Mobilgát

Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat. - A költő szavajárásával élve, a jelenleg tervbe vett Római-parti mobilgáttal kapcsolatban. Annak idején a rendszerváltás előszelén számtalan jelenlegi politikai párt tőkét tudott kovácsolni egy vízügyi beruházás ellen való tiltakozásból. Akkor még fontos volt a vizes élőhelyek védelme, a halak szaporodása és efféle zöld dolgok. Ugyanezek a pártok most, hogy hatalomba vagy a közelébe kerültek, máris megtagadják harcos ifjúságukat, az akkori Dunaszaurusz újbóli legyőzése helyett annak a feltámasztásában segédkeznek. Arról nem is szólva, hogy a Tiszánál az öntöttvas árvízvédelmi műtárgyakat sem tudják megvédeni a fosztogatóktól, akkor célszerű a fővárosba alumíniumból készülő gátat tervezni..

Chiliproject

Chiliprojectem új erőre kapott, amikor is sikerült hozzájutnom új magokhoz. Az elültetett jalapeno magocskák szépen hajtanak, már lassan fény közelébe kell, hogy helyezzem őket, hogy egészségesen fejlődhessenek továbbra is. A legtöbb pohárban mindhárom mag megeredt, így ha erősebbek lesznek a palánták, szét kell majd őket ültetnem és ezáltal megháromszorozódik majd az ültethető palánták száma. Az interneten rendeltem Bhut Jolokia magokat is, erről az kell tudni, hogy jelenleg a világ második legerősebb chilipaprikája a maga kb 850.000 Scoville fokával. Állítólag a magyar erőspaprika kb 6.000 Scoville fokos. Ezt a fajtát szellempaprikának is (ghost chilli) mondják és egykor a világ legerősebb paprikájaként tartották számon. Tíz magom van, így igazán kíváncsi vagyok a végeredményre..

Felháborító!

Felháborítónak nevezte a kormány egyik bábja azt a levelet, amit az Elmű írt a fogyasztóknak a rezsicsökkentésről. Rögtön be is adott egy indítványt a rezsicsökkentés ellenes magatartás büntetéséről - mert ugye aki nem hajtja az igába a fejét, annak ostor kell! Nos, olvastam a levelet, de semmi felháborítót nem találtam benne, mindegyik állítás szigorúan a tényközlés kategóriájába tartozott. Lehetett volna vitatkozni egyes pontokkal - ha lenne valami alapja, de hát a tényekkel nehéz dolog. Főleg azért, mert a világban nagyjából ennyibe kerül az energia és nem igazán látszik az számomra, hogy ha máshol is ennyi az ára, akkor nekünk miért kellene olcsóbban adni? Szóval a tisztelt úriember felháborítónak tartja a dolgot. Ha belegondolok engem is felháborít. Na nem az Elmű levele, hanem az 'úriember' felháborodása.

Gyerekszáj

Népszerű rovat a női újságokban, hisz ki ne szeretné a gyermeki ártatlansággal kitekert, kifacsart, de mégis őszinte és romlatlan szavakat. Mi már kinőttünk ebből a korból, de még így is vannak a kölöknek őszinte és megható gondolatai, még ha a maga módján, kamaszmódra fejezi is ki. Tegnap azt találta mondani, miközben a tévé előtt tespedtem, hogy jó lenne, ha mozognék vagy sportolnék valamit, mert még sokáig szeretné ha bosszanthatnám a hülyeségeimmel. Hát nem ennivaló? :-)

Egy rejtély vége

Sokáig azt hittem, hogy különleges tulajdonságokkal bíró férfiak élnek köztünk, illetve dolgozom egy munkahelyen velük. Nekem nem sikerült ugyanis úgy eltávolodnom a piszoártól, hogy ne öblített volna, viszont sokszor találtam úgy, hogy nem volt leöblítve. Számomra csak egy dolgot jelentett, hogy létezik egy speciális adottságokkal rendelkező hapsi, akinek ezért nem kell olyan közel állnia. Azóta találkoztam is nem eggyel akinél nem öblített a kagyló, de nem tűnt igazán különlegesnek, hisz nem állt messzebb mint én szoktam. Ezután a figyelmem az öblítőautomatára fordítottam. Úgy tűnik, hogy a lelkes villanyszerelőink fordítva tették fel ezeket a falra. No nem abból következtettem ezt ki, hogy szemmel láthatóan fordítva van rajta a felirat, hanem abból, hogy a nem öblítős kollégám látszólag semmi másban nem különbözik lényegesen tőlem, mint testmagasságban. Az érzékelő, üzemszerű helyzetben ferdén lefelé látna, így biztosítva azt, hogy mindenki, aki megközelíti a fajanszot, kiváltsa a kívánt hatást, de fordítva felszerelve meredeken felfelé lát. A kis emberek felett elnéz, így megtehetik azt, hogy nem működtetik a berendezést, én viszont mindig bekapcsolom, hisz vagyok annyira magas. Azt hiszem ezt a rejtélyt is leromboltam. Bár, ha úgy vesszük egy másikat is. A kis ember nem jár nagy bottal..

Tulajdonképpen

Tulajdonképpen az tetszett a krétai buszközlekedésben, hogy annyira laza volt. Ugyan voltak megállók is, de csak a leszállásra, a busz bárhol felvett, elég volt inteni neki. Illetve ha tele volt, akkor már nem állt meg hiába a megállókban. Azt hinné az ember, hogy ezért a menetrend csak ajánlás, de ezzel együtt is nagyjából működött a dolog. Annyira egészen biztos, mint idehaza. Azzal együtt nem hiszem, hogy ez itthon működne, mert mi magyarok híresek vagyunk arról, hogy képesek vagyunk bármit, a világ bármely táján üzemelő dolgot pusztán csak azzal elrontani, hogy bevezetjük.

Jubileum

Csendes megemlékezést tartok afelett, hogy 2008 év vége óta megírtam az ezernégyszázadik cikkemet erre a blogra. Nem mintha ez a szám minősítene valamit, vagy valakit - jelen esetben engem, csak úgy megjegyeztem. Halkan, olyan Füles módjára. Mert 1400 darab rizsből ugyan kevés, de gombócból soknak tűnik..

Változtatási kényszer

A változás sokszor jó, de hozhat rosszat is. A felelőtlen, csak azért is változtatás maga a pokol. Ez persze elég kénkövesen hangzik így, de csak azért megváltoztatni valamit, hogy ne úgy legyen ahogy eddig, meglehetősen veszélyes dolog, főleg annak az ismeretében, hogy eddig jó volt. Ilyen például a napjainkban olvasható szabadság-munkabér számítási módszer. Szükséges volt valamiért megváltoztatni - mert hogyan is néz ki, hogy van egy szabály, ami régóta él és még nem nyúltak hozzá? - ezért hoztak egy újat. De szokás szerint szakítva a régi idők gyakorlatával, ripsz-ropsz bevezették anélkül, hogy valaki akár egyszer is végiggondolta volna, hogyan fog működni, vagy akár egy élő példán letesztelték volna. Valaki csak gondolt egyet és másnapra törvény lett belőle, káoszt hozva maga után. Ugyanis, nem mindegy már az, mikor megy az ember szabadságra, mert nem ugyanannyi jár a szerencsés hónapokban kivett szabira, mint esetleg más, rossz hónapban távol töltött idő után. A minisztérium előbb módszertani segédletet próbált kiadni az alapvetően elfuserált szabályához, aztán megígérte, hogy meg fogják változtatni, ha rossz. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az. Csak azt nem értem, hogy mi értelme volt úgy hozzányúlni, hogy épp csak javítani nem sikerült az eredeti szabályon, csak rontani? Gondolom felelősök ebben az esetben sem lesznek.

Összeesküvők

Jó dolog az összeesküvés elméletekben hinni - belátom. Elég hozzá egy tudományosan alá nem támasztott angol cikket publikálni magyarul egy ilyesmire szakosodott oldalon és onnantól kezdve a kutya sem fogja kérdőre vonni a hitelességét, hiszen tartozik hozzá egy forrásmegjelölés is, így ha kiderül bármi is ami megcáfolná az állításokat, lehet mutogatni hátrafelé, hogy ezt biza nem is mi találtuk ki csak átvettük. Ha meg valaki mégis belekötne abba, hogy az állításokat nem igazán támasztják alá tudományos vizsgálatok, akkor sokat sejtetően még mindig mondhatjuk azt, hogy tudományos kutatás, mi? Ami védi egy évente több milliárdos forgalommal rendelkező iparág érdekeit! - Innentől kezdve valóban nincs szükség érvekre..

Baljós gondolat

Egyre jobban felszínre kerül bennem az a sanda gondolat, hogy bár a HÖK-ös fiúkról bebizonyosodni látszik az, hogy az általuk készített listák alapján minimum nem úriemberek, de tulajdonképpen ki is járt ezzel az akcióval a legjobban? A kormány eddig más hallgatói szervezeteket nem fogadott el tárgyalópartnereknek (Igaz, hogy a tárgyalás eddig csak szimbolikus volt, hiszen az eredménye semmiben nem befolyásolta a politikai akaratot - de mégis volt valami látszata.) így viszont joggal mondhatja, hogy a HÖK hiteltelenítette magát, így nem maradt egyetlen szervezet sem aki kiállhatna a diákok jogaiért. Szóval hiába lenne a kormánynak szándéka az egyeztetés, egyszerűen nem lesz kivel..

Sportolni kéne..

Sportolni kéne! De mikor? Tegnap a nej is megemlítette, hogy milyen jó lenne, ha rendszeresen sportolni járnék. Magam is érzem ennek szükségességét minden csontomban. Jó lenne, jó lenne, de mikor? Bokros háziasszonyi teendőim gyakorlatilag meghatározzák a legtöbb időt, amit a munkán kívül töltök. Mivel az én dolgom a gyerek úszni hordása, így ilyenkor csak azután kezdhetek a másnapi ebéd főzésének, ha hazaértem - tehát a keddek és csütörtökök kilőve. A további napokon, azaz hétfőn, szerdán és pénteken lenne alkalom arra, hogy bevásárolni menjek a főzéshez, főzzek végre normális időben és kenyeret is süssek. A kenyér csak maga kb. 3 óra, tokkal és vonóval, tehát idejében el kell kezdeni. Persze továbbra is jó lenne mozogni valamit, de a kérdés örök. Mikor?

Gyömbér

Egy furcsa barna gyökérdarab. Kicsit olyan mint a nőszirom gyökérdarabkája és elsőre ehetetlenül csípős. Az élettani hatásai, mint a legtöbb fűszernek jók, ezért, illetve azért mert az utóbbi időben rákattantam az erős, fűszeres ízekre, tettem vele egy próbát. A legutóbbi gyömbérélményem a szusihoz adott pácolt gyömbér volt, ahol a pácolás finomított a növény vadságán és kellemes rózsaszínbe öltöztette a gyökérszeleteket. Állítólag ez a friss alapanyag jellemzője. A pácolást odahaza is el lehet követni - gyorsan tájékozódtam is a netről. Rizsborecet kell, de tulajdonképpen jó a balzsamecet is hozzá. Négy kanál ecethez kell két kanál cukor és a vékonyra felszeletelt és egy órára besózott majd kicsavart gyömbérszeleteket az így elkészült pácban kell legalább egy napig a hűtőben érlelni. Ha szerencsénk lesz, másnapra enyhe lazacszínt kap. Na én nem voltam ennyire szerencsés, de az íze nagyon jó lett. Azt hiszem belevágok a gyömbérpácoló iparba is.

Veszíteni tudni

Veszíteni tudni kell.. Persze ezt mondhatnám egynémely kormánypárti és kormányon kívüli politikusnak, mert szemmel láthatóan egyesek csak nyerni képesek és ha nem így történik akkor is próbálják úgy beállítani a dolgot, mintha a világ legnagyobb eredményét érték volna el. Hasonlóan egy rég bukott diktátorhoz, aki a bunkerében ülve, a szomszéd utcában dübörgő ellenséges tankok zajában is az elkövetkező fényes győzelemről és a csodafegyverről szónokolt. Nos, én igyekszem nem beleesni ebbe a hibába. Treníroznom kell magam arra, hogy a veszteség az élet része és át kell rajta lépni. Most legutóbb épp arra jöttem rá, hogy sok van mi csodálatos az emberben, de az emberi butaság valóban határtalan. Vagy ha nem is butaság, egyelőre nem tudok rá jobb szót ennél. Rendszeresen a cégünk büféjében vásároltam és a büféslány minden vásárlást beletesz egy nejlonzacskóba és úgy adja át. Egy kifli, egy zacskó. Amikor bejövök az irodába és a zsákmányhoz látok, az első dolgom a zacskót kidobni a kukába. Ennek a műveletnek az értelmetlenségét látva próbálkoztam azzal, hogy nem kérek zacskót. Minden egyes munkanap, minden vásárlás alkalmával, éveken keresztül külön kellett mondanom, hogy én vagyok az, aki nem kér zacskót. De most vége - ez olyan harc, amiben nem győzhetek. A zacskót minden alkalommal megkapom és annak rendje és módja szerint 5 másodperc múlva kidobom. Nem lehet minden ellen harcolni, úgy látszik ez olyan mint egy folyóban állva egy evezőlapáttal eltéríteni a Dunát. Elképzelésnek szép, de lehetetlen. Tudni kell veszíteni..

Büfében

- Egy kenyeret kérek vagy egy zsemlét!
- Zsemle van, 25 forint.. De légyszi pont 25 forintot adj, mert nincs huszonötforintosom, hogy vissza tudjak adni.
Hmmm, az pont nekem sem volt..

Facebook

A Facebook egy jó találmány - alapvetően. Mint egy nagy telefonkönyv, összegyűjti az ismerőseinket, vagy azokat akiket csak szeretnénk megismerni és megoszthatjuk egymással a gondolatainkat. Amúgy meg ugyanez a legnagyobb hátránya is. Az emberek, akik csak egy bejegyzés voltak egy sárguló telefonkönyv lapon, akiket szökőévente fel lehetett hívni vagy tízévente össze lehetett futni velük valahol, hogy pár semmitmondó közhelyet osszunk meg egymással, most napi kapcsolatban állnak velünk, mindent megtudhatunk róluk. Még olyat is, amit tulajdonképpen nem is szeretnénk. Az embernek előbb kedve lenne mindenkit bejelölni, átvezetni arról a sárguló lapról az új, mindig fehér füzetébe, de idővel rájöhetünk arra, hogy az ismerősöket, akiket azt hihettük, hogy ismerünk, mégis mennyire ismeretlenek számunkra. Ilyenkor bánatosan gondolok a régi sárga lapra és arra, hogy milyen jó volt ezekben a népekben akkor úgy hinni, hogy ismerem, ahelyett, hogy azóta arról az oldalukról ismertem meg őket, amire nem is voltam igazán kíváncsi.

Nincs víz!

A víz az élet bölcsője, ezt mindenki tudja. Mindnyájan, a teljes földi élet az ősóceánból kezdte, kíváncsi elődeink a vízből masíroztak partra és hódították meg a szárazföldet és az eget. Sokan úgy vélik, hogy jobb lett volna ott maradni, számtalan problémától kímélhettük volna meg magunkat. A víz nem csak a történelmünk része, az emberi test nagy része is víz, tehát, ha úgy vesszük, saját testünkben cipeljük a történelmünket. Ez a folyadék ad életet, Bear Grylls óta tudjuk azt, (persze van aki korábban is tudta) hogy víz hiányában csak napokat bírunk csak ki, étel nélkül sokkal többet. Ráadásul a vizet tartalékolni sem tudjuk, mint mondjuk a teve. Ehhez mérten ütött szíven a tegnapi felirat amit a wc ajtaján láttam. Lényegretörő egyszerűséggel tájékoztatott arról, hogy nincs víz. Igazából nem a globális felmelegedést követő elsivatagosodás veszélyeire próbálta felhívni a figyelmet - bár tehette volna - hanem csak a reterátban várható állapotokról tájékoztatott. Puszta szerencsém az, hogy én hoztam a vizet, nem pedig elvinni akartam..

Prófunt

Kenyérblogom újabb állomása következik. A hétvégén megpróbáltam újra kenyeret sütni, (Ami nem teljesen igaz, hiszen gyakorlatilag minden másnap sütök - de most kísérletezem.) azonban az eddigiekkel szemben, most teljesen kihagytam belőle az élesztőt. Tulajdonképp eddig sem sok volt benne, mert az egy kilós tésztában 82 gramm kovász és csak 3 gramm élesztő szerepelt, de úgy tűnik, hogy a kenyérsütésnél is a homeopátia elvei érvényesülnek, ugyanis minél kisebb mennyiséget teszel bele, annál jobban hat. Bár ha így vesszük, akkor a semmi a legkisebb mennyiség, de ezek szerint a kenyér másképp gondolta mindezt. A kovász mennyiségét megnöveltem, az élesztőt kihagytam és a kelesztési időt is növeltem egy kicsit. A tészta ígéretesen kelt, de sütés közben nagyon lapos lett és a belseje teljesen szalonnás. Hősies küzdelemben próbáltuk megenni, de ezzel ölni lehetett volna, úgyhogy hagytam inkább a fenébe. Azt hiszem kisebb mennyiségekkel kell elkezdenem kísérletezni..

Hatalmi gőg

Felháborító a tegnapi napon az ország legelső terére kitett kicsinyes és ugyanakkor határtalan hatalmi gőgöt sugárzó felirat, ami minden jóérzésű emberben megütközést keltett. A tér, ami az ország  első tere, az összefogás szimbóluma kellene, hogy legyen, egy olyan üzenetet jelenített meg, amitől minden pártnak el kellene határolódni! Emberek jöttek az ország minden részéből gyalog, mert dolgozni szeretnének - egy sokat hangoztatott munka alapú társadalomban, de önhibájukon kívül nem tudnak, mert nincsen hol. Erre minden jóérzésű kormánynak válaszolnia kellene - és nem ebben a formában, hanem az emberek megnyugtatásával, a problémájuk felkarolásával, bárhogy, de nem így. Ez a kormány is reagált, de inkább ne tette volna. Mára kiderült, hogy a gyalázatot épp a kormányzópárt követte el, vezető tisztségviselői a facebookos oldalaikon viccelődtek a dologról és talán a plakátot kitevő vállalkozót is állami pénzből fizették. Az ilyen kormány egy magát demokráciában élőnek mondó helyen magától mondana le sűrű bocsánatkérések közepette, kevésbé demokratikus helyeken a nép haragja söpörné el. Ezzel a tegnapi akcióval bebizonyították, hogy nincsen helyük ebben az országban, morális értelemben halottak..

Csak az erő

Olvasom a híreket és csak ideges leszek tőle. Az Alkotmánybíróságunk úgy tűnt, hogy kicsit helyrerakta az a felelőtlen ámokfutást amit mostanság felelős törvényhozásnak neveznek, erre tessék, jön az újabb gyöngyszem, amiben a bíróságot egy kesztyűsbáb színvonalára züllesztik és szinte az összes kifogásolt rendelkezést újra, erővel az eddig sziklaszilárdnak mondott új alkotmány részévé teszik. Életem egy részét sikerült még az átkosban leélnem és kaphattam némi képet a demokráciából is. Meg kell vallanom, az utóbbi sokkal jobban tetszik és éppen ezért fáj az, hogy látom, percről percre épül le egy olyan párt által, akik hajdanán pont a demokrácia tett naggyá. A történelemből láthatjuk, hogy azok az intézkedések, amit erővel értek el, sosem voltak örök életűek. Tudom, hogy konszenzussal és egyeztetéssel nehezebb megegyezésre jutni, de az ilyen döntések sokkal tovább érvényesek szoktak lenni, mert nem érez senki késztetést egy olyan törvény megváltoztatására, amit mindenki elfogadott. Világosan látszik azonban, hogy a mostani törvények messze állnak ettől. Egy szűk réteg, egy ember személyes döntéseit és érdekeit képviselik, az egyeztetés mindennemű látszatának elkerülésével, a demokrácia eszközeinek megerőszakolásával, mindenféle társadalmi legitimáció nélkül. Ami nem megy ésszel, azt megcsinálják erővel. Ez a kormány morális értelemben halott. Már csak az kellene, hogy erre a szavazói is rájöjjenek..

Övvizsga

A gyerek karatézni jár és ma övvizsgája lesz. Annak idején én is próbálkoztam harcművészettel és tökéletesen megértettem akkori edzőm érvelését az övek és a vizsgák szükségtelenségéről. Kis, szinte családi közösségben úgysem az számít kinek milyen színű rongy van a derekán, az ismerősök úgyis ismerik egymást, az utcai verekedőket pedig hidegen hagyja. Látszólag semmire sem jó, de az emberek mégis igénylik. Mindenképpen külsőleg is különbözni akarnak a másiktól - mert hogy is néz ki az, hogy valaki beesik az utcáról és pont ugyanúgy néz ki mint ő? Azt se felejtsük el, hogy a klubnak is kell, hiszen ezekért a vizsgákért külön díjazás jár és a kis majmok szívesen fizetnek szüleik tárcájából az extra színes csíkokra, mert nekik ez annyira sokat jelent. Boldog gyerekkor! Sajnos már kinőttem ebből egy ideje..

Gyászjelentés

Gyászjelentést kaptam. Ez az, amit az ember nem szeret kapni, mert ez azt jelenti, hogy újra kevesebben lettünk valakivel. Valakivel aki sokat jelentett nekünk vagy éppen másnak. Ugyan most nem ismertem személyesen az elhunytat, de azt, aki gyászolja, talán egy kicsit jobban és átérzem a fájdalmát. Persze ezt könnyű mondani - sokan teszik ezt vagy legalábbis mondják, hogy aztán lapozhassanak, de az esetemben mégsem erről van szó. Egy halál a családban mindig megrendítő, főleg ha olyan megy el, akit szerettünk. A puszta tudat is fájdalmas, hogy aki eddig velünk élt, mától nem része az életünknek. Nélküle kel fel a nap, és nélküle nyugszik le. Eddig ha bármi bántott, fordulhattunk hozzá bizalommal, ha éppen nem volt odahaza, tudtuk, hogy egyszer majd hazajön és újra együtt leszünk. Ez azonban olyan út, ahonnan nem térünk vissza. Ez vár ránk is - de ettől nem könnyebb ezt elfogadni..

Rendeltem egy könyvet

Rendeltem egy könyvet és még aznap megkaptam az értesítést, hogy kézbesítésre átadták azt egy futárnak. Ami meglepő az egészben - hisz alapvetően mindennek ilyen flottul kellene működnie - hogy a tájékoztató levélben le van írva, hogy nem vehetem fel a kapcsolatot az emberrel, csak az első sikertelen kézbesítés után. Akkor beszélhetem meg vele azt, hogy mikor jöjjön. Tehát, hiába tudom én azt, hogy mikor vagyok otthon, előbb a kézbesítőnek ki kell jönnie akkor, amikor arra jár (hiába nem esik esetleg abba az időintervallumba, amikor én is ott vagyok) hogy utána megbeszélhessük azt, hogy mikor jöjjön el ismételten. Tulajdonképpen tök logikus nem? Csak az a baj, hogy unortodoxiában..

Új munkatárs!

Mikor bejöttem dolgozni, meglepetés várt a szobában. Végre nem vagyok egyedül (Igaz, eddig is itt volt Wilson, de ez valahogy nem ugyanaz), van hús és vér kollégám itt a szobában! Bár a kolléga szó talán erős egy kicsit, hisz én nem szövök hálót és legyet is csak ritkán eszem, akkor is többnyire véletlenül, de mégis élőlény van rajtam kívül idebenn. Szerintem fogunk tudni dolgozni egymással. Azt hiszem Dezsőnek fogom hívni..

Tiszta szavak

Békemenet. Manapság újra aktuális fogalom, bár aki az átkosban töltötte élete egy részét, ezektől a menetektől bujkálhat benne némi rossz érzés. Kicsit olyan, mintha kötelező lenne és tulajdonképpen nem szándékot, hanem erőt közvetít és sajnos nem is igazán a békéről szól, hanem valami másról. Előre leszögezném, hogy nem vagyok egyik pártnak sem a szimpatizánsa, bár a mai politikai vélekedés szerint ha nem tetszik az, amit a hatalmon éppen jelenlévő párt csinál, akkor automatikusan liberális, kommunista, cionista, zsidó, meleg vagyok, esetleg egyszerre mind. Sajnálatos azonban az, hogy egy párt, ami még a rendszerváltás hajnalán a lázadó ifjúságot szimbolizálta, mennyire magáévá tudta tenni a szocializmus legsötétebb korszakára jellemző - aki nincs velünk, az ellenünk van! - felfogást. Hogy a látszólag független 'civil' szerveződések mennyire le tudnak degradálni egy kifejezést - béke - aminek szépet és jót kellene jelentenie, nem pedig gyűlölködést és egy cseppet sem demokratikus kormány elvtelen szolgálatát. Kár ezekért az egykor tiszta szavakért. Talán egyszer valami még tisztára moshatja őket, de félek tőle, hogy az nem mostanában lesz..

Hübriszem (avagy a hülyék mindig hülyék maradnak)

Mert ugye vannak a hülyék. Ahogy azt a http://yikes.tolna.net/hoax oldalon annyira jól leírták, a hülyéknek nem elég azt elmondani, hogy hülyék, de el is kell őket indítani az okossá válás útján. Szó nincs most épp valamiféle fellengzős nagyképűségről a részemről, hisz bevallhatom, hogy annak idején én is hülyeként kezdtem, buzgón és vadul küldözgettem tovább minél több embernek az akkor még papíralapú szemetet, hogy aztán várjam a beígért csodát. Ami persze nem jött be sosem, de hát ha az ember nem kockáztat, nem is nyerhet. Reálisnak tűnő magyarázat az abszolút hülyeségre. Ez a viselkedés - mármint az, hogy felnőtt embereket próbáltam meggyőzni arról, hogy az, amit ők önzetlen emberbaráti segítségnek hisznek, az nem más mint az emberi butaság iskolapéldája, mert azzal nem segítünk senkinek, ha más emberek postaládáját, üzenőfalát, bármijét irreleváns információáradattal tömjük tele. Az nem segítség, az puszta virtuális szemetelés és mint ilyen, ugyanúgy büntetendő lenne, mint a parkban eldobni a tejeszacskót. Ezzel a elhatározásommal - mármint, hogy azáltal próbálom jobbá tenni a világot, hogy ezeknek az embereknek elmagyarázom azt, hogy amit tesznek nem igazán megfelelő módszer a segítségre, inkább ellenségeket szereztem, mint barátokat. Nagyon kevés ember érti meg azt, hogy egy Los Angelesben elvesztett lakáskulcs gazdáját valószínű, hogy egy Pest környéki megosztás nem segít megtalálni, ugyanígy egy Nagykanizsán elveszett eb sem valószínű, hogy felbukkan Nyíregyháza környékén. Az emberek segíteni nagyon szeretnek, gondolkozni meg kevésbé. Aki viszont elvakult segítő, nem fogja megérteni az érvelést és inkább megsértődik, mint magába száll. Egyre inkább az az érzésem, hogy jól fogalmazta ezt az érzést meg a Republic együttes az egyik számában: - Aki hülye, az is marad..

Nemzetközi összeesküvés!

A nej tegnap fodrásznál volt. Ez ma derült ki a reggelinél. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen jó is így, mert egy fiatalabb nő már az ajtón belépés pillanatában leharapta volna a fejem, ha nem veszem észre a dolgot. Valószínű, hogy ma már fejetlenül rohangálnék ha így történt volna, ugyanis bárhogy nézem, nem veszek rajta észre semmi különöset. Sőt, azt hiszem a bíróságon, büntetőjogi felelősségem teljes tudatában meg mertem volna rá esküdni, hogy ugyanúgy néz ki, mint két nappal ezelőtt. De itt volt tegnap esze egy ismerős (nő) és állítólag egyből megjegyezte a dolgot. Tehát látta a láthatatlant! Ma reggeli után, amikor ezek a dolgok kiderültek, hirtelen megvilágosodtam! Ez egy nemzetközi női összeesküvés, a nők és a fodrászok között, a férfiak rovására. A fodrász valamit csinál az illető nő hajával, a nő egy csomó pénzt ad ezért (De ez nem a munkadíj, hanem az összeesküvők tagsági díja!) és ezért a magát fodrásznak nevező egyén egy titkos jelet tesz a hajra, amit csak egy másik összeesküvő láthat. Ha a pasi észreveszi - lebukott. Ha ismeri a titkos jelet, akkor lelepleződött, ugyanis az összeesküvők így szűrik ki maguk közül a beépülni kívánó ellenséges ügynököket. Bár a jelet nem ismerem, de egyre valószínűbb, hogy veszélyben az életem..

Válságom van!

Nem csak az ország és az emberek vannak mély és depresszív válságban, hanem én is belekerültem egy személyesbe. Ezt persze remekül fel tudnám emberségem indirekt bizonyítására használni, de ismerve a gerinces főemlősök azon részeit, akik előszeretettel hangsúlyozzák ki az emberi mivoltukat, én inkább felvállalom azt, hogy valami más vagyok inkább. De a mélabú és a letargia mindenesetre adott. Sokan ezt elintézik azzal, hogy egyek több vitamint, de én most legszívesebben téli álmot aludnék egy uborkásüvegbe zárva. Azt hiszem elveszítettem az emberi kommunikáció iránti vágyamat egy időre..

Válság van!

Olyan régóta élünk benne, hogy már hétköznapivá vált a hír, így fel sem kapjuk a fejünket a dologra. Ha valami rossz történik, az ésszerű magyarázat rögtön az lehet, hogy válság van. Valahogy még mindig hihetőbb, mint az 'elmúltnyolcév' vagy a kommunisták, vagy a libsibolsik. Utóbbi furcsa, mert ebben az országban a magukat nemzetinek valló emberek hirtelen rendkívül tiszta vérvonallal és erős nemzeti, jobboldali kötödéssel rendelkeznek - mert aki nem, az automatikusan beleesik valamelyik gyűlölt kategóriába. Itt mindenki hülye, csak a nemzeti oldal villamos. Azt hiszem tényleg válságban vagyunk, de ez a válság elsősorban az emberekben van legbelül..