2013. szeptember 2., hétfő

Szemétkedés

Jellemző látványelem, ami előbb vagy utóbb, de biztosan szemet szúr, ha nyugat, vagy délnyugat felé hagyjuk el az országhatárt. Valahogy a dolog hiánya tűnik fel - legalábbis nekem - bár nem úgy, hogy valóban hiányzik, leginkább csak feltűnik, hogy ott nincs. A légtérben nincs alacsonyan szálló nejlonzacskó, hiányzik a lusta földi békaként görgő nehezebb fajsúlyú háztartási hulladék, illetve nincs karácsonyfaként, mocsokkal feldíszített út menti bokor sem. Más emberek élnének arra? Aligha. Volt alkalmam megfigyelni mostanság, hogy az emberek nagy része nem szeret mocsokban élni és ezért tenni is hajlandó. A szemetet például legtöbben a szemetesbe teszik, nem dobják el, ahol az eszükbe jut, bár az ellenkezőjére is akad sajnos példa. A gond azzal van, hogy a szemeteseknek láthatóan nincs gazdája. A munka, a felelősség csak addig tart, amíg ezeket kihelyezik, de az ürítést már senki sem vállalja fel. A kuka előbb megtelik, aztán túlcsordul, az emberek meg elkezdik feltölteni a kuka környékét azzal az optimizmussal, hogy egyszer majd valaki elviszi az egészet oda, ahova való. Ha megesik a csoda, akkor a szemetes a tartalmat elszállítja, de az edény mellé kitett dolgokkal már nem foglalkozik, a játékos szél pedig hordja viszi a szemetet mindenfele. Felelős kellene ebben is, mint minden másban, hogy rend lehessen itt is..

Nincsenek megjegyzések: