2013. január 31., csütörtök

Krumplicukor

Sokaknak ez a dolog nem jelent semmit. A fiatalok valószínű, hogy azt sem tudják mi ez, egyedül az öregebbek - mint én, kapják fel erre a fejüket. Gyerekkori emlékeket ébreszt bennem ez az édesség. Akkor minden egyes darab celofánba volt csomagolva és meg lehetett enni. Speciális íze volt, semmihez nem hasonlítható - gyerekkor- és nosztalgiaíze egyaránt. Annak idején anyai nagyapámtól kaptam rendszeresen, aki fájdalmasan hamar elhagyta a családot. Alig maradt vele kapcsolatban emlékem - hatalmasakat tudott tüsszenteni, pár közös séta a váci Duna parton és a krumplicukor. Ezen felbuzdulva az egyik áruházban újra vettem krumplicukrot, de az a gyermeki-nagyapai íz már a múlté. Kilóra lehet kapni és inkább hidegburkolásra való, mint étkezésre - olyan kemény. Hiába, a gyerekkor örökre elveszett, ahogy a régi jó krumplicukor is..

2013. január 30., szerda

Eltűnő dolgaink

Gyerekként sosem gondoltam arra, hogy a világunk folyamatosan változik. Amikor annak idején, a hetvenes évek végén - tisztán emlékszem a képre még most is - a lemenő nap fényében álltam az iskola korlátjánál és arra gondoltam, hogy kétezerben meg fogom élni az ezredfordulót (tudom, igazából 2001-ben) és akkor harminckét éves leszek - olyan valószínűtlenül messze volt minden. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire rövid idő alatt ennyi minden megváltozik. Akkor is fotóztam, de sosem hittem  volna azt, hogy már csak az emlékeimben vannak meg azok a képek és helyszínek, amiket annak idején nap mint nap felkerestem vagy láttam és éppen ezért meg sem próbáltam megörökíteni. A kedvenc bicajos crosspályánkon lakótelep nőtt ki, a régi szántóföldön luxusgettó lett, az utak aszfaltosak és minden autókkal lett tele. Mennyi megörökítési lehetőség veszett el és veszik el most is. A fene se gondolta volna..

2013. január 29., kedd

Csak 60 forint

Olvasom az újságban, hogy két fiatal, nem lévén pénzük cigire, a napi füstölnivalót úgy próbálta megszerezni, hogy kirabolták egy társukat. Körbefogták és átkutatták, de csak 60 forintot találtak nála. Utólag megbánták a tettüket, de mégis eljárás indulhat ellenük. Ha úgy vesszük, 60 forintért meghurcolni két fiatalt valóban kegyetlenségnek tűnhet. Aki ezt mondja, rendszerint el szokott arról felejtkezni, hogy a fiatalok nem tudták, hogy az áldozatnál csak annyi pénz van, hogy csak ennyiért kockáztatják a becsületüket. Ha egymillió lett volna a szerencsétlennél és nem csak ez a bánatos apró, azt is elveszik tőle, hiszen ők ezt már eldöntötték előre. Az, hogy ennyit sikerült csak zsákmányolni, tehát a károsult érdeme vagy szerencséje. Ezért tartom hülyeségnek azt, hogy a büntetési tételeket kárérték szerint szabják mi, még akkor is, ha elsőre embertelennek tűnik 60 forintért rács mögé juttatni bárkit is..

2013. január 28., hétfő

Azt hiszem tele van a szamócamintás napozóm (klasszikusokat idézve!) a jelenleg hulló csapadékkal és az időjárással. Az ugyan természetes, hogy télen hó esik, de az talán nem annyira, hogy két napig esik, aztán két nap alatt elolvad az egész és minden kezdődik elölről. Ha tél, akkor essen a hó, de maradjon is meg, aztán tavasszal meg olvadjon el és legyen tavasz. Most azonban egyszer hó esik, másszor meg tavasz van, aztán egy kicsit koranyár, majd újra tél. Összevisszaság van ebben az országban. Ideje lenne a kétharmadnak itt is rendet tennie!

2013. január 27., vasárnap

Kenyérblog

Meglepő, hogy lassan az alatt az egy hónap alatt, míg magam sütöm a saját kenyerünk, mennyire meg tud változni a fogyasztási szokásunk. Például azáltal, hogy jóval több kenyeret falunk be és semmit nem dobunk ki belőle. (Na jó, eddig se dobtuk ki igazán, de félretettük és a családi csirkeállomány falta be a későbbiekben.) A saját kenyér finomabb és a kovász miatt sokkal jobban eláll - már amikor marad belőle. Az egy kiló lisztből készülő tejes kifli (10 darab) rendszerint aznap múltidőbe kerül át. Az egy hónapom alatt több lisztet vettem, mint eddig szinte egész év alatt. Azt hiszem lassan át kell állnom a kartonos beszerzésre. Úgy érzem, hogy a mérleg alapvetően pozitív - főleg ami a versenysúlyunkat illeti..

2013. január 25., péntek

Keleti példa

Manapság népszerű a politikában a keleti példát emlegetni és a keleti nyitás fontosságát hangsúlyozni. Azt hiszem nem mennek a megjelölt irányban elég messze, nem a közép-ázsiai diktatúrákat kellene példának tekinteni, hanem ha kelet, akkor legyen inkább Japán. Ott ugyanis láthatjuk, hogy egy miniszter hülye kijelentésébe akár az egész kormány bele tud remegni, esetleg bukni is és a gazdasági megszorításokat a kormány saját magán kezdi elsősorban. Nem úgy mint idehaza, ahol a politikusaink első körben saját magukat mentesítik a törvény hátrányai alól, de ugyanakkor vígan élnek az előnyeivel. Jó lenne, ha a felelősségvállalásból is példát vennének nagyjaink, bár egy síró miniszterelnököt már túlzásnak tartanék, ahogy azt is, hogy a felelős kormánytagok hasba szurkálják rituálisan magukat, de ha elismerik a felelősséget, saját hibájukat és le is mondanak a tisztségről az azért még bevezethető volna. Az igazat megvallva, a szeppuku is lehetne követendő példa, legalább egykettőre megtisztulna a hazai politikai elit..

2013. január 23., szerda

Hahó

Ha hó, akkor hóeltakarítás. Keringett a neten egy videó arról, hogy mit lát az az állampolgár, aki Ausztriából éri el hazánkat. Ha addig úton érkezett, akkor végtelen hómezőt, aminek a kezdete pont egybeesik az országhatárral. Ezt látom én havas napokon kicsiben. A Közútkezelő, bár az úthálózata jelentősebb, valahogy mindig el tudja takarítani az általa kezelt útról a téli csapadékot, viszont az önkormányzat inkább a takarítsa el aki odatette elvet követi. Ez még nem lenne baj, de rendre meg is magyarázza. Kis magyar rögvaló..

2013. január 22., kedd

Irigység

Irigység, a zöld szemű szemű szörny. Nem tudom miért kell egy szörnynek pont zöld szemmel rendelkeznie, szerintem ez a fajta szemszín nem ijesztő, inkább szexi. Bár ezzel együtt rajta kívül nem túl sok zöld szemű ismerősöm van. Viszont az előbbit azt hiszem volt alkalmam megismerni az utóbbi időben, amikor rájöttem arra, hogy a szörny, mint háziállat az én háztartásomba is beköltözött. Kicsit úgy érzem magam, mint egy építész, aki végignézi azt, hogy a társai egy nagy halom kararai márványt kapnak és egy nagy üres telket és ahova ő felépíthetné a Panteont, de ők csak egy csirkeólat húznak fel helyette. Ez mindenki szerint jól van így, sőt így is kell lennie, nekem meg nem marad más, mint a szörny füle tövének vakargatása. Úgysem változik meg soha semmi..

2013. január 21., hétfő

Izgulok

A hétvégén voltak az írásbeli felvételik a középiskolákba. A gyerekem nem hülye - de melyik szülő vallana is be ilyet a saját magzatáról - de nyomás alatt rosszabbul, inkább hosszú távon teljesít jobban. Ehhez mérten a bizonyítványa is majdnem kitűnő, félévkor talán 1-2 négyese lesz olyan tantárgyakból, amiknél felvethető esetleg a tanár felelőssége is és akkor diplomatikusan fogalmaztam. De a negyvenöt perces rapid tesztek alatt rendszeresen elvérzik. Mint tudjuk, az írásbeli felvételi egy ilyen teszt. Félek tőle, hogy nem lesz jó az eredménye, bár matekból talán az elvártnál jobban, magyarból viszont kevésbé jól teljesített és valljuk be ez a teszt eléggé meghatározó a felvételi szempontjából. Valahol igazságos és igazságtalan is ez a rendszer, hiszen nem tolerálja a hosszútávú munkát, ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy egy igazságtalanul leosztályozott, de okos gyerek is érvényesülhessen, de az idő rövidsége jelentős korlátozó tényező. Azt hiszem rapid sakkban sem biztos, hogy ugyanazok a világbajnokok, akik a hagyományos mérkőzések bajnokai, így valahogy igazságosabbá lehetne tenni ezt a rendszert is. Nekem ugyan nincs rá ötletem, de szerencsére a hibákat azért látom. Mindenesetre ez a gyerekemen nem segít, bármi lesz is a jövőben, nekem most csak az izgulás marad..

2013. január 17., csütörtök

A csap

Vannak dolgok - ezeket nevezzük apróságnak, amik csak akkor tűnnek fel, ha éppen valami miatt nem működnek, vagy látványosan elromlanak. Addig tulajdonképpen teljesen természetesnek vesszük, használjuk, anélkül hogy ódákat zengenénk róluk nap mint nap. Egész egyszerűen vannak és kész. Mint például a konyhai mosogató csapja, ami a tegnapi napig tette a dolgát és működött úgy, ahogy azt egy rendes csaptól el lehet várni. Ha megnyitottuk, folyt belőle a víz, ha elzártuk, a víz folyása  abbamaradt. Ez a csap dolga, mi ezért tartjuk. A tegnapi nap azonban más is történt. A víz bánatos sugárban kezdett csak folyni, ugyanakkor erős zúgás, majd özönvíz-szerű áradat tört elő a konyhaszekrényből, ami nem igazán tekinthető jó jelnek, amennyiben az ember nem tekint annak egy teljes konyha és konyhaszekrény kitakarítást és vízmentesítést. Eddig a lefolyóval tapasztaltam hasonlót, de azt áldozatos munka árán sikerült megjavítani, holott átlag három havonta széthullott, hasonló tüneteket produkálva. Amikor annak idején megvettük a lakást, ezt a tulajdonságot az eladók elfelejtették kidomborítani, de szerencsére hála a XXI. századnak és a flexibilis lefolyócsőnek, ez a probléma már a múlté. Ugyanakkor nem tudtam szemet lesütni az előtt, hogy most a csap gégecsöve esett darabokra, így a mosogatóba szánt víz a mosogató mögé ömlik. Ami ugye üzemeltetési szempontból nem túl szerencsés. A csapot lezártuk és kőkorszaki környezetbe süllyedtünk vissza a konyhai mosogató elvesztésével. Kénytelenek vagyunk a fürdőszobában edényeket tisztítani - ami ugye nem pont erre lett tervezve. Alig egy fél napja nincs hol mosogatni, de már mennyire hiányzik!

2013. január 16., szerda

Taggerek

Taggernek hívják azt a nyomorult, antiszociális állatot, esetleg modern megközelítés szerint azt a lázadó fiatalt, aki az önkifejezésnek azon eszközét választja, hogy épített vagy természetes környezetünket megjelöli, a másnak semmit sem jelentő, többnyire ronda és lemoshatatlan jelével, ami rendszerint valami grafika vagy monogram. Ez a viselkedés az állatoknál is megfigyelhető, a kutyák és a macskák is rendszeresen jelölnek, de ők ezt territoriális illetve kommunikációs okból teszik, nem úgy mint fiataljaink, akik azért, mert még senki sem törte le a kezüket és dugta fel azt a fenekükbe vagy csak azért, mert unatkoztak. Ez történt a vadonatúj metrószerelvénnyel is, valamelyik jólfésültnek nem volt más dolga, mint hogy összekarcolja a szerelvény ablakait. Nyilván elkapni az illetőt a XXI. században macerás dolog, főleg úgy, hogy erre az érintetteknek semmiféle érdeklődése sincs az ügy iránt, hiszen az munkát jelent, ezért érdemes lenne az unortodoxia szintjén megoldani ezt az anomáliát, ahogy manapság a többit is szokás. Nem a bűnöző egyedet kapjuk el, hisz ahhoz dolgozni kell és meglehetősen macerás, hanem egy jóval szélesebb réteggel, jelen esetben az utazókkal szúrunk ki, mert ugyanis az egy íróasztal mellől is elintézhető. Mondjuk bevezetnénk, hogy büntetés terhe mellett mindenki csak zsebre tett kézzel utazhatna a metrón. Aki előveszi a kezét a jegykezelésen és az ellenőrzésen kívül, azt jól meg lehetne büntetni. Persze kellene egy mentesség is, hogy ez politikusokra és önkormányzati képviselőkre nem vonatkozik - igaz ez némileg felesleges, hiszen ők nem járnak tömegközlekedéssel - de mégis milyen törvény az, ahol nem biztosítanak a törvényhozó számára kiskaput? Ezzel megoldódhatna egy csomó probléma - köztük a BKV finanszírozásának kérdése is. Szép új, fenntartható világ. Soha ilyen közel nem voltunk még hozzá..

2013. január 15., kedd

A bértollnok

Tegnap megszületett az áttörés, egy postra beírt véleményem után megkaptam azt a kitüntető jelzőt, hogy egy arctalan fizetett bértollnok vagyok. Mindezt pusztán azért, mert valaki roppant egyedi véleménye alá (mely szerint a nemzeti fizetőeszközünket a gaz imperialisták támadják) be mertem írni a sajátomat, ami szerint furcsa, hogy a jó dolgokat mindig a kormány követi el, a rosszakat meg más. A hitelminősítők kóklerek, ha épp kritikával illetnek és magasztaljuk a szakértelmüket, ha épp dicsérnének minket. Szóvá tették azt is, hogy olyan profilképet használok, amilyent. Jellemző mentalitás ez sajnos a mai politikai életben, hogy ha elfogytak az érvek, akkor jön a személyeskedés. Ha nem tudunk vitatkozni magával a felvetéssel, akkor emberileg támadjuk a vitapartnert. Remélem ennek a megoldásnak a tarthatatlanságára idővel rájönnek mások is, addig meg szépen gyarapítom a tiltólistám, ha egyszer már van. Csak ezzel az a baj, hogy ezzel a hülyék mindenképpen külön csoportban lesznek. Ha meg keveredünk, akkor legyőznek a rutinjukkal. Sehogyan sem jó ez így ahogy van..

2013. január 14., hétfő

Szemétkedések

Tegnap sétálni voltunk a kölökkel. Kötöttem egy üzletet a nejjel, hogy ha mi elmegyünk sétálni, akkor ő süt sütit. Becsületére legyen mondva, tartotta magát az egyezséghez, igaz nekünk is legalább egy fél órát kellett kint tartózkodnunk a friss levegőn, az egész heti zárt térben történő punnyadás után. De sikerült, sőt élveztük is a dolgot. Nagyot sétáltunk a közeli kiserdőben, aminek egy részét most vágják épp tarra. Amit láttunk, az viszont elszomorító volt. Egyes emberek, akikre inkább illik az állat kifejezés - de nem biológiai értelemben, mert egy állat nem teszi tönkre a környezetét, szemétlerakónak használja az erdőt. A helyzet meglehetősen siralmas képet fest. A fák töve tele van hulladékkal. Rongyok, rengeteg gumiabroncs, műanyaghulladék és sitt. Egy csomó olyan dolog, ami szelektíven gyűjthető, hulladékudvarban lerakható vagy sittlerakóba szállítható. Ne mondja senki azt, hogy elszállítani egy lerakóba pénz, mert hiszen az erdő közepére elhelyezni is költség és ennyiért teljesen legálisan is meg lehet ezektől az anyagoktól szabadulni, ráadásul környezetbarát módon. Nem tudom miért természetesebb egyes embereknek mégis mindezt a természetben kidobni?

2013. január 13., vasárnap

A hó reggel óta lágyan szállingózik. Mintha azt akarná sugallni, hogy bár a terv, a hírekben is írt negyven centiméter a hét végéig, ami valljuk be, például kígyóból egy jelentős mennyiség, de vasárnap van és vasárnap a pihenés napja, ilyenkor a hó is ráér szállingózni, nem muszáj hullania, esnie, záporoznia. Furcsa, hogy míg az eszkimóknak 43 szavuk van a hóra, a tuaregeknek talán egy sincs, bár előbbiek talán a homokviharra nem rendelkeznek megfelelő kifejezéssel - de hát ilyen az élet. Vicces lehet egy inuit - angol (de akár magyar) nyelvtanfolyam is, amikor a sok hótípust ugyanarra az egy szóra fordítják le - hó. Ha a diák mond egy mondatot - mint például én a postom elején - hogy esik a hó, és nem találom el a sok hófajtából a megfelelőt - ez olyan mint skandináv lottón az egy találat! - akkor egy csalódott fejcsóválás lehet rá a válasz a tanár részéről - amatőr!

2013. január 12., szombat

Intézményesített bürokratizmus

A gyerekem osztályába talán egy új fiú érkezik. Arról nem szól a fáma, hogy miért nyolcadik félévkor, de ez tulajdonképpen a szülők dolga, biztos van rá valami ésszerű magyarázat, a végzős osztályba fél évvel a vége előtt csatlakozni - lelkük rajta. De amíg eddig a felvételt megtehette az igazgató - most semmi sem biztos. Senki nem tud semmit - az is lehet, hogy mindenek ellenére nem veszik fel, mert jelenleg az államosítás miatt felsőbb helyről érkezik a döntés erről. Az is lehet, hogy egyenesen a miniszterelnök ítélhet ebben a kérdésben is, hogy egy kis vidéki porfészek nyolcadik osztályába vehetnek-e fel új gyereket? Biztos nagyon fontos érdekek miatt volt szükséges az államosítás és a hatalomkoncentráció, de nem ilyen dolgok miatt van az igazgató? Vagy mostantól már arra sincs szükség?

2013. január 11., péntek

Olaj

Az olaj fontos dolog. Akkor is ha a föld alatt van, de akkor is, ha máshol. Régen a lányok mosolyáért, esetleg aranyalmákért, újabban a fekete aranyért szokás háborút indítani, ebből is látszik a fontossága. Vannak dolgok, amiknek lételeme az olaj, ilyen például a Bádogember az ismert meséből, de ilyen az autóm motorja is. Utóbbiból kifogyott az előbbi, jelezte nekem egy kis piros lámpa a műszerfalon. Miután tettem bele az életet adó folyadékból, a lámpa továbbra is jelzett, de mivel dolgom volt, így óvatosan, de autóztam - mert kellett. Gondoltam, ha a nívópálca a tanúm rá, hogy van olaj a gépben, akkor túl nagy hiba nem lehet a motorral. Hát, lehet - esett le a tantusz az autószerelőnél, amikor kiderült, hogy valóban nem volt olajnyomás a motorban, így bármikor beállhatott volna a kocsi szíve, mert az olajszivattyú szűrője volt elkoszolódva. Szerencsére, valamennyi olajnyomás mégiscsak lehetett, mert az autó nem ment tönkre, azóta is békésen dorombol annak ellenére, hogy tudatlanságom miatt megpróbáltam kitaposni a szívét acélbetétes bakanccsal. Azóta kapott új szűrőt és új olajat is és én egy tapasztalattal, az autószerelő némi készpénzzel lett gazdagabb. Azt hiszem több szerencsém van, mint eszem..

2013. január 10., csütörtök

Kifliproject

Pékségem következő állomása a kifli elkészítése volt. A kenyereknek annyira örültem, hogy azt gondoltam ez bőven elegendő lesz számunkra (Azóta nem is veszünk kenyeret üzletben, hanem magam készítem azokat 2-3 naponta) de piszkálni kezdte a fantáziám a tejes kifli gondolata és a piszkálódást elhatározás, majd tett követte. A tanfolyamon elhangzott szedési súlyt megnöveltem, így a 60g-os kifli helyett 100g-ra számoltam, mert így emberibb méretű végterméket kaptam. Apró melléghatása a dolognak, hogy a felcsavarási technikát nem tudtam implementálni a nagyobb kiflihez, mert túl kicsi a tenyerem hozzájuk és a kifli egyik vége túllóg, úgyhogy ezt még ki kell kísérleteznem. De az eredmény biztató. Annál is inkább, mert az első sütést nem tudtam lefényképezni, csak a második kört..

2013. január 8., kedd

Megdöbbentő!

Megdöbbentő az, hogy általam is jól ismert és nem hülyének tartott emberek, meggyőződésből tudják állítani azt, hogy a jelenleg, a kormányzás által okozott anomáliák egyértelműen a szocialista kormányzás hibái és a jelenlegi irányítás mindent jól csinál. Rokonaim ezt még azzal is képesek voltak űberelni, hogy a békemenet valóban megmentette az országot és a kormányt, mert az imperialisták ezt látva hőköltek vissza és ha nem lett volna, akkor bukik a kormány a gaz ármány miatt. Tisztára, mint Bacsó Péter - Tanú című filmjében, csak nem tudok ezen őszintén nevetni..

2013. január 7., hétfő

Változó idők

Régen volt, hogy bölcsek megállapították a politikusok aranyszabályát, a - Ne mondjad el, de ha elmondtad, ne írjad le. Ha leírtad, ne írjad alá - szabályt. Régen sokkal könnyebb volt valamit letagadni, hiszen egy politikus rá tudta kenni az egészet az újságírókra, hogy kiforgatták a szavait, hogy nem megfelelően értelmezték, esetleg kiragadták a szövegkörnyezetből a mondanivalót és ez így már teljesen mást jelent. Azóta viszont fordult egy kicsit/nagyon a világ. Nincs szükség újságírókra, hisz az érintettek maguk mondják el sajtótájékoztatón az álláspontjukat, amit videóra rögzítenek és azonnal elérhető az egész világon, bármikor megnézhető és pillanatok alatt visszakereshető. Tehát az a védekezés, amit egyesek azzal próbálnak megvalósítani, hogy ők ilyet nem is mondtak, nyilvánvalóan fals. A hazugságot könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát, annyiból változott, hogy nagyon kergetni sem kell, hisz a kutya már döglött és szaga is van. Ideje lenne már, ha a politikusaink átéreznék az idők szavát és végre elkezdenének őszinték lenni, ha már hazudni nem tudnak..

2013. január 5., szombat

Fogas megoldás

A fog kérdés egyelőre el lett halasztva. Noha úgy készültem lelkileg, hogy a fog, amely a bölcsességállományom negyedét jelenti, távozásra kényszerül, haladékot kapott. A fogorvosom - járna neki a lovasszobor a Városligetben - azt mondta, hogy kihúzni legalább annyira nehézkes, mint betömni és mivel úgy látta, hogy egy tömést még elbír, inkább  betömte. Azt mondta, hogy nem tudta volna nyugodt lelkiismerettel kihúzni, ha azt látja, hogy megmenthető még. Azt hiszem ezért igazán hálás lehetek neki, hisz jobb, ha a fogaim a számban, mintha a kukában tartanám. Az ilyen embereket kellene klónozni, azt hiszem..

2013. január 4., péntek

Meg FOG oldódni

Ritkán vártam már napot ennyire, mint a mait, bár akármi történik, nyilvánvaló kellemetlenségekkel fog járni, ezt már biztosan tudom. Velem mindig az történik, hogy a baj olyankor üt be, amikor védtelen vagyok ellene, így az egész ünnepeket úgy kellett átvészelnem, hogy kitört a bölcsességfogamból egy darab. A múltkori is így kezdte, majd egy tömési kísérletet követően végül ki is lett húzva - pont a fogorvosom szabadságának a kezdete előtt - majd egy hét szenvedés és más fogorvosok látogatása után szépen lassan csengett le a fájdalom. Tehát benne van a pakliban az is, hogy most is ez fog történni. A minimum az, hogy ki lesz fúrva és javítva, de tartok tőle, hogy a B terv lesz az esélyes, ami húzással (és az ezt követő szenvedéssel) fog járni. Már előre treníroztam magam emiatt, mert az előző fog elvesztése nem csak fizikailag, de lelkileg is eléggé megviselt. Ma délután négykor már okosabb és jóval zsibbadtabb leszek.

2013. január 3., csütörtök

Buék!

Buék. Azazhogy boldog új évet kívánok. Valamiért az utóbbi időben kezd növekvő ellenérzésem kialakulni ezzel a rövidítéssel kapcsolatban, bár nagyon népszerű, és ha úgy vesszük praktikus is. Foghegyről bárkinek odavethető, csak négy betű és sokszor még az írásjel is megspórolható a végéről. Ezáltal lesz teljesen személytelen és tulajdonképpen számomra bántó. Nem mondom, hogy a 'Boldog új esztendőt kívánok' pusztán csak a betűszáma miatt jobb lenne, de ha így vesszük, a 'Fulladj meg'-et is bonyolultabb és több erőfeszítést igénylőbb leírni mint ezt. Érdemes lenne a többi jókívánságot is lerövidíteni, a 'Boldog szülinapot' lehetne Bszk, a névnapi üdvözlést letudhatnánk egy 'Bn'-el. Sőt, ha a számozást is bevezetnénk, akkor elég lenne azt írni, hogy 1! és még személytelenebbé válhatnának az emberi kapcsolataink. Tudom, hogy csak öregszem és morgok, de akkor is..

2013. január 2., szerda

Újévi fogadalom

Új év van, a régi már a múlté. Túléltünk sok mindent a tavalyi évben, többek között egy világvégét is, de ez az írás nem a múltról kell, hogy szóljon, hanem a jövőről. Ilyenkor szokás, hogy mindenfélét fogadkozik az ember, aztán pedig egy esztendő múlva hangzatos kifogásokat keres arra, hogy egész évben miért mellőzte a fogadalmai betartását. Visszaolvasva az akkor tett fogadalmamat, ezekből csak a naplóm valósult meg, egyelőre azt írom is és folytatni is szándékozom. Idénre viszont nem akarnék semmi vállalhatatlant tenni így nem mondok semmi olyasmit ami nem teljesen tőlem függ, így az is unfair lenne, hogy pusztán a sikerélmény kedvéért tegyek meg olyasmit, mint például a nem szokom rá a dohányzásra vagy nem fogok rózsaszínű tüllszoknyában járkálni az utcán - hisz ezeket eddig se tettem. Egyedüli vállalható célnak egyelőre az látszik, ha békét kötök a nej alvós plüssállatával, hiszen vele eddig haragban voltam. Reális fogadalomnak tűnik..