Feladni..

Eddig nagyjából semmi bajom nem volt a postával. Ők is tették a dolgukat és magam is tettem a sajátom. Igyekeztem nem járni hozzájuk, csak a legszükségesebb helyzetekben, mert világosan látszott, hogy nem látnak ott szívesen. Persze nyilván nem velem személy szerint volt a baj, hanem alapvetően az ügyféllel. Mert mit is csinál a vásárló a postahivatalban nyitvatartási idő alatt? Hát, zavar! Zavarja a munkavégzést az állandó sorállással meg azzal, hogy a levelét, csomagját keresi, esetleg ugyanezeket szeretné, ha elvinnék valahova. Szóval mindenképpen macerás. De eddig nagyjából kijöttünk egymással. Most azonban rövid idő alatt nem is egy esetben fordult elő az velem, hogy a feladott dolog nem jött meg. Szó mi szó, eléggé megbotránkoztató helyzet. Ahogy Douglas Adams írná, olyasmi, mintha egy mezőn rabolnának ki. Valaki fizet egy szolgáltatásért, hogy valami fontos dolgot (Ugyanis ha nem lenne fontos, maga is kidobhatná a kukába ott helyben!) szállítsanak ki és nem elég, hogy nem teljesítik a megvásárolt szolgáltatást, hanem az adott dolog el is tűnik. Szőrén szálán. Huss és már nyoma sincs. Itt tartunk ma a XXI. században. Elmész és feladod a küldeményt, fizetsz és vége. Mintha a megsemmisítésért fizetnél. (Lehetne egy ilyen szolgáltatás is, biztos lenne rá igény is, de akkor ezt így kellene hirdetni.) Úgy vélem a postai feladásnak nem azt kellene jelentenie, hogy feladjuk, azaz lemondunk a dologról örökre..