2012. május 31., csütörtök

Sanyarú gyerekkor

Egyszer már mintha írtam volna erről, de nem biztosak az emlékeim, így újra papírra vetem a kakaónk történetét. Van pozitív hozadéka is a feledékenységnek, hiszen lehet, hogy az embernek csak két gondolata van, de azokat mindig újként tudja megélni és ez olyan jó érzés és mivel csak írok és sosem olvasok saját munkát, így a boldog tudat is megvan hozzá, hogy milyen marha kreatív vagyok. Ez örömmel tölt el és megszínesíti szürke és unalmas hétköznapjaimat. Szóval gyerekként untam azt, hogy a szüleim állandóan reggelire kakaót készítettek nekünk. Mindig ugyanaz a reggeli ital, ugyanabban a csészében - kakaó. Mondhattam volna, hogy legalább ennyi biztos pont mindig volt az életemben - egy teáskanál kakaópor, két teáskanál cukor és meleg tej. Persze, az álszentek mondhatják azt, hogy bezzeg Etiópiában éheznek én meg itt rinyálok a kakaóm miatt, de még egyszer sem hallottam olyasmiről, hogy ha valaki Európában lemondott valamiről az automatikusan jóllakatott volna mást Etiópiában vagy Afrika más szerencsétlen szegletében. Szóval saját 'nyomorúságosnak' hitt gyermekkorom emléke okán csinálok az utódnak reggelente változatos reggelit. Persze gondolom ő ezt egészen máshogy fogja fel, lehet, hogy azt mondja magában, a fater minden nap mást állít elő, pedig én csak egy jó kis kakaóra vágyom! De akkor azt hiszem így járt. Gondoltam rá, hogy meginterjúvolom őt ezügyben, el is kezdtem, de még nem jutottam a végére..

2012. május 30., szerda

Éhezők viadala

Előre szeretném bocsájtani, hogy nem filmkritika következik, hanem könyvkritika. A filmet nem néztem még meg, de tartok tőle, hogy az amerikai filmipart ismerve, nagyságrendekkel rosszabb lenne mint a könyv és az, amit ebből a fantáziám legyárt. Utóbbi ráadásul ingyen van, ellenben a borsos mozis jegyárakhoz képest. Szóval adott egy nagyon jó és izgalmasan lebilincselő könyv és egy remek, feszültségekkel teli vízió a jövőről, ahol egy fiatal lány küzd az életben maradásért. A küzdelme reális és kézzel fogható. Cseppet sem nőcis, annak ellenére, hogy a mű szerzője biológiai értelemben véve, fajunk nősténye. Volt egy olyan fixa ideám, hogy nőcik általában nőcis könyveket írnak, főleg úgy, ha a főszereplő is lány. Ha netán esetleg fiú lenne, akkor meg nem reális a szereplő személyisége. Persze ebből is vannak kivételek, elég csak Rowling Harryjére gondolni, vagy itt van ez a szereplő is. Szóval, bárki aki a kezébe veszi a könyvet, garantáltan nem fogja tudni letenni. Nekem is szinte fizikai fájdalmat okozott az elindulás otthonról. Pont a legjobb résznél tartottam!

2012. május 29., kedd

Nem lennék

Azt hiszem nem lennék szívesen újságíró. Olvastam a HVG és Giró-Szász 'úr' közös beszélgetését az elmúlt két évről, és erős visszatetszést keltett bennem. Már ha diplomatikusan akarnék fogalmazni, különben sommásabb kifejezéseket kellene használnom. Ez az ember a nyilatkozata után hazamegy és belenéz a tükörbe, esetleg hó végén a pénztárhoz fárad és felveszi a fizetését. Belegondolni is rossz. Szóval azt hiszem, ha újságíró lennék, én nem megköszönném az interjút a beszélgetés végén, hanem szimplán pofán vágnám. Talán még ugrálnék is rajta egy kicsit. Csak úgy, a rend kedvéért..

2012. május 28., hétfő

Jó megoldás

Vannak emberek akik megelégednek a középszerűvel vagy még azzal sem. Ismeret ilyet - ő azt mondja, hogy a cége nem képzi ki, nem küldi el tanfolyamra így azon a szinten dolgozik ahogy tud. Én a magam részéről inkább azon vagyok, hogy mégha ez így is van, akkor is a megszerzett tudást nem veheti el tőlem senki, így igyekszem azt más forrásból beszerezni, könyveket veszek és egyéb forrásból művelődöm. Más kérdés, hogy azt a tudást amit nem használok, azt utána el is felejtem, de ez egyéni sajátosság. Ha egy dolgot meg lehet csinálni jól is és rosszul is és jól nem tart annyival tovább, akkor én jól szeretem megoldani - más meg éppen csak úgy, hogy működjön. Kenjük be sárral, akkor nem látszik és jó lesz. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

2012. május 27., vasárnap

Nyírő József

Nyírő újratemetésének apropóján jutott eszembe pár dolog. Sok emberrel ellentétben, akik most úton útfélen az újratemetés ellen vagy éppen mellette háborognak, én valóban olvastam tőle könyvet és tetszett. Az 'Uz Bence' című műve azóta is a kedvencem, sőt a gyereknek is tetszett, ő is elolvasta már. Semmi ideológiailag károsat nem véltem benne felfedezni, mindenkinek ajánlhatom, kedves kis mű, az erdélyi emberekről. Tulajdonképpen nem is igen tudtam volna erről ez emberről aki ezt a könyvet írta, elképzelni hogy nyilas volt. De itt jön a kérdés, hogy szétválasztható-e valaki élete attól, amit írt? Írhat-e egy náci attól még jó művet, ha nem a nácizmust próbálja élvezhetővé tenni, vagy eleve egy ilyen ember minden munkáját ki kell dobnunk csak azért, mert kétes politikai ideológiát vallott a magáénak? Meg kell-e vetnünk őt azért, mert haláláig hű maradt valamihez, miközben emberek ezrei voltak előbb hithű horthysták, majd nácik, aztán nyilasok, kommunisták és most lelkes jobb illetve baloldaliak? Hallottam valakitől olyasmit, hogy addig szerette Oliver Shanti zenei munkásságát, amíg ki nem derült róla az, hogy pedofil. A zene az zene, lehet jó vagy rossz. Vagy nem is a művet kell szeretni, hanem a mögötte lévő embert? Nem kívánom Nyírő József semmilyen politikai tettét kimagyarázni, de elképzelhetetlen, hogy bár bizonyos dolgokban tévedett, de attól még jó könyveket írt?

2012. május 25., péntek

Keleti kényelem - Marygold hotel

Moziban voltunk tegnap. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Művész moziba, mert alapvetően nem olyan filmeket játszanak ott, ami engem különösebben érdekelne - be kell vallanom, hogy tévedtem és talán mégsincs ez teljesen így. Egy vígjátékot néztünk meg, a tárgyban szereplő címmel. Bár alapvetően öreg emberekről szól, mégis sokat nevettünk rajta és voltak megható részei is. Az arcok ismerősek voltak - és valljuk be, talán a problémák is. Igazán elférhetett volna  ez a film bármelyik nagyobb multiplex kínálatában is, ott is szoktam háromnegyedig üres teremmel találkozni - annak ellenére, hogy itt sem voltak olcsónak mondható jegyárak. A székek legalább kényelmesek voltak az örömöm majdnem teljes volt, ha nem rugdossa non-stop egy hatéves gyerek hátulról a székemet, egészen konfortos (tiszta száraz) érzés lehetett volna. Még szólni sem szólhattam, lévén mit ért egy ilyen korú gyerek ebből, főleg úgy, ha még ráadásul külföldi is? Szóval, aki egy jó kis filmet szeretne látni öreg emberekről és Indiáról, annak melegen ajánlhatom..

2012. május 24., csütörtök

Sajnos most nem

Nyertem. Az egész most épp onnan jutott eszembe, hogy vettem egy csokit, mert szükségem van arra a szénhidrátmennyiségre és boldogsághormonra amit ez a hideg és ragadós édesség rejt.  Szinte gépiesen tettem bele az aprót az automatába és nyúltam a hőn vágyott szeletért. Csak az volt szempont, hogy ne legyen kókuszos, mert bár szeretem, de a következő fél napomat azzal tölthetem, hogy a kókusszálakat piszkálhatom ki a fogaim közül. Nagy választék meg nem volt. Ezt lehetett választani meg Bounty-t, de ugye az meg merő kókusz (Mit is várnánk mást egy kókusszelettől, ha nem őszinteséget?) így nem mondhatom azt, hogy más utam lett volna. Amikor feltéptem a csomagolást döbbentett rá a felirat, hogy nem nyertem. Szerencse, hogy legalább a csoki benne volt..

2012. május 23., szerda

Kati

A kakiproject befulladni látszott, mert az ősszel vett fa nem eredt meg. A távkonzílium szerint kifagyhatott a télen, úgyhogy buktam az eddigi munkát és befektetett tőkét is. Gondoltam egy merészet és írtam a Nem Gardennek - vázolva a problémát, mert emlékeztem arra, hogy van valami meg nem eredési garanciájuk ilyen esetekre. Kiderült, hogy rosszul tudom - ez csak az ő általuk ültetett fákra vonatkozik, az meg a fa ára és még minimum 25kHuf, úgyhogy azt értelemszerűen nem kértem. De a cég nagyon kedves volt annak ellenére, hogy nem volt igazam, felajánlották, hogy a fa árának a felét levásárolhatom náluk - csak hogy ne legyek szomorú. Így hát tegnap elmentem és vettem egy újabb kakifát, ráadásul olcsóbban és szebbet is. Tele van gyümölccsel és igazán helyre kis kakifa - ezért elneveztem Katinak. Katival szoros kapcsolatba kerültünk már hazafelé, mert a kocsiba csak úgy fért be, hogy le kellett döntenem az ülést és be is kellett övvel kötnöm, de a kanyarokban egy kézzel fognom is kellett a törzsét/testét. Nagyon szexi kis fa, igazán elégedett vagyok vele. Csak hogy a hordóproject is futhasson, gyorsan vettem 12 paprikapalántát is, és azonnal be is ültettem. Kíváncsi vagyok az idei mezőgazdasági eredményeimre..

2012. május 22., kedd

Alegria

A hétvégén cirkuszban voltunk. Nem vagyok egy nagy cirkuszrajongó, de a mostani eset mindenképpen kivételnek számít a hagyományos előadások közül. Már január tájékán beszereztük a jegyet erre az előadásra, amikor még annyira valószínűtlennek tűnt az, hogy ebben az évben lesz május is, és egyszer csak hopp, itt termett és várakozásteli izgalommal mentünk be a Budapest Sportcsarnokba. Az előzetes  térkép alapján  olyan nagynak tűnt, de valójában nem volt nagy a tér, így a magammal vitt távcsövet szinte alig használtam. A  Cirque du Solei zseniális társulat, a világ legjobb társulatának tartják sokan - be kell valljuk, igazuk van ebben. A látvány egészen egyszerűen fantasztikus, nem a hagyományos értelemben vett cirkuszi előadás zajlik, mert minden ott születik a színpadon, ráadásul több szinten zajlanak az események, mert amíg az előtérben az artista a rivaldafényben dolgozik, a háttér sem marad tétlen. A zene kiváló és élő, azt hiszem egy ilyen előadás akár többször is megnézhető és minden alkalommal élvezetes marad. Egyszer szeretném megnézni a 'Ka' nevű produkciójukat is, egyetlen hátránya, hogy Las Vegasban adják csak elő (minden nap 9000 ember előtt!) úgyhogy előtte nyernem kellene a lottón. De ha nyernék, azonnal mennék. Addig csak azt tehetem, ha ők jönnek ide, feltétlenül megnézem őket!

2012. május 21., hétfő

Gondolatbűn

Nem Orwelli értelemben, de valahol mégiscsak. A dolog úgy kezdődött, hogy szombaton végre repülni voltam. A délelőttöt repüléssel, a délutánt vezetéssel töltöttem, így utóbbi idő alatt a felszerelésem letakarva pihent egy pokróc alatt. Az ernyők nem szeretnek napozni, mert öregednek - hasonlóképp a kiélt banyákhoz, azzal a különbséggel, hogy ők szeretnek napozni, de szintén öregednek, viszont ezt nem ismerik el. Az ernyők könnyebben lebuknak egy vizsgálaton mint a banyák, ezért inkább óvjuk a naptól őket - ahogy tudjuk. Mikor menni készültem, nem volt meg a sisakom. Tűvé tettem mindent érte, de nem találtam. Emlékeim szerint a halom tetejére tettem és az egészre a beülőt borítottam rá, nehogy önálló életre keljen. Szóval ott kellett lennie a sisaknak, ráadásul kamerástól, de nem volt. Többen jöttek segíteni - én valahogy azt feltételeztem, hogy megcsapták a kamera miatt, titokban már meg is találtam hozzá az elkövetőket. De szerencsére kiderült, hogy nem az ernyő tetejére, hanem bele az ernyőbe sikerült tennem, így azt hiszem ezzel követtem el a gondolatbűnt, hogy meggyanúsítottam ártatlan embereket - igaz, nem tetéztem azzal, hogy kimondtam volna. Épp már leírtam volna a veszteséget, amikor végre meglett - úgyhogy jó hír ért a nap végére. Duplán, mert így kérhettem magamban elnézést a gyanúsítgatásért azoktól, akik igazából nem is tehettek semmiről. Szeretek pozitívan csalódni az emberekben..

2012. május 18., péntek

Porszívózás

A nőiesség jele lehetne az óvodában a porszívó. Legalábbis minden tisztességes férfiúi elgondolás szerint. A nej állandóan panaszkodik azon, hogy nincsen hozzánőve ez a takarítóeszköz, hogy neki kelljen állandóan dolgoznia vele, igazán én is porszívózhatnék néha, akkor jobban meg is becsülhetném a tisztaságot, ami az ő áldásos tevékenységét követően van jelen a lakásban. Mármint ugye annak, hogy a visítva hörgő vacakot végigrángatja a lakáson, ezúton érve el azt a hatást, amit ő egyszerűen csak rend-ként aposztrofál. Bezzeg füvet sosem nyír, pedig azt is legalább egyszer kell egy héten, és a hatásmechanizmus ugyanaz. Egy konnektorba dugott, zajos valamit módszeresen végigrángatunk a kerten. Azt hiszem alapvetően a munka definíciójával van a baj, nem pedig azzal, amit éppen csinálunk. A munka az a tevékenység, amit  egy nő végez. Ha már valaki férfi, esetleg élvezi is azt, amit csinál, akkor az  rögtön nem dolgozik, hanem csak szórakozik.  Meg ne lássam még egyszer, hogy dudorászva mossa fel a padlót!

Gyógyszerkísérlet

A gyógyszerkísérlet fontos dolog, megtudható általa a kívánt szer hatás és a nem kívánt mellékhatások is. Gyógyszerkísérleteket minden nagy patikaszereket gyártó cég végez, hogy azután, ha a szerből gyógyszer lesz, ezt megismételhesse minden egyes beteg - saját magán, amikor alkalmazni szeretné az anyagot. Pont ezt tettem én is. Beszedtem egy újabb pirulát azért, hogy elmulasszon valami olyasmit amit nagyon unok már - ehelyett kaptam egy vödör nem kívánt mellékhatást, a jobbulás nagyon várt és látható jelei nélkül. Most döntöttem úgy, hogy ebből elég volt, mert azt hiszem ez nem mehet így tovább. De soha sem fogom feladni a csüggedésem..

2012. május 17., csütörtök

Emlékezés napja

Ma van az emlékezés napja, ma hívnám fel az öcsköst kaján vigyorral a fejemen, hogy lám, te is öregebb lettél egy évvel! De sajnos ez már 99 óta nem megy, bárhogy is szeretném. Onnantól kezdve csak én öregedtem, de akkortól nagyot és hirtelen. A francba!

Rókaegyenleg

Nem tudtam eligazodni a villanyszámlán. Kaptunk mindenféle résszámlát és elszámoló számlát is. Az ember úgy gondolná, ha a résszámlán szereplő tételeket összeadja, akkor megkapja az elszámoló számlán szereplő tételeket vagy összegeket - de nem. Tulajdonképpen még közelítő értékeket se, csak különféle számokat és betűkből alkotott értelmezhetetlen karakterhalmazokat. Nem vagyok büszke az eszemre, de kifejezetten szeretem a rejtvényeket - ez azonban kifogott rajtam. A régi megoldás úgy látszik túl egyszerű volt - volt egy óraállás, egy fogyasztott mennyiség és egy egységár, így ha az embert ezeket megfelelően összeszorozta, kijött a végösszeg. Ez így mindenképpen rossz, hiszen így bárki meg tudja állapítani mennyit is kell kifizetnie. Ezért megbontják a tételeket kedvezményes, illetve normál időszakra, különféle egyéb kategóriákat hoznak be és kínosan ügyelnek, hogy a résszámlákon lévő elszámolási időszakok véletlenül se egyezzenek meg az elszámoló számla hasonló időpontjaival, nehogy véletlenül számolni lehessen vele. Erre lenne az a tiszteletteljes megoldási javaslatom - a rókaegyenleg. A fogyasztást átszámolhatnánk egy semmit nem jelentő, dimenzió nélküli mérőszámba, mondjuk kisrókába és a rókának lenne egy napi árfolyama. A fizetendő összeg megkapható lenne, ha a róka napi árfolyamát megszoroznánk a rókaszámmal és máris lehetne a kasszához fáradni. A róka bevezetése számos előnnyel járna (például akinek vannak népmesei emlékei, tudhatná, hogy itt ő nem járhat jól!) illetve nem kellene ennyire bonyolult számításokra pazarolni a drága, színes papírt, csak le lenne írva, hogy Ön ebben a hónapban 2315 kisrókányi energiát fogyasztott, ezért fizetnie kell 24.576 forintot. A kétkedők megnyugtatására az indoklás rovatba be lehetne írni azt, hogy 'CSAK'. Mennyivel egyszerűbb lehetne az élet!

2012. május 16., szerda

Nekem még..

Nekem még a szar is ízetlen! - mondhatná a műértő közönség, ha arról vekengek, hogy a büfében a másnapos kenyér már ingyen van, hiszen az másnapos. Főleg az után érthetetlen dolog ez, hogy vettem egy epres joghurtos szeletnek nevezett terméket, ami a képen jól mutatott - mármint az üveglap mögül hívogatóan és csábosan árulta ízletesnek tűnő testét, de mire kikerült a hűvösből, kiélt lotyóhoz vált hasonlatossá. Öreg volt és íztelen, elgondolkodtató, hogy egy radiokarbon kormeghatározást épp, hogy megért volna a korának a kiderítése, lehet, hogy a dínók tapodhatták játékosan azt az epret, amiből ez a cukrászati merénylet elkészült. Bezzeg ezért mivel ennél mindegy, hogy mikor készült, szemrebbenés nélkül elkérnek 280 forintot, hiába olyan kemény, hogy megkarcolja az üveget. Furcsa és egyúttal szánalmas világban élünk..

Koncertfelvétel

Van valami varázsa a koncertfelvételek hallgatásának is. Olyan, mintha ott ülnék a teremben, hallgatva a terem akusztikája által módosított hangot, ami mégsem olyan steril, mint egy stúdiófelvétel. Szóval olyan élő. Bár megváltozott egy kicsit a közönséghez való hozzáállásom is. Azt a sok parasztot például, akik végigpofázták Mozart Requiem-jének nyitótételét, mert láthatólag előbb kezdődött el a koncert, mint ahogy a mondandójuk végére értek volna, már az első taktusoknál le kellett volna csapkodni egy szövetbe tekert bunkóval (bunkót a bunkónak! - hogy ne rongáljuk a felvétel tisztaságát) pusztán az emberi szeretet és megértés jegyében. Így viszont  kell keresnem egy olyan koncertet, ahol a hallgatóság nem ugat bele a zenébe. Ej, a kiskésit neki!

2012. május 15., kedd

Indián

Az indiánok furcsa népek. Ott van ugye az a sok ló és bölény, a sátrak és a tűz körül ülés és a dohányzás népszerűsítése a béke összefüggésében, illetve mindenféle harci szerszámok elásása. Szóval biztosan nem egyszerű lelkek. Ahogy más sem. Tegnap egész nap küzdöttem egy apache-csal. A probléma nem innen indult, de több mellékszálon ide érkezett, itt csúcsosodott ki, ami egy non-stop félnapos szívást eredményezett. Nem mondom, hogy most értem - azt hiszem hazudnék. De legalább nagyjából úgy működik, ahogy várnám. Azt hiszem kell vennem egy könyvet vagy keresnem egy indiánspecialistát..

2012. május 14., hétfő

Szép új világ

Nem mintha eddig nem tudtuk volna azt, hogy ha betegek leszünk idős korunkra, akkor semmi jóra sem számíthatunk. A szabadságharc eredménye viszont az lett, hogy mindenki számára kiderülhet az, hogy fizetni ugyan kell érte, de ezért a pénzért ellátás nem fog járni. Adható ugyan, de nem kötelező valóban adni is. Így vagy úgy, de biztosan meg fogunk pusztulni, és akkor miért ne járjon jól az állam?


Kiderül az is, hogy milyen nyugellátásra számíthat az, aki 2013 után megy majd nyugdíjba. Nem mondom, hogy a leghitelesebb forrás a TV2 lenne, de ebben azért hiszek nekik.

2012. május 13., vasárnap

Új kert

Fontos, hogy az ember hol vásárol. Nem csak azért, mert a rossz helyen a morcos eladók esetleg leharapják a fejét, hanem azért is, mert a minőség fontos dolog. Ezért nem szeretek a bevált helyről elszakadni - és ez bizonyos esetekben meg is hálálja magát. Példának okáért ezért járok a New Garden üzleteibe is. Nem mondom, hogy lehet olcsóbban is facsemetét venni, de itt legalább kedvesek az eladók és ellenőrzött minőséget kapok. Az itt vett ringló azóta is szépen terem és valóságos kis fácska már, ellenben a körtefám amit nem ott vettem, sokáig csak vegetált és idén örvendeztetett meg először három egész körtével - persze ennek még be is kell érnie, mielőtt még hitelt vennék fel a termésre.Szóval, a kakiprojectet megalapozandó, végül a megszokott helyen vettem meg a kert díszéül szánt kakifát. Helyre kis növény volt, konténerben, karóval és szép, kifejlett ágrendszerrel. Nagyon örültem neki és főhelyre ültettem. Vártam már a tavaszt, amikor először pillanthatom meg az előbújó rügyeket. De ez az előbújás csak nem akart bekövetkezni. Le lettem targiázva - a kis fa kipusztult úgy, hogy nálam egy percet sem élt. Morcos lettem és felhívtam az üzletet, hogy mégis! Ott elmagyarázták, hogy az általuk nyújtott garancia erre az esetre természetesen nem vonatkozik, mert a fa elfagyhatott. Írtam egy levelet a cég központjának, ahol készségesen válaszoltak is a levelemre. A garancia csak az általuk elültetett növényre vonatkozik és az ültetés díja minimum 25.000 forint lenne. Három ásónyomért kicsit borsos összeg - valószínű ezért nem jutott eszembe, hogy kérjem ezt a szolgáltatást, noha a fa így sem volt olcsó, hiszen a normális gyümölcsfák árának közel a háromszorosába került. De mivel átérzik a problémámat és nem szeretnék azt, hogy szomorú és elégedetlen vásárló legyek ezért felajánlották azt, hogy a fa árának a felét levásárolhatom náluk - amit természetesen egy újabb kakifára fogok költeni. Azt hiszem ez a normális üzleti hozzáállás. Meg vagyok elégedve velük - azt hiszem tényleg nyertek egy örökös vevőt..

2012. május 11., péntek

Eskü

Van egy jó módszerem a boszorkányok elriasztására! Nem a fokhagyma - az amúgy is csak a vámpírok ellen hatásos, bár ha egy vámpír a lángoson megszokta, akkor megkérdőjelezhető hogy megijed attól, ha előtte lóbáljuk. Esetleg egy nagy füzérnek lehet visszatartó ereje, ha mint husángot használjuk - de ez mellékszál. A módszer - boszorkányok ellen jó  - ezt biztos forrásból tudom. Őket riasztja a politikai tárgyú írás, így a szenteltvíz helyett hadonásszunk Népszabadsággal, mert bejöhet. Bár nem tudom mit szólna egy csuromvizes boszi, ha nem elég, hogy fázik, még egy Népszabival is meglapogatjuk, de a rizikót mindenkinek magának kell vállalnia. Mivel itt egy darab újság sincs, arra meg nem kérhetem, hogy átokmondás helyett keresse fel a www.nol.hu-t, inkább írok egy félig politikai indíttatású cikket, aztán majd meglátjuk felbukkannak-e azok, akiket vártunk vagy inkább hanyatt homlok menekülnek. Szóval az az eskü! A minap volt egy mókás színjáték a parlamentben, amikor valami eskü során előkerült az, hogy mi a baj az alkotmányra tett esküvel, mire kéne esküdni, talán a Harry Potter 3. részére? A mókásnak szánt részen jót kacagtunk, de a mélyben persze elgondolkoztató a dolog. Mitől eskü az eskü illetve milyen visszatartó ereje van annak, hogy mire tettük, főleg ha az nem szeretteink élete, hanem egy könyv, aminek a tartalmával nem is muszáj egyetértenünk? Ahogy valaki a varázslóinas életét is hülyeségnek tarthatja, úgy gondolhatja ugyanezt az alkotmányról is. Szíve joga - főleg, ha utóbbi ilyen egyoldalú, vitatott körülmények között született. Szóval az eskü attól eskü, hogy megtartják-e vagy sem. Ha megtartják, akkor mindegy mire esküdött fel az illető, de ha nem tartja meg, akkor is. Szimbolikus jelentősége van, hisz az esküszegőnek jó indoka van arra, hogy miért nem tartotta meg az általa fogadottakat. Ha netalán valaki a nép jólétére miniszterelnökként tett fogadalmat és ha az intézkedéseiben ezt nem támasztja alá és csak egy szűk réteg számára hoz valódi boldogulást, akkor biztosan a nép szó definíciójával volt nála a baj. Szóval kifogás mindig lesz és semmi nem számít. A fogadalmak például nem érnek sokat, ha nem tartják be őket. Ha betartják, akkor is csak ez számít és nem az, amire tették. A külsőségek rabjai vagyunk..

2012. május 10., csütörtök

Öngyilkos hajlam

Új gyógyszert szedek. Olvasom a betegtájékoztatót, hogy az illető szer fokozhatja az öngyilkossági hajlamot - őrült gondolat kifejleszteni egy olyan gyógyszert ami nem a gyógyulást hozza el, hanem a vágyat arra, hogy az illető beteg meg akarja magát ölni. Persze, ha szigorúan vesszük a dolgot ez is egy sikeres módja a gyógyulásnak, hisz a kórság el fog múlni mindenképpen - igaz a beteg életével egyetemben, de hát kicsire nem adunk. Szóval eddig még nem tapasztaltam magamon a szuicid hajlamot, bár este, amikor permeteztem és a hozzávalókat gondosan kimértem egy injekciós fecskendő segítségével, a tűt a végén sikerült magamba szúrnom. Kérdés az, hogy ez a hajlam hibája lenne vagy csak szimplán a saját hülyeségemé? Erre ma azt olvasom a neten, hogy meg kell halni ahhoz, hogy igazán szabad tudhassak lenni. Hát, lehet, hogy másképp értelmezzük a szabadságot, de annyi biztos, hogy jóval több időm lenne magamra..

2012. május 9., szerda

Biztonsági szolgálat

Alapvetően jó dolog, ha van portai biztonsági szolgálat egy cégnél, ugyanis így tudnak a cégek eredményesen küzdeni a céges szarkák ellen. Bár merültek fel ezzel kétségeim az elmúlt időben. Vásároltam házi használatra egy csodálatos lépcsőjáró molnárkocsit, amit a céghez kértem kiszállításra. A fél életemet itt töltöm, így könnyebb átvenni a dolgot, mint postára járni bárhová. Gondoltam, hogy ha jönnek majd szólnak, én kikocogok a kapu elé, átveszem, bemutatom a portán, ők ragasztanak rá valami jelet ahogy szokták és mindenki  boldog. Nos, a dolgok nem így történtek. Békésen dolgozom épp valami  problémán, amikor az egyik kollégám jön befelé az áruátvételről a molnárkocsimmal, hogy az áruátvételünk küldi sok szeretettel nekem. Az elképzelt ügymenettel szemben, leszállították mintha a cég kapott volna árut. Úgy éreztem, hogy pók van a levesemben, mert ha kötözködnek a portán, akkor kellemetlen helyzetbe is kerülhetek, mert nehezen tudom igazolni, hogy behoztam, nem pedig csak ki akarom vinni. Ráadásul vittem volna mást is, amit itt vettem - dupla gond. Délután, kétségektől telve végigcsörömpöltem az új szerzeményemmel a céges parkolón és  beleintegráltam az autóba a jószágot. Nem volt egyszerű, ráadásul ország és világ láthatta, ahogy vagy öt percig szenvedtem a megfelelő pozíciót keresve. Bár tudtam, hogy minden papírom rendben van és a lelkiismeretem is tiszta, lélekben mégis felkészültem a kényelmetlen kérdésekre, esetleg rektális vizsgálatokra - ami azzal jár, hogy működik a biztonsági szolgálat. De ahogy a sorompóhoz értem, a mellettem az anyósülésből kikandikáló bazinagy molnárkocsival (Jó, hogy nem integetett az őröknek a drága!) csak intettek és emelték fel a sorompót. Ilyenkor merül fel kétségem afelől, hogy kell-e igazán egy biztonsági szolgálat..

2012. május 8., kedd

Somlói

Nem a klasszikus sütemény, hanem az amit a büfénkben ezen a címen árulnak. Van némi hasonlóság a név és aközött amit ezzel a névvel illetnek, de a lefedettsége olyan mint az ország mobilellátásának, sosem lehet száz százalék. Egy műanyag dobozban árulják és kérésre nyomnak a tetejére műanyaghabot, műanyag tejszínből. Ezt az az ominózus termék amiről már írtam, ami olcsóbb, ha nincs a büfében tejszín, de ugyanannyi, ha én nem kérek rá habot. Tulajdonképpen mostanra szinte el is felejtettem, hogy miért kezdtem leírni mindezt. Hopp, megvan! Elhatároztam, ha pénz áll  a házhoz, akkor beruházok egyre. Most jött el ennek az ideje. Elhatároztam azt is, hogy mértékletességet tanúsítok somlói ügyében és nem falom fel egyszerre az egészt. Nos, azt kell mondanom, hogy kiváló analógiát találtam az úszással - ugyanis az is olyan, hogy elkezdeni nehéz. A víz nedves és hideg valami látszatát kelti, úgyhogy az ember nem szívesen megy bele. De ha már benne van, a dolgok mennek maguktól. Most dobtam ki az üres dobozt, percekkel azután, hogy birtokolni kezdtem a süteményt. Mértékletesség ide vagy oda, most egy nagy kő ül a bendőmben. De megérdemlem..

Tegnapi kenyér

Már másodszor fordul elő velem, hogy a tegnapi kenyérért nem kér pénzt a büfés. Furcsa, hogy a kenyérnél ennyire elnéző, a tegnapi sütemények ugyanis továbbra is aranyárban vannak mérve idebenn. A szikkadt kenyér amúgy is sokkal jobb, ha az ember főzelékhez fogyasztja, mert sokkal élvezetesebb vele tunkolni a szaftot. Csak rá ne jöjjön erre más is, mert lőttek a gazdaságos kenyérhez jutásomnak. Még szerencse, hogy senki sem olvas, mert tökéletesen titokban tud maradni minden, hiába mondom el..

2012. május 7., hétfő

Kozmikus dolgok

A hétvégén belefutottam egy olyan hibába, hogy kettéállt tőle a fülem. Azóta is gondolkozom rajta, hogy hogyan és miért működhetett ez eddig, de nem tudok rájönni. Az egyik gépen az útvonalválasztó táblában az alapértelmezett átjáró IP címe el volt írva. Méghozzá csúful. Mondanám, hogy biztosan kézzel állítottuk be a jó értéket, de azóta számtalanszor lett a gép újraindítva és mindig ment. Most meg egész egyszerűen szexualizált működni. Az állomány dátuma 2008-as, így azóta ki kellett volna derülnie annak, hogy valami nem jó, de semmi ilyen nem történt. Most, hogy kijavítottam a jó értékre, újra megy, de rejtély nekem az egész..
U.i: Közben kiderült az 'őszinte'! A dolog valóban rossz volt 2008 óta. A 0.1-es átjáró helyett az 1.1 volt beállítva alapértelmezett átjáróként. Mivel az egy olyan gép, ahol engedélyezve volt az ip_forwarding és állandóan ment, amikor ez a gép is, így nem derülhetett ki a hiba. De most, az átállás idejére ez a gép le lett állítva, ezért derülhetett ki az, hogy 2008 óta rossz ez a beállítás, mert látványosan elkezdett nem működni a route. Van ilyen..

2012. május 6., vasárnap

Lapát

Egy napja csak a lapátra gondolok, meg- megállva! Jutnak eszembe a költő kifordított szavai, noha az eredeti szavaknak aktuálisabbnak kellene lenniük pont a mai napon. De ugye a lapátnak is aktualitása van - bármennyire is furcsa. Új gyógyszert szedek - pénteken kezdtem el. Mint minden, ennek is vannak mellékhatásai - például az, hogy álmosít. Így hát innen a szerszámmal való kapcsolat - mert úgy érzem magam, mint akit képencsaptak egy szívlapáttal - csak, hogy a szeretet szavát is be tudjam csempészni az írásba. Aorta az igazi - mert az szívből jön! Legszívesebben bemásznék az asztal alá aludni! - mert ugye nem elég, hogy törődött vagyok, de még dolgoznom is kell ezen a szent napon, ráadásul ettől függetlenül holnap kezdődik az újabb munkahét, és a hétvégi munkavégzés egyéni szoc. probléma..

2012. május 4., péntek

Gondolkodóba estem

Ha elfogadjuk axiómaként azt, hogy egy nőt könnyebb teherbe mint gondolkodóba ejteni (Az olvasó nők természetesen kivételek - mielőtt megsértődnek rajta. Szóval ők erősítik a szabályt!) akkor indirekt módon bizonyítottam legalább azt, hogy nem vagyok nő, mivel gondolkodóba estem és nem vagyok terhes. Illetve gondolatoktól terhes, gondterhes. Szóval mégiscsak lehetnék akár nő is. Nem mintha vágynék rá, nem tudnék mit csinálni a roppant fejlett logikai és tájékozódó képességemmel. Szóval a kérdés, ami miatt ezt a szálat fűzni kezdtem az, hogy a múltkori átkom (Mely szerint ha még egyszer Auchanba megyek, ott rohadjak meg.) érvényes-e felvásárlásra? Ugyanis kedvenc áruházamból Auchan lesz, úgyhogy ha eddig nem akartam a madaras tescoba járni, akkor most márpedig oda fogok. Ha az átokban nincs ilyen jellegű vis maior eset, azt hiszem meg vagyok lőve..

2012. május 2., szerda

Porszívó

Érdekes kis gép, javarészt takarításra használják. Lehet szeretni és gyűlölni, én eddig az utóbbi véleményt osztottam. Ugyanis hangos, darabokra töri a csend sima üvegét a fejhangú visításával és hiába van rajta mindenféle csodaszűrő, azért csak felkavarja a lakásba leülepedett port. Aztán ott a porzsák kérdése is. Vagy veszünk tartós textilből készültet - ekkor minden ürítést gázálarcban kell megejtenünk, vagy eldobható, papírból készítettet - ez utóbbi higiénikus de drága és megvan az a veszély is, hogy két év múlva nem kapunk beleillő zsákot. Ma rájöttem több dologra. A porszívó jobban szív, ha üres a porzsák, illetve ha azt ami a porzsák volt valaha és jelenleg úgy néz ki mint egy háromkilós betontömb, egy újra cserélem. Illetve mégiscsak jó kis találmány ez, mert ha nem lenne, most állhatnék seprűvel és lapáttal szinte ugyanott, ahol elkezdtem a röpke kis takarítást.