Anya

Anya csak egy van! - tartja a mondás. Noha ez fizikai értelemben nyilván így van, de logikailag nem feltétlenül kell így lennie. Érdekes a kapcsolatom a saját anyámmal. Ismervén más embereket, nem mondanám épp mintaszerűnek a dolgot, ő az a fajta ember akit elég nehéz elviselni. Gyakorlatilag rajtam kívül ez másnak talán nem is sikerült. Annak idején - fűzfa koromban - sem volt igazán jó a kapcsolatunk. Anyám tud teljesen normálisan is viselkedni - ilyenkor mondják mások és mondanám én is, hogy ha így tudna maradni, akkor minden másképp lehetne. De rendszerint nem tud és ilyenkor minden rendelkezésére álló eszközt arra használ fel, hogy azokat bántsa, akik közel állnak hozzá. Persze, ha jól van akkor ezt a rossz állapotát tagadja és úgy adja elő, mintha ez mások (rém)álmaiban jelenne csak meg. Ha meg rajta van a 'rontás' akkor a fájdalom okozásához felhasznál olyan információkat is, amik a 'jó' korszakából származnak, így sikerült elérnie azt, hogy senki nem mond neki lényeges dolgokat, mert nem lehetnek biztosak benne, milyen formában jön ez újra vissza. Sok ember szüleit sikerült már megismernem és a legtöbbjükkel szívesen cseréltem is volna. Persze még így is hálás lehetek a saját anyámnak, hisz felnevelt, szeretett (a maga módján) és taníttatott, pedig állami gondozásba is adhatott volna. Mint Lenin elvtárs, a gyerekek és a labda példabeszédben..

Feledékenység

Tegnap, ahogy álltam a fürdőszobában, annyira jó téma jutott eszembe, hogy csak na! Örültem is neki, mert majd másnap (ma) majd jól megírhatom. Erre a tegnapi éjszaka teljesen kimosta az agyamból az egészet. Csak arra emlékszem, hogy milyen jó volt - de ez az íráshoz elég kevéske. Na majd legközelebb..

Összezavarodva

Össze vagyok zavarodva. Furcsa dolgok történnek körülöttem úgy, hogy ezekre semmi ráhatásom sincs. Még annyira sem, hogy legalább utólag néznének annyira nagykorúnak, hogy beavassanak a miértek és hogyanok látszólag bonyolult hálózatába. Az érdek nagy úr! Bár ez is csak egy azok közül a dolgok közül, amik általában másokkal kapcsolatban fontosak..

Ischler

A desszert.eu szerint: Csokoládéval bevont, ribizlilekvárral töltött két lapos, omlós tésztakorong. I. Ferenc József császár kedves süteménye volt, melyet pihenéskor, Bad Ischl-ben készítettek először számára, és amelyet mindig szívesen fogyasztott. A manapság kapható ischlerek számtalan alakban, ízben és méretben léteznek. Párszáz méterre innen például van szinte kocsikerék méretben is, egészen jó áron. Illetve van a büfénkben is, kisebb, de ehetetlen kiadásban. Mint a leírás is írja, ez egy végtelenül egyszerű sütemény, tehát az ember gondolhatná azt, hogy ebből következően szinte lehetetlen elrontani. Nem tudom, hogy honnan szerzi be a büfénk a süteményeit, de nekik sikerült a lehetetlen is, éppen ezért fel kell vésnem ezt a nevet azok közé, amiket véletlenül sem szabad itt megvásárolni. A probléma csak az, hogy vészesen fogy azon termékek köre, amit még érdemes. Azt hiszem kénytelen leszek megtudni a cukrászda nevét ahol ezt a sok szemetet gyártják, nehogy véletlenül betérjek oda egyszer. Csak pusztán önvédelemből..

Ugyanúgy

Rengeteg erőfeszítést tettem azért eddig, hogy megfelelő barátokat, beszélgetőtársakat találjak magamnak. Ez az út - ha valaki ilyesmire adná a fejét, eléggé rögös. Sőt, ha úgy vesszük, akkor merő egy rög az egész, a legtöbb esetben végig sem érdemes menni rajta, csak kár, hogy ez az elején nem látszik. Az emberek rendszerint nem díjazzák ezt, illetve rendszerint félre is értik a szándékot vagy abszolút nem állnak kölcsönösen az ember erőfeszítéseihez. Szóval, úgy ahogy van - tragikus. Pár napja vagy hete azt hiszem eltört bennem valami és nem teszek semmiféle erőfeszítést azért, hogy új barátokat szerezzek magamnak, illetve a régieket megtartsam. Úgy gondolom, hogy itt az idő, amikor más is bizonyíthat. Ez már meg is történt - nem is keresett senki, de legalább az idegeskedés megszűnt. Ugyanaz az érzés - cseberből vederbe..

Gyermek

Az ember, ha gyereke van, állandóan figyelheti azt, hogy mennyi mindenben hasonlít rá a kölök és mégis mennyi mindenben más. Azt hiszem ez így van az én utódommal is. Bizonyos dolgokban szinte pont ugyanúgy viselkedik ahogy én vagy én tettem régebben és abban is hasonlít, hogy ugyanolyan görcsösen ragaszkodik a hibáihoz, ahogy annak idején jómagam tettem. Persze éppen ezért felesleges is lenne az, hogy próbáljam meggyőzni arról, hogy amit tesz az hibás, de nem adom fel, hátha mégsem hasonlít annyira rám mint hinném..

Születésnap

A születésnap jó dolog! Olyankor az embert kiemeltebb figyelem övezi és tán olyanok is felhívják vagy üzennek, akik egész évben a fülük botját sem mozgatták az irányába. Persze, ha ez a fülbot mozgatás legalább a fontosabb dátumok megjegyzésére azért kiterjed. Bár van, hogy az ember inkább nem is gondol arra, megint eltelt egy hiábavaló év - a világ ezúttal sem lett megváltva és a múlt évben sem örökölt arab olajmezőt így valószínűleg minden megy tovább a régiben. Nem nekem van születésnapom - az enyém már jó régen elmúlt - de ismerek olyat akinek ma van. Azt hiszem ő az egyik fontos része az életemnek. Isten éltesse sokáig!

Lejárat

A lejárat fontos dolog. Bár tudom, hogy nem azt jelzi, hogy meddig jó a termék, csak egy információ, hogy milyen dátum után kell levennie a kereskedőnek a polcról, ha nem akarja, hogy az ANTSZ bezárja az üzletét. A romlott hús, amit ugyanott vettem, a lejárata szerint még bőven jó volt, viszont egy görény biztosan sírva fakadt volna az irigységtől, ha beleszimatol a zacskóba. Tegnap néztem az áruházban a tejfölt. Az volt ráírva, hogy 06.10. Rögtön beugrott az, hogy micsoda vircsaft az, hogy júniusi tejfelt tesznek ki a polcra. Aztán eszembe jutott, hogy lehet ez október hatodika? Szerencse, hogy Magyarországon hatféle módon ki lehet írni a dátumot valamire és senki sem szól érte..

Gasztropuccs

Volt egy elhatározásom, hogy a blogomon többet nem fogok recepteket postolni illetve gasztronómiai tárgyú cikkeket sem írok, mert ahhoz nincs erőm, hogy egy tisztán erre szolgáló blogot tartalommal töltsek meg, és amúgy sem versenyezhetek a profikkal, akik művészetből főznek. Jut eszembe ez olyan, mint a szobrász és a sírköves közti különbség. Elméletileg ugyanazt csinálják mind a ketten, kővel dolgoznak, de az egyik ebből is él, és minden nap kell dolgoznia. Na itt én vagyok a sírköves és időnként irigykedve nézem azokat akik hobbiból alkotnak mindenféle csodát, míg nekem a napi egyéb elfoglaltságok után másnapi ebédet kell készítenem. Este 8-9 felé, úgy, hogy lehetőleg alvásra is jusson idő aznap. Szóval nagy művészkedésre nincs idő. Tegnap tarját sütöttem. A húst kiklopfoltam, kicsit besóztam és oliva olajon mindkét felét megpirítottam, majd pihenni tettem. A serpenyőben maradt szaftot a húslével, vízzel, kevés pálinkával, kakukkfűvel és borókabogyóval beforraltam, tettem bele kevés mustárt és áfonyalekvárt is illetve puhára főztem benne almagerezdeket. Tervben volt az, hogy az egészet lepasszírozom, de már nem volt kedvem. Az egészet a húsra öntöttem és jénaiban, sütőben 200 fokon egy óra alatt puhára pároltam. Ma krumplipürével, holnapra borsófőzelékkel kerül az ebédlőasztalra - de ehhez még kell tejfölt is vennem hazafelé.

Sütik

Azt hiszem a büfénk kínálatváltozása határozottan jót tesz a fogyókúrámnak. Az új sütemények úgy néznek ki mint valami bizarr kémiai kísérlet balul sikerült eredményei, ma bementem és azzal a lendülettel jöttem is kifelé. Gondoltam, lenyomtatom az ebédemet egy kis kalóriával, de nem bármi áron! Inkább azt hiszem koplalni fogok és majd utólag megideologizálom a dolgot.

Megmaradok

Azt hiszem megmaradok, persze ha nem esik a fejemre holnapig egy páncéltőkés zongora - ami ugye itt a házon belül eléggé valószínűtlen dolognak hangzik, bár matematikai esélye akkor is van - nem vagyok matematikus, de körülbelül annyi, mint annak, hogy lottó ötösöm legyen. Valljuk be, utóbbinak jobban örülnék, igaz az előbbinek nagyobb hírértéke lenne a bulvársajtó számára, bár ezt én már kevésbé értékelném. Szóval egyre jobban vagyok, már csak egy kevéssé émelygek csak - furcsa és egyben félelmetes, hogy egy fél tabletta bármi mennyire ki tud ütni közel egy mázsa szerves anyagot. Megdöbbentő!

Talán megmaradok

Szombat este egy teljesen rutindolognak tűnő tett határozta meg a további napjaim sorát. Az orvos által felírt új gyógyszer kezdőadagját vettem be, ami magasabb volt mint a leírásban szereplő kezdőadag, de az orvos megnyugtatott, hogy gyerekek ennek többszörösét szedik be. A bajomra már eddig is próbáltam szedni valamit - mert maga a kórság zavart. Nem olyan halálos nyavalya, de mindenképpen zavaró. Az eddigi orvosságok vagy nem használtak, vagy olyan tüneteket okoztak, amik kellemetlenek voltak, így kerestem az igazán nekem való szert, amit tegnapig azt is hittem, hogy megtaláltam. A bevett adag (valószínű) kölcsönhatásba lépett az altatómmal (szerencsére az allergiagyógyszerem éppen elfogyott, mert különben azt is bevettem volna) és a teljes vasárnapi napra kiütött. Nem bírtam járni, émelyegtem és ha felálltam, azonnal el akartam ájulni. Így az egész napot tulajdonképpen átaludtam. Az orvos azt mondja, hogy meg fog szűnni a hatás, ahogy kiürül a szervezetemből. Ma szabadságot vettem ki, mert dolgozni nem tudnák - tulajdonképpen a munkahelyre való bejutás is megvalósíthatatlan feladatnak tűnik. Apró céljaim vannak mára, megfürdök, esetleg lemegyek a lépcsőn, ilyesmi.. Ezzel azt hiszem elleszek, a világmegváltás meg várhat. Ha megélem..

Le vagyok terhelve

Igazából ez az állapot azt hiszem jobb, mintha le lennék s...va (sajnálva) - bár, ha úgy vesszük, akkor tulajdonképpen így is lehet érteni a dolgot. Annak idején tettem magamnak egy olyan felelőtlen fogalmat, hogy megpróbálok minden nap egy postot kipréselni az agyamból. Kivételt csak a hétvégék és a szabadságok jelentettek - bár a szabadságok is csak módjával, mert volt, hogy a blogolást a szabadságom alatt is folytattam, csak papíron. Ez utóbbi, főleg a nyaralásokról írt élménybeszámoló lett, utólag beillesztett fényképekkel, kinyomtatva és spirálozva. Szóval a napi egy post többé kevésbé ment és igényem is van rá, bár a minden nap reggeli megjelenésről már régebb óta letettem. Most, hogy többé kevésbé egyszerre három blogot írok, viszont azt hiszem újra kell értékelnem az eddigi fogadalmaimat. Persze, amíg van téma, addig nem fogom vissza magam..

Firmware

Jelentése a számítástechnikai szótár szerint: A számítástechnikában a firmware egy olyan program, mely az adott hardware eszközbe van beépítve. Ez a program gondoskodik a hardware első vezérléséről. Sok eszköz esetében (mint pl Wi-Fi router-ek, vagy optikai meghajtók) lehetőségünk van ennek a belső programnak a frissítésére. Van egy ember - a neme nem fontos, hisz ez a dolog nem attól függ, hogy valaki fiú vagy lány, ezek a tulajdonságok azt hiszem nemfüggetlenek. Azt hiszem, hogyha olvasna, talán magára is ismerne, de nem hiszem, hogy olvas vagy ettől megváltozna valami, így tulajdonképpen ez is lényegtelen. Az jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne, ha embereken is lehetne firmware-t cserélni. A lényegi, életfunkciókat működtető részeket megtartani, de a többi részbe egy kicsit bele lehetne piszkálni, hogy olyan legyen mint amilyet szeretnék. Érdekes feladat lenne, szívesen meg is próbálnám. Igaz, sokkal egyszerűbb lenne olyan embereket keresni, akiknek én is szimpatikus vagyok. A gond az, hogy korántsem biztos, hogy utóbbiak léteznek egyáltalán. Lehet, hogy mégis egyszerűbb lenne a firmware csere?

Elsőbbség

A közlekedési szabályok gyűjteménye, azaz a jelenleg is érvényben lévő KRESZ elég jól szabályozza azt, hogy a közlekedőknek mikor és kinek kell elsőbbséget adnia. Ma mégis ketten nem adták meg az elsőbbséget nekem, egy világosan átlátható forgalmi helyzetben. Ráadásul még nekik állt feljebb. Nem tudom mi lelte az embereket. Mindenki meg van vadulva?

Hemüveg

Második napja kínozom magam az új szemüvegemmel. A szemem romlása elért egy olyan pontot, amikor az eddig használt egyfókuszú lencse kevés lett. Illetve árnyalja a képet az, hogy míg a jelenlegi szemüvegem tökéletesen jó a távolba látásra, addig olvasáshoz és munkához jóval gyengébb lencse kell ezentúl. Igazolja mindez a szemorvos véleményét a közfelfogással szemben, ugyanis míg a köz azt tartja, hogy idősebb korban a szem pluszos irányban változik (azaz, aki üvegtelen volt, annak pluszos olvasószemüveg kell a kedvenc könyvének maradéktalan élvezetéhez) tehát azt hihetnénk, hogy a távolba nem látó embernek egyre jobb lesz a szeme így lehet, hogy nem kell neki öregkorára okuláré, az van, hogy nem egy kell, hanem kettő, vagy esetleg több. A szemem közelbelátási képessége változott meg, ha az eddigi szemüvegemmel néztem, akkor sokszor teljesen homályosan láttam közelre - így le is kellett vennem a szememről, hogy olvasni tudhassak - ugyanakkor távolra ugyanúgy nem láttam semmit sem - ahogy eddig. Most lett egy multifókuszú munkaszemüvegem monitorhoz és olvasáshoz, ugyanakkor maradt a régi is, ha távolabb kell nézni, mint a monitor. Azon kívül, ha rajtam van az új keret, fordítgathatom a fejem össze vissza, hogy a tökéletes éleslátást megtaláljam, mert nem ugyanott látok vele élesen, ahol eddig megszokhattam. A tegnapi nap egy kiadós fejfájás lett az egész napos viselet vége és ahogy érzem ma is az lesz belőle. Azért kíváncsi leszek ki fogja feladni előbb..

Szüret

Szüret - a boldog gazdák egész évi fáradozásának a gyümölcse. Már amikor akad. Mármint gyümölcs, ami a gazdák fáradozásait kísérte. Szombaton sikerült szüretelni, bár nem úgy sikeredtek a dolgok, ahogy előre szerettük volna hinni. Mondjuk ezt a hétvégét is másképp készültünk eltölteni, amikor jött a hír, hogy szüret lesz, illetve további szőlőhegyek is érkeznek és a feldolgozás nem várhat. Kora reggel már a vártán álltam, amikor kiderült, hogy a várt szőlőhegyek mégsem érkeznek, mert a szüretelők előbb buliznak utána dolgoznak. Furcsa, de azt hittem, hogy ezt mindenhol fordítva csinálják - igaz, akkor még nem éltük a permanens forradalmak korát. Annyi haszna mindenképpen volt az egésznek, hogy mivel változott a hétvégi terv, az eredetileg elgondolt akciót már nem volt értelme elkezdeni - két napos Fertő-tókerülő kerékpározás - helyette viszont mehettem vasárnap repülni. Ma viszont semmi sem fog megmenteni attól, hogy munka után ne kelljen mennem a buli után leszedett szőlőt feldolgozni. Munka után munka..

Nulladik

Amikor megláttam a gyermek órarendjét, az öröm hullámai mosták lelkem tengerét. Majdnem minden nap hat óra, pénteken öt és sehol egy nulladik. Ez így is volt egészen a mai napig, amikor is bejelentett nulladik óra kezdődött, mert a matektanár jelezte - le vannak maradva az anyaggal, ezért szükséges a külön okítás. Nem igazából értem, hogy mivel most kezdődött csak az oskola, hogy lehetnek mégis lemaradva - de szerencsére nem én vagyok a tanerő és amúgy sem kell mindent értenem. Szóval a jelenlegi állás szerint az eddigi, nulladik óra mentes órarend csak álca volt. A kínálkozó lehetőségre egyre többen vetették rá magukat és mára felsejlett előttem az, hogy szinte nem is lesz olyan nap amikor nem élnek ezzel a 'remek' lehetőséggel az oktatók. Ami azt fogja jelenteni, hogy kelhetünk egy órával korábban szinte az egész héten. Hurrá!

Gáz van!

Egy ilyen kijelentés hatására többünkben megáll az ütő. Az agy vészprogramra vált és elkezdünk megoldást keresni még azelőtt, hogy hallanánk azt mi is lehet a probléma. Most azonban mégis örülök annak, hogy gáz van. Ugyanis a gázszolgáltató közölte, hogy hálózatkarbantartási munkálatok miatt a környéken négy napig nem lesz gáz. Kedd déltől péntek délig, úgyhogy zárjuk el a gázcsapot és nyugodjunk békében. Németországban - ahol szabálykövető emberek laknak - egész tartományok fagytak volna halálra, vagy csak büdösödtek volna meg a napon, mert mindenki kötelességtudóan elzárja a csapot és nem fűt vagy nem mosdik, esetleg mindkettő. Nálunk ilyen nem fordulhat elő. A szolgáltatók ugyanis akkor is szolgáltatnak ha előtte azt mondták, hogy nem fognak. Már csütörtök van, de eddig még mindig volt gáz - az említett karbantartás hatásait nem érezzük - nem mondom, hogy szeretném, de ha amúgy van gáz és lehet is használni, akkor miért akarják elzáratni velünk? Céges takarékosságra nevelés? Eddig azt hittem, hogy ők abból élnek, hogy gázt adnak el..

Újra

Újra bebizonyosodott számomra, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja, hogy legyen. Persze a jó kifogás sosem rossz, így szükséges olyan magyarázatot találni, amiben az ember maga is hisz, így sokkal könnyebben megnyugtatható az esetlegesen háborgó lelkiismeret, bár lehet - az utóbbi a 'Merjünk nagyot álmodni!' kampány keretében született bennem. Mármint a feltételezés, hogy ilyesmitől valakiben feltámad a lelkiismeret és háborogni kezd. Csalódni szar érzés, nagyot csalódni méginkább, de az igazán nagy dolog egy jégkrémhegy lenne, ami magasabb mint a K2. Ugyan ennek nincs semmi értelme, de mivel szeretem a gyümölcsfagyit, legalább erre jó gondolni.

A hús

Testünknek étke. Bár egyesek ezt tagadják, de én mégis vallom - az ember mindenevő. Egyaránt fogyaszt húsokat is, mint zöldséget. Ennek örömére ma spenótot fogok enni a vasárnapi grillezésből megmaradt hússal. Utóbbinak története van. Balatonról hazajövet tudtunk csak bevásárolni szombaton este. Mondtam is a nejnek, hogy túl optimista hozzáállás azt remélni, hogy Siófok mellől 19 óra 40 perckor indulva be tudhatunk vásárolni egy olyan helyen ami este kilenckor zár - de azért nagyot álmodni lehet. A dolog megmaradt az álmok szintjén, ugyanis az üzlet valóban már bezárt mire odaértünk - igaz nem sokkal - de ez a bejutást tekintve tökmindegy. Akár csak a vonat, kicsit lekésni azt sem lehet. Így tehát a remélt bolt helyett az éjjel nappal nyitva lévő Tesco áruházba tértünk be. Tarját és pulykát szerettem volna grillezni, mindkét húsárú csak előrecsomagolt formában létezett csak, a pultban nem volt belőlük. Kiválasztottam három tálca szimpatikus darabot, majd hazatérve elkezdtük a pácolást a másnapi zsúrra. Az első csomagot felbontva kellemetlen meglepetés ért, a tetem már az előrehaladott bomlás jeleit mutatta. Az alsó papírt lehúzva már majdnem zöld volt, erősen és kellemetlenül párolgott. Kukacok csak azért nem voltak rajta, mert szerintem nem volt kulcsuk a dobozhoz. Nosza azon melegében visszavittem a csomagot, és némi kelletlenkedés után visszafizették az árát, igaz annyit sem mondtak, hogy bocsánat. Talán még rosszul is érezhettem volna magam, de mindenért kárpótolt az, amikor az egyik figura véletlenül áthajolt az akkor már nyitott doboz felett. Ezt a reakciót nem fogom elfelejteni - ez többet jelentett mint bármilyen bocsánatkérés. Csak rajzfilmekben látni ilyet - de már tudom, hogy ott honnan szedték..

Horoszkóp

Minden áldott munkanap kapok az egyik kolléganőmtől horoszkópot. Nem tudom ki lehet az a megátalkodott aki ezt írja, de nem irigylem érte. Napról napra ennyi hülyeséget kitalálni kész művészet. Gondolkodtam már sokszor azon, hogy meg kellene mondani a munkatársnőmnek, hogy ne küldjön több horoszkópot, de akkor a legtöbb alkalommal egy levelet sem kapnék és az nem lenne jó. Így legalább egyre biztosan számíthatok és a vérem sem alvad meg..

Az idő

Minden relatív, ezt már Einstein is megállapította. Ha elmennénk fénysebességgel a galaxis másik végébe egy pohár joghurtért, akkor mire visszaérnénk ide, esetleg más nem is találnánk meg a kedvenc papucsunkat az ágy alatt, sőt talán az ágyat sem, noha mi perceknek éreznénk csak az utazást. Szép dolog, mondhatom. Szóval az idő! Mindenki panaszkodik, hogy mennyire rohan, az évek másodpercenként telnek - persze, amikor oroszórán ültem, akkor nem volt kegyes ennyire velem, akkor nem száguldott, csak ólomlábakon vánszorgott. De amúgy ideje mindenkinek annyi van amennyit rászán az adott dologra. Jutott eszembe arról, hogy emberek állandóan azzal érvelnek, hogy nincs idejük, már nem férek bele az életükbe, beosztásukba. Én úgy gondolom, hogy mindenki felállít magában egy sorrendet és elsősorban ettől függ a dolog nem pedig az időtől. A lista elején lévő dolgokra mindig van idő, a végén lévők meg szépen elmaradnak. Nekem is van listám, és az én napom is 86400 másodperc. Minden az időrenden múlik. Néha tisztességesebb lenne azt mondani, hogy bocs, de vannak fontosabb dolgok is az életben nálad, sőt, ha úgy vesszük - csak fontosabbak vannak. Akkor legalább tudhatjuk, hogy nem érdemes küzdeni, de ezt a szívességet szinte senki sem teszi meg.

Bökj meg!

Facebook hivatalos angol nyelvű szabályzatában áll: A bökés gomb használata, diszkrét felkérés szexuális kapcsolatra. Nocsak! Sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben, bár nem gondolom azt, hogy aki megbök az tisztában van a várható következményekkel. Amúgy remek találmány azontúl, hogy egyfajta diszkrét kérést továbbít - még arra is jó, hogy úgy tehessünk mint az okos lány Mátyás király meséiben. Mondunk is, meg nem is, köszönünk is, meg nem is. Sokkal egyszerűbb egy gombot megnyomni (Később arra is hivatkozhatunk, hogy csak véletlen volt!) mint írni valakinek egy rövid levelet, hogy hogyan érzi magát, mi van vele - persze, ha valóban érdekli is az embert a válasz. Ha nem, akkor legalább olyan remek megoldás, mint a döglött ló áthúzása a szomszéd utcába, hogy most a másik jön azzal a levéllel. Azt hiszem én is rákaptam az ízére..

Apa, kezdődik!

Igen, sőt már el is kezdődött. Újra itt az iskolaszezon, az eddigi - hova tegyük a gyereket gond megoldódni látszik, helyette újra megkapjuk a miért nem tanul a nyavalyás? kérdéssort. Egyik sem egyszerű, mindkettőn az élete múlik. Ha nem is szó szerint véve, de azért nagyjából. Persze én is voltam gyerek - ezt ugyan a kölköm vitatja, de attól még úgy van és ezt a napot akkor mint nemzeti gyásznap, fogtam fel. Mára árnyalódott, majd meg is változott az elképzelésem a dologról. Minden dolog az első nappal kezdődik, de csak folyamatosan derül ki, hogy mi is lesz belőle. Ez a hét még könnyű, de lelki szemeim vért, verejtéket és könnyeket látnak, ha a távolba tekintek. Ahogy a nyár elrohant, gondolom ez a tanév is gyorsan el fog telni..