldözés

Na, mert a bűn feltételek nélkül üldözendő! Persze ez az elv, aztán a gyakorlatban feltolul a kérdés, hogy rendben, a bűn valóban üldözendő, de bizonyos eszközöknek a rendvédelem kötelékében mi értelme van? Mondjuk például ennek itt:

Elképzelem, hogyan lehet egy letartóztatást foganatosítani úgy, hogy a gyanúsított a rendőr mellé ül be az anyósülésre. Avagy a nyomozáshoz szükséges eszközöket külön autóval viszik utánuk. Tényleg aranyos ez így, de mire jó?

Hét szó

Kedvenc könyvem szerint létezik hét olyan szó, amit ha elmondasz egy nőnek, az beléd szeret. Mivel a könyv nem említi melyik az a hét szó illetve a témája szerint egy mese, gondolom, hogy ez nem több puszta feltételezésnél. De érdemes néha belegondolni olyasmibe, hogy mi lenne, ha? Mi lenne ha mégis lenne ilyen hét szó? Vajon lelakatolnák és örökre elásnák a sivatagban? Hisz egy ilyen tudás veszélyes fegyver. A múltbéli jelentős konfliktusok egy részének közvetlen kiváltó oka vagy a szerelem vagy annak hiánya volt. Esetleg a későbbi tragédiát megelőzhette volna egy beteljesült szerelem. Vagy elmondanák, hogy mindenki okulhasson belőle? Utóbbit elég nehéz elhinni, mert mi lenne, ha olyannak mondanák el, aki egyszer már mástól hallotta? Vajon nem veszítené el így erejét ez az ige? Számtalan kérdés, amin igazából jól el lehet gondolkodni, de a gyakorlatban semmi értelme nincs. De azért a mese jó..


Továbbküldött levél

Mióta az emberek nem papíron leveleznek egymással, valahogy jobban spórolnak.  Azt hihetnénk, hogy ha drága lenne a papír, akkor az emberek ráírnának a más által küldött levélre és továbbküldenék - viszont ez így hagyományos levélnél szinte elő sem fordul - annál inkább elektronikus levélnél. Persze ez csak látszatspórolás, hisz nem a takarékosság jegyében született, hanem így látszik az, hogy az ügy hogyan görög tovább, hogyan fejlődik a magból ki a teljes növény. Látszanak az előzmények és legvégül talán a megoldás is. Ennek azonban akadhat árnyoldala is. Szerencsére nem velem esett meg a dolog, de jó tudni azt, hogy bizonyos dolgok hogyan működnek. Például, ha az ember ír valakinek, mondjuk a főnökének valami olyasmit, amit neki szán, viszont az illető ezt a levelet ellátja a saját megjegyzésével és továbbküldi olyannak is, akiről az ember dehonesztáló megjegyzéseket tett magában a levélben. Esetleg a levél nem az első körben jut vissza az érintetthez, hanem a harmadikban, de ez a lényegen nem változtat. A levél magával fogja cipelni a teljes előzményt, ami utána megmarad szomorú vagy épp vidám mementóként, tanúsítva egyesek felelőtlenségét vagy debilitását.  Úgy kell nekik..

2015. március 24., kedd

Nem értem

Nem értem ezt a fene nagy kormányzati szigort így utólag a brókerbotrány kapcsán. Jó, hogy a kormány meg akarja lovagolni egy kicsit a pénzügyi tragédiát és beváltható népszerűségnövekedést remél ettől, de ha az nem volt probléma, hogy nulla törzstőkével rendelkező káefték milliárdos üzleteket bonyolítottak - pedig ugye a kft, rt egyéb vállalkozási formák pont erről nevezetesek, hogy a pénzügyi felelősségük korlátozott - pedig ezt, mármint, hogy nagyságrendekkel több pénzt mozgatnak, mint amire a törzstőkéjük felelősséget biztosítana, még ellenőrizhető is lenne, viszonylag könnyedén. Most hogy baj lett belőle, gyorsan elkenték a saját ellenőrzési felelősségüket és a brókerekre, takarítókra és éjszakai portásokra hivatkoznak, velük akarják elvitetni a balhét. Azaz bt-t, akarnak a kft-ből csinálni, természetesen utólag, ahol ugye a beltag a teljes vagyonával felel. Na most már igazán eldönthetnék végre, hogy mit akarnak, vagy én nem értem az egészet teljesen..

2015. március 23., hétfő

Gyerek

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult is tud lenni a gyereknevelés! Amit az ember a saját életéből tapasztal, illetve hagymázas amerikai filmekben lát, persze egészen más. Noha vannak kisebb összezördülések és rövid ideig tartó mosolyszünetek, de minden gyerek alapvetően jó és szeretetre méltó, ha épp rólunk van szó, még nyírfa korunkban, akkor mi is halál jó fejek voltunk, maximálisan korrektek és a zsiványságot gerincvelőből utasítottuk el. Az akkori konfliktusok nem is voltak azok, hiszen mindenki láthatja, hogy felnőttünk és itt állunk épen és egészségesen, készen az új kihívásra, amit össze sem lehet hasonlítani azzal a sokkal ami akkor ér, ha a jelenkori helyzetre gondolunk. Mint amikor valaki a pihepuha ágyról egy sünökkel teli verembe esik. Nyilván túl lehet élni valahogy, csak nem ez szokott az ember eszébe jutni, ha a 'jó' szóról asszociálna..

2015. március 22., vasárnap

Velünk élő hagyomány

Március utolsó előtti vasárnapja hagyományosan a kerti csap megnyitásának az ünnepe. Ha az időjárás engedi, ilyenkor nyitják meg a legények a kerti csapot. Ez az ünnep jelzi bizonyos munkák kezdetét, ilyenkortól lehet például vizet engedni a vödörbe a szomjas macskák számára. A leányok bokrétát kötnek a csapra, a legények körbetáncolják a csapot és közben nagyot dobbantanak a vaslapon, a helyi tűzoltóság kimenti a legényeket az aknából, a mentőszolgálat ellátja a töréses és zúzódásos sérüléseket..

2015. március 18., szerda

Hivatalnokkal beszélni

Egy vicc jut az eszembe, mint rendszeresen ilyen helyzetben. A mazochista meséli, hogy számára az a szórakozás, amikor a nemesebbik részét satuba fogja és kalapáccsal üti. De mi ebben a szórakoztató? - kérdezi a hallgató. - Amikor melléütök. - hangzik a válasz. Valahogy én is ezt érzem, amikor valami furcsa kéj okán felhívom a községi önkormányzat adóosztályát, hogy a nekem küldött tértivevényes levélről társalogjak. Mert ugye a levélben említik, hogy mellékelten küldenek egyenlegközlő levelet, amit persze nem lelek. Amikor szóvá teszem, közlik, hogy az ingatlanadó változás miatt új határozatot kellett hozni és az ingatlanadósok leveléből ezért kihagyták az egyenlegközlést. - Akkor mikor kapok egyenlegközlőt? - Nem mintha szükségem lenne rá, de ami jár, az jár. Persze kiderül, hogy idén már nem, mert úgy gondolták, hogy minek az nekem. Közöltem azt is, hogy bár évek óta átutalással fizetek, mindig küldenek a nevemre kitöltött két csekket és, hogy ez pazarlás. Egy halom pénzt kidobnak csekkekre, amit én is kidobok, mert nem kell. - Ja, azt ők nem tartják nyilván! - Mondom, hogy ez a számítástechnika korában nem tűnik olyan hatalmas feladatnak, egy plusz mező egy SQL táblában. Egy csekk legalább 100 forint, kettő már 200, így szeretnék 200 forinttal kevesebb adót fizetni, ha megspórolok nekik egy ekkora kiadást.  - Hogy gondolom én ezt? Az adót beszedni sokkal egyszerűbb! De visszatérve az előbbi témára, az egyenlegről, ha elmaradás vagy túlfizetés van, akkor küldenek levelet. Kérdezem a hölgyet, hogy ha tehát túlfizetek, mondjuk 100 forinttal, akkor kapok egyenleget októberben? Ennyit nekem megérne a dolog! Akkor javasolja, hogy fizessek túl? Azt mondja nem tudja, mert ezt akkor beszélik meg, hogy mekkora túlfizetésnél küldjenek. - De kivel beszélik ezt meg? - A kolléganőjével. Puff. Most sem ütöttem mellé..

2015. március 17., kedd

Jobban teljesítünk!

Jobban teljesítünk, ez már biztos. Látom is onnan, hogy egyre többet engedhetünk meg magunknak anélkül, hogy nagydobra vernénk ezt. Március 15.-e az utóbbi időben nem a nemzeti ünnepünk napja kizárólag, hanem a helyi adók féléves részletének a befizetési határideje is. Jogkövető állampolgárként igyekeztem élni is ezzel a határidővel, mert az önkormányzatok nagyon agilisek tudnak lenni akkor, ha arról van szó, hogy pénzt kell behajtani az állampolgáron. Ha épp nekik kellene valamit megtenniük, akkor ez a lelkesedés valamiért alábbhagy. Szóval, próbáltam volna megejteni a befizetést, de nem volt mit, mert nem küldték meg a csekket. (Nem mellesleg azt sem értem, hogy miért küldenek évek óta csekket, holott átutalással fizetek már időtlen idők óta. Ilyenkor úgy látszik semmi nem számít. - Főúr! Még egy adag csekket ide, hiszen csak egyszer élünk!) Persze ezek után telefonálhattam is, hogy nem az én vétkes hanyagságom vezetett-e a hibához, de megnyugtattak, hogy nem. Az önkormányzat új határozatot hozott és ennek a postázása vitte el az időt. Ugyanis a helyi adót megemelték 50 százalékkal! Leírom betűvel is, hogy jobban értsétek, ÖTVEN SZÁZALÉKOS ADÓEMELÉS! Nem is értem, miért nem ezzel vannak tele az újságok, hisz ezek szerint annyira jó nekünk, hogy még ezt is megengedhetjük magunknak. 50%! A pofám leszakad..

2015. március 11., szerda

A jó szó

Nem is tudom mi a jó szó erre! Érzem a dolog visszásságát, de nem tudtam tenni ellene, illetve akkor és ott nem is jutott eszembe jobb. Nem mintha számítana valamit is, de úgy érzem magam, mint egy meggyőződéses buddhista vegetáriánus egy hamburgerparty után. Ízlett, jó volt, de azért mégis! Tiszteletlenség vagy hullagyalázat? Egyik sem igazán, hiszen mi, a teremtés koronái csak egymást tetemeit tartjuk tisztelendőnek, más fajokkal szemben mindig van valami jobb magyarázat. Nem is tudom mi a jó szó. Érzéketlenség talán? Hisz nem éreztem át a problémát akkor és most is lezárnám magamban a dolgot, de valami apró mégis motoszkál bennem mégis. Önzőség? Meglehet. Máris túlagyalom az egészet. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatok jutnak eszembe csak azért, mert a fejetlen egértetemet a macskapiszkos zacskóba dobva tettem ki a szemetesbe..

2015. március 10., kedd

A név

A név nem minden. Amikor az hinné az ember, hogy elmegy egy méltán jóhírű intézménybe, hogy ott fogyasszon valamit, az a valami szükségképpen lehet-e rossz, vagy a híres helyek pont azzal érdemlik ki a hírüket, hogy ott minden jó és egy csepp botlás is megengedhetetlen? Amikor legutóbb Budán jártunk a Svábhegyen, ajánlották, hogy nézzünk el egy névről méltán híres intézménybe, mert ott igazán jó minden. Az ajánló sokat járt oda és dicshimnuszokat zengett róla. Az illető hely nevéről nem elsősorban a sós teasütemény jut az emberek eszébe, de ha azt vesszük, hogy inkább valami fogyókúrásabbat szerettem volna enni - persze ez egy oximoron - cukrászdában fogyókúrásabbat - akkor máris logikusabbnak tűnik a választás. A sok édesség mellett rajongok a káposztás cuccokért, így a (maradék) káposztával töltött leveles tésztát vittük el. Nem tudom hol kerülhetett szőr a levesbe, lehet, hogy az volt a hiba, hogy maradék volt, lehet, hogy minden más osztályon felüli, de az egész igazán durván volt zsíros. Nem merném állítani, hogy vaj volt, hiszen a vaj az fogyasztható, de a darabok teljesen át voltak itatva vele. Nagy szó, de bármit megeszem, ha süteményre hasonlít, de ez kifogott rajtam. Ha meggyújtjuk, talán egy hónapig tudtunk volna világítani vele - ahogy visszagondolok rá, talán jobb is lett volna erre a célra felhasználni ezt. Amikor visszaértünk, az ajánló megkérdezte, hogy voltunk megelégedve a hellyel. Nekem csak az jutott eszembe, hogy azt hiszem eddig túlságosan el lehettünk kényeztetve..

2015. március 6., péntek

Hatalmas

Sok van ami hatalmas az ember életében vagy a világmindenségben! Lehet hatalmas egy érzés, egy gondolat vagy felismerés. Hatalmas és persze végtelen a világűr, amikor először feltekintünk a csillagokkal borított égboltra (és legyűrjük az érzést, hogy mi vagyunk a világmindenség központja) következik a felismerés, hogy mennyire kicsi pontok vagyunk mi és minden milyen óriási! De van egy őserő, ami mindennél nagyobb. Nagyobb mint a végtelen világűr, nagyobb minden elképzelhető vagy elképzelhetetlen nagyságú dolognál, kvadrillió nagyságrenddel nagyobb, mint a legnagyobb dolog, önmagát is beleértve és ez az őserő itt él közöttünk, a mindennapjaink része, naponta találkozunk az erejével. Ilyenkor, ha idáig eljutok a magyarázattal, jönnek rá a nőnemű ismerőseim, hogy ők bezzeg tudnak erről valamit. Ilyenkor jön az elpirulás, a pillák rebegtetése és a halkan elsuttogott szó: Biztosan a szerelem, a szeretet erejéről van szó! - Persze, nyilván lehetne az is, de nem. Egy sokkal egyetemlegesebb dolog a megfejtés. Az emberi hülyeség ez az erő! Mondhatnék rá példát, akár a közelmúltból is, de most nem fogok. El kell fogadni axiómaként. A világegyetem örök és végtelen, de a hülyeség sokkal örökebb és végtelenebb. Punktum.

2015. március 5., csütörtök

A kő

Gurul a nehéz kő, ki tudja hol áll meg? Az, hogy milyen nehéz az a kő, azt hiszem tudom. Akár az élet vagy amint egy internetes mémből már tudom, mint egy tigris tank. Pont ugyanannyira, nagyon nehéz. Nem pont ezekkel a szavakkal volt írva, de ezt jelenti. Hogy hová tart? Remélem minél messzire, elgurul, nem is látom, nyomát sem találom. Ne mondják azt, hogy nem kötök kompromisszumokat, felőlem át is gurulhat pár emberen, egye fene. Még tippeket is tudnék adni. Na de hogy honnan gurul a mindent elsöprő erő, a hatalmas szürke szikla? A szívemről hullott le percekkel ezelőtt. Most épp nagyon meg vagyok könnyebbülve. Az élet csupa öröm, móka és kacagás..

2015. március 4., szerda

Csodafegyver bevetésen

Még szerencse, hogy egyes fejlesztőknek nem a piacról kell élniük, mert lazán éhen halhatnának. Egészen példátlan az, hogy valaminek a specifikációja aközben változik lényegesen, hogy közben elvileg éles üzemmódja zajlik és büntetnek is miatta. Ilyen az általam is 'nagy' tisztelettel emlegetett EKAER rendszer, aminek az interfész leírását verziónként át kell ellenőrizni, mert mindig találhat meglepetéseket az ember. Eddig sem értettem, hogy mi értelme van annak, hogy az eladó és vevő címét másként kell megadni mint a felrakodás és lerakodás helyéét. Az előzőnél elegendő volt az utca megnevezés, ami tartalmazta az utca nevét, típusát és a házszámot is, az utóbbinál pedig előírták, hogy külön legyen bevíve az utca, az utcatípus és a házszám. Ami ugye azért kellemes, mert az ügyfél adatbázisok nagy részében a címmezőt nem szedik háromfelé, csak ott, ahol ez kifejezetten kell és valljuk be, a legtöbb helyen nem kell. Ezért is volt furcsa az, hogy a címek egyik felében kötelezővé tették, a másikban nem. Hogy miért, azt senki nem tudja, még a support  sem. Talán csak azért, hogy ne legyen olyan egyszerű. Most, hogy kijött az új verzió, félve néztem át a dokumentációk és a félelmem nem is volt teljesen alaptalan, megint változott a címfelépítés. Az utcatípus beletehető az utcába, így a típus nem kötelező mező, viszont a házszámot továbbra is külön kell kezelni, szóval adtunk a sz@rnak egy pofont. Mátyás király és az okos lány tipikus esete, hozott ajándékot és nem is, olyan, mintha könnyítettek volna a címábrázoláson, közben meg nem is. Hogy ennek mi értelme van így? A fene se tudja. De tartok tőle, javulna a szakmai minőség, ha azokat a fejlesztőket mégiscsak hagynák éhen veszni..

2015. március 3., kedd

Oszlop

Komolyan mondom, hogy hülyülök. Például nagy összeget mertem volna tenni arra, hogy a verandát tartó oszlopok fából vannak, pedig minden nap nézem őket többször is. El is gondoltam szépen, hogy milyen egyszerű lesz belecsavarni egy facsavart, hogy láncot rögzíthessek hozzá, csak egy lukat kell fúrni hozzá és kész. Persze így se lesz nagyobb meló, csak egy tiplit is kell bele tennem, na de akkor is! Honnan gondolhattam azt, hogy az fa, ha ráadásul szép sárgára be is van pucolva. Döbbenet! Néha komolyan megijedek magamtól..

2015. március 2., hétfő

Apró jelek

Eddig fel sem tűnt az, hogy valami mozgás van a telefóniában, illetve nem is annyira abban, hanem a mobilinternet világában. Azt megszokhattam már eddig is, hogy bárhová megyek is, a gyors hálózati kapcsolat mindig máshol van. Ódák és népmesék számolnak be arról, hogy valakiknek sikerült gyors mobilnetet találniuk, nekem az esetek döntő többségében csak edge jut addig, míg meg nem unom a szenvedést, hogy bár az elvi lehetőség megvan, gyakorlatban mégis használhatatlan az egész. Viszont most egy új jel tűnt fel egyre gyakoribban a kijelzőn, egy kis 4G formájában. Tulajdonképpen eddig a 3G-nek is örültem volna, de az élet úgy látszik felgyorsult és ez a gék számában is kifejezésre jutott, ugyanis a valóság rögtön ugrott egy gényivel és már a négy gé látszik és valljuk be, ez rögtön jobban is mutat. Nem mondom, gyorsabb nem lett, vagy talán mindig azokat a dolgokat próbálom használni, amit a világ más része is, így hiába a kapcsolat észveszejtő sebessége, de legalább valami már mocorog. A gék máris jobban teljesítenek, a többi meg az én személyes tragédiám..