2012. január 31., kedd

Nekrológ

Egyre több nekrológot írok - azt hiszem ez az élet velejárója. Amíg az ember fiatal, inkább esküvőkre és keresztelőkre jár, temetésekre alig, de ahogy öregszik, inkább a temetések kezdenek dominálni az életében. Ez a mostani eset ebből a szempontból rendhagyó, hiszen a haláleset nem most történt, csak most jutott a tudomásomra. De megemlékezni valakiről sosem késő, ha valamennyire közel állt hozzánk. Családunk egy oldalágáról van szó, az anyai nagy-nagynéném férjéről. Nagy-nagynéném (Ida) már régebben elment, az ő haláláról sem tudtam - családi torzsalkodás szakasztotta el az információáramlás szálát, illetve volt a háttérben egy másik rokon lakásszerzési kísérlete - az ő lakásukat szerette volna megszerezni, ezért vetett be mindent - itt a mindenben benne foglaltatott az, hogy az áskálódásával a két család teljesen elszakadt egymástól, de azért én reméltem, hogy egyszer ez mégis másképp lesz. Nem pont erre a megoldásra gondoltam, bár ez valószínűbbnek tűnt, mint a kibékülés. Ida és Miklós mindketten öregek voltak már, a maguk rigolyáival, de szerethetők voltak. Időnként meglátogattuk őket a belvárosi lakásukban, olyankor élvezettel meséltek a legutóbbi külföldi útjukról, mutattak mozgófilmet olyankor amikor még nem volt videó, és vetítettek rengeteg diát olyan helyekről, ahová sosem fogunk eljutni. Gyerekük nem volt, hogy miért, azt nem tudom, de jól elvoltak egymással. Miklós a közgázon tanított, illetve a tudományos életének élt, az MTA is tagjai sorába választotta - családunkból azóta sincs hozzá hasonlóan magas tudományos fokozata senkinek és talán nem is lesz. Sokat voltak nálunk Balatonon is, Miklós németebb volt egy németnél, így amikor a jegesmedvék is ordítva másztak ki a vízből, ő ment bele egy szál fürdőnadrágban, két gumimatraccal és egy hőmérővel felszerelkezve. Tőlük kaptuk életünk első lego készletét is, de sokat segítettek a szüleimnek is. Kölcsönt nyújtottak akkor is, amikor senki másra nem számíthattak. Sajnálom, hogy elmentek, immáron mindketten, illetve, hogy halálukban el vannak szakítva egymástól, de emlékeinkben azt hiszem olyannak fognak élni, amilyenek igazából is voltak.

2012. január 30., hétfő

Hübrisz

Rick Riordan-i értelemben véve a hübrisz a végzetes hiba. Regényciklusában minden félvér hős rendelkezik vele, ez az a tulajdonság ami a hősöket romlásba dönti. Mitológiai értelmére több magyarázatot is találtam a neten, de én mégis az elsőnek említett forrást fogom használni. Annál is inkább, mert szerintem nem csak a hősök, de minden egyéb halandó is rendelkezik ezzel az áldással vagy átokkal, attól függ ki hogyan éli ezt meg, illetve ki él vele együtt úgy, hogy fel sem ismeri a jelentőségét. Mert azt hiszem jelentős dolog az, ha az ember egyáltalán képes arra, hogy felismerje a hibáját és mégnagyobb az, ha tenni is tud ellene. Azt hiszem nekem hibám az, hogy túlságosan ragaszkodom tárgyakhoz és/vagy emberekhez. Más könnyen veszi ezt, nekem kínt jelent megválni emberektől akiket ismertem, illetve tárgyaktól amik valami kapcsolatot, valami fogódzót jelentenek az életben valakihez vagy valamilyen eseményhez. A felismerés már megvolt, de, hogy mit tudok tenni a hübriszem ellen? Azt hiszem erről egyelőre fogalmam sincs..

2012. január 27., péntek

Hülye álom

Jut eszembe a mai hülye álmom. Behivatott a főnököm bennünket és elmondta, hogy a cégvezetés hangsúlyt fektet arra, hogy kellőképpen lojálisak legyünk a regnáló kormánnyal és éppen ezért el kell olvasnunk az új alkotmányt, meg kell tanulnunk és le is kell vizsgáznunk belőle. Háromfős tanuló- és vizsgacsoportokat alakított ki és a csoporttagoknak a vizsga alatt is együtt kell működniük, ráadásul az eredményük is összevonódik. Nem igazán hatották meg az érveink, pedig igyekeztünk őt meggyőzni, így az a szerencse, hogy csörgött végre az óra és otthagyhattam ezt a sületlen álmot, mert a végén még levizsgáztattak volna ebből a kotmányból.

Macskaolaj

Azon gondolkodtam, hogy mennyi pénzbe kerül havonta ez a két szeleburdi macska és ráadásul még nem is kedvesek velünk. Ha éhesek, akkor persze követnek bennünket, nagy szemekkel néznek és ezekből a szemekből csak úgy süt a helytelenítés és a megrovás. Ha ereje lenne a nézésnek, akkor megveretve kulloghatnánk el a macskatápot rejtő zacskó irányába, illetve ha lusták, akkor a hívásra sem jönnek, úgy kell őket előhozni a vacsorázótálhoz. Ha kedveskedni szeretnénk - azaz, a macskákat macskamódra kezelni - ami rendszerint azt jelenti, hogy ölbe szeretnénk venni és simogatni őket - rendszerint méltatlankodnak. A nagy egész egyszerűen faképnél hagy, miközben lesújtó pillantást vet ránk, a kicsi meg kiereszti az összes karmát és nyikorog is hozzá, miközben menekülni próbál. Ilyenkor jönne jól egy kis macskaolaj, legalább a nyikorgást megelőzendő. Azt hiszem, vennem kell majd egy palackkal..

2012. január 26., csütörtök

A gyerekkor vége

Meséli a gyerek, hogy miket álmodik. Bár még biztosan tudom, hogy csak az álmaiban hajkurászik lányokat, de meglepő részletességgel írja le a kalandjait szóban, ha álmában utol is éri az előle menekülő hölgyeket. Mert ugye ezek az álomlányok egyik jellegzetessége, hogy hagyják magukat utolérni. Azt hiszem, minden okom megvan az irigységre. Ha én álmodok nőkkel, akkor rendszerint valami intrika van benne, vagy maximum beszélgetés esik meg, kergetésről szó sincs, utolérésről meg pláne. Azt hiszem már ezért az egyért is megérné újra gyereknek lenni..

2012. január 25., szerda

Kis görcs

Kis görcs - mondják lekicsinylő értelemben a kicsi, de annál öntudatosabb emberekre. A görcs nem jó. Se akkor ha ember, se ha asztalosárú jellemzőjeként kerül elő. Hát még akkor ha az ember valamely testrésze görcsöl be. Ezt megtapasztaltam én is. Álmomban görcsölt be a jobb vádlim, ráadásul ez nem afféle álomesemény volt, hanem maga a puszta, fizikai való, úgyhogy éjnek évadján ordítva ugrottam ki az ágyból, hogy mielőbb ráállhassak és szűnjön meg mielőbb a kín. Nagyon kellemetlen volt - igaz, nem csak nekem. Még mindig érzem az utóhatásait.

2012. január 24., kedd

A nap kérdése

A modern kor vívmánya-e vagy netalán átka az, hogy emberi kommunikáció helyett megelégszünk egymás facebookon keresztüli bökdösésével? Erre azt hiszem csak az idő adhatja meg a választ.

Sötét van

Sötét van, hiába nyitom ki a szemem. Nyirkosság, apró göröngyök mindenhol, föld vesz körül, egyenletes nyomással nehezedik rám mindenütt. Nem tudok nagyon mocorogni sem. A fejem valami nedves, de puha, ámde bőrszerű anyaghoz ér. Próbálom felderíteni a helyzetet, de nem megy. Ásólábak takarják el tőlem a beszűrődő világosságot. Azt hiszem egy béka van felettem. Ennél mélyebben már nem is lehetnék.

2012. január 23., hétfő

Minden csoda

Gombóc Artúr jut eszembe a csokoládéival. Van kerek csokoládé, gömbölyű csokoládé, szögletes, sarkos, penészes és friss, mogyorós és nugátos. Csoda sincs másképp. Van egynapos csoda, meglepő csoda, hétköznapi, vasár- és ünnepnapi, emberi, baráti, ismerősi és boldog ősi. Egy azonban közös Gombóc Artúr nagy mennyiségű csokoládéja és a csoda között. Az, hogy mindegyik három napig tart. Vagy ha olyan nagy mennyiség, akkor legfeljebb egy egész hétig, de ritkán tovább. Ahogy a delfinek is kibukkannak a habokból, hogy nyeljenek egy kortyot az életadó levegőből, úgy bukkan fel a csoda is, aztán, ahogy a kedves palackorrú emlős, a csoda is újra eltűnik a mélyben, hogy többé már ne is kerüljön elő a szemünk elé, esetleg máshol és másvalamikor, ott ahol nem is számítunk rá ezután.

2012. január 22., vasárnap

Rossz ország

Azt hiszem rossz országban élek. A tegnapi 'Békemenet' - azaz a kormány politikája melletti tüntetés után egyre inkább meggyőződésemmé kezd ez válni. Nem az a baj, hogy annak idején az emberek a Fideszre szavaztak - ez tulajdonképpen az előző kormány töketlenkedése miatt némileg érthető (Persze ebben vastagon benne volt az akkori ellenzék folyamatos destruktív populizmusa is!) hanem az, hogy szerintük az, ami most ebben az országban megy, az jó. A visszamenőleges jogalkotás, a magántulajdon elleni támadások, 3000 ember nyugdíjbefizetésének elvétele majd eredmények nélküli kidobása az ablakon és végül az, hogy ugyanoda jutottunk, ahonnan végre sikerült eltávolodnunk. Akkor felvettünk egy gigahitelt az IMF-től, de a végén már az utolsó részleteket nem hívtuk le belőle, mert nem kellett. Abból a pénzből most részvényeket vettünk, amik máris a felét érik az akkori áruknak - tehát nem sorolnám ezt sem a kifejezetten jó üzletek közé. Most meg vezetésünk az általa démonizált IMF-nél könyörög pénzért, és mindent megtesz azért, hogy az ámokfutásához forrást találjon. Közben a pesti utcán emberek masíroznak, akik a kormányt éltetik és azt tűzték a zászlajukra, hogy nem akarnak gyarmaton élni. Elképesztő! Banánköztársaságban jobb? Hisz itt még a banán sem terem meg..

2012. január 21., szombat

Hétvége

A hétvége a munkáé. A cég leltárt tart, így az én helyem is biztosított. Azaz, csak azt hittem, hogy az. Idén először kértek meg költségtakarékosságra hivatkozva, hogy ne jöjjek be leltározni. Nem tudom, hogy ezzel mekkora költség takarítható meg egy ekkora cégnél, de úgy látszik jelentős. Mivel voltak előre tervezett munkáim a leltár idejére, így tulajdonképpen bekönyörögtem magam annak ellenére, hogy ezt a munkát nem fogják kifizetni, csak lecsúsztathatom. Vannak olyan folyamatok, amit nem lehet akkor csinálni, amikor mindenki dolgozik. Ma például adatbázisokat szeretnék migrálni egyik gépről a másikra. Nem tehetem meg azt, hogy napközben teszem hétköznap, mert ki fog törni a parasztgyalázat, ha olyan dolgok, amik eddig működtek, nem elérhetőek esetleg több mint fél napig. Szóval a saját magam megnyugtatása érdekében inkább vállalom az ingyenmunkát a pihenőnapomon. Tegnap valami oknál fogva mégis megváltozott a helyzet. Vasárnapra már igényt tartanának rám, a szombatot továbbra is mint kommunista szombatot fogják fel, de vállaljak otthoni rendelkezésre állást - persze díjazás nélkül. Na most odahaza ülni és arra várni, hogy ha csörög a telefon, akkor menni kell - szerintem rosszabb, mint bejönni és csinálni azt, amivel el vagyok maradva vagy nem csinálhatom máskor - főleg úgy, hogy anyagilag tökmindegy. Így legalább a stresszt megúszhatom, a fizetség meg ugyanannyi..

2012. január 20., péntek

A nap kérdése

Hogy jöhet ki egy ekkora hang egy olyan nyüzüge emberből, mint Alessandro Safina? Egyáltalán, hol fér ez el benne?

2012. január 19., csütörtök

Folyadékbevitel

Azt mondják egy egészséges embernek, ha azt is szeretné, hogy ez az állapot fennmaradjon, naponta két liter folyadékot meg kell innia. Azt hiszem ennek a feltételnek megfelelek, ettől már akár lehetnék egészséges is. De mint mindennek, így ennek a tevékenységnek is vannak mellékhatásai. Annak idején, még nyírfa koromban (Ahogy Soós tanár úr említette volt) még barátnőm volt, bejártuk egész szinte Pestet. Ennek hatására szinte fejből tudtam a város összes nyilvános wc-jét. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én kerülök hasonló helyzetbe. Jutott ez eszembe tegnap a váci Tesco előtt, ahová vásárolni járok, ha a gyermeket áztatni viszem. A nej azt mondta, vesz nekem egy mobilklotyót, de kérdem én, minek, ha ott van egy egész áruház?

2012. január 18., szerda

Ha hó!

Ha hó, akkor akár lehetne tél is. A mostani időjárástól azt hiszem Kőmíves Kelemennek erős deja vu érzése lehetne, hisz látott már ilyet, csak vár alakban. Amit rakott napközben, leomlott estére - itt ami leesik reggel, napközben el is olvad. Kelemennek megvolt a jól bevált recept, én azonban nem tudom mit lehetne tenni azért, hogy a kis szívmelengető fehérség fennmaradhasson. Nem vagyok telhetetlen, de lehetne mondjuk egy hét, esetleg a hétvégével együtt? Az addig rendben van, hogy 'Asszony kell a házba!' mottót itt is meg lehetne valósítani, lenne is rá jelöltem, hogy kit lehetne mint építő segédanyagot felhasználni, de hova keverjük bele? Azt hiszem az ötlet alapvetően jó, csak még a megvalósításon kell egy kicsit dolgozni..

2012. január 17., kedd

Babonaság

Fülig Jimmy mondott valami olyasmit, hogy aki minden reggel hármat köp keletre egy barna kavicsra, az védett a babonaság ellen. Nekem semmi ilyen rituálém sincs, így azt hiszem jogalapom van arra, hogy babonás dolgokban higgyek. Például abban, hogy akivel beszélgettem régebben és megmutattam neki az oldalam, azzal előbb vagy utóbb megszakadt a kommunikációm. Nyilván ebben valamilyen szintig én is hibás vagyok, de azt hiszem a kényelem is legalább annyira az. Ha valakinek megismerhetjük a gondolkodását, mert bizonyos időnként ír valahová, akkor onnantól kezdve felesleges szóba állnunk vele, hisz a gondolatai bármikor elérhetőek úgy is, hogy ne kelljen mellette a miénket is elmondani neki. Szóval ez így valóban nagyon kényelmes. Szerencse, hogy nem olvasom a saját írásaim, mert akkor lehet, hogy szóba sem állnék magammal ezek után..

2012. január 15., vasárnap

Búcsúztató

Magvas gondolatokat akartam írni a kolléganőmről, aki mindamellett, hogy remek munkatárs volt azóta, hogy ennél a cégnél dolgozom, de anyám helyett anyámként is viselkedett velem. Ami annak fényében különösen jólesett, hogy szülőanyámmal időnként meglehetősen kritikusan állunk egymáshoz. Éppen azon gondolkodtunk többedmagammal, hogy vajon mi megélhetjük-e valamikor a nyugdíjbavonulásunkat, illetve fog-e valaki emlékezni rólunk? Vagy csak elmegyünk és nem jövünk többet, esetleg kihajítanak mint egy használt zsebkendőt, ha már nem veszik hasznunkat? Ezt nem lehet tudni csak sejteni és érezni. Kedves Ajrin! Sok boldogságot és egészséget a nyugdíjaséveidre!


2012. január 13., péntek

Krumplileves avagy egy kacsa illata

Nem szeretem Kádár Jánost. Bár tulajdonképp szerethetném is, hiszen akkor nőttem fel, így a korára, mint a fiatalságom időszakára, nyugodtan gondolhatnék nosztalgiával. De azzal együtt nem szeretem. Azonban neki is lehetnek jó gondolatai - egyet idéznék is: A krumplileves, az legyen krumplileves! Több momentán nem is jut eszembe, de itt és most nem is szükséges. A mondás arról szól, hogy a dolgok legyenek olyanok, amilyeneknek lenniük kéne. Ha valami kacsaformájú, hápog, tolla van és kacsaszagú, akkor az, fogadjuk el hogy egy kacsa. Mellesleg ez, mármint, hogy egy hápogó háziszárnyassal van dolgunk, előbb utóbb mindenkinek le fog esni, aki össze tudja rakni a kis mozaikkockákat. Bizonyos dolgokból jelenleg én azt látom itt a munkahelyen, hogy hápog is, a szaga is olyan, mégsem lehet kimondani a varázsszót, mert az titkos vagy mifene. Mindenki tudja, hogy miről van szó, itt a réce, hol a réce, úszólábak lógnak kifelé a zsákokból, de mégis azt képzelik egyesek, ha azt állítják, hogy ez egy vadászgörény, akkor azt el is hiszem. Miért nem lehet a krumplileves végre krumplileves?

2012. január 12., csütörtök

Bizonytalan vagyok

Vagy mégsem? Bár rengeteg munkám van a munkahelyemen, mégsem érzem azt, hogy fontos lennék vagy legalábbis érdekelne valakit az, hogy mit is teszek, illetve mennyire is fontos mindez a cég érdekében. Sőt, úgy tűnik, hogy ezzel nem igazán vannak tisztában olyanok, akiken dolgok múlhatnak. Napi kapcsolatokból látom azt, hogy míg akik munkáját közvetlenül segíteném, azok ragaszkodnak, de akiknek döntést kellene hozniuk, azok mint mellékes, elhanyagolható körülményként tekintenek rám. Lehet, hogy ez eddig is így volt, de most kezd egyre inkább feltűnni. Lehet, hogy a Leszarom tabletta amit eddig szedtem, már nem annyira hatásos. Emelnem kellene az adagot?

2012. január 11., szerda

Jó program

A gyermeket úgy látszik megszállta a szentlélek és elkezdett egyre erősebben érdeklődni a számítástechnika után. Eddig meg voltam győződve, hogy a tehetsége átugrott egy generációt, a műszaki érzéke olyan, mint szegény megboldogult nagyapjáé, akinek egy kazettás magnó kezelése is szinte megoldhatatlan feladat volt. Most azonban egy ideje azzal piszkál, hogy tanítsam őt arra, amit tudok. Ez meglepett. Amikor legutóbb próbálkoztam ezzel, kérészéletű program kerekedett ebből. Párszor beszélgettünk a számítógépekről, jegyzetelt is serényen, de aztán elmaradtak ezek az alkalmak és először bár tagadta az érdeklődésének a megcsappanását, utólag viszont bevallotta, hogy ő inkább mégis játszana csak azon a gépen. Most viszont programozni tanítom. A tegnapelőtti papíros kísérlet után, amikor a logó nyelv alapjait magyaráztam el neki, tegnapra már gép elé is ültünk, hogy a gyakorlatban is ki tudjuk próbálni mindazt, amiről előzőleg beszéltünk. Megszületett az eső programja is, egy derékszögű háromszög kirajzolása a képernyőre. Nem mondom, hogy ezzel fogja megváltani a világot, de valahol el kell kezdeni és legalább működött, ráadásul szinte alig segítettem neki. Jó kis program lett..

2012. január 10., kedd

Nyomokban havat tartalmaz

Egészen furcsa, új arcát mutatta felénk az idő! Az idei időjárás minden volt, csak az nem amit megszokhattunk vagy elvárhattunk volna egy olyan évszaktól amit azzal a hárombetűs szóval jellemeznek - TÉL. Nem lepett volna meg a hófúvás, a méteres hó, a zimankó, a fenékig befagyott tavak látványa, a házakba melegedni bekérezkedő majd a hidegben kopogósra fagyó farkasok, az ordító jegesmedvék - viszont meg kellett, hogy állapítsam azt, meglepő a vegyes, hol tavaszi, hol őszi időjárás. Ma reggel az igazi télre ébredhettünk. Hó esett, fehér lepelbe burkolva a tájat. Persze, minden csoda három napig tart - azzal a megszorítással, hogy az unortodox telek még addig sem, így a lehullott fehér takaró jobbára már a múlté, megint kitavaszodott. Ott ette a fene ez egészet..

2012. január 9., hétfő

Bigyó

Mintha nem lenne épp elég bajom az utóbbi időben, nőtt egy bigyó a talpamra. Igazából már régóta megvan, eddig nem zavartuk egymás köreit, tulajdonképpen mint bőrkeményedést fogtam fel ami ha megnőtt, levágtam, de ennyi volt a kölcsönös ügyünk egymással. Egészen mostanáig. Ugyanis nem elég, hogy időnként megnő, és ha pont erre lépek rá akkor fáj - ez ugyanis olyan probléma amivel éveket lehet élni, hisz nem muszáj pont azt az egy pontot használni járásra a talpamon, így békét lehetett kötni vele. De az utóbbi pár napban egyoldalúan felrúgta a köztünk lévő, szó szerint érzékeny status-quót, ugyanis fájni kezdett már akkor is, ha nem helyezem rá a súlyom. Azt hiszem itt az idő és lépnem kell! Mindezt a szó szoros értelemben véve. Akár csak a Hegylakóban, csak egy maradhat! Valakinek mennie kell!

2012. január 8., vasárnap

Rejtett magok

Ma csak két magot találtam a gyermeknek szánt reggeli turmixitalban - természetesen utólag. A darálásnak rendezetten és szinte hangtalanul kellett volna végbemennie, ahelyett az éktelen csörömpöléshez képest amit a magok okoztak. A dolognak több szépsége is van. Az első az, hogy ez magozott mirelit meggy. Tehát némileg joggal várnám el, hogy ha egyszer azt írják rá - magozott meggy, akkor ne legyen benne meggymag, hisz ezért hívnák magozottnak. Ha mégis úgy gondolják, hogy járna vele, akkor csomagolják be külön és adják hozzá mint ajándék - de így teljesen megbízhatatlan a termék. A második dolog az, hogy miután megmikróztam a kopogósra fagyott szemeket, egyenként át is válogattam, megnyomkodva minden egyes szemet. A magok ügyesen álcázták magukat. Hol? Ez számomra rejtély! A hab a tortán az, hogy még a botmixer is elvásott belé - úgyhogy vehetek egy másikat, pedig annyira szerettem és hozzászoktam már..

2012. január 7., szombat

Szép nap

Szépnek látszó nap van odakünn. Legalábbis a nap erővel tűz, még az ablak mögött is lehet érezni - illetve talán csak ott lehet érezni, mert a hőmérséklet csak hat fok, tehát nincs az a banánérlelő mikroklíma. Ráadásul a szél is fúj, ami hőérzet csökkentő hatású - de nem mértem meg a csodahőmérőmmel, hogy mennyire az, pusztán csak az idők óta bennem felhalmozódott óriási bölcsesség hatására állapítottam meg. Beérem a szép idő látványával is úgy, hogy két réteg üveg és némi levegőtlen tér választ el tőle. A nejnek kilométerhiánya van - ő folyamatosan menne valahová, én meg azt hallom a rádióban, hogy nyugatról jön a ború, ami az itt lévő derűt fogja rövid úton elintézni pusztán azért, hogy meteorológiailag cáfolja a népszerű mondást. Pedig jó lenne már egy kis tartósabb napsütés..

2012. január 6., péntek

Vak hit

A vak hit jó dolog. Például segít megelőzni a stresszt. Míg az ember azon gondolkodik, ha olvas újságot vagy tévét néz, hogy mi is lesz ebből a mi szegény országunkból, ha a szemellenzős kormányunk nem veszi észre magát, hogy szembe megy mindenkivel az autópályán és közben meg van győződve arról, hogy ő jár jó úton és a teljes világ téved. Ilyenkor én stresszelni kezdek, mert következtetek arra, hogy ennek - ahogy az autópályán való szembeközlekedésnek - sem lesz jó vége! Ahelyett, hogy vakon hinnék abban (mint például a családom idősebbik fele), hogy minden jól van úgy ahogy, és a vezetésünkre irigyek az emberek és önző kicsinyességből tesznek csak alájuk. Miközben reng a föld és nagy vakolatdarabok potyognak képesek azt hinni, hogy ez így rendben van, mert azok a mocskos kommunisták majd jól megkapják, és minden hamarosan rózsaszín lesz. Persze, ha megéljük. Kár, hogy nem tudok hinni - de azt hiszem én már így maradok. Ahogy ők is.

2012. január 5., csütörtök

Feladat

Feladatot kaptam. Nem mondom, hogy nem fogom élvezni, hiszen mindenképpen kihívás a dolog számomra, mert remek programozási és rendszertervezési feladatot fog jelenteni. Ami problémám van vele az az, hogy jelentkezik rajta az a szemlélet, ami a más emberek munkájának a megbecsülésére jellemző. Azt megértem, ha nem szakmabeliben kétségek ébrednek arról, hogy miért kell egy komplex és sok területet átfogó rendszer megvalósításához idő és rengeteg gondolkodás és tervezés, de hogy ezt egy szakmabeli ne értse meg, az szomorú. Vannak emberek, akik szerint egy ilyen munkához elég pusztán hat hét, de lehet, hogy azok csak ezzel a feladattal foglalkoznak csak - bár kétségeim így is vannak efelől. De azzal, hogy ezt a melót megkaptam, a többi munkám nem lett kevesebb, a napi feladataimat ugyanúgy el kell látnom, és nagyjából 30 szervert is üzemeltetek ezzel párhuzamosan, és jelenleg is aggaszt pár szerver sorsa. Szóval munkám van - nem szűkölködöm, de a gond az, ha mások azt hiszik, hogy közben csak unatkozom és marhára ráérek..

2012. január 4., szerda

Létrák

Dalban mondom el! Persze ez hülyeség, hisz nem fogok nótázni kezdeni, de minden a dal definíciójától függ csak. Különben is ha én azt gondolom, hogy ez egy dal, akkor ez az, nem? Manapság már rímelnie sem kell a soroknak egymással, és aláfestésként legfeljebb monoton dúdolást fogok alkalmazni. Da-da-damm. Valahogy így. Szóval pár napja már az eszemben jár a gondolat a létrákról. A legfeltűnőbb jellegzetességük az, és tulajdonképpen ezért is jutottak az eszembe, hogy sokfélék, fokokból állnak és változatos helyekre lehet eljutni velük. Általában úgy működnek, hogy az ember az egyik fok után a másikra lép, illetve ha úgy gondolja, leugrik, esetleg leesik róluk, vagy más létrákkal más helyeken próbálkozik ismét. Lényeg a fokozatosság, illetve az, hogy a dolgok valami szigorú sorrendet követnek. Az emberek nem ugrálnak a fokok között össze-vissza, nincs is sok teteje az egésznek. Mint ahogy ennek az írásnak sem, nem is tudom miért mondom. Illetve talán sejtem, de talán majd egyszer máskor mondom el. Lehet, hogy akkor is dalban..

2012. január 3., kedd

Válság van

Válság van, érezni mindenhol. Tegnap döbbentett meg a hír, hogy egy kollégám talpára is útilaput kötöttek, mert bár nem volt gond a munkájával, de bértömeget kell megtakarítani és ő pont beleesett a szórásba. Ezek szerint nem életbiztosítás az sem, hogy jól dolgozol és elégedettek a munkáddal a feletteseid. A magas fizetést megkapni ugyan jó, de ezek szerint veszélyei is vannak..

2012. január 2., hétfő

A női nyelvek

Bámulatos dolog a női nyelv! A múlt héten történt, mikoris első bánatomban megírtam, hogy nejem felelőtlenül elpusztította a teljes tejfeltartalékunkat, felélte mint a kormány a nyugdíjmegtakarítást - igaz neki annyi előnye volt, hogy legalább értéket teremtett belőle - utóbbiról meg erős kétségeim vannak - de ez csak egy politikai mellékszál és itt, ebben a posztban további kifejtése szükségtelen. Szóval, hogy egyik szavam a másikba ne öltsem (vagy épphogy de) valaki aki olvas, elmondta másnak aki viszont nem, de ő beszél a nejjel, így hipp-hopp visszakerült a hír a tejfölügyi miniszterhez, aki rosszallását fejezte ki felém, hogy miért is írok le hülyeségeket? Azt mondta, hogy jobban kéne disztingválnom, mit mikor és miért írok le, hisz ezzel őt rossz színben tüntetem fel mások előtt. Nos, úgy gondolom, hogy a bűn megfelelő módom büntetve lett, így kár is a szót rá tovább pazarolni, viszont megjegyezném, hogy mekkora erő rejlik a női nyelvekben. Ha áramtermelésre lehetne használni, számos családnak pozitív energiamérlege lenne, az ország meg nem függne a külföldi árambehozataltól. Esetleg még Tiszalökön is visszafelé folyhatna a víz..

2012. január 1., vasárnap

Újévi fogadalom

Azt hiszem mégis itt van az ideje annak, hogy fogadalmat tegyek az új esztendőre. Nem gondoltam semmi nagyra, de pár dolog igazán jól esne. Jó lenne végre szerezni egy hátimotort és megkezdeni motorosernyős tevékenységemet - ismerve a magyar gazdaság helyzetét és az euró árfolyam alakulását erre máris vajmi kevés esélyem van, de hátha. Jó lenne pilóta B vizsgát tenni - ennek gátja legfőképp saját lustaságom, illetve az aktuális kedv hiánya, amivel a hiányzó házidolgozatot kellene befejezni. Mivel a napok gyorsvonatként robognak el mellettem, úgy gondoltam jó lenne csap pár sorban lejegyezni azt, hogy mit is csináltam aznap, vagy éppen azon a héten, olyan 'Kedves Naplóm!' stílusban, mert lassan arra sem emlékszem mit is csináltam a múlt héten és a tükörben mindeközben egy egyre őszebb pasas néz velem farkasszemet. Meglátjuk mi lesz meg ezekből. Erről jut eszembe az, hogy jó lenne megnézni, hogy a tavalyiból mi is teljesült. Például erre sem emlékszem már, úgyhogy mindenképpen meglepetés lesz..