2015. február 10., kedd

A jegy

Azt hittem, hogy kútfőm ma terméketlen marad, de percek alatt is változhat a helyzet. Tisztára olyan a gondolkodásom, mint a K2-őn az időjárás. Az egyik pillanatban még hétágra süt a nap, a másikban hóvihar. Egyáltalán nem erről jut eszembe a dolog, de valami más kapcsán az agyamba villant a gyűjtőjegy. Mindig szokott nálam lenni, illetve odahaza is tartunk belőle pár darabot, ha be kell menni a nagyfaluba, legyen kéznél. Eddig úgy működött, hogy kértem a jegypénztárban egy tízes gyűjtőt és a kezembe nyomtak egyet, hogy hoci, nesze! Úgy fest, hogy elégedetlenek lehettek a kiszolgálás sebességével, túl gyorsan adhatták oda és milyen az már, hogy csak fizetsz és mész? Most az a módi, hogy ott előttem nyomtatják ki egy nyomtatón a tíz jegyet, amit beletekernek egy darab papírba és így kapom meg. A jegyeket nem lehet előre kinyomtatni, pont akkor kell, így sikerült az ügyintézés sebességét végre elfogadható mértékűre csökkenteni, ráadásul az eddigi tömbben lévő jegyek nem estek száztizenhét darabra az ember zsebében, sőt, ha sorban használta őket, akkor lehetett is követni a fogyást. Az új módszer különálló szeletekkel operál, aminek a régi rendszerhez képest semmi előnye nincs, ráadásul lassabb és körülményesebb is. Így már világos is, hogy miért volt olyan fontos a bevezetése..

Nincsenek megjegyzések: