2013. február 22., péntek

Változtatási kényszer

A változás sokszor jó, de hozhat rosszat is. A felelőtlen, csak azért is változtatás maga a pokol. Ez persze elég kénkövesen hangzik így, de csak azért megváltoztatni valamit, hogy ne úgy legyen ahogy eddig, meglehetősen veszélyes dolog, főleg annak az ismeretében, hogy eddig jó volt. Ilyen például a napjainkban olvasható szabadság-munkabér számítási módszer. Szükséges volt valamiért megváltoztatni - mert hogyan is néz ki, hogy van egy szabály, ami régóta él és még nem nyúltak hozzá? - ezért hoztak egy újat. De szokás szerint szakítva a régi idők gyakorlatával, ripsz-ropsz bevezették anélkül, hogy valaki akár egyszer is végiggondolta volna, hogyan fog működni, vagy akár egy élő példán letesztelték volna. Valaki csak gondolt egyet és másnapra törvény lett belőle, káoszt hozva maga után. Ugyanis, nem mindegy már az, mikor megy az ember szabadságra, mert nem ugyanannyi jár a szerencsés hónapokban kivett szabira, mint esetleg más, rossz hónapban távol töltött idő után. A minisztérium előbb módszertani segédletet próbált kiadni az alapvetően elfuserált szabályához, aztán megígérte, hogy meg fogják változtatni, ha rossz. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az. Csak azt nem értem, hogy mi értelme volt úgy hozzányúlni, hogy épp csak javítani nem sikerült az eredeti szabályon, csak rontani? Gondolom felelősök ebben az esetben sem lesznek.

Nincsenek megjegyzések: