Végre (Nem végre, mert ugye ilyen után a fene áhítozik!) elérkezett az a nap, amikor megélhettem, hogy milyen érzés az, hogyha a dolgok, amiket nap mint nap használunk, egymás után mondják be az unalmast. A dolgaink láncreakciószerűen mentek tönkre, így csak állhattunk és várhattuk a következő csapást. Lehet, hogy az idő urai úgy gondolták, hogy túl könnyű volt nekünk ez az év és törleszteni akartak? Vagy csak úgy gondolták, hogy megviccelnek minket? Ha utóbbi, akkor nem bírom a humorukat..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése